Kék egyenruhás rendőrök kutyákkal, ököllel és gázsprével verik vissza a menekülteket a szerb-magyar határon

 

Szerbiában és Magyarországon dolgozó humanitárius szervezetek, köztük a Katolikus Egyház két segélyszervezete is arról számolt be, hogy az általuk ellátott menekültek rendszeresen panaszkodnak arra, hogy a kerítés magyar oldalán egyenruhások akár megbilincselt embereket is megvernek, kutyákat uszítanak rájuk, vagy paprikasprével fújják le őket. Mindezt saját helyszíni körkérdésünk is alátámasztja. Az ENSZ Menekültügyi főbiztossága szerint más okból is problémás a hatóságok fellépése: szerintük a július 5-től bevezetett „8 kilométeres” politika, valamint a menekültügyi és idegenrendészeti eljárások nehézkessége csak az embercsempészeknek jó.

 

Előfizetőket keresünk – támogasd a független tényfeltáró újságírást havi 1000 forinttal! 

 

Előzmények

Veréssel, sokkolóval, kutyákkal fogadják a kerítést megmászó menekülteket, aljas dolgok történnek a déli határon

Egyre kritikusabb a menekülthelyzet a szerb-magyar határon. A horgosi hevenyészett „sátorvárosban” egyre többen várakoznak siralmas tábori körülmények közt, míg a zöldhatáron hatóságnak látszó egyenruhások rendszeres durvaságairól szólnak a hírek. Tovább az előző cikkre.

Augusztus 24-én szerdán Papp Károly országos rendőrfőkapitány a HírTV-nek azt nyilatkozta, négy esetben zajlik büntetőeljárás a határon elkövetett állítólagos rendőri túlkapások miatt.

„Négy esetben zajlik büntetőeljárás, egyébként minden munkatársamat minden nemtelen támadástól szemben meg kívánom a jövőben is védeni. Elvszerűen mindenkit megvédek, elvtelenül senkit nem vagyok hajlandó megvédeni” – szögezte le Papp Károly.

Az eljárások a Human Rights Watch júliusi jelentése nyomán indulhattak: a nemzetközi emberijogi szervezet szerint többen is arról számoltak be, hogy, bár nem tanúsítottak ellenállást, a rendőrök (vagy más egyenruhások) intézkedés közben megverték, kutyákkal haraptatták, gázsprét alkalmaztak ellenük.

Papp Károly nyilatkozata azért is különös, mert a nyilatkozat napján az Átlátszó egészen más választ kapott. Még augusztus 10-én fordultam az ORFK sajtóosztályához az állítólagos túlkapások ügyében, amire a rendőrség válasza csak augusztus 24-én érkezett meg. Kérdésemre a sajtóosztály tagadta, hogy történtek volna ilyen erőszakos fellépések, a túlkapásokkal kapcsolatos kérdésemre egy júniusi közleményük linkjét küldték el, amiben visszautasítják a Human Rights Watch bántalmazásokról szóló jelentéseit.

Ebben a rendőrség azt írja, alaptalanok azok az állítások, miszerint a rendőrök hatáskörüket túllépve bántalmaztak volna a szerb-magyar határkerítésen átjutó embereket.

„A rendőrség az Alaptörvényben meghatározott feladatát a jogszabályoknak megfelelően végzi. A rendőri intézkedéseket a törvényesség, a szakszerűség és az arányosság elvének betartásával hajtja végre, különös figyelemmel az illegális bevándorlókkal szemben tanúsítandó emberséges, emberi méltóságukat tiszteletben tartó bánásmódra” – olvasható a közleményben.

Egybehangzó beszámolók

A rendőri túlkapásokról nemcsak a Human Rights Watch jelentése számolt be, hanem több, egymástól független forrás is: a Helsinki Bizottság a fóti gyermekotthonba került fiatalkorú menedékkérőket kérdezett, akik májusban próbáltak a kerítésen keresztül Nyugat-Európába jutni. Ők egybehangzóan hasonló bántalmazásokról számoltak be.

„Gázspray-t használtak, ütlegelték és rugdosták őket. Az egyik gyermek elmondta, hogy a határzárnál történt elfogásakor a rendőrkutyát is ráeresztették, aminek következtében az orrán a beszélgetésünkkor [két héttel később] is szemmel jól látható hámsérülés keletkezett” – írta a Helsinki Bizottság az ORFK határrendészeti főosztályvezetőjének.

Az elmúlt hetekben Szerbiában kérdeztem meg önkénteseket és menekülteket, akik mindannyian ugyanilyen bánásmódról számoltak be – ez alapján a bántalmazások nem néhány rendőr túlkapásai lehetnek, hanem elterjedt gyakorlatról lehet szó.

