Bokáig sárban jól esik brüsszelezni – Orbán Viktor a Szántóföldi Napokon kampányolt

Huszonegy Colosseumnyi területen terem a magyar mezőgazdasági gépipar színe-java két napig a Mezőfalva melletti szántókon. A harmadik NAK Szántóföldi Napok kezdő délelőttjén a miniszterelnök is tiszteletét tette, s ha már ott volt, megtartotta a vasárnapi EP-választás előtti kampánybeszédét, szigorúan az agráriumra alapozva.

Szántóföldi napokon járva mintha minden rögön teremne egy jó magyaros szólásmondás. Májusi eső aranyat ér, például. Kár, hogy most nem igaz, előző nap hiába állították a kiállításszervezők gőzerővel a standokat, a délutáni zivatar után éjjel is leszakadt az ég, kora reggel boka fölé érő dágvánnyal szembesültek a Mezőfalva melletti földeken. János sorba húzza ki a megrekedt, elakadt autósokat, utánfutósokat a hetvenmilliós, hatalmas John Deer kormánya mögött ülve. Harmincöt éve traktoros, ha ma nem a nyári gumival, tűsarkúban érkező vendégeket segítené szárazra, a vállalati horgásztóba lógatná a pecabotját. Ilyen sárban ugyanis nem lehet dolgozni a földeken.

Kilencre a Magyar Nemzeti Agrárkamara által gründolt rendezvényen az addig csak a standállítással bajmolódó résztvevőkét már kezdi felülmúlni a látogatók létszáma. Stüszikalap, vadászmellény, selyemöltöny, hófehér gumicsizma, bukjelszoknya – sokan láthatóan nem igazán tudták eldönteni, a protokoll követelte eleganciát, vagy a terepviszonyokra figyelmeztető józanabbik eszüket vegyék-e előbbre. Körömcipők tapossák a füves latyakot, vasalt nadrágszárakon száradnak a felcsapott sárpöttyök.

A hangulat viszont kiváló: férfiemberek csoportjai vizsgálgatják izgatottan a jobbnál-jobb gépeket, traktorokat, ekéket, kombájnokat, s még vagy százféle agráreszközt. Az egyik lenyűgöző gép alá középiskolás fiúk bújnak, röpködnek a szakkifejezések, tényleg érdekli őket, még nem láttak ilyet, mondják. Csornai mezőgazdasági gépszerelő tanulók, eddig minden ilyen eseményen ott voltak, az egész osztály. Végzés után pedig igen, irány a mezőgazdaság.

A standokon német, angol, román szavak vegyülnek a magyarba, részben nemzetközi a kiállítói mezőny. Két férfi éppen azt tárgyalja, mennyire nem éri meg nekik kiállítani ilyen rendezvényeken. A terület egyik részén ezúttal erdőgazdálkodók is helyet kaptak bemutatókkal és előadásokkal (pl.: Telepítsek, vagy ne telepítsek erdőt?). Egy felirat erejéig halványan – Ne vágj ki minden fát! – a klímatudatosság is megjelenik.

Az eső eláll, helyette szél jön, tíz perc múlva erős nap kezd sütni, a kiállítási időjárás csodálatosan lemodellezi, mi mindennel küszködik a gazda a munkanapjain. Két éve majd lerohadt mindenkiről itt az öltöny, olyan forróság volt, mondják a szervezők, most meg elviszi a standokat a vihar. Hozzá nem értő számára egyébként csodálni valóan színpompás egy ilyen mezőgazdasági seregszemle, a hatalmas gépek ugyanis a legélénkebb színekben pompáznak, köztük többet itthon gyártottak. Állatokat is ígér a program az úgynevezett mikroparcellás területen, de egyelőre csak az egyik bank festett műbárányait látom, párat már felborított a szél.

Tíz órakor minden készen áll az illusztris vendégek fogadására, a biztonsági személyzet éppen másodszorra vizsgálják át a miniszterelnök és kísérete számára telepített luxus-toi-toi-t befogadó konténert. Mint valaki megsúgja, ki van csempézve. A fogadósátorban fotelek, helyre fa csizmahúzó, s minden prominens személy számára lábmérettel feliratozott tasak, gumicsizmával. Két színpad, az egyiken csak sajtósok, kamerák, szemben pedig a pódium, a szónokoknak.

Jakab István MAGOSZ-vezér elmondja, hogy egy ilyen rendezvény általában nem alkalmas politikai kampányra, de ha már itt van, megragadná az alkalmat. (Röviden: el kell menni vasárnap szavazni, és a Fidesz-KDNP-re kell voksolni.) Orbán Viktor a kamarai és minisztériumi tisztségviselők után utolsóként beszél. Előtte derültséget kelt a kis közjáték, hogy Győrffy Balázs NAK-elnök (aki beszédében azért kitért arra is, hogy végre jó lenne rendezni az adózással kapcsolatos kérdéseket is a mezőgazdaságban) Orbán figyelmébe ajánlja az agrárgépshow-n felvonuló járműveket, „hátha a kormányon kívül mást is kedve támad vezetni”. Elnéző mosolyok.

A miniszterelnök ezután pontosan egy mondatot közöl a két napos rendezvényről: „ Hölgyeim és uraim, szeretnék túljutni a kötelezőn, a kiállítást ezennel megnyitom.” Utána viszont következnek a már ismert panelek: „volt idő, mikor a gazdáknak azért kellett harcolniuk, hogy a földet ki ne húzzák a lábuk alól – de szerencsére ezek az idők 2010 óta elmúltak”. Beszél az induló falufejlesztési programról is, és ellentétbe állítja az ipart az agráriummal:

„Nincs olyan gazdaság, amely jó a magyar embereknek, ha abban nem meghatározó az agrárium. Mert szép dolog az új ipar, de a legfontosabb mégiscsak az az életösztön, hogy az ember azzal foglalkozzon elsősorban, amihez ért. Vannak kiváló fejlesztő mérnökeink, de az igazság az, hogy ez nekünk idegen pálya. A hazai pálya a mezőgazdaság és egészen addig, míg a magyar mezőgazdaság nincs biztonságban, addig a magyar gazdaság sincs biztonságban.”

Innen már nem okoz nehézséget ráfordulni a lényegre, a negyedórás beszéd második része már jobbára a kormány már ismert felhős jóslataiból áll, miszerint Brüsszel a következő hétéves pénzügyi támogatási ciklusban jelentősen lecsökkenti, sőt, talán el is veszi majd a magyar gazdáktól az agrártámogatásokat, hogy a bevándorlás elősegítésére fordítsa azt. Ezen kívül a miniszterelnök szerint folyamatos a veszélye a külföldiek hazai földszerzésének, ezért minden gazdának állandó figyelemben és készenlétben kell lennie ennek megakadályozására.

Összegezve pedig: nincs is a jövőben sem lesz kolbászból a kerítés, viszont lesz lehetőség a fejlesztésekre, de lényegében csak akkor, ha a bevándorláspárti erők helyett a nemzeti kormányok kapnak hangsúlyt Brüsszelben.

Kocsis Noémi

A szerző felvételeivel.