A Bajai-csatornánál nincs kerítés, átjárható a horvát-magyar határ, itt jön a legtöbb határsértő

Nem elírás, Bács-Kiskun megyében mintegy 6 kilométeren nincs kerítés Magyarország és Horvátország között, nem meglepő módon Szerbia felől erre érkezik a legtöbb gyalogos határsértő. Forrásaink szerint a legtöbb embert mindenféle adminisztráció nélkül visszaküldik a zöldhatáron. Az ORFK többszöri megkeresésünkre sem adott egyértelmű választ.

“Jönnek éjjel, jönnek nappal, mind pontosan tudják merre kell menni, az ösvényeken folyamatos a mozgás. A rendőrök, meg a katonák csak kergetik őket, de a végén csak megfogják a többségét. Egyszerű a képlet, aki akar, kényelmesen átsétálhat Horvátország felől” – kezdte mondandóját egy helybéli férfi a Bács-Kiskun megyei Budzsákon.

A Hercegszántó közelében található település a szerb-magyar-horvát határ közelében fekszik, a Bajai-csatorna, más néven a Baja-bezdáni tápcsatorna közvetlen szomszédságában. Innen nyugatra a Duna folyik, délre pedig egy erdős-nádas rész található, ez a Duna-Dráva Nemzeti Park része. Közvetlenül Horvátországgal határos, de a hármashatár miatt Szerbia felől is könnyedén megközelíthető száraz lábbal, Bezdán felől. Ezen a mintegy 6 kilométeres horvát-magyar határon nincs sem drótakadály, sem kerítés.

“Menjen Hóduna felé, amerre a kerékpárút mutat. Ott meg tudja nézni a teljesen nyitott horvát határt” – mondta a férfi. Hozzátette, télen a hóban pontosan lehet látni, merre jönnek. A legtöbb határsértőt pontos térkép és embercsempész vezeti.

A Dunához vezető úton 100 méterenként katonai pihenőhelyek állnak, szinte mindegyikben egy-egy járőrpár. A Duna közelében kutyás őrök, a határ irányába pedig figyelmeztető tábla: “A Rendőrség a határterületen hang- és fényjelző készüléket telepített.”

A töltés tetejétől gyalog indultam a határ felé, két alacsony rendfokozatú katona jött szembe. Mikor lefotóztam a schengeni külső határra figyelmeztető táblát, a képek törlésére kértek. Arra hivatkoztak, nem tudhatják, mire kell a kép. Ezzel nem tudtak meggyőzni, de rendőrt nem hívtak, pedig megtehették volna. Képgalériánk itt böngészhető:

A kerékpárút végén is jól látszik, nincs se kerítés, se drótakadály a horvát-magyar határ ezen szakaszán.

Nem véletlen, hogy pont erre a szakaszra vonatkozóan érdeklődtem a határsértők után. A police.hu adatai szerint idén július elseje és szeptember vége között 312 határsértőt fogtak Hercegszántó közvetlen közelében. 405-öt pedig a település 15 kilométeres körzetében. Térképen ábrázoltuk az elfogásokat.

 

 

De ezekből az adatokból más is látszik. A határsértők jelentős része egyszerűen vonatra/teherautóra száll, őket vagy Kelebián vagy Tompán kapják el. Ami ennél érdekesebb, hogy a szerb-magyar határ kettős, kamerával, elektromossággal, élőerővel védett – a kormány saját bevallása szerint 284 milliárd forintért megépült – Ideiglenes Biztonsági Határzártól (IBH) közel 8 kilométerre is találnak határsértőket.

Márpedig ők sem légi úton érkeznek, hanem a kerítésen át. Őket a rendőrségi közlemények szerint visszakísérik a határ Szerbia felőli oldalára. És ez így megy 2016 júliusa óta.

Miközben a kormány migrációval kapcsolatos terrorról, illetve migránskártyákról beszél, addig a hazai határon megállított határsértőkről szinte semmi sem derül ki.