A balkáni migrációs útvonal több állomásán, többek között Szabadkán dolgozik a Római Katolikus Egyház két szervezete, a Catholic Relief Services (CRS, Katolikus Segélyszolgálat) és a Jezsuita Menekültsegítő Szolgálat (JRS). Utóbbi pontos jelentéseket is készített a túlkapásokról és az elszenvedett sérülésekről. Az áldozatok beszámolóit a sérülésekről készült fényképekkel együtt itt tekinthetik meg:

 

 

Ezeket a jelentéseket elküldtem az ORFK sajtóosztályának is azzal a kérdéssel, hogy van-e tudomásuk hasonló bántalmazásokról, illetve hogy ezek alapján terveznek-e belső vizsgálatot indítani. Válaszul a már idézett közleményt kaptam.

Augusztus elején magam is ellátogattam Szabadkára. A délvidéki városban nem nehéz menekültekkel találkozni – helyi kísérőmmel, a CRS egyik önkéntesével együtt a buszpályaudvar mellett véletlenszerűen botlunk egy 25-30 fős afgán csoportba, akik épp az egyik segélyszervezet ételt osztó önkénteseire vártak. A csoportban – nagy többségük fiatal férfi – többen beszélnek angolul, közülük sokat már visszafordítottak Magyarországról.

Többségük a már ismert eljárásról számolt be: gázspré, gumibot, kutyaharapások. Többen a sebeiket mutogatták, és a magyar rendőrség durvaságára panaszkodtak. Sokatmondó, hogy a véletlenszerűen megszólított migránsok pontosan ugyanolyan bánásmódról számolnak be, mint akik a katolikus segélyszervezeteknek máshol, más időpontban beszéltek, vagy azok, akik a fóti gyermekotthonban nyilatkoztak a Helsinki Bizottságnak.

A Szabadkán megkérdezett afgánok mind azt hangsúlyozták, hogy nem álltak ellen a rendőri intézkedéseknek, a gázsprét, veréseket ennek ellenére kapták. Ebben a kérdésben az ORFK sajtóosztálya is egyetért velük: kérdésemre, hogy volt-e rá példa, hogy migránsok erőszakkal léptek volna fel a határt védő rendőrök ellen, azt válaszolták, „kifejezetten a szolgálatot teljesítő rendőrökkel szemben” nem léptek fel erőszakkal.

Ezzel együtt figyelmembe ajánlottak egy júniusi esetet, amikor egy menekültszálláson az egyik biztonsági őrre támadt egy algériai menedékkérő – mintha ez az eset igazolná más emberek esetleges megverését, pláne megbilincselve.

Tehát hacsak a rendőrség nem titkolja el, hogy egyes menekültek mégis erőszakkal léptek fel, kijelenthető, hogy a Papp Károly által is vizsgált túlkapásokat nem erőszakoskodó emberek ellen követték el.

Milyen egyenruha?

Felmerül a kérdés, hogy vajon valóban rendőrök lehetnek-e felelősek a bántalmazásokért? Bár a beszámolók nagy részében rendőrökről esik szó, ennek a részletnek nem szabad feltétlenül hitelt adni, hiszen egy szír vagy afgán ember nyilván nem ismeri pontosan a magyar rendőrség egyenruháit.

Korábban felmerült, hogy esetleg a bántalmazók nem rendőrök, hanem „önkéntes határvadászok”, szélsőjobboldali szervezetek tagjai lehetnek. Augusztusban az atv.hu egy olyan hangfelvételt közölt, amelyen a Betyársereg vezetője, Tyirityán Zsolt azt állítja, ők is teljesítenek valamiféle szolgálatot a határon, méghozzá hatósági engedéllyel.

„A migránsválság megoldásában, büszkeséggel mondhatom, hogy a Betyársereg is igencsak kivette a részét, és úgy, hogy a rendszer keresett meg bennünket. Nyilván ennek a függvénye az volt, hogy ugye annyira leépítették a magyar honvédelmet, hogy egy ilyen önszerveződő sportolókból álló civil körre volt szükség, hogy adott helyzetben ott legyen, amikor ott kellett, hogy legyen” – hallható a felvételen.

Lehetséges, hogy valóban „önkéntes határőrök” követhették el a bántalmazásokat? A válasz nem egyértelmű. Tyirityán Zsolt letagadta a felvételen hallható állításokat,  egyben közzétette annak az újságírónak a fényképét, aki szerinte a cikket írta. Válaszában feltűnő, hogy külön tagadja azt, hogy a Betyársereg tagjai rendőrnek öltözve tevékenykednének a határon, holott az ATV cikkében nem szerepelt ilyen állítás.

Arra, hogy esetleg civil ruhát viselő emberek (a Betyárseregnek nincs a Magyar Gárdához hasonló egyenruhája, jellemzően civil-jellegű öltözetben, fekete pólóban vagy atlétában mutatkoznak) bántalmaznák a menekülteket, kevés a bizonyíték. A Szabadkán általunk megkérdezett menekültek mind azt mondták, egyenruhát viselő emberek verték meg őket.

