Bezárás
Környezetpusztítás

Milliárdok folynak el a rendszeresen kigyulladó szeméttelepet üzemeltető önkormányzati cégből

Egy-egy nyári hőségnap után a balatonfűzfőiek kinyitnák az ablakokat este, de hűs fuvallatok helyett rothadó kukaszag áramlik a házakba. A problémák forrása a közeli királyszentistváni hulladéklerakó, ami ráadásul idén már háromszor kigyulladt, sűrű fekete füsttel, korommal és pernyével borítva be a környéket. Az évek során lakossági panaszok százai, hivatalos levelek tucatjai születtek, az illetékes hatóság is tisztában van a helyzettel, de érdemi megoldás mindeddig nem született. Mindeközben a hulladéklerakót üzemeltető önkormányzati cégből pár éve feltűnően magas összegek áramlanak ki különböző alvállalkozóknak: míg 2015-ben az alvállalkozói díjak évi 490 millió forintra rúgtak, ezek 2018-ra már 2,4 milliárd forintra emelkedtek éves szinten.

Nem tetszik a családnak a kormánypropaganda? Ajándékozz Átlátszó-előfizetést karácsonyra!

A szeméttelepet Balatonfűzfő határában, Királyszentistvánon létesítették egy nagy uniós fejlesztési projekt keretében, kb. 26 millió eurós beruházási költséggel (akkori értéken kb. 7,3, mai értéken kb. 8,6 milliárd Ft). Az átadás után már egy-két évvel bűzről kezdtek panaszkodni a környező településeken élő lakosok, ami elsősorban a reggeli-esti órákban érezhető.

A balatonfűzfőiek számára tulajdonképpen nem újdonság, hogy kellemetlen szagok terjengenek a levegőben, hiszen az elmúlt évtizedekben jelentős ipari-vegyipari tevékenység folyt a településen. Az utóbbi pár évben ugyanakkor újfajta, a leírások szerint savanyú, időnként fojtó, erjedt/rothadt silóra vagy komposztra emlékeztető szemétszag szag jelentkezett. Mivel Fűzfőn még mindig sok ipari létesítmény van, egy ideig nem volt teljesen egyértelmű, hogy honnan ered a szag.

A Balatonfűzfői Önkormányzat 2017-ben szakértői vizsgálatot rendelt el a forrás azonosítása érdekében, amelynek során a megbízott Igazságügyi Szakértői Iroda Kft. összesen 14 létesítményt vizsgált meg, szennyvíztisztító-teleptől kezdve állattartó telepen át a hulladékégetőig. A szakértői bejárások során egyértelmű megállapítást nyert, hogy a bűz forrása a királyszentistváni szeméttelep, elsődlegesen a depónia (az a terület, ahova véglegesen lerakják a hulladékot), a csurgalékvíz-tározó, és a biológiai csarnok (ahol rakodják és kezelik a biológiai hulladékot). A szagok több alkalommal is 3-5 kilométeres távolságból is érezhetőek voltak.

A térségben az uralkodó széljárás az északkeleti ill. északi, vagyis általában pont Fűzfő felé fúj a szél. Ezt súlyosbítja, hogy a hulladéklerakó olyan területen épült, amely magasabban fekszik a Balaton vízszintjénél és Balatonfűzfő lakóterületénél. Ennek azért van jelentősége, mert a térségben ún. hőmérsékleti inverzió áll fenn, azaz az alacsonyabban fekvő területeken a Balaton lehűlő vízfelszíne miatt hidegebb a levegő, mint magasabban. Ez kizárja a függőleges irányú légmozgásokat, vagyis a felszínről kibocsátott szennyezőanyagok nem tudnak a magasabb légrétegekbe jutni, elkeveredni, így a légkör legalsó rétegében gyűlnek össze.

