„Fékezhetetlen, őrjöngő szórakozás”: a Magyar Kétfarkú Kutya Párt táborában jártunk

Lámán állás, maszkvarrás, gitároktatás, menza és koncertek rendőri kísérettel. Szubjektív beszámoló a kétfarkúak alkotótáborából, amelyről a Pesti Srácoknál tett panaszt egy elkeseredett nyaralótulajdonos.

A sajtószabadságért nem elég tüntetni, fizetni is kell érte – kattints ide a támogatási lehetőségekért!

 

„Ünnepélyes zászlófelvonással kezdődött  az V. Országos Passzivista Találkozó És Alkotótábor Zamárdiban. Mintegy 150 ember választotta a kulturált szórakozás ezen formáját, amelyben egyaránt helyett kapott az alkotótevékenység és a rekreációs programok. A lazulást erőteljesen segítette a strand közelsége és a becsületkasszás büfé, amelynek következtében a hangulat a tetőfokára emelkedett. Az esti koncerteket a rendőrség rendszeres kiérkezése színesítette, amelynek következében az aggregátor mellett az úgynevezett buliszekér is új helyet kapott, hogy ezzel segítse a munkában megfáradt, nyaralásukat töltő dolgozók esti elalvását a szomszédban.

A táborban egy beszélgetésre is sor került, amelyben az MKKP és az önkormányzatiság viszonyát elemezték a jelenlévők és meghívottak egyaránt. Az öt napos tábor végén ünnepélyesen leeresztették a zászlót, majd a passzivisták elhagyták azt.” Valahogy így lehetne összefoglalni a találkozó történéseit, de ennél valójában jóval izgalmasabb volt a tábor.

Kezdve azzal, hogy a tábor első napján derült ki, hogy büfé helyett a becsületkasszás megoldást választották a volt úttörőtáborból kialakított ifjúsági tábor üzemeltetői, amelynek következtében a vezetőség a Kutyapárt anyagi helyzetének teljes csődjét vizionálta legkésőbb péntekig. Szerencsére köszönhetően a passzivisták aktív önkéntességének, hamar sikerült büféseket találni, akik alkoholszintjüknek megfelelően látták el feladataikat.

A tábor hangulatát erőteljesen meghatározta a sokágyas faházas elhelyezés és a napi háromszori étkezés, amelynek következtében mindenkiből előtörtek kamaszkori élményei. Ha ehhez hozzávesszük a tábortüzet és az önjelölt Hendrixeket, akkor a ‘80-as évek második fele elevenedett meg Zamárdiban. A program meglehetősen megkomponált volt, a reggeli sarki kávé után némi pihenés következett, majd a nem meglepő módon „reggel” fél tízkor kezdődő reggelivel indult a nap. Ezt persze ki kellett pihenni, így aki nem vett részt workshopokon, az vagy a strandon vagy egy függőágyban fetrengett a tábor adott pontján.

Pedig hülyeség lett volna kihagyni a kurzusokat, a joint tekeréstől a maszkvarrásig számos új skillt lehetett elsajátítani, nem beszélve a gitár továbbképzésig, amit maga Nyeső Mari tartott, azt ígérve, hogy a tábortűzi 3 akkordot mindenki ki fogja bővíteni 6 akkordra. Ez meglehetősen bátor felajánlásnak tűnt, de a résztvevők jelentős sikereket könyvelhettek el az esti éneklésnél.

A retro faházak mellett a napi három étkezés is sokak ifjúságát idézte. A szerdai borsófőzelék már majdnem parasztlázadást szított, a legrosszabb menzás élmények törtek elő a táborozókból, amin nem segített az, hogy reggelente megismerhettük az albán pékség munkájának javát. A sarki reggeliző forgalma egyenes arányosságban nőtt az eltelt napok számával. De aki gyermeküdülőbe megy táborozni, ne csodálkozzon, ha visszakerül a kamaszkorába.

Szerencsére az ingyen sör és az örök élet adott volt, és még felárat sem kértek érte, csakúgy mint a maszkvarró workshop, ahol katica- és fűkedvelők egyaránt találtak maguknak kellemes anyagokat, amely bizton segít a vírus megfékezésében. A joint-tekerő program sokakat visszahozott a közeli szabadstrandról, ahol viszont a lámán állást lehetett gyakorolni egy gumiláma és a gravitáció segítségével.

Az este egyik fénypontja a rendőrök megérkezése volt, amire fel volt készülve a csapat, hiszen lehetett tudni, hogy az egyik szomszéd pontosan 22:00-kor tárcsázza a helyi körzeti megbízott számát. Meglepő módon nem a zene, hanem az aggregátor működése zavarta a pihenésben, így az szaknyelven szólva “áthelyezésre került”. Az este folyamán pár alkalommal még felbukkantak a rend őrei, akik jól kezelték, hogy egy hívatlan angol expat arra tette fel az estéjét, hogy mindenképpen a fogdán töltse, és ezt válogatott szitokszavakkal tette egyértelművé – hála istennek a kivezényelt biztos urak nem beszéltek idegen nyelveken.

Ha ez nem lett volna elég, egy spontán kutyaharc színesítette az estét, a jobb sarokban Butch az amerikai bulldog, a jobban Kutyi, a párt főkutyája (labrador). Mondani sem kell, Butch kiütéssel győzött, így hamar előkerültek a kocsikból az egészségügyi dobozok, melynek következtében Kutyi csinos kötést kapott a fejére. A rendőrök szemszögéből nézve viszont a tábor a következőképp festett: részeg táborozók, üvöltöző angol, vérfoltok és véres kötszerek mindenütt, illetve egy megszomorodott eb társaságában igyekezték felvenni a fonalat, hogy hova is csöppentek. Mindenki megnyugtatására, Kutyi füle csak kicsit lett cakkos, harmadszori átkötözésre a vérzés elállt, és azóta is tökéletesen van a jószág. Butchra pedig póráznyugalom várt a tábor további részében, amit erőteljesen nehezményezett.

De, hogy ne gondolja senki, hogy csak léhaságok történtek a táborban, ezért egy beszélgetésre is sor került, ahol a résztvevők azt boncolgatták, milyen szerepet tölt be a Kutyapárt az önkormányzatoknál (Budapesten jelenleg négy kerületben adott képviselőt a párt), hogyan tudják megvalósítani az Ez a Minimum! programot, és, hogy hogyan veszi el az Átlátszó munkáját Kovács Gergő a XII. kerületben oknyomozó anyagain keresztül. A beszélgetés meglepetés vendége Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere volt, aki a ciprusi luxusnyaralása után Zamárdiban kapcsolódott ki.

 

A kutyapártos képviselő javaslatára a XII. kerület is kidolgozta korrupcióellenes csomagját

Tavaly ősszel az Átlátszó, a K-Monitor és a Transparency International Magyarország Ez a Minimum! néven korrupcióellenes programot hirdetett, melyhez az önkormányzati választáson induló jelöltek közül 389-en csatlakoztak, akik közül 184 fő szerzett mandátumot. Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) társelnöke a főváros XII.

A beszélgetés kitért arra, milyen módon lehet együttműködni az ellenzékkel a kabinetben, hogyan lehet megfelelő módon nyilvánosságra hozni a szerződéseket, milyen extra terhet ró (ha ró) az önkormányzatokra, milyen önkéntes bázist tud megmozgatni a párt, és van-e határa az átláthatóságnak.

Akik nem a politikai eszmefuttatással voltak elfoglalva, tutajt építettek műanyag csövekből és fából, majd ünnepélyesen vízre eresztették a szerkezeteket, hogy feldobják egy kicsit a vízi flottát. Szerencsére ennek híre nem jutott el a Pesti Srácokhoz, akik nagy tényfeltáró cikkben elemezték a táborban történteket. Ez elég hamar meghatározta a tábor hangulatát, a megjelenés után mindenki bátrabban mert dorbézolni, üvöltözni és részegen utcán tántorogni. A párt ígérete szerint jövőre is igyekszik megfelelni az elvárásoknak, és legalább ilyen szinten teljesíteni.

 

Zimre Zsuzsa

Nyitókép: Önkormányzati munkáról, átláthatóságról és oknyomozásról is szólt a pódiumbeszélgetés az MKKP táborában. Az Átlátszót Bodoky Tamás főszerkesztő képviselte. Fotó: Gámán Zsuzsa

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!