Nem indult zökkenőmentesen Székesfehérvár és Esztergom térségében a vasúti és a buszközlekedés összehangolása. Többen a korábbi állapot teljes visszaállításáért indítottak petíciót, de politikusok is felszólaltak az ügyben. Arra, hogy a régi menetrendet visszakapják, egy szakértő szerint nincs esély, így egyelőre meg kell barátkozni a megnövekedett menetidőkkel és a zsúfoltsággal.
Az Átlátszó ingyen van, de nem ingyen készül: idén még 3345 előfizetőre lenne szükségünk. Fektess be te is a tényfeltáró újságírásba!
„A vasút szerepének erősítése és a párhuzamosságok megszüntetésének következő lépéseként Székesfehérvár és Esztergom térségében, valamint Veszprém megyében módosulnak a közlekedési feltételek, hogy minél többen válasszák a vasúti közlekedést azokon a vonalakon, amelyeken felújított, jó minőségű vasúti hálózaton, modern járművekkel tudnak szolgáltatást biztosítani” – adta hírül a Volánbusz agusztus 11-én.
Emiatt augusztus 20-tól megváltozott a Volánbusz Székesfehérvár, valamint Esztergom térségét a fővárossal összekötő autóbuszjáratainak menetrendje: a Budapest és Székesfehérvár között közlekedő autóbuszjáratok többsége megszűnt, „a vonatokhoz Székesfehérváron az eddigieknél több buszjárat csatlakozik: napközben óránként, csúcsidőben 30 percenként közlekednek autóbuszok a vasútállomás és az autóbusz-állomás között” – ígérte a társaság.
A váltás azonban egyáltalán nem megy könnyen, sőt. Augusztus utolsó hete óta lényegében számolatlanul záporoznak a negatív vélemények a különböző, buszközlekedéssel kapcsolatos közösségi oldalakon, de a politikusokat sem kíméli az érintett utazóközönség. Vannak, akik a korábbi állapot teljes visszaállításáért indítottak petíciót a Székesfehérvár-Budapest vonalat – eddig napi 33, a módosítást követően viszont csak 3 járattal – igénybe vevők.
A kialakult helyzetben valóban vannak szürreális elemek: Budapestre Fehérvárról például az ellenkező irányba fekvő Várpalota felé indulnak az eddig egyenesen a fővárosba tartó, ám most takarékoskodó körjáratként üzemelő autóbuszok.
Így, aki korábban egy óra alatt eljutott Budapestre, most inkább a duplájával kell számoljon – vagy, ahogy a döntéshozó indokolja: igénybe veheti a preferált vasutat. Csakhogy azt használva sem minden tűnik kereknek.
Varga Márta a közigazgatásilag még Székesfehérvárhoz tartozó családi házas Csalán él családjával, három gyermekével és Budapestre jár dolgozni minden hétköznapon.
– Személy szerint az eddigi másfél órás utam 2 és fél órásra duzzad, háromszori átszállással és különböző cégek járatainak használatával. Nem vagyok hajlandó ezt elfogadni! Csak és kizárólag amiatt vállaltam munkát Budapesten, mert még elfogadható volt az egy óra körüli utazás napi kétszer, az útvonal is megfelelt. Így, ha a fél várost meg kell kerülnöm és még Pesten is tömegközlekedem, a napom felét utazással fogom tölteni. Vagy még többet, minimum 5 órát. Ezzel rengetegen vagyunk így. Miközben az autópálya is túltelített, óriási az autós forgalom, sokszor vannak dugók. Amíg nem adnak elfogadható alternatívát a buszok helyett, egy 21.századi jogállamban részemről elfogadhatatlan ez a komédia – magyarázta Varga Márta.
Budapestre Várpalotán át
A Nyugat-Dunántúl megyéiben regnáló Volánbusz társaság hivatalosan augusztus 10-én tette közzé a tíz napra rá esedékes menetrendváltozásokat, ám a kommentek tanúsága szerint ebben az időszakban – kihasználva az ünnepi hosszú hétvégét és a határzár előtti lehetőséget – sokan éppen a szabadságukat töltötték, így ténylegesen csak a bevezetés után szembesültek az új gyakorlattal.
Mint a szolgáltató tájékoztatott, a járatcsökkenések nem csak a Székesfehérvár-Budapest, de a Veszprém-Budapest és a Várpalota-Budapest vonalakat is érintik, cserébe a cég rövidebb menetidőket ígért az utazóközönségnek. Kicsit távolabbi léptékben tekintve a térképre viszont az Ajkáról és Devecserről induló járatokat teljesen törölték, kizárólag a vonatközlekedésre buzdítva az utazókat. Ezekről a településekről óránként lehet indulni, főleg InterCitykkel, de hiába állítottak be félórás indulási időközökkel csúcsidőben kisegítő vonatokat, ezekkel csak nagy kerülővel, győri átszállással valósítható meg az utazás a fővárosba – ami a 155 km-es utat tekintve extrém hosszú idő, öt óra alatt lenne legyűrhető.
