Ez a kamionos balhé mire volt jó?

Valószínűleg sokkal kisebb médiafigyelem kísérte volna a hétvégi Pride-ot, ha nem lenne még mindig nagyjából 100 szélsőjobboldali, aki magamutogató akcióival vagy erőszakos próbálkozásaival megpróbálná megzavarni az eseményt. Ha ők esetleg kirándulni mentek volna ezen a szép nyári napon a családjukkal, akkor nem lett volna lezárva fél napon keresztül a város, nem álldogálna több száz védőruhás rendőr a 33 fokban és mindez nem kerülne egy rakás pénzébe az adófizetőknek. Ha nem lépnék túl a szabadságjogaikat a nyilvánvaló erőszakéhségükkel, akkor az általuk olyannyira undorítónak tartott felvonulás, amit persze minden évben meg akarnak nézni csupán egy lenne a temérdek budapesti utcai eseményből.

Most nagyjából minden rikoltozó buzifaló szerencsétlenre jutott tíz rendőr. Ez nagyon nem költséghatékony, és értelme sincs. Ne akadályozza őket senki semmiben, amit a törvény lehetővé tesz – de ekkora tömegű náculáshoz egy jól működő demokráciában elég lenne száz jól kiképzett rendőr, akik nem a Pride résztvevőit, hanem a nácikat terelgetik kordonok között. Akkor az egész buli a tizedéből kijön. – Egyre kevesebb az ellentüntető a Pride-on, de egyre jobban feltűnősködnek

Mindenki akar valami lenni – Budapest Pride 2014 from atlatszo.hu on Vimeo.

Persze nem csak a kordonokon kívül vannak ám provokátorok és feltűnési viszketegségben szenvedő egyének. Ilyen csodálatos egymásra találásnak lehettünk tanúi az Oktogonon történt kamionos esetnél is, mikor Sz. László a Hatvannégy Vármegye székesfehérvári tagja pont annak a kamionnak a tetején találta magát, ami egyébként totál érdektelenül, csöndben gurult végig a menetben és amelyen az egyetlen olyan performansz volt látható, ami még a többségében tök átlagos résztvevőket is megosztotta. De hát a magamutogatók vonzzák egymást, zsák megtalálta a foltját, meg hasonlók.

Az eset vicces is lehetne, de egy dolgot azért kiemelnénk a történtekből. Eredeti videóriportunkban csak az atrocitás legfontosabb részeit mutattuk meg, ezért most közzétesszük, amit vágatlanul sikerült megörökíteni a balhéból. A videón látszik, hogy Sz. László a kamion tetején magából kikelve ordít és valamiért a táskájába nyúl.

Ebben a pillanatban pedig még nem lehetett tudni, hogy a kordont rázó, zászlót égető, felvonulókat nemre, korra és egyebekre való tekintet nélkül inzultáló társaság egyik tagja épp mit akart elővenni a táskájából. Pár éve Tel-Avivban egy vallásos zsidó ellentüntető például lövöldözni kezdett a felvonuláson és amíg nem derült ki, hogy magyar társa csupán egy olvashatatlan papírral veszi fel a harcot a sátáni buziterror ellen, addig bármi benne volt a pakliban.

Akkor lehet, hogy nem lett volna elég csak bambulniuk a rendőröknek és a ki tudja honnan jött szekusokra bízni az esemény kezelését. (Meg úgy általában nem kéne hagyni a folyamatos erőszakos törvénysértést.)

Ekkor termett a kamion tetején az első biztonsági őr, aki leteperte a férfit, majd „Valakit küldjetek már föl” kiáltással szólt a bámészkodó rendőrökhöz. Ezután két újabb biztonsági ért fel és egyikük értelmetlenül rugdosni kezdte a már ártalmatlanított Sz. Lászlót. Vagyis megadta neki és társainak azt, amire annyira éhesek voltak: a sztorit. A történet vége innentől már ismert, a szekusokra vérdíjat tűztek ki a széljobbosok, majd a rendőrség őket is letartóztatta.

Nem akarjuk védeni a rugdosós biztonsági őrt és nem fogjuk elkenni a felelősségét azzal, hogy egyik társuk „ne bántsátok” szavakkal intette helyes útra az intézkedőket, valamint találgatni sem szeretnénk, hogy vajon már tényleg korábban tudtak-e a rendőrök a tervezett rendzavarásról.

Viszont nem árt, ha látjuk az események teljes menetét és elgondolkodunk arról, hogyan egészíti ki egymást a papruhás, a nemzeti érzésű prájdozótársakat is megbántó „előadó” a nemzeti érzés álcája mögé bújva felebarátját bántalmazó szkinheddel, valamint a kamion tetején artikulálatlanul ordító wannabe-celeb az elborult agyú szekussal.

És persze arról, mire jó mindez és meddig kell a többségi melegnek, nem melegnek, felvonulónak és otthonmaradónak az ilyen céltalan álvitákról hallania ahelyett, hogy az egymás mellett élésről folyna eszmecsere.