Levél és válaszlevél: így kezdődött a párbeszéd az ukrán és magyar értelmiség között

Ha kigyullad a szomszéd istállója, mész és segítesz – ez is elhangzott a Levél az ukrán népnek kezdeményezés utóiratnak aposztrofált rendezvényén az Örkény Köztérben. A vendégeket az ötletgazda, Gerzson János kérdezte.

Nagyjából egy éve lepték el Magyarországot azok az Ukrajna-ellenes óriásplakátok Zelenszkij elnök képével, amik sokakból erős ellenállást váltottak ki. Ekkor kezdeményezte Gerzson János informatikus, zenész a Magyar Hang felületein megjelent nyilvános levelet. Rövid idő alatt ötvenezer magyar írta alá a levelet, hogy kifejezze tiltakozását az Orbán-kormány Ukrajna ellen uszító és az agresszort támogató propagandája ellen, valamint szolidaritásáról biztosítsa az orosz inváziót elszenvedő szomszédos országot, akinek katonái – köztük a magyar kisebbség tagjai is – hősiesen helytállnak nemcsak Ukrajna szabadságáért, hanem egész Európáért. Hangot adtak annak is, hogy mielőbb tartós békét szeretnének Európában, abban az Európában, aminek Ukrajna is része, ahol a lojális magyar kisebbséget is szeretnék biztonságban tudni.

Annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert a Fidesz-kormány ukrán kémnek bélyegezte Gerzson Jánost, hamarosan egy kisebb csapat szerveződött a kezdeményezés köré – tagjai Hetényi Zsuzsa ruszista, az MTA doktora, Horgas Péter díszlettervező, a Civil Bázis elnöke, Stark Tamás történész, Wizner Balázs szociológus, dokumentumfilm készítő.

Meglepetésükre kaptak egy hasonló hangvételű válaszlevelet az ungvári székhelyű ICES (The Institute for Central European Strategy) munkatársaitól, akiket tavaly augusztusban meg is látogattak, hogy megajándékozzák egymást, szimbolikus értelemben is. Ennek egyik mementója a sok aláírással tarkított ukrán zászló, aminek kibontása jelképesen is megnyitotta az Örkény Köztér eseményét Gerzson János bevezetője után.

Hetényi Zsuzsa naplót írt az utazásról, amit könyv formájában is szeretne kiadni, Wizner Balázs pedig filmes formában dokumentálta az utat. Az esemény egy naplórészlet felolvasásával, illetve a film vetítésével kezdődött.

Mindkettő megrendítően, de túlzásoktól mentesen szembesítette a közönséget a kárpátaljai magyarok háború sújtotta mindennapjaival: hogyan vált négy év alatt a hétköznapjaik részévé a fenyegetettség, a veszteség, a fronton elesett hozzátartozók hiánya, emléke.

A csoport Ungvár macskaköves utcáin lépten-nyomon drámákba botlott, szinte elkerülhetetlenül. Különösen megrázó a 33 éves idegenvezető, Tarasz Hajduk története, aki mindenképpen be akart vonulni, ám már a háború legelején, pár hét után elesett. Édesanyja elképesztő méltósággal, öntudattal beszélt fia mártírhaláláról, miközben mélyen gyászol – ahogy sokan mások is, amint az a temetőben forgatott képkockákból kiderült.

Gerzson János Szentiványi István külpolitikai szakértővel beszélgetett Ukrajna EU-csatlakozásának esélyeiről. Mivel a Magyar-kormány feloldotta a korábbi vétót, az EU és Ukrajna (és Moldova) megnyithatják az első klasztereket. Volodimir Zelenszkij elnök a megerősített társult tagság lehetőségét visszautasította, ragaszkodik a teljes jogú tagsághoz. Szentiványi szerint Ukrajna EU-tagsága azért érdeke a szövetségnek is, mert az ország mezőgazdasági terményei és nyersanyagai mellett egyedül Ukrajna rendelkezik azzal a hadsereggel, amelynek tapasztalatai vannak a mindannyiunkat fenyegető veszéllyel szemben.

Elindult a ReArm Europe terv, vagyis az újrafegyverkezés, azzal a céllal, hogy Európa önmagát is meg tudja védeni, ha esetleg megszűnik az amerikai védernyő. Ezért van szó a nukleáris kapacitások erősítéséről is az orosz fölénnyel szemben. Szentiványi szerint a magyar mezőgazdaságra nem lesz veszélyes az ukrán csatlakozás, hiszen annak versenyképessége egyébként is csökkent már az EU-n belül, reformokra szorul.

Szentiványi hisz a fegyvernyugvásban, és szerinte az újjáépítési folyamatokban Magyarországnak nagyon is érdeke lenne részt venni.