A 30 ezres Ajkához és az alig ötezer lelkes Devecserhez képest alig járt jobban a közel százezres lakosságú megyeszékhely, Székesfehérvár.
– A minap megpróbáltunk feljutni busszal Budapestre – írta az Átlátszó kérdésére egy fehérvári lakos. – Sikerült, két óra alatt az eddigi egy helyett… Viszont amikor felszállsz a buszra és tudod, hogy a másik irányba kéne menned, na, az felbecsülhetetlen érzés – egy óra buszozás, plusz némi várpalotai várakozás után sikerült újra Fehérváron lennünk, csak most nem állt meg a központban, hanem az elkerülőn haladt tovább a városon kívül, úgyhogy újabb egy óra volt az út Pestig, s mondanom sem kell, mindez természetesen drágábban…
Arra mi sem találtunk választ a szolgáltató honlapján, hogy miben jelent az jelentős megtakarítást, hogy a Várpalotáról érkező járat végighalad ugyan Székesfehérváron, mégsem áll meg.
A visszafelé viszonylaton szintén ez a helyzet, holott egy-egy ilyen megállás a tapasztalatok szerint 1-2 percet venne igénybe a menetidőből. Bár igen sokan azért ingáztak tömegközlekedéssel, mert gyors, kényelmes és környezetbarát, a megnövekedett menetidők miatt ez az opció lassan vállalhatatlan, így előtérbe kerülhet az autóhasználat.
– Fiam Pestről úgy jutott haza Fehérvárra, hogy a városon átbuszozva elment Várpalotára és onnan tudott visszajönni Fehérvárra – mesélte Horváth Hella. – Legközelebb nyilván inkább vonattal jön, de az plusz egy óra út, két vagy három átszállással Pesten, és kb. háromnegyed óra gyaloglással Fehérváron. Úgyhogy amint meglesz a jogosítványa, autózni fog.
Kovács Gabriella viszont, hallgatva a javaslatokra, valóban a Székesfehérvár és Budapest között egyébként gyakran járó vonatok egyikét választotta a módosulást követően is, ám a közlekedő vagonok zsúfoltsága nem győzte meg.
– Reggel 6:14-kor indultam a zónázó vonattal, ekkor még szellősen utazunk. Agárd-Gárdony-tól szinte teljesen megteltünk, pedig onnantól még jó néhány megálló van Kelenföldig, mégis szinte már egymástól nemhogy 1,5 méterre, hanem mint heringek a konzervdobozban, úgy szorongtak az emberek, mindezt vírushelyzet idején. Ha kétszer ekkora lenne ez a szuper „egyterű” vonat, akkor is állna a fele társaság! Délután, illetve kora este visszafelé ugyanezt tapasztaltam. Ehhez képest amíg busszal jártam, sikerült oda-vissza átlagban 4-4,5 óra alatt a munkahelyemre jutni, összesen három tömegközlekedési eszközt igénybe véve. Most vonattal ez kb. 5 óra oda-vissza, összesen 6 tömegközlekedési eszközzel – mutatott rá Kovács Gabriella.
Állomás a Velencei-tó mentén, a Székesfehérvár-Budapest vasútvonalon, ahol naponta több tucat járat halad át. Fotó: Kocsis Noémi
Mindezen vélemények – és még igen sok hasonló – egyáltalán nem támasztják alá a döntést meghozó minisztérium azon feltételezését, miszerint a módosítással Székesfehérvár és Esztergom térségében, valamint Veszprém megyében úgy változnak meg a közlekedési feltételek, hogy minél többen válasszák a vasúti közlekedést azokon a vonalakon, amelyeken felújított, jó minőségű vasúti hálózaton, modern járművekkel lehet szolgáltatni.
A vonatot választók legtöbbje ugyanis valójában eddig is jelentős késésekről, áttekinthetetlen menetrendekről, a településeken belül a vonathoz egyáltalán nem alkalmazkodó helyi buszokról és nagy zsúfoltságról számol be – mindez pedig felveti a kérdést: ugyan, miért is igyekeznének az emberek vonattal ingázni?
Előbb a szekér, utána a ló
Az Átlátszó kapott azért jó pár támogató véleményt is a járatszűkítésekkel kapcsolatban, ezek mindegyike azt fogalmazta meg: Nyugat-Európában máshol sem „szokás” párhuzamosságokat működtetni a közösségi közlekedésben, azaz nem járnak ugyanazon vonalakon buszok és vonatok is. Ugyanezt kívánatos Magyarországon is megvalósítani – azt azonban a támogatók is elismerik, hogy
itthon az intézkedéseket túl korán, a szolgáltatásokat nem kellő minőségben felfejlesztve, és az egészet hiányosan kommunikálva vezették be, jelentős felháborodást keltve az utazóközönségen belül.
Van azonban érintett város, ahol sikerült megfelelő helyzetet teremteni a változásokig: Esztergomban például augusztus 20-ra valóban a vasútállomással egybeépítve nyitották meg a felújított autóbusz pályaudvart, de Székesfehérváron mind a mai napig nem sikerült megvalósítani az évek óta tervezett intermodális csomópontot, márpedig annak – sok már egyéb előnye mellett – a számítások szerint éppen az utazási időmegtakarítás lehetne az egyik legnagyobb vívmánya.
Egy 2016-os kormányhatározat Székesfehérvárnak egyébként 6,5, milliárd forintot különített el a közlekedési központ kialakítására: „drága, de megéri”- nyilatkozta 2019-ben a megyei napilapnak Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, azt is ígérve, 2020 elején elindul a beruházás és a ciklus végére be is fejeződik. Miután a jelentős területátalakítással, több épület bontásával járó nagyberuházásban – nyilvánvalóan az előkészítő munkafázison túl – gyakorlati kapavágás még nem történt, ráadásul jelen helyzetben nem is nagyon várható, így a miniszter ezen kijelentése most már meglehetősen meseszerűnek tűnik.
Főleg annak tükrében, hogy az itteni teljes vasúti rekonstrukció egy eleme, a sínek és vágányok külső megközelítését lehetővé tevő vasúti felüljáró építése most már tényleg érthetetlenül a távolba nyúlik; miután hónapok óta ismét semmilyen mozgás nincs a munkaterületen, kérdés, hogyan tartható a 2021-es befejezés, amelyről egyébként korábban az Átlátszó is cikkezett.
Négy esztendeje fémtorzóként meredezik a székesfehérvári sínek felett a nagyjából mindent mindennel összekötni tervezett vasúti felüljáró eddig megépült szelvénye. A semmibe futó szerkezet a 2. ütem, azaz a folytatás nélkül használhatatlan, nélküle viszont az állomásnak nincs közvetlen biztonságos kapcsolata a déli városrészhez, és egyelőre nem valósulhatnak meg lényeges városfejlesztési elképzelések sem.
Tiltakoznak, de hiába?
Észlelve a nyár végére kiélesedett helyzetet és a rengeteg negatív véleményt, előbb Cser-Palkovics András fehérvári polgármester, majd a térség fideszes parlamenti képviselője, Vargha Tamás parlamenti államtitkár is belépett az ügybe. Közösségi felületén az előbbi tiltakozását fejezte ki, utóbbi pedig a vélemények továbbítását, közvetítését ígérte.
„Az új menetrend idei, minden átmeneti időszak nélküli bevezetését elhamarkodottnak tartom, annak feltételrendszere (pl. gyűjtőparkolók, helyi hálózat, jegyvásárlás összehangolása) még nem áll fent és az számos fehérvári, valamint talán még több agglomerációnkban élő számára drasztikus visszalépést jelentene. Megítélésem szerint az új menetrendet kizárólag a székesfehérvári intermodális csomópont megépülése után szabad bevezetni… Ezen indokok alapján kérem a hatáskörrel rendelkező minisztériumokat, hogy a menetrend bevezetését az intermodális csomópont elkészültéig – várhatóan 2022-23-ig – halassza el” – írja Cser-Palkovics a témáról kelt posztjában.
Vargha Tamás azt írja, szeptember első napjaiban ő továbbította az összegyűjt véleményeket az illetékes minisztériumba és javaslatokat is megfogalmazott.
A hivatalos tájékoztatás szerint a közlekedési társaságok a forgalom és az utasok igényeinek függvényében vizsgálják a további változtatási lehetőségeket az érintett vonalakon.
Természetesen szerettük volna megtudni a közlekedési társaságokat mozgató és az intézkedést a társaságokra erőltető illetékes tárca álláspontját is az ügyben. Kérdeztük, mi volt a közvetlen indoka a módosításoknak, ahogy azt is, hol találhatóak az idevágó hatástanulmányok és megtérülési számítások. Érdeklődtünk ezen kívül arról várhatóak-e további szűkítések, és arról is, figyelembe veszik-e az utazóközönség idevágó panaszait, különös tekintettel a COVID-helyzetre.
Reakció azonban cikkünk megjelenéséig nem érkezett.
Egy nevét nyilvánosan közölni nem akaró, a témára viszont jól rálátó forrásunk szerint a szűkített keresztmetszet megvalósítása eddig valamennyi kormányzatnak igénye volt, de – mint fogalmazott – eddig egyik sem merte meglépni. Ő úgy kalkulál, a döntéshozó inkább számol a jelenlegi intézkedések nyomán kelt negatív visszhang gyors csillapulásával, mint azzal, hogy a már meglépett módosulásokból akár egy jottányit is visszavegyen. Ahogy forrásunk fogalmazott: utóbbinak, azaz, hogy az elvett járatokat az utazóközönség visszakaphassa, semmi esélye.
Kocsis Noémi
Fotó: volanbusz.hu
Támogatási kampány – fizess elő az Átlátszóra, kattints ide a támogatási lehetőségekért! Ha olvasóink 1 százaléka rendszeresen küldene havi ezer forintot, többet nem kellene pénzt kérnünk.