A szóban forgó szakértői anyagot (PDF) az ügyben aktív fűzfői civilektől kaptuk meg, akik idén bejegyeztek egy egyesületet is. A Megújulás Egyesület elnöke, Mézes József és két másik alapító tag, Kontics Mónika és Soós Gábor Balatonfűzfőn fogadott bennünket. Elmondásuk szerint szakemberek úgy vélekednek, hogy a projekt már a tervezéskor el lett rontva, mert a meteorológiai és domborzati jellegzetességek miatt eleve nem lett volna szabad erre a területre szeméttelep létesítését engedélyezni, hiszen ilyen létesítményeknek völgyben kell feküdniük.

„Először egyébként el is utasították a királyszentistvániak a szeméttelep létesítését, azután elvitték a projektet Herendre, ők is elutasították, így jöttek vissza ide, és ekkor minimális többséggel elfogadták a lakosok. Persze elvitték a falubelieket kirándulni Graz-ba, megmutatták nekik a csilivili hulladékégetőt, aminek ugye az ide tervezett lerakóhoz az égvilágon semmi köze” – meséli Kontics Mónika. „Ugyanakkor a környező településeket meg sem kérdezték. Úgy voltak vele, hogy Fűzfő eddig is bírta, ezután is fogja… de azért ez nem egészen így van.”

Mi folyik Királyszentistvánon?

Az említett vizsgálati anyag megállapításai szerint a szerencsétlen fekvés mellett a problémát a nem megfelelő hulladékkezelési eljárás illetve technológia okozza. Mielőtt ebbe belemerülnénk, nézzük meg, hogy mi is kerül a királyszentistváni lerakóba, és muszáj kicsit megismerkedni a tulajdonosi, üzemeltetői háttérrel is, mert ennek még jelentősége lesz.

A hulladéklerakó tulajdonosa az Észak-Balatoni Térség Regionális Települési Szilárdhulladék-kezelési Önkormányzati Társulás (a továbbiakban: Társulás). A Társulás elnökét a veszprémi önkormányzat adja. A Társulás 158 önkormányzat összefogásával alakult meg 2005-ben, azzal a céllal, hogy együttesen kezeljék a régió hulladékát, és közösen fejlesszék és működtessék a hulladékgazdálkodási rendszert. Ezt alapvetően uniós forrásokból valósították meg, ennek a rendszernek a része a Királyszentistváni Hulladéklerakó is.

Viszont a szeméttelepet nem a tulajdonos üzemelteti, ezzel egy másik céget bízott meg a Társulás: az Észak-Balatoni Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft-t (ÉBH). Az ÉBH hat önkormányzati vállalat (ld. diagram) konzorciumaként jött létre: olyan cégek álltak össze egy közszolgáltatóvá, amelyek korábban is gyűjtötték és kezelték a hulladékot az adott településeken és körzetükben.

Forrás: ÉBH éves beszámoló 2018

Az ÉBH begyűjti a hulladékot a környék 158 településéről. A lakosságtól a vegyes háztartási hulladékot, a szelektív hulladékot és a kerti zöldhulladékot szállítják el. A szelektív hulladékot átadják más szakosodott cégeknek további kezelésre, tehát az nem kerül a lerakóra, de a vegyes és biológiai hulladék – rendes üzemmenet esetén – igen.

A szeméttelepen különválogatják a vegyes szemétből a műanyagot, fémet, papírt, amit részben aztán átadnak más vállalatoknak, részben pedig tüzelőanyagként értékesítik erőművek illetve gyárak felé. Mindazt a hulladékot, amit nem tudnak másnak eladni, Királyszentistvánon rakják le (ami nagyjából azt jelenti, hogy leöntik a területre és földdel letakarják).

Idén háromszor is begyulladtak a bálák

A telepen előállított másodlagos tüzelőanyag a 2016-ban létrehozott állami kukaholding (Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt, NHKV) tulajdonának minősül, tehát ezt nekik kell elszállítaniuk a telepről, és ők „értékesítik” azután tovább. Az idézőjel annak szól, hogy ez valójában nem értékesítés, hiszen nem az NHKV kap pénzt ezért a termékért, hanem ők fizetnek az átvevőknek az átvételért.