2016-ban erről az Átlátszó azt írta, hogy a rendőrség új instrukciókat kapott a határzárt átlépők kezelésére: az ekkor életbe lépett törvény szerint azok ellen, akiket a határtól 8 kilométeres távolságon belül fognak el, nem indítanak idegenrendészeti eljárást, csak visszaküldik őket a kerítés túloldalára a szervizkapukon keresztül. A visszaküldött emberek egy része bántalmazásokról, túlkapásokról számolt be humanitárius szervezeteknek:

Kék egyenruhás rendőrök kutyákkal, ököllel és gázsprével verik vissza a menekülteket a szerb-magyar határon

Szerbiában és Magyarországon dolgozó humanitárius szervezetek, köztük a Katolikus Egyház két segélyszervezete is arról számolt be, hogy az általuk ellátott menekültek rendszeresen panaszkodnak arra, hogy a kerítés magyar oldalán egyenruhások akár megbilincselt embereket is megvernek, kutyákat uszítanak rájuk, vagy paprikasprével fújják le őket. Mindezt saját helyszíni körkérdésünk is alátámasztja.

Ezért is kérdeztük az Országos Rendőr-főkapitányságtól, hogy mi történik az IBH-n átjutott, majd elfogott határsértőkkel, azonosítják-e őket, vesznek-e tőlük ujjlenyomatot, készítenek-e róluk fényképet, tudják-e azonosítani, ha ugyanaz a személy többször lépi át a határt illegálisan. Az ORFK azt válaszolta, az “elfogott személyekkel kapcsolatban az elkövetett cselekmény jogi minősítésétől függően indul eljárás”.

Bűncselekmény gyanúján kívül, idegenrendészeti, esetenként szabálysértési eljárás lefolytatására van lehetőség. “Az eljárás során a személyazonosság megállapítása mellett az adott eljárásnak megfelelően arcképmás és ujjnyomatvétel történhet, továbbá a rendelkezésre álló nyilvántartásokban ellenőrzik a személyeket. Annak beazonosítása, hogy az érintett többször lépte át az államhatárt illegálisan, csak akkor lehetséges, ha a korábbi cselekményét követően bekerült a hazai adatbázisokba a vele kapcsolatos eljárás során.”

Az általános megfogalmazás miatt pontosítást kértünk, hogy a fenti esetekből hetente átlagosan mennyi, milyen eljárás indul és milyen eredménnyel. Az újabb válaszban azt írták, hogy “az illegális migrációval kapcsolatos intézkedések adatait a rendőrség heti bontásban közzéteszi honlapján.”

Ha viszont ezt nézzük, akkor ez év 39. hetében a határon elfogott 257 hatásértőből mindössze 20-szal szemben indult eljárás. Vagyis a maradék 237-ről valószínűleg semmit sem tudnak. Ez érdekes annak a tükrében, hogy a kormány immár sokadjára – legutóbb szeptember 5-én – hirdette ki a migrációs válsághelyzetet.

Beszéltünk egy határon szolgáló rendőrrel is, nevét érhető okokból nem írjuk le.

“Az illegális migrációt a kerítés elterelte, a legtöbben a kerítés nélküli részen érkeznek. Az ORFK statisztikájában a “Feltartóztatott, majd IBH kapun átkísért” valójában azt jelenti, hogy nincs sem prio (rendőrségi rádiós azonosítás, a szerk.), nem érdekel bennünket a neve, sem az, ha körözik, csak visszavisszük és kész. Nincs azonosítás, nem tudjuk, kik ők. Akit a 8 kilométeres távolságon kívül fogunk meg, ott végigmegy az ellenőrzés.”

Hangsúlyozta, a terelőhatás óriási, így leginkább elkerülik Magyarországot az emberek. Hozzátette, a statisztika csalóka. “Ha egy 10 fős csoport többször feltűnik a kerítésnél, akkor többször kerül a statisztikába, a végén úgy tűnhet, százak jönnek, pedig lehet, csak ugyanaz a pár ember. És mivel, mint korábban mondtam, visszakísérésnél azonosítás sincs, ezért aki kétszer-háromszor jön, az is növeli a létszámot” – mondta a rendőr.

Mindezt határsértőnként 13,8 millió forintba került a magyar adófizetőknek 2018-ban, az mfor.hu cikke szerint. A menekültválság csúcspontján, 2015-ben, 63,6 milliárd forintot költött a kormány a bevándorlás elleni küzdelemre, 2018-ban a tervezettnél 13 milliárddal többet, összesen 87,7 milliárd forintot.

Segesvári Csaba

Induló képünk: kerítés nélküli határszakasz a horvát-magyar határon Budzsák közelében. Fotó és galéria: a szerző felvételei