Fegyir Sándor, Ukrajna magyarországi nagykövete átélhető példákkal, hasonlatokkal és adatokkal alátámasztva válaszolt Gerzson János kérdéseire. Ukrajna a kereszténység, a történelem és a kulturális közösség miatt szeretne visszatérni Európához, aminek szándékát Magyarország ’56-ban, Csehszlovákia ’68-ban, Lengyelország ’82-ben, Románia ’89-ben, Ukrajna pedig 2013-ban nyilvánította ki, mert ekkor érett meg rá, mondta a diplomata. A háborút nem a nyersanyagokért vívják, hanem filozófiai értékekért, mondta. Az ellenfél nem tűri el az eltérő gondolatokat, vagyis gyarmatosít, amit Ukrajna soha nem tett. Ők a vérükkel, emberéletekkel érdemlik ki azt, hogy visszatérjenek Európába.

Nekik van a legerősebb hadseregük, nem akarták, hogy így legyen, de így alakult.

A mezőgazdaság kapcsán is csak a háború okoz ellentétet, mert Ukrajna korábban Észak-Afrikába exportálta a gabonát kedvezőbb áron, de erre most nincs lehetősége. A frontvonal mögött 2 kilométerrel is aratnak a kombájnok, mert a farmerek vállalják az életveszélyt, mivel tudják, hogy a gabonát jó áron lehet eladni. A világ fekete földjének 34 százaléka Ukrajnában van, és minimális vegyszerezéssel művelik. Az EU-s szabályokat az ukránok többsége nehezen fogja elfogadni, de meg fogják tanulni a fegyelmet, és azt az „érthetetlen” szót, hogy demokrácia, mert jobb lesz így élni, mint rabnak lenni és állandóan félni. Fegyverek nélkül, európai módon szeretnének változtatni, ahogy például Magyarország is tette.

A nagykövet az együttműködésről azt mondta, Magyarország és Ukrajna esetében nem egyszerűen két országról van szó, hanem két szomszédos országról, ami fontos különbség. Szerinte az EU nem a tagországok Európája lesz, hanem a régiók Európája, és a kis országok közös lobbija fontos lesz az érdekérvényesítésben és a védelmi kérdésekben is, így létrejöhet a Kárpát-medencei országok csoportja az EU-n belül. Például a magyarok világvezetők az aknamentesítésben, és segítenek is Kelet-Ukrajna érintett városaiban – bár erről az előző kormány idején nem nagyon lehetett beszélni –, az ukránok pedig cserébe megtaníthatják a magyarokat a drónkezelésre.

Az esemény vendégeiként jelen voltak olyan szervezetek képviselői is, akik a teljes körű invázió kitörése óta járják Ukrajnát: Makai József, az Átlátszó újságírója, dr. Simon Dávid a Medspot Alapítványtól és Trautmann Balázs a Kárpátaljai Sárkányellátó Alapítványtól. Makai József gyakran utazik a keleti háborús zónába, Kramatorszk környékére. Ezért ő is – hasonlóan a még ott élő helyiekhez – telefonra letölthető applikáció segítségével követi a drónriasztásokat, amikből nem kevés érkezett az esemény közben is, ahogy azt mobiljáról felolvasva megállapította. Ezeknek a riasztásoknak a hírértéke nyilvánvalóan igencsak jelentős azon a területen. Makai szerint nemcsak az ukránokon, hanem az oroszokon is egyre nagyobb a nyomás, nagy veszteségeik vannak, és kérdésként merül fel, hogy fordulóponthoz érkezett-e a háború.

Trautmann Balázs elmondta, hogy 2022 októberének végén szerveződtek meg bohém civilekként mint Kárpátaljai Sárkányellátó Alapítvány, és az épp lejárt útlevele miatt tudja, hogy azóta 52 alkalommal jártak kint segíteni. Úgy látja, hogy fáradnak a katonák és a civilek is, de nem adják fel, nincs összeomlás, és Ukrajna többségében egy nagyon jól működő ország. Egy kijevi szupermarketben akkora halpultot láttak, mint sehol máshol, miközben a szomszédos lakótelepi házon a belövés és újjáépítés nyomai látszódtak.

Szumi megyében, a frontvonal közelében viszont ők is drónháló alatt autóztak.

Trautmann szerint Ukrajna olyan nagy, a katonák kitartása és a hátország nyugatról is megerősített támogatóereje annyira példaértékű, hogy az országot nem lehet legyőzni. Nagyon fejlett informatikai megoldásaik vannak, zseniális a digitális állampolgárság applikációjuk is – ami a magyarországival ellentétben jól működik. Trautmann hozzátette, hogy Ukrajna kényszerből kénytelen volt fejleszteni olyan csapásmérő eszközöket, amelyekkel a Nyugat nem rendelkezik, a háborús helyzet viszont megkövetelte őket. Trautmann fordulópontot nem lát, de úgy véli, hogy Ukrajna a dróntechnológiában világelső lett, és képes megállítani az orosz haderőt. Makai szerint mindenki örülne, ha vége lenne a háborúnak, ugyanakkor nagyon régen nem voltak akkora támadások például Kijev ellen, mint mostanában.

Dr. Simon Dávid elmondta: ők Kárpátalján nyújtanak orvosi és mentális segítséget a belső menekültek számára, akik a háborús övezetből költöztek az ország nyugati részébe, és több éve menekültszállókon laknak, mert elvesztették az otthonukat és emiatt erősen traumatizáltak. A legtöbb családnak van olyan hozzátartozója, aki a fronton esett el, és Kárpátaljára teljesen idegenként érkeztek, ezért a rendszeres kapcsolattartás, látogatás legalább olyan fontos nekik, mint az orvosi segítség. Makai József is elmondta, hogy Kramatorszkból, ami a „halálzónában” található, a lakosság kétharmada elköltözött, de a még ott élők nagyon nehezen akarnak elindulni akár országon belülre, például Kárpátaljára, a „semmibe”. (A két vidék közötti távolság több mint 1000 kilométer.)

Zárásként Gerzson János feltett egy körkérdést a segítőknek: mit mondanának az átlag magyaroknak, akik Ukrajnát távolról szemlélik? Makai József egy idézettel válaszolt: „Ne féljetek!” Trautmann Balázs azt emelte ki, hogy emberekről van szó, akik nem feltétlenül a barátaink  – vannak köztük ilyenek is, olyanok is –, de bajban vannak, ezért segíteni kell nekik. Simon Dávid egy ukrán tolmácslány történetét említette, aki egy szenvedő, megbecstelenített ismerősét látta viszont egy oroszok által készített videóban.

Ennek kapcsán ő is azt tartja fontosnak, hogy emberekről van szó, nem számokról, és nem arról, hogy éppen hol húzódik a frontvonal, mert közelről nem ez látszik.

Makai József végszóként elmondta, hogy a „Miért csinálod?” kérdésre azt szokta válaszolni – főleg az előző kormány idején –, hogy ő a tanyákról származik, ahol mindig van egy szomszéd, akivel nem beszélsz, de ha kigyullad az istállója, akkor mész, és segítesz.

Ezután a közönségtől is érkeztek kérdések, többek között az elrabolt ukrán gyerekek kapcsán. A nagykövet azt mondta, hogy 23 ezer dokumentált és 200 ezer nem dokumentált esetről tudnak, amikor 16 év alatti gyerekeket raboltak el az oroszok gyerekotthonokból, szülőotthonokból, kórházakból. (Mariupolban emiatt 80 újszülöttet nem tudtak hazavinni a szülők a kórházból.) Az elrabolt gyerekek többségéről semmit nem tudnak, 23.000 áldozat adatát mesterséges intelligencia segítségével sikerült dokumentálni. Ám több mint 10.000 gyereket különböző országok segítségével sikerült kiszabadítani és hazavinni. Sok esetben Katar vásárolja ki őket az oroszoktól, hogy hazaadja őket Ukrajnába. Történt olyan eset, amikor orosz szülők gyerekotthonból örökbe fogadtak egy ukrán gyereket, majd árulni kezdték őt az interneten üzleti célból, és ez sajnos nem egyedi eset.

Fegyir Sándor hozzátette, hogy a rendezvény napján volt az invázióban meghalt ukrán gyerekek emléknapja. A háború miatt eddig hétszáz 10 év alatti gyerek halt meg, és több mint négyezer a 10-18 év közötti gyermekáldozatok száma. Az utóbbi időben Kijevben halt meg sok gyermek, heten épp a ballagási táncuk gyakorlása közben.

Egy másik kérdező az ukrán menekültekről érdeklődött. A nagykövet szerint 8 millió 440 ezer hivatalos menekültről tudnak, de még 5 millió él valahol Európában. Magyarországon van egy 44 ezer fős ukrán diaszpóra és 172 ezer menekült.

Azok a családok, akik ukrán iskolába íratják a gyerekeiket, tervezik a hazatérést.

Ám most már csak a 25 százalékuk akar hazamenni, pedig ez az arány 2023-ban még 60 százalék volt. Németország sokat költ az ukrán menekültekre, de még többet nyer rajtuk, például támogatásokat és a fogyasztás növekedését. Vannak országok, akik tudnak számolni, és nem tesznek fel kérdéseket a menekültekkel kapcsolatban: Olaszország, Spanyolország, Portugália. Azt nézik, hogy miből van több jövedelmük, mert a menekültek azt is hoznak, nemcsak bajt.

Trautmann Balázs az utolsó szó jogán óvatos optimizmusra intett, mivel nem találkozott még olyan ukránnal, aki hitt a békében, szerinte is maximum tűzszünetről lehet szó, de arról is csak akkor, ha a Nyugat garanciákat vállal – amire valószínűleg még várni kell.

Szöveg: Németh Anita — Videó: Wizner Balázs