A Királyszentistvánról származó másodnyersanyag állítólag végül a Mátrai Erőműben landol, de ezt az információt nem tudtuk megerősíteni. Lapunk kérdésére az NHKV azt közölte, hogy 2017-ben 4786 tonna, 2018-ban pedig 10721 tonna „haszonanyagot” szállítottak el cementgyárakba (Duna-Dráva Cement Kft., Lafarge Cement Magyarország Kft.) és hulladékhasznosító cégekhez (Ecorec Hungária Kft., Sárvári HUKE Kft., BAKONY-SOL Kft.). Hogy ez utóbbiak utána hová adták tovább, azt nem tudjuk.

Az NHKV ugyanakkor nem feltétlenül a megfelelő ütemben szállítja el a bebálázott anyagot, és ennek olykor kellemetlen következményei vannak: idén márciusban, júniusban és augusztusban is meggyulladtak ezek a bálák. A tűz hol a biológiai kezelőcsarnokban, hol a szeméttelep udvarán, hol pedig a depónián ütött ki, ahol a bálákat tárolták. Információink szerint öngyulladás történt, ami szakértők szerint általában arra utal, hogy magas a hulladék szervesanyag-tartalma.

MTI Fotó: Nagy Lajos

A már idézett vizsgálati anyag szerint a bűz egyik feltételezett oka az, hogy nem megfelelően kezelik, azaz komposztálják a nagy szervesanyag tartalmú hulladékot. A bejárást végző szakértők számos alkalommal látták, hogy a lerakón olyan, még bomló-gőzölgő szemét-komposztot terítettek el, amelyet frissen hordtak ki a biológiai kezelőcsarnokból. A bűz lehetséges okai között azonosítja a vizsgálati anyag azt is, hogy nem elég rendszeres vagy nem elég alapos a komposztálás közben a hulladék átforgatása, vagy nem elég a bejuttatott oxigén mennyisége. Ezek hatására erjedési folyamatok indulnak be, és bűzös gázok, szagkeltő anyagok termelődnek (pl. metán, ammónia, kénhidrogén).

Valószínűsítik azt is, hogy nem elég hosszú időtartamú a komposztálás, így a hulladék nem stabilizálódik tökéletesen, illetve hogy nem elég hatékonyak a komposztálóból elszívott levegő szagtalanítására szolgáló szűrők. A bűz másik lehetséges forrásaként jelölték meg a mechanikai kezelőcsarnokot, ahol a telepre beszállított, sokszor már bomlásnak indult hulladékot a nagyrészt nyitott csarnokban forgatják, rakodják, a nagy nyílászárók a meleg időszakban nyitva vannak, így a szagok szabadon távozhatnak.

Az ÉBH is dolgozik egy másik szakértői gárdával (Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete), akik szerint valószínűleg az a bűz oka, hogy a csapadék lejut a korábban lerakott, szerves anyagot is tartalmazó hulladék belsejébe, és ott megindítja, illetve felerősíti az ott végbemenő erjedési folyamatokat. Az így képződő gázok bizonyos környezeti, időjárási paraméterek mellett (pl. csapadék után melegedő idő esetén) egy-egy nagyobb adagban jutnak ki a felszínre. Ez jellemzően napnyugtát követően történik, amikor a környezeti hőmérséklet hirtelen visszaesik, viszont a hulladék belsejében lévő hőmérséklet sokkal magasabb lehet, így a hőmérséklet és nyomáskülönbség előidézheti a hirtelen gáz-felszabadulást.

A civilek szerint mindezek mellett a bűzhöz hozzájárulhat az a gyakorlat is, hogy a lerakón keletkezett ún. csurgalékvizet eddig visszapermetezték a lerakóra. (A csurgalékvíz nehézfém-tartalma és egyéb mérgező összetevői miatt veszélyes hulladéknak minősül és különleges kezelést igényel). Erre egyébként a hulladéktelep környezethasználati engedélye lehetőséget ad, és ez más lerakókon is alkalmazott gyakorlat, mindazonáltal ez is hozzájárulhat a bűzös gázok keletkezéséhez.

A problémák kezelése

A bűz ettől ugyan nem szűnt meg, de azért történtek bizonyos lépések a telepen: például 2018. március óta már nem locsolják vissza a csurgalékvizet a lerakóra, hanem egy csővezetéken keresztül átvezetik a szomszédos szennyvíztisztító telepre. A depóniára 2018 novembere óta nem helyeznek ki biológiai hulladékot, és szagmegkötő permetezéseket hajtanak végre a csarnokokban és a lerakón, a depónia nagy részét földdel fedik, az ott keletkező gázokat pedig (részben) fáklyázással próbálják elégetni.

Emellett csökkentették a bejövő hulladékok mennyiségét: jelenleg Veszprém, Balatonalmádi és Balatonfüred körzetekből hoznak ide hulladékot, és a válogatás után a magas szervesanyag-tartalmú hulladékot máshová szállítják el. Emellett tervezik a csurgalékvíz-medence befedését, a mechanikai csarnokban elszívó-rendszer bevezetését, a depóniagáz-ártalmatlanítására szolgáló fáklyázó rendszer teljes körű kiépítését is. Ezek ugyanakkor még nem valósultak meg, a bűzészlelések pedig nem szűntek meg.

Kézenfekvő megoldást jelentene, ha a királyszentistváni szeméttelepre nem kerülnének lebomló, szerves hulladékok a jövőben. Kérdeztük az ÉBH-t, hogy tervezik-e bevezetni az összes háztartási biológiai hulladék elkülönítve való gyűjtését, és komposzttelepre szállítását, de a kérdésre nem kaptunk érdemi választ, csak annyit, hogy „a hatályos önkormányzati rendeleteknek megfelelően” történik a hulladékgyűjtés.

Erre egyébként nem csak Királyszentistvánon lenne szükség, hanem a jövőben mindenhol, hiszen a 2018-ban elfogadott EU-s jogszabálycsomag rendelkezései szerint a lebomló szerves hulladékot 2024-re vagy külön kell gyűjteni, vagy otthon komposztálni kell. Eddig is cél volt az Unióban, hogy a tagállamok fokozatosan szüntessék be a lebomló szerves hulladékok lerakását: az 1999/31/EC Hulladéklerakó Irányelv útmutatásai szerint az irányelv életbe lépése után 15 évvel a hulladéklerakókba kerülő szerves hulladék nem lehet több az összes keletkezett zöldhulladék 35 százalékánál.

A lerakó elvileg évente 120 ezer tonna hulladékot tud fogadni, kértük az ÉBH-t a valós éves mennyiségek megküldésére, de sajnos üzleti titokra hivatkozva megtagadták a válaszadást. A havi beszámolók alapján 2019. március-október időszakban kb. 39 ezer tonna hulladék érkezett a királyszentistváni lerakóba. Kértük az ÉBH-tól a hulladékok fajtája szerinti bontást is, de ezeket sem kaptuk meg.

Mit szól mindehhez a hatóság?

Úgy tűnik, hogy az illetékes környezetvédelmi hatóság, a Veszprém Megyei Kormányhivatal Veszprémi Járási Hivatala ugyan érdeklődéssel figyeli az eseményeket, de érdemi megoldást eddig nemigen eszközölt. Sőt, a Hatóság 2017-ben lelkesen kiadta az újabb működési engedélyt a hulladéklerakó számára 2026-ig, annak ellenére, hogy már évek óta érkeztek a lakossági bejelentések, és ismertek voltak a szeméttelep körüli problémák.

Idén, 2019-ben lezajlott egy módosítási eljárás ezen engedély kapcsán, és a Hatóság ismét úgy döntött, hogy az engedélyt megadja, ráadásul 2031-ig meghosszabbított üzemidőre.

A határozat ellen Balatonfűzfő polgármestere, Marton Béla 2019 szeptemberében fellebbezést nyújtott be, amelyben számos kifogással élt. Az egyik legfontosabb az, hogy a Hatóság miért engedélyezte az elhelyezhető hulladékok mennyiségének növelését illetve a hulladékfajták bővítését a 2017-ben kiadott engedélyhez képest. Ez különösen az erős bűzhatást okozó hulladékfajták (pl. szennyvíziszap, biológiailag lebomló hulladék, stb.) esetében lényeges kérdés, hiszen ahogy írja, „a hulladéktelep eddigi működése során bebizonyította, hogy a papíron tervezettekkel ellentétben nem tudja erős, a lakosságot zavaró bűzhatás mentesen üzemeltetni a létesítményt”.

A polgármester emellett kifogásolta, hogy a Hatóság 2022. augusztus 31. határidővel írná elő a biológiai kezelés szűrőberendezéseinek szag- és szennyezőanyag koncentrációjának az előírt határértékek alá szorítását, amely, mint írja, „teljességgel elfogadhatatlan”, hiszen „amennyiben a létesítmény nem tudja teljesíteni a megadott előírásokat, úgy nem alkalmas az üzemelésre, ennek megfelelően egységes környezethasználati engedélyt sem kaphat”.

Bezárni, nem bezárni?

A fűzfői tiltakozó civilek által létrehozott Megújulás Egyesület legfontosabb ügye jelenleg deklaráltan a királyszentistváni szeméttelep bezáratása. Mézes József elnök elmondta, hogy számukra nem alternatíva a lerakó átalakítása, ők a teljes bezárásért és egy fenntarthatóbb megoldás megtalálásáért küzdenek. Véleményük szerint a helyzetet országos szinten kell kezelni.

„Van a fejünkben egy alternatív helyszín. De azt akarjuk, hogy ott ne szimpla lerakás történjen. Mi magunknak persze jót akarunk, de nem akarunk másnak se rosszat. Mi nem a gödörben hiszünk. De a technológiába nem akarunk, nem tudunk beleszólni, erre vannak a szakértők.”

Lapunk megkeresésére a lerakó tulajdonosa, a Társulás írásban azt közölte, hogy a telep „kiváltására jelenlegi ismereteink szerint nincs lehetőség”. Az állami NHKV elnök-vezérigazgatója 2018 márciusában ugyanakkor még úgy nyilatkozott, hogy döntés született „a telephely bezárása és a hulladékkezelési folyamatok teljes átszervezése mellett”, mert „a térség hulladékgazdálkodása a telephely kiváltásával is megszervezhető”.

Az ügy azonban a választások után elült, a bezárásra pedig nem került sor. Ugyanakkor az Innovációs és Technológiai Minisztérium 2018. októberében levélben arról tájékoztatta az ügyben érdeklődő Mesterházy Attila országgyűlési képviselőt, hogy „a helyzet hosszú távú megoldását a hulladékkezelési tevékenység áthelyezése jelentheti”.

A bezárás elmaradása miatt a környékbeli lakosok tavaly petíciót kezdeményeztek és nyílt leveleket fogalmaztak, de mindhiába. A 2019. augusztusi súlyos tűzeset hatására viszont újból fellángolt az elégedetlenség a lakosság körében. „Elkezdtük kérni közérdekű adatigénylésben a mérési adatokat, hogy esetleg nem került-e mérgező anyag a levegőbe, és aztán kiderült, hogy nem mértek semmit se” – meséli Kontics Mónika. „Azért ez az embereknek már sok volt, hogy ennyire hülyének néznek bennünket. Mint most a mátraiakat.”

A mérésről kérdeztük a Hatóságot is, de nem válaszoltak a megkeresésünkre.

A feldühödött fűzfői lakosok szervezésében 28 napig tartó figyelmeztető útblokádot és demonstrációt tartottak a Veszprém felé vezető úton. Az akció jelentős fennakadásokat okozott a forgalomban, ugyanakkor elérték, hogy meginduljanak az egyeztető tárgyalások a civilek és a többi érintett között.

