Bezárás
Cikkek

A Fidesz a bizonyítékhamisítók mellett a tényfeltárókra is lesújt

A Btk.-módosítással a Fidesz a bajai „oktatóvideóra” céloz, de a zuglói vagyonkezelős hangfelvételt, a szombathelyi drogfogyasztós videót és a szekszárdi trafikmutyis hangfelvételt is eltalálja vele. Ki is sántikál akkor rosszban?

Lassan több olyan törvényjavaslat lesz – az ellenzékieket is beleszámítva persze –, ami konkrét ügyre reagál, mint amelyik nem. Ez a magyar politika ötlettelenségére és valóságismeretének hiányosságaira tekintettel ugyan nem meglepő, de azért kínos. Az meg különösen kellemetlen, hogy a magyar politikus, ha megijed valamitől, akkor úgy kapkod a Büntető Törvénykönyvhöz, mint a buszon való fennmaradástól rettegő nyugdíjas a leszállásjelzőhöz.

A Fidesz-KDNP ügymegoldó képviselőinek (Rogán, Kósa, Harrach, Pállfy) a bajai videóbotrányként azonosítható szánalomfesztiválra reagáló legújabb javaslatával azonban nem az a baj, hogy felesleges, hanem hogy a kormánypártok (mint „társadalmi feladatot szervezett közösségben ellátó személyösszesség”, ahogy az indokolásban szerényen visszahivatkoznak saját magukra) nevében nyilván nem véletlenül választ olyan fegyvert, ami lehet ugyan, hogy lejárató videók készítőit is eltalálja, de mintegy mellékesen egyszerre sérti a szólásszabadságot és a sajtószabadságot, emellett még inkább elnehezíti (a nálunk amúgy is csak nyomokban létező) tényfeltáró újságírást.

Pedig itt aztán tényleg már maga a botrány is jól mutatja, hogy teljesen jól működne a dolog törvénymódosítás nélkül is. Hisz mindenekelőtt jól láthattuk, hogy kevés olyan bizonyíték van, ami olyan könnyen leleplezhető lenne, mint egy technikai eszközzel hamisított vagy megrendezett hang- vagy videó felvétel. Egy ilyen ügy feltáratlanul maradásától tehát ma sem kell különösebben tartani, de a lebukás következményeinek visszatartó erejével sincs komoly gond. Ha büntetőeljárás vagy hatósági eljárás indul, és a hamis felvétel oda készült, akkor a hamisítók ma is büntetőtényállásokkal állnak szemben (pl. hamis vád, hatóság félrevezetése), de ha konkrét személyt hoznak hírbe, akkor ilyen eljárás hiányában is megáll a rágalmazás vagy a becsületsértés. Azonban a bajai videó sorsa azt is jól mutatja, hogy a sajtófelelősség sokkal hatékonyabban működött az ügyben, mint bármilyen büntetőjogi szankció (főszerkesztői lemondás), arról nem is beszélve, hogy egy hasonló ügyben a politikai kockázat is nagy, mint azt most a felvétellel összefüggésbe hozott pártok valószínűleg hosszú időre megjegyzik.

Ha tehát a bajai videót nézzük, akkor amiatt aztán biztos nem kellene a hamis, hamisított vagy valótlan hang- vagy képfelvétel készítését (egy év), hozzáférhetővé tételét (két év) vagy közzétételét (három év) büntetendővé minősíteni. Amit viszont a javaslat (különösen a „valótlan” felvételekre való alkalmazás) elér, az legfőképpen az, hogy az elvileg büntetni kívánt bizonyítékhamisítás mellett egy, a kormánypártot sértő egyoldalú – hazugnak bélyegzett – tévéműsor, egy internetes mém, egy áldokumentumfilm, sőt akár egy interjú elkészítése is bűncselekmény lehet. Akkor is, ha azt közzé sem tették, sőt, már akkor két év szabadságvesztésnél járunk, ha a készítő egyvalakinek elküldi a felvételt.

A választott eszköz azonban még abban a körben, a szándékosan hamisított felvételek esetén is aránytalanul korlátozó, amelyeknek a ténybeli és az erkölcsi megítélése is egyértelműbb. Az ugyanis, hogy az elkészítést, a nyilvánosságra hozatal nélküli terjesztést és a gondatlan közzétételt is büntetik, összességében oda vezet, hogy bármit csinál is az újságíró vagy a jóhiszemű kiszivárogtató egy kicsit is bizonytalan eredetiségű felvétellel, azzal biztosan bűncselekmény elkövetését kockáztatja. Márpedig a kétely bizonyos szintje mindig fennáll, amelyet néha éppen a nyilvános vita tud csak végleg megszüntetni. Egy lejárató álbizonyíték közzététele ma is jogsértő, polgári jogi kártérítést biztosan, rágalmazás miatti büntetőeljárást pedig jellemzően kockáztat vele az elkövető. Ha viszont azt várja majd el a büntetőjog egy szerkesztőségtől, hogy minden olyan bizonyítékot eleve töröljön, aminek az eredetiségéről nincs meggyőződve, azaz még egy szakértőnek se küldhesse el ellenőrzésre büntetlenül, akkor még az a kevés dokumentált ügy se jut el a nyilvánosságig, amelyek eddig eljutottak. A törvényjavaslat előterjesztőit láthatóan az sem izgatná különösebben, hogy a következő őszödi beszéd egy törölt levelek folderben végezné.

Rogán Antal szerint aki nem támogatja majd az előterjesztést az Országgyűlésben, az “rosszban sántikál”. Szerintünk meg az sántikál rosszban, aki ezt ebben a formában támogatni fogja.

Sepsi Tibor

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom