A magyar akkugyárak évekig akár százötvenszer több magzatkárosító oldószert is kibocsáthattak, mint a németek

„Ha összevetnek önök, mondjuk, egy járműipari német beruházást egy magyarral, akkor az ezekkel a beruházásokkal szembeni környezeti előírások Magyarországon szigorúbbak, mint Németországban” – mondta Orbán Viktor 2023-ban. A miniszterelnök tévedett. Az elektromos autók akkumulátorainak gyártásához is használt N-metil-2-pirrolidon (NMP) nevű, magzatkárosító hatású oldószer esetében például biztosan.

Németországban 2022 óta gyárt lítium-ion akkumulátorokat a kínai CATL óriásvállalat. A gyártás során bizonyos berendezésekből NMP is a levegőbe kerül. Ez az anyag súlyos egészségkárosodást okozhat, ezért korlátozni kell a kibocsátását. A német levegőtisztaság-védelmi törvénnyel összhangban az illetékes türingiai tartományi hatóság 1 milligramm/köbméter értékben határozta meg azt a mennyiséget, amennyi NMP-t a gyártóegységek a levegőbe engedhetnek a CATL-gyárban.

Magyarországon azonban egészen más határértékek kerültek a CATL engedélyébe. Az óriásvállalat időközben ugyanis Debrecenben is felépített és részlegesen már üzembe is helyezett egy akkugyárat. A Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal 2023-ban adta ki a CATL-gyár engedélyét, jelentősen magasabb NMP-határértékekkel. Egyes gyártósorokra a németországihoz hasonlóan 1 mg/köbméter, másokra viszont 25 mg/köbméter határértéket írtak elő, ami 25-szöröse a német gyárban engedélyezett szintnek.

Ennél is rosszabb volt a helyzet Gödön és Komáromban.

Százötvenszeres kibocsátás

A gödi Samsung-gyár esetén a Pest Megyei Kormányhivatal 150 mg/köbméterben határozta meg az NMP maximális kibocsátását. Hasonló volt a helyzet a koreai SK cégcsoporthoz tartozó akkugyár és a NMP-feldolgozó üzem esetében Komáromban: a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal szintén 150 mg/köbméteres kibocsátási határértéket engedélyezett. Azaz a gödi és a komáromi gyárakban 150-szer több NMP-t bocsáthattak ki a gyártóegységek, mint a németeknél.

A gödi Samsung-gyár esetében 2023 decemberében a hatóság szigorította a határértéket 3 mg/köbméter körüli értékre (a kis pontatlanságot az eltérő mértékegységről való átváltás okozza). A komáromi gyár esetében azonban egészen 2025-ig fennállt a helyzet. A Greenpeace 2024-ben hivatalos levélben követelte a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivataltól, hogy szigorítsa az üzem környezethasználati engedélyét, végül a hatóság 2025 februárjában 1,7 mg/köbméter szintre csökkentette az NMP-re vonatkozó határértéket.

A debreceni CATL-gyár esetében még ennél is később, 2025 novemberében történt meg a szigorítás 1 mg/köbméter határértékre. Volt azonban egy kis csavar a történetben: az engedély szövegéből kiderül, hogy a CATL végül nem a gyáron belül alakítja ki a legmagasabb kibocsátással járó ún. NMP-desztilláló egységet, mivel „a szigorúbb határértéknek is megfelelő technológia még fejlesztés alatt van”. Vagyis az NMP-visszanyerést kiszervezik, így a kibocsátás is máshol jelentkezik majd.

Félreérthetőek az uniós jogszabályok, ez okozhatja a bonyodalmakat a nemzeti szabályozások terén – mondta lapunknak egy névtelenséget kérő szakértő. Az uniós jog két ágon szabályozza a vegyi anyagok kibocsátását: biológiai kockázati oldalról is, és egyes technológiákhoz kötődően is. Így Magyarországon különböző rendeletekben külön határértéket állapítottak meg az illékony szerves vegyületekre – amelyekbe az NMP is beletartozik –, valamint a reproduktivitást gátló anyagokra is – amely csoportba az NMP ugyancsak beletartozik. Így állhatott elő az a helyzet, hogy az egyes kormányhivatalok a 150 mg/köbméteres határértékeket alkalmazták az NMP-kibocsátásra is, miközben a reproduktivitást gátló toxikus anyagokra 2 mg/köbméter határérték vonatkozott az EU-ban. Szakértőnk szerint mindkét értelmezést le lehetett vezetni az EU-s jogból, a Greenpeace azonban egyértelműen jogsértőnek találta a hatóságok gyakorlatát.

A gödi Samsung gyár 22 ezer tonna oldószert használ egy évben, a debreceni gyár pedig közel 18 ezer tonna NMP oldószer felhasználására kapott engedélyt, azaz óriási mennyiségekről van szó.

Lépett a minisztérium

A hatósági engedélyek szigorításában közrejátszhatott, hogy 2024 őszén az Energiaügyi Minisztérium szigorúbb szabályozást fogadott el, és általánosan 1 mg/köbméterre csökkentette az NMP kibocsátási határértékét Magyarországon. Ez megegyezik a németországi szabályozással, ugyanakkor a miniszterelnök állításával szemben nem szigorúbb annál. Ráadásul a már működő, illetve az engedélyezés alatt álló üzemek egyelőre mentességet kaptak a betartása alól – előbbiek 2028-ig, utóbbiak pedig 2027-ig.

Magyar Péter országjárásának márciusi gödi rendezvényén azt ígérte, hogy a Tisza kormányalakítása esetén a magyar és európai jogszabályok szigorú betartását követelik meg az akkugyáraktól. A pártelnök egy országos akkumulátor-ipari szakhatóság létrehozását is ígérte, valamint az akkugyárakban történt munka- és környezetvédelmi szennyezési ügyek kivizsgálását. Az Átlátszónak Magyar Péter azt nyilatkozta, hogy az üzemeket működtető cégeket számon kell kérni, és felelősségre vonható az állam és a hatóságok is, ha nem tartották vagy nem tartatták be a törvényi előírásokat.

Az Átlátszó megírta, hogy 2022-ben NMP jelenlétét mutatták ki a gödi kútvízben. Feltártuk azt is, hogy az elmúlt néhány évben 88 tonna NMP került a levegőbe Gödön. A 24.hu januárban írta meg, hogy a Dongwha sóskúti oldószer-újrahasznosító üzeme mellett egy talajvíz-monitoring kútban NMP-t találtak 2023-ban egy mintavétel során. Két hete pedig tudomásunkra jutott, hogy egy kínai vállalat NMP-újrahasznosító üzemet létesítene Kunmadarason, miután Hevesen a lakosság tiltakozása miatt meghiúsultak a terveik.

A Greenpeace ugyanakkor azt közölte néhány napja, hogy nem találtak határértéket meghaladó vagy egészségügyi szempontból jelentős NMP-szennyezést az akkumulátorgyárak környezetében a sekélyebb kutakban a legújabb, idén márciusban végzett méréseik során. A Greenpeace összesen tíz lakossági kút vizét vizsgálta meg Gödön, Komáromban, Sóskúton és a közeli Tárnokon, a rendkívül kis számú minta miatt azonban a vizsgálatból nem vonhatóak le messzemenő következtetések, mindössze annyi, hogy a kiválasztott tíz lakossági kút vize nem volt NMP-vel szennyezett. A szennyezés monitorozására általában az ipari létesítmények területén vagy közelében elhelyezett monitoring-kutak szolgálnak, ezekhez azonban civilek és a lakosság nem férnek hozzá.

Fülöp Orsolya

Címlapkép: Átlátszó montázs