„Korábban a Társulás nem volt hajlandó velünk szóba állni, mindenhonnan elhajtottak minket. Most már normálisan fogadnak és normális hangnemben kommunikálnak velünk” – mondja Mézes Józef. „Ez csak a blokádnak köszönhető, semmi másnak. Látták, hogy nem megyünk el az útról.” Ezért egyelőre feloldották a blokádot, ugyanakkor elmondásuk szerint szükség esetén nem riadnak vissza a tüntetés folytatásától sem.

Forrás: „Elegünk van a szemétszagból!!! Összefogás a tiszta levegőért” facebook csoport

A civilek elmondása szerint a Hatóság tisztában van a problémákkal, ugyanakkor informális keretek között úgy nyilatkoztak, hogy amíg nincsen alternatív megoldás, addig nem fogják elrendelni a királyszentistváni hulladéklerakó bezárását. A legfrissebb hírek szerint mintha most valami átalakulás lenne készülőben, hiszen Mészáros Lőrinc cége nyerte a Balatonfüred, Veszprém, Ajka, Zirc, Pápa és Zalahaláp hulladékgazdálkodási rendszereire vonatkozó közbeszerzési eljárást.

„Ahogy az ember oda bemegy, belép Indiába”

A Megújulás Egyesület tagjai lesújtó képet festenek a szeméttelepről. „A biológiai csarnoknak le van szakadva a teteje, ember oda elvileg be se mehetne. Az irodaépület mellett állnak a szemétkupacok, és a járdára folyik ki a trutyi. Tiszta India.” – mesélik. A civilek elmondása, illetve a fellelhető információk alapján az a kép bontakozik ki a külső szemlélő előtt, hogy a szeméttelep technikai ellátottsága, a gépek állapota is kívánnivalót hagy maga után.

Idén több berendezés is elromlott: az ún. utóaprító augusztusban hibásodott meg, az előaprító pedig július óta nem működik. A civilek elmondása szerint valamikor ősszel a helyettesítésre beállított mobil aprító is leállt, akkor kézi válogatásra tértek át.

Az üzemeltető ÉBH megkeresésünkre úgy nyilatkozott, hogy „a meghibásodott gépek javításának esetleges elhúzódása az idei évben egyetlen esetben sem okozott olyan mértékű fennakadást a tevékenységben, mely havária helyzetet teremtett volna”. Ugyanakkor a cég éves pénzügyi beszámolóiban rendre elismeri, hogy „a technológiai sor túlterheltsége (a leírt és a tényleges kapacitás közötti különbség), a géppark elöregedése, valamint az eszközök pótlásának hiánya havária helyzetet okozhatnak”.

Mindebből az érezhető, hogy a telep komolyan alulfinanszírozott, és nem jut kellő forrás a megfelelő működésre és fejlesztésre. Érdekes kérdés, hogy miért van ez így. Az országos hulladékgazdálkodási rendszer 2016-ban lett átalakítva, ekkor lépett színre a rezsicsökkentés reményében az állami koordináló szerv, az NHKV. Innentől fogva nem a helyi szolgáltatók szedik be a lakosságtól a hulladékkezelési szolgáltatás díját, hanem az NHKV, aki ezt utána átutalja a helyi szolgáltatóknak, esetünkben az ÉBH-nak.

Érdemes kicsit nézegetni az alábbi diagramot, amelyet az ÉBH éves pénzügyi jelentései alapján állítottunk össze. Több érdekesség is szerepel az ábrán, amelyekre sajnos ezeken a hasábokon nem tudunk magyarázatot adni, ugyanis egyelőre nem értjük a jelenséget, az illetékesek pedig nem válaszoltak a kérdéseinkre.

