2011 óta van Átlátszó: segíts, hogy jövőre is folytathassuk a tényfeltárást

2012 óta dolgozom az Átlátszónál. Két évvel később, amikor külsősből főállású munkatárs lettem, az már önmagában felért számomra egy kitüntetéssel, mivel az Átlátszón megjelent cikkek nekem a kezdetektől a valódi oknyomozó újságírást jelentették. Azt, amit nem befolyásol semmiféle hatalmi érdek, ahol sem párt, sem hirdető, sem a tulajdonos nem szól bele, miről ír „az újság”, és hogyan.  

Az Átlátszó pont ilyen: itt csak és kizárólag a szerkesztőség dönti el, miről írunk cikket, a munkánkat mindenféle elfogultságtól és befolyástól mentesen végezzük. Ha a hatalmon lévők valamit rejtegetnek, letagadnak, elsunnyognak, akkor azt bemutatjuk – teljesen mindegy, hogy egy miniszterről vagy egy falusi polgármesterről van szó. Az meg végképp nem szempont az Átlátszónál, hogy egy sztori főszereplője milyen színű plakátokon mosolygott a választási kampányban.

2008-ban hobbiból kezdtem újságot írni. Akkor még MSZP-kormány volt, így értelemszerűen főként annak a pártnak voltak feltárást érdemlő kétes ügyei. Az MSZP-rajongók akkoriban fideszesnek hívtak minket, a párt viselt dolgairól beszámoló újságírókat. Majd 2010, a Fidesz hatalomra kerülése után kezdetben „ballibsinek” csúfolták a fideszes botrányokról írókat – így engem is –, aztán kitalálták és azóta is nyomják, hogy mi, oknyomozó újságírók „hazaárulók” és „Soros-bérencek” vagyunk. Úgy jártuk be a skála mindkét végpontját a közbeszédben, és úgy próbálták meg aláásni a hitelességünket a különböző politikai erők az évek során, hogy mi közben semmit sem változtunk.

Ahogy a hatalom sem: egyik párt vagy politikus sem szereti, ha valaki kideríti és megírja, amit ő(k) ott a minisztériumban vagy önkormányzatnál el akar(nak) titkolni. Pedig

egy újságírónak pont ez a dolga: feltárni és bemutatni mindent, ami az ország lakosaira tartozik, de az aktuális hatalom titokban akarja tartani.

Akit minden politikus (és rajongótábora) utál, az jó tényfeltáró munkát végez: rendületlenül és elfogulatlanul kutatja az igazságot. Ahogy az Átlátszó teszi immár 13 éve, 2011 óta.

Hat évvel ezelőtt, 2018 decemberében az a megtiszteltetés ért, hogy az Átlátszó alapítója és főszerkesztője, Bodoky Tamás kinevezett a helyettesévé. Hatalmas öröm számomra, hogy azóta a saját cikkeim megírása mellett végigkísérhetem kollégáim jobbnál jobb írásainak születését az ötlet felvetődésétől a cikk elkészültén át egészen a megjelenésig.

Magyar Sajtódíjat kapott idén az Átlátszó a MÚOSZ-tól

Munkánkhoz időnként repülési útvonalakat, máskor közbeszerzési iratokat, hatósági dokumentumokat, szkennelt pdf-ket vagy rengeteg sorból álló excel-táblázatokat nézünk át, közérdekű adatokat igénylünk, NAIH-panaszt írunk, bíróságra megyünk, vidéki helyszíneken forgatunk, de a cél mindig ugyanaz: feltárni az igazságot.

Büszke vagyok rá, hogy egy olyan nagyszerű oknyomozócsapatban dolgozhatok, ahol sok különböző ember munkálkodik, akik ugyan sokszor nem értenek egyet, de a hajtóerőnk mindannyiunk számára ugyanaz: kideríteni mindent, amit a hatalmasok el akarnak titkolni. Ehhez nagy szükségünk van a te támogatásodra is, mert ugyan az anyagaink ingyen olvashatók bárkinek, de az elkészítésük pénzbe kerül.

Kérlek, támogasd az Átlátszót, hogy továbbra is mindent bemutathassunk, amiről nélkülünk nem értesülnél!