„Őrjítő, de megszoktuk”. Titkos doksik Amerika drónprogramjáról

Számtalan sebből vérzik az Egyesült Államok drónprogramja: a meggyilkolandó személyek kiválasztása pontatlan, nagyon sok a járulékos áldozat, az akciók értelme pedig megkérdőjelezhető. Viszont az amerikai kormány számára ez a legkényelmesebb.

A hadsereg főparancsnokaként Barack Obama már a kezdetektől fogva dróncsapásokkal likvidálta a Közel-Keleten azokat a személyeket, akiket – homályos módon, vádemelés és bírósági tárgyalás nélkül – halálra ítélt az amerikai adminisztráció.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Ez a program számtalan sebből vérzik: a célpontok kiválasztása rendkívül pontatlan, nagyon sok a járulékos áldozat, a civil lakosságot pedig az Egyesült Államok ellen hangolja. És ahogy a radikális nézetek egyre terjednek, az amerikai érdekeltségek ellen harcolók utánpótlása folyamatos.

Terroristák helyett helyi bandavezérek

Mi több, a terrorszervezeteket érdemben kevéssé tudták meggyengíteni, a titkosszolgálatok pedig értékes információktól esnek el akkor, amikor a terrorizmussal gyanúsított személyeket, ahelyett hogy elfognák, meggyilkolják.

Ráadásul az sem egyértelmű, hogy ezek az emberek egy újabb szeptember 11-ét vagy valami hasonló, nagyszabású terrorakciót tervelnének. Nagyon úgy néz ki, hogy a milliárdos program, melyben az amerikai hírszerzés krémje a jelenleg rendelkezésre álló legfejlettebb technológiával dolgozik, kisstílű bűnözők, helyi bandavezérek likvidálását célozza.

Bár az amerikai hadsereg és titkosszolgálatok tisztában vannak a csapások összes hátrányával, a valós helyzetet virágnyelvvel próbálják elkendőzni.

Előlép az újabb Snowden?

Mindez azokból a The Intercept birtokába került, titkos slide-okból derülnek ki, melyek valamelyest fényt vetnek az Egyesült Államok titkos drónháborújára Irakban, Afganisztánban, Szomáliában és Jemenben. A dokumentumok 2011 és 2013 közötti állapotokat írnak le, és azokat egy, a biztonsági szolgáltoknál a drónprogramon dolgozó forrás juttatta el a tényfeltáró újságírókhoz.

Korábbi anyagaink a drónháborúról

Pakisztáni dróncsapások: az áldozatok elenyésző része al-Kaidás

Pakisztánban több ezer ártatlan ember veszíthette életét dróntámadásokban

A drónprogram sokáig titokban futott; amikor az Obama-adminisztráció beszélni kezdett a drónprogramjáról, biztosított mindenkit, hogy ezek a hagyományos, csapatokkal való földi jelenlétnél precízebb eszközök.

Elvben dróncsapásokat csak akkor hagynak jóvá, ha a veszély „közelgő”, és ha „közel bizonyos” hogy a célpontot megsemmisítik. A hadsereg azonban ezeket a terminusokat újraértelmezte: például akkor is ”közelgő” veszélynek lehet minősíteni egy támadást, ha annak pontos időpontja, helyszíne és mibenléte nem világos.

Így néz ki egy terror-gyanús személy kártyája. Forrás: The Intercept

Gyors, tiszta módja a dolgok elintézésének

Bár a dróncsapások 12 éve elkezdődtek, a Fehér Ház csak 2013 májusában adott ki egy szabályrendszert a csapások jóváhagyására. Ez a szabályrendszer is meglehetősen általánosan fogalmaz, amikor azt mondja, hogy konfliktusövezeteken kívül dróncsapásra csak akkor kerülhet sor, ha a célpont „folyamatos, közvetlen veszélyt” jelent amerikaiakra, és nem beszél arról, hogy ki, hogyan dönti el, hogy egy gyanúsítottat vádemelés és bírósági tárgyalás nélkül halálra ítélnek.

„A listázás felháborító – embereket megfigyelnek, listákra tesznek, számszerűsítenek, adataik kis kártyákra kerülnek, majd az amerikai kormány legfelső szintjeiről érkező parancsra, előzetes figyelmeztetés nélkül meggyilkolnak egy világméretű csatatéren. Ez már a kezdet kezdetétől jogtalan volt” – nyilatkozta a The Interceptnek a neve elhallgatását kérő forrás.

„A hadsereg könnyen alkalmazkodik a változáshoz, azonban nem szeretnek leállítani semmit, amiről úgy gondolják, hogy megkönnyíti az életüket vagy hasznukra válik. És ez az ők szemükben gyors, tiszta módja a dolgok elintézésének.

Nagyon hatékony módja ez a háborúzásnak, anélkül, hogy el kellene követni az iraki és afganisztáni földi invázió hibáit. Azonban egy ponton túl annyira rászoktak erra a gépezetre, a dolgok ilyen módon való rendezésére, hogy úgy tűnik, egyre nehezebb leszoktatni őket róla” – így a forrás.

Kártyák a bürokrácia labirintusában

Egy titkos slide részletesen bemutatja a „gyilkosság hierarchiáját”: azt az utat melyet egy feltételezett célpont kártyája bejár, míg likvidálását jóváhagyják, az elektronikus és személyes megfigyelést összegező hírszerzéstől egészen Barack Obama asztaláig.

A titkosszolgálatok folyamatosan böngészik a kormányzati feketelistákat, a katonai hírszerzés és a rendészet által szolgáltatott adatokat, ezek alapján javaslatokat tesznek arra, hogy ki kerüljön fel a meggyilkolandó személyek listájára. Ezután a hírszerzés egy részletes portrét készít a gyanúsítottról valamint az általa jelentett fenyegetésről, az információkat pedig egy kártyán összesítik.

Ezeket a kártyák aztán a csapásról szóló információkkal együtt egy irattartóba kerülnek, ez pedig megkezdik útjukat az amerikai kormány bürokratikus útvesztőjében. Egy, nyilvánosságra hozott slide szerint átlagosan 58 napba telik, míg az amerikai elnök jóváhagyja egy-egy célpont likvidálását, és a légicsapás kivitelezésére az amerikai erőknek 60 napjuk van.

Ezt az utat járja be a célpont kártyája, míg likvidálását jóváhagyják. Forrás: The Intercept

Honnan tudni, hogy nem az anyja telefonja?

A kártyás rendszer távolról sem tévedhetetlen – állítja a The Intercept forrása. Azokban az országokban ahol nincsen, vagy csak alacsonyszámú amerikai van jelen – ilyen Jemen és Szomália – a hírszerzés nagyrészt telefonhívások és e-mailek metaadatainak az alapján határozza meg a célpontokat.

Az amerikai katonai szlengben “SIGINT”-nek nevezett módszerről maga a hadsereg is azt tartja, hogy a személyes jelenlétre alapuló információkhoz képest “gyenge” és “korlátozott”. Ennek ellenére a szomáliai és jemeni célpontok több, mint felét a külföldi partner-kormányok által kiadott metaadatokat böngészve azonosították be.

“Számtalan esetben bukkantam téves információkra” – így a forrás, aki szerint ez az oka annak, hogy a dróncsapásoknak annyi civil áldozata van. “Elképesztő, hogy az adatokat mennyi esetben tulajdonítják téves személynek. És hónapokkal, évekkel később jössz rá, hogy az amit korábban fontos célpontnak gondoltál, valójában célpont anyjának a telefonja volt.”

MQ-9 Reaper pilótafülkéje. Fotó: NBC News

Ők csak egy célpont

“Az amerikai különleges egységeknél dolgozók úgy gondolják, a dróncsapások célpontjainak nincsenek jogai, nincsen méltósága, nem emberek. Ők csak egy elemző által kijelölt célpont. (…) Amikor követed őket, már nem is a valós nevükön emlegeted őket, dehumanizálják őket, hogy ne kelljen feltenni a kérdést: jogos megölni őket vagy nem?” – mondta a forrás.

A most publikált dokumentumok szerint a terrorista-gyanús személyek megölése, akkor is, ha jogos célpontok, nagyban nehezíti az információgyűjtést. Egy titkos tanulmány egyértelműen fogalmaz: “A célpontok megölése jelentősen csökkenti a rendelkezésünkre álló hírszerzési információt”.

Úgy a Fehér Ház, mind a Pentagon azt hangsúlyozza, hogy a célzott csapások precízek, a járulékos veszteségek pedig minimálisak. Azonban egy, Operation Haymaker nevű, 2012 januárja és 2013 februárja között lezajlott hadművelet statisztikái szerint a légicsapásoknak összesen 200 áldozata volt – ezek közöl csak 35 személy volt célpont.

Mindenki ellenség, míg be nem bizonyosodik ellenkezője

Egy másik, öt hónapon keresztül zajló hadművelet halálos áldozatainak 90 százaléka “járulékos veszteség” volt. “Minden, a célpont mellett álló személy bűnös” – értékelt a forrás. A dokumentumokból kiderül, hogy a járulékos veszteségeket “a műveletben megsemmisített ellenség”-ként (EKIA) tüntetik fel – akkor is, ha ők nem voltak a csapás célpontjai. És EKIA-k maradnak addig, amíg haláluk után nem kerül elő olyan bizonyíték, mely bizonyítja: nem voltak terroristák vagy ellenséges harcosok.

„Őrjítő rendszer, de megszoktuk. A szolgálatok, a haderőnemek Egyesített Különleges Műveleti Parancsnoksága (JSOC), a CIA, mindenki támogatja ezt a programot, ezzel a gondolattal megbarátkoztak” – így a szivárogtató, hozzátéve, hogy az amerikai kormány nyilatkozatai arról, hogy minimálisra róbálják csökkenteni a dróncsapások civil áldozatainak számát, legjobb esetben túlzó, ha nem merő hazugság.

Sipos Zoltán

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 945 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alaptevékenységünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.