Egyrészt megfigyelhető, hogy az új, kukaholdingos rendszer előtti években az ÉBH-nak sikerült évi 1 milliárd Ft körüli összegből ellátni a térség hulladékgazdálkodási feladatait, igaz, hogy általában némi veszteséggel. Az új rendszerben, 2016-tól viszont évente egyre drágább fenntartani ugyanazt a hulladékgyűjtési rendszert: ez 2018-ban már több mint 4 milliárd forintot emésztett fel. Az is látható, hogy a bevétel döntő része az NHKV-tól érkezik, vagyis a kukaholding meredeken emelkedő mértékben ad pénzt az ÉBH-nak, miközben a lakosságtól a rezsicsökkentés miatt elvileg nem szedhet be magasabb díjakat.

Az éves beszámolókban az ÉBH ugyanakkor mégis arról panaszkodik, hogy „az NHKV Zrt. által biztosított szolgáltatási díj az ÉBH Nonprofit Kft. költségeire (beleértve a közreműködők és egyben közvetlen, vagy közvetett tulajdonosainak fizetendő díjat) nem nyújtott teljeskörűen fedezetet”. Érdekes módon továbbá az ÉBH a megsokszorozódó bevételek mellett is veszteséges maradt.

Forrás: Az ÉBH éves pénzügyi beszámolói, 2013-2018

Fentiekből logikusan következtethetünk arra, hogy a veszteség oka emelkedő bevételek esetén talán a kiadási oldalon keresendő, nevezetesen, hogy megemelkedtek a költségek. A jelentéseket böngészve egy olyan költségtípust találtunk, ami az utóbbi években igen komolyan növekszik, ez pedig az alvállalkozóknak kifizetett pénzösszegek (közreműködői díjak ill bérmunkadíj néven is fut a beszámolókban).

Ez esetben is észrevehetjük, hogy a kukaholdingos rendszer előtti időkben ezek a költségek is stabilan évi 400-500 millió Ft körül alakultak, utána viszont meredeken emelkedni kezdtek: tavaly már 2,4 milliárd forintot fizettek ki alvállalkozóknak. Kilétüket egyelőre sajnos nagyrészt homály fedi, mert az ÉBH-tól nem kaptunk információt erre nézve.

Az biztos, hogy az ÉBH tulajdonosi köre is részesül ezekből a kifizetésekből, mert a két legnagyobb tulajdonos fel van tüntetve a beszámolókban: eszerint a Veszprémi Közüzemi Szolgáltató 757 millió forintot, az Avar-Ajka Városgazdálkodási Kft. pedig 427 millió forintot kapott 2018-ban. Nem kizárt, hogy a másik négy tulajdonos felé is áramlanak így kifizetések, ugyanis a beszámolók szerint a költségek „egy jelentős részére közvetlen befolyása továbbra sincs a társaságnak, mivel a tulajdonos tagvállalatai teljes költség elszámolása mellett határozták meg és végezték a közreműködői tevékenységüket, azt a cég felé érvényesíthették”.

Szerettük volna felfejteni e rejtélyes mondat értelmét, miszerint melyik cégek és milyen közreműködői tevékenységet mennyiért végeznek az ÉBH-nak, de sajnos az ÉBH nem segített minket információkkal. Ezért közérdekű adatigénylésként újra kikértük az adatokat.

Minden jóhiszeműség mellett próbáltuk megkeresni azokat az okokat, amelyek indokolnák a rendszer működtetésének drasztikus  költségemelkedését, de ilyet egyelőre nem találtunk. Így felmerül a gyanú, hogy valakik szedik kifelé a pénzt az ÉBH-ból, amit az NHKV valamiért finanszíroz, miközben a királyszentistváni szeméttelep a fűzfőiek fejére rohad.

Fülöp Orsolya

Címlapfotó: A királyszentistváni hulladéklerakóban keletkezett tűz füstje száll fel 2019. augusztus 10-én. Közel ezer négyzetméteren ég hulladék, az oltásán több mint nyolcvan tűzoltó dolgozik. MTI/Mátyus Tamás

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom