Jobb a helyzet a megújuló energiaforrások terén, de még van hova fejlődnünk

A járvány után újból beinduló gazdaság energiaéhsége, illetve az orosz-ukrán háború elhúzódása miatt Európában újra központi témává vált az energiakérdés. Az egyre magasabb inflációért is felelőssé tehető energiaár-növekedést a világ összes országa megérzi, de a hagyományos nyersanyagokban hiányt szenvedő kontinensünkön az elmúlt időszakban kiemelkedően fontossá vált a téma. Ez a helyzet, illetve a tudomány által hosszú évek óta sürgetett kibocsátási célok szigorúbbá tétele (és ezeknek a betartatása) következtében a megújuló, alternatív energiaforrások egyre inkább a középpontba kerülnek. Cikkünkben azt vizsgáljuk, hogy az Európai Unió energiamixében mekkora arányt képviselnek a megújulók a hagyományos energiaforrásokhoz képest, illetve hogy ehhez viszonyítva Magyarország milyen helyet foglal el más uniós országokkal összevetve.

A különböző energiaforrások megoszlásának részletes vizsgálata előtt érdemes elemezni az EU átlagos energiafogyasztását. Jellemzően a tőlünk északabbra található országok (Finnország, Svédország, Belgium, Hollandia) fogyasztják a legtöbb energiát, míg Magyarország egy főre jutó energiahasználata EU-átlag alatti. A tendenciában azonban érdekes jelenség figyelhető meg: 2014 és 2020 között Magyarország energiafogyasztása 11%-ot emelkedett, míg az Európai Unió országainak átlaga 1%-kal csökkent.

De milyen típusú energiahordozók teszik lehetővé ezeket a fogyasztási adatokat? Az unióban 2020-ban átlagosan az elérhető energia 34%-a kőolajból, 24%-a földgázból, 13%-a atomenergiából, 10,2 szilárd tüzelőanyagokból és 17%-a megújuló energiaforrásokból származott. 2004 és 2020 között a kőolajból származó energia csaknem 5 százalékponttal, a szilárd tüzelőanyagokból származó energia 7 százalékponttal, az atomerőművekből származó energia 2 százalékponttal csökkent, míg a földgázból 2, a megújulókból csaknem 11 százalékponttal áll több az országok rendelkezésére.

A legnagyobb változás tehát a megújuló energiaforrások esetében következett be, ráadásul pozitív irányban.

Emellett az egyes országok részletes energiamixére tekintve hatalmas különbségek tárulnak fel. Vannak országok (például Málta és Ciprus), melyek esete szinte teljes egészében a kőolajtól való függéssel jellemezhető, míg mások láthatóan már évekkel ezelőtt komolyabb lépéseket tettek a megújulók és egyéb energiaforrások felé. Lettországban például már 2004-ben az elérhető energia több mint egyharmadát tették ki a megújulók, Svédország és Finnország 16 év alatt 25 százalékponttal volt képes növelni a megújuló energiaforrások mennyiségét. 2020-ban Svédország elérhető energiájának csaknem felét a megújulók tették ki. Magyarország sajnos elmaradt az EU-átlagtól: 2020-ban a megújuló energiaforrások 11,3 százalékkal képviseltették magukat országunk energiamixében, ami 2004-től 7,7 százalékpontos javulást mutat. 2020-ban a legnagyobb részarányú energiaforrásaink a földgáz (33,5%) és a kőolaj (28,6%) voltak. Emellett érdemes még kiemelni az atomenergia megoszlását (15,5%), hiszen e tekintetben az uniós átlag felett vagyunk.

Mekkora esélye van egy atomkatasztrófának az orosz-ukrán háború miatt? | atlatszo.hu

A másik atomfélelem az atomreaktorok elfoglalásának tényéből fakadt. Már a háború első napján, február 24-én sikeresen elfoglalták a Csernobili Atomerőművet az orosz csapatok, amely akció során a felkavart radioaktív por miatt megnőtt a környéken mért gammasugárzás. A március 6-ára elfoglalt Zaporizzsjai Atomerőműnél pedig tűzeset is volt, aminek helyét a kezdeti információk nem közölték, így akár az is feltételezhető volt, hogy az atomreaktorok kerültek veszélybe.

A megújuló energiában rejlő lehetőségek nagy részét leginkább három területen használják ki az EU-s országok: elektromos áram, hűtés/fűtés és közlekedés. Előbbi két területen Magyarország jócskán átlag alatt teljesít. Elektromosság tekintetében országunk hátulról a második (11,9 százalékban használunk megújulókat erre a célra), a hűtés/fűtésben használt 17,7 százaléknyi megújuló részaránnyal hátulról a hatodik helyezést érjük el az EU-s ranglistában. Az elektromos áramot leginkább Ausztria, Svédország és Dánia, a hűtés/fűtést pedig Svédország, Észtország és Finnország állítja elő megújulókból. Közlekedés terén Magyarország a hatodik, átlag feletti helyezést éri el a 11,7 százalékos megújuló energia részaránnyal. Ebben a kategóriában Svédország, Finnország és Hollandia teljesít a legjobban.

A közlekedésben elért jó eredmény valószínűsíthetően annak köszönhető, hogy Magyarországon az uniós átlag felett vannak jelen a különböző bioüzemanyagok. Az Eurostat adatai alapján az elektromos áram felhasználására fordított megújuló energia 2005 tájékán szinte teljes egészében (85%) szilárd bioüzemanyagok által vált lehetővé. 2020-ra ez az arány 30%-ra csökkent, és a napenergiából származó elektromos áram vált a leggyakoribbá (44%). Az utóbbi évek technológiai fejlődése és az állam által nyújtott pályázati lehetőségek úgy tűnik, megtették hatásukat. Remélhetőleg a most tervezett szabályváltozások nem fogják negatívan érinteni a napenergia részarányának pozitív változását.

Az ábrán az is látható, hogy 2010-től kezdődően a szélenergia is növekedési pályára állt, 2012-ben 27 százalék volt a részaránya a megújuló energiaforrásokból származó áramtermelésből, azonban az utóbbi években hozott szabályzások szinte teljes egészében ellehetetlenítették a szélerőművek telepítését. Ezen intézkedések eredménye meg is látszik a szélenergia részarányának csökkenésében. Pedig a szélenergia részaránya 2004 és 2020 között EU-s szinten megháromszorozódott, amely egy olyan jó adottságokkal rendelkező országnak, mint Magyarország, példamutató lehet. Az Európai Unió megújulókból fedezett áramfogyasztását egyébként a szélenergia mellett a víz- és a napenergia dominálja:

A 2004-től ismert adatok alapján összességében tehát kijelenthető, hogy az EU-n belül általános jelenség a megújulók részarányának növekedése, Magyarország viszont elmarad az uniós átlagtól.

Energiafogyasztásunkat leginkább a bioüzemanyagok és a napenergia-termelés támogatja, mely kiterjeszthető lenne további lehetőségekkel függőségünk csökkentése érdekében. Emellett azt is fontos megjegyezni, hogy az unió által 2009-ben vállalt megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos célokat (Franciaországot leszámítva) minden ország teljesítette.

A kérdés az, hogy ezek az eredmények a jelenlegi kihívásokat és a következő évek geopolitikai változásait milyen mértékben tudják kiegyensúlyozni, illetve hogy az egyes országok mennyire lesznek képesek gyorsítani az energiamixük arányainak módosításán.

Szabó Krisztián—Szász Gergő