A Szuverenitásvédelmi Hivatal tanúja a bíróságon: önellentmondások és téves állítások az Átlátszóról

A Fővárosi Törvényszéken zajló perben, amelyet az Átlátszó indított a Szuverenitásvédelmi Hivatal ellen, a Hivatal vezető elemzője tett vallomást arról, miként készült az a jelentés, amely a portált „külföldről finanszírozott, dezinformációs és hírszerző tevékenységet folytató” szervezetként írta le. A több mint egyórás tanúvallomás azonban azt mutatta: a Hivatal szakmai alap nélkül, téves következtetések és félreértett források alapján állította össze a jelentést. A tanú szavai sokszor ellentmondtak egymásnak, máskor pedig egyenesen cáfolták a Hivatal korábbi nyilvános állításait. Mesterséges intelligenciával elemeztettük Sári Miklós tanúvallomását, amelynek felvételét teljes egészében közzétesszük.

A vallomás már az elején megingatta a Hivatal hitelességét. A bíró kérdésére, hogy pontosan tudja-e, mi a per tárgya, a tanú így válaszolt: „Annyit tudok, amennyit hivatalból tudok, hogy miről folyik ez a per, de részleteket igazából erről nem tudok.” A tanú elmondta, hogy reggel, a tárgyalás előtt értesült csak arról, mi lesz az ügye, és hogy egy pendrive-ot adott át a bíróságnak egy „magyarázó videóval”. Már ez is rávilágított: a Hivatal képviselője nem volt tisztában a per pontos tárgyával, és a saját anyagát is inkább propagandisztikus szemléltető eszközként kezelte, mint jogi dokumentumként.

82%

Év végéig még

22 116 240 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A pendrive-on – a tanú állítása szerint – olyan videó szerepelt, „amin beszél Drew Sullivan, aki az OCCRP egyik vezetője, és Leila Bacskics, aki a boszniai irodát vezeti”. A tanú szerint ez a videó segít „kontextualizálni” a Hivatal jelentését. Valójában azonban a Hivatal ezzel a videóval próbálta összemosni a nemzetközi újságírói együttműködéseket a külföldi befolyásgyakorlással.

A tanú nem tudja, mi a per tárgya

Amikor a bíró pontosította, hogy a per nem a jelentés, hanem a Hivatal Facebookon közzétett, az Átlátszót „nem civil szervezetnek” és „hírszerző tevékenységnek” nevező videója miatt indult, a tanú elismerte, hogy

„nem tudja, hogy a felperes pontosan mely közleményeket sérelmezi”.

A Hivatal elemzője ugyanakkor kijelentette, hogy a videó és a jelentés „nagyjából összhangban állnak”. Ezzel gyakorlatilag megerősítette, hogy a Hivatal saját jelentése és a politikai hangvételű közleményei azonos tartalmi alapokon nyugodtak – még ha azok ténybeli megalapozottsága hiányzott is.

„Hírszerzés és dezinformáció”: félreértett fogalmak

A legélesebb kérdés az volt, miért állította a Hivatal, hogy az Átlátszó „hírszerzést és dezinformációt” folytat. A tanú ezzel kapcsolatban így érvelt:

„Én nem tudom, miért sérelmezi a felperes, hogy ezt hírszerzésnek neveztük. A mai világban az OSINT, a nyílt forrású hírszerzés teljesen elfogadott módszer.”

Saját szavaival tehát azt mondta, hogy a Hivatal nem titkosszolgálati értelemben használta a „hírszerzés” kifejezést, hanem az újságírói adatgyűjtésre értette – ez azonban pontosan az a tevékenység, amit az Átlátszó végez. Mégis, a jelentésben a szó egyértelműen pejoratív kontextusban szerepel: „hírszerzés és dezinformációs tevékenység, amely súlyosan sérti Magyarország szuverenitását”. A tanú a tárgyaláson igyekezett bagatellizálni e szavak súlyát:

„Nem tartom pejoratívnak a hírszerzést. Ez egy olyan információgyűjtés, amit újságírók, ügynökségek és államok is végeznek.”

Ezzel azonban épp azt bizonyította, hogy a Hivatal a fogalmat manipuláltan, kontextusából kiragadva használta a jelentésben – miközben most már „ártatlan” technikai kifejezésként próbálta beállítani.

Külföldi befolyás: feltételezések tényként

A Hivatal állítása szerint az Átlátszó „külföldi érdekek mentén” működik. Amikor a bíró rákérdezett, mire alapozza ezt, a tanú válasza meglepően bizonytalan volt:

„A kijelentést arra alapítom, például, hogyha megnézzük a ‘Ki Mit Tud’ rendszert, amit a felperes honosított meg. Én úgy tudom, hogy abszolút külföldi forrásokból alapították.”

A „KiMitTud” adatportál valójában közérdekű adatigénylések rendszere, amelyet az Átlátszó fejlesztett ki, és amely az állampolgárok számára biztosítja a közadatokhoz való hozzáférést. A tanú ezzel szemben azt állította, hogy a rendszer „amerikai OSI-forrásokból” készült, és ezért „külföldi érdekeket” szolgál. Ez az érvelés nemcsak téves, hanem a Hivatal módszertani hiányosságait is leleplezi: a tanú semmilyen konkrét dokumentumot, szerződést vagy forrást nem tudott felmutatni.

Az OCCRP mint „bizonyíték”

A tanú hosszasan beszélt az OCCRP-ról (Organized Crime and Corruption Reporting Project), amelynek az Átlátszó partneri viszonyban tagja. Az elemző e szervezetet „amerikai állami támogatással” működő hálózatként írta le:

„Jelentős anyagi támogatást kaptak az amerikai Egyesült Államoktól, valamint Soros-féle szervezetektől.”

Ugyanakkor maga is elismerte, hogy az OCCRP „oknyomozó újságírói hálózat, amely 75 országban működik, és a korrupció elleni harcot szolgálja”. A Hivatal tehát egy olyan szervezetet állított be nemzetbiztonsági kockázatként, amelyet a nemzetközi sajtószabadság-szervezetek világszerte elismernek. A tanú vallomása szerint a Hivatal mégis ebből vezette le az Átlátszó „hírszerző tevékenységét”.

A „dezinformációs kampány” és Brüsszel

A bíróság felolvasta a sérelmezett mondatot: „Dezinformációs kampánya ürügyet teremtett Brüsszelnek, hogy uniós pénzek visszatartásával zsarolja Magyarországot.” A tanú ezt így próbálta megindokolni:

„Ennek a tényállításnak az alapját képezi egyrészt a Sargentini-jelentés, másrészt a 2023-24-25-ös jogállamisági jelentések. A felperes ezek összeállításában tevékenyen részt vett.”

Az állítás azonban nem felelt meg a valóságnak: az Átlátszó sem a Sargentini-jelentéshez, sem az Európai Bizottság jogállamisági jelentéseihez nem készített „részjelentéseket”. A tanú sem tudott konkrét bizonyítékot felmutatni erre, csupán hivatkozott egy „felsorolásra” a Sargentini-jelentés 34. oldalán, ahol az Átlátszó neve egyéb szervezetek mellett „forrásként” szerepel. Amikor a bíró rákérdezett, tud-e olyan dokumentumot, amely alátámasztja, hogy az Átlátszó részt vett a jelentések megírásában, a válasz így hangzott:

„Én úgy értelmeztem a szöveg környezetében, hogy hozzájárultak… de az angol eredeti szöveg is erről szólt.”

Vagyis a tanú maga is elismerte, hogy értelmezésről beszél – nem tényről.

„Matematika”: a pénzügyi állítások megalapozatlansága

A Hivatal a videóban azt állította, hogy az Átlátszó finanszírozása „döntően külföldi eredetű”. A bíró rákérdezett, mire alapozzák ezt az adatot. A tanú válasza:

„Ez matematika. A kollégák kiszámolták, és ez a számítás meg is jelenik a jelentésben.”

Arra azonban semmilyen számviteli forrás nem hangzott el, amely ezt alátámasztaná. A tanú hivatkozott az Átlátszó mellett működő Átlátszónet Alapítványra, amely „begyűjti az 1 százalékokat”, és azt mondta:

„Nem olyan könnyen nyomon követhető ezeknek a pénzeknek az útja.”

Vagyis elismerte, hogy a Hivatal nem tudta pontosan feltérképezni az Átlátszó pénzügyi forrásait, csupán feltételezéseket fogalmazott meg. Ennek ellenére a nyilvános kommunikációban tényként állították, hogy a támogatások „többsége külföldről” érkezik.

A „KiMitTud” rendszer és az adatkezelési vád

A jelentés egyik legsúlyosabb vádja szerint az Átlátszó „szisztematikusan visszaél a közérdekű adatokkal” és „több mint 9000 magyar dokumentumot töltött fel amerikai szerverekre”. A tanú ezt így magyarázta:

„Én nem állítom, hogy a felperes visszaél a közérdekű adatokkal, de azt gondolom, hogy visszás, ha magyar közérdekű adatok amerikai szerverekre kerülnek.”

A kijelentés ezzel önmagát cáfolta: a Hivatal hivatalos kommunikációja „visszaélést” emlegetett, a tanú viszont már csak „visszásságról” beszélt. A bíróság előtt tehát az elemző maga is elismerte, hogy nincs bizonyíték semmilyen jogellenes adatkezelésre. Ehelyett a vallomásból az derült ki, hogy a Hivatal az Átlátszó nyílt, jogszerű adatigénylési rendszerét próbálta félremagyarázni.

A Hivatal jelentése: következmények nélküli propaganda

A vallomás végén a bíró rákérdezett: ha a Hivatal jelentése olyan súlyos megállapításokat tartalmazott, miért nem küldték meg az ügyet a nyomozóhatóságnak? A válasz tömör volt:

„Ilyen szempontból nem merült fel, és nem is küldtük meg.”

Ez a mondat egyértelművé tette: a Szuverenitásvédelmi Hivatal sem maga nem tekintette jogsértésnek az Átlátszó működését, sem bűncselekményt nem látott benne. Mindezek ellenére a nyilvánosság előtt a szervezetet kémkedéssel, dezinformációval és külföldi manipulációval vádolták.

A tanúvallomás tanulsága, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal jelentése és a kapcsolódó kommunikációs anyagok nem tényszerű vizsgálaton, hanem félreértelmezett, másodkézből származó információkon alapultak. A Hivatal elemzője saját vallomásában többször elismerte, hogy nem tudja pontosan, mire alapozzák az állításokat, nem vett részt a vitatott videó elkészítésében, és több ponton csak „úgy tudja” vagy „valószínűnek tartja” a tényeket. A legfontosabb idézetek önmagukért beszélnek:

• „Nem tudom, pontosan mely közleményeket sérelmezi a felperes.”
• „Én úgy tudom, hogy külföldi forrásokból alapították.”
• „Ez matematika, a kollégák kiszámolták.”
• „Én nem állítom, hogy visszaélnek az adatokkal, de visszásnak tartom.”

Ezek a mondatok nem egy független, adat- és jogalapú vizsgálat szakmai bizonyítékai, hanem egy politikai narratíva utólagos igazolási kísérletei. A bíróság előtt így egyértelműen kirajzolódott: a Szuverenitásvédelmi Hivatal jelentése nem tényfeltárás volt, hanem propagandaanyag – amelyet most a saját tanúja cáfolt meg.

A tanú által elmondottakat a ChatGPT elemezte. Címlapkép, videó: Pápai Gergely / Átlátszó