Az áldozatoknak több különféle egyenruháról (a honvédség terepmintás gyakorlója, a TEK feketéje, mezőőrök zöld egyenruhái)  készült fényképeket is megmutattam, azonban a képek közül kivétel nélkül mindenki a kék rendőruniformisra mutatott.

Ami a belügyi szervek válaszait illeti, a témában feltett kérdésekre Belügyminisztérium és a rendőrség egymásnak ellentmondó módon válaszoltak: kérdésemre a Belügyminisztérium tagadta, hogy magánszemélyekkel, vagy engedélyezett rendvédelmi szolgálatokon (mezőőrök és polgárőrök) kívül másokkal is együttműködnének. Mint mondták, arról sem tudnak, hogy bárki magánakcióban határőrködne.

„Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan adat, mely szerint jogszabályi felhatalmazással nem rendelkező személyek, szervezetek közbiztonsági tevékenységet végeznének a migrációval érintett határszakaszokon. Amennyiben ilyen tevékenység kapcsán merül fel információ, úgy az büntetőeljárás keretében kivizsgálásra kerül” – írták július 29-én. Ezzel szemben az ORFK augusztusban a Hvg.hu-val már azt közölte, hogy tavaly 15, idén 8 alkalommal indítottak eljárást „közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzése szabálysértés” miatt.

Felmerült az is, hogy esetleg az ásotthalomi mezőőrség tagjai lehetnek a bántalmazók. A község jobbikos polgármestere, Toroczkai László nem szívesen nyilatkozik a mezőőrség munkájáról, bár a Facebook-oldalán rendszeresen tesz közzé fotókat az előállított menekültekről.

 

Embercsempészek a magyar-szerb határon, menekültsegítők Münchenben from atlatszo.hu on Vimeo.

 

Mégsem valószínű, hogy a túlkapások felelőssége jelentős részben a mezőőrségre hárítható: mind a Katolikus Segélyszervezet pártfogoltjai, mind az általam megkérdezett emberek kék egyenruhás rendőrökre vallottak.

Elképzelhető viszont, hogy nemcsak magyar rendőrök lehetnek az elkövetők között: a szerb-magyar határkerítésnél az EU több országából, például Németországból, Ausztriából és Szlovéniából küldött rendőrök is járőröznek.

A JRS által felvett egyik tanúvallomás szerint júliusban egy alkalommal német és osztrák rendőrök is verték és rugdosták egy előállított csoport tagjait. Szabadkán az egyik afgán fiatal nekem azt mondta, hogy az őt bántalmazó személyek hátán a Border Police feliratot látta – Magyarországon nincs külön határőrség, a szerb határőrök uniformisán azonban szerepel ilyen felirat.

Találkoztunk olyan menekülttel is, aki elismeréssel beszélt a német rendőrökről: mint mondta, többször visszafordították már Magyarországról, viszont amikor a magyar rendőrök mellett ott voltak a német kollégáik is, legalább nem bántották.

Újra próbálkozhatnak

Július 5-től kezdve a rendőrség új instrukciókat kapott a határzárt átlépők kezelésére: az ekkor életbe lépett törvény szerint azok ellen, akiket a határtól 8 kilométeres távolságon belül fognak el, nem indítanak idegenrendészeti eljárást (pontosabban csak akkor indítanak, ha bizonyíthatóan megrongálták a kerítést), csak visszaküldik őket a kerítés túloldalára a szervizkapukon keresztül.

A törvénymódosítás lényege elvileg az, hogy akiket korán elkapnak, így szabályosan kérhetnek menedéket a kerítés Szerbia felőli oldalán, de még magyar területen levő tranzitzónákban.

Az eljárás azonban több szempontból problémás, ez a gyakorlat nem túl hatékony módja a határok védelmének. A Szerbia felől érkező menekültek jó részét idegenrendészeti eljárás keretében ki lehet toloncolni a származási országukba – sokan érkeznek például Pakisztánból vagy Afganisztánból, amelyek a magyar törvények értelmében biztonságos országnak számítanak, Afganisztán ráadásul kimondottan együttműködő, visszafogadja az Európából kitoloncolt állampolgárait.

Másokat, például akik Szíriából érkeznek, Szerbiába toloncolhatnak vissza a magyar rendőrök, ami azt jelenti, hogy átadják őket a szerb hatóságoknak, innentől kezdve bekerülnek a szerb menekültellátó rendszerbe, és az egyik ottani befogadóállomáson kapnak helyet azok is, akik nem kapnak menedékjogot Szerbiában (a délszláv állam hosszú távon 2-3 ezer menedékkérő befogadására vállalkozott).

Ezzel szemben a most bevezetett eljárás annyit ér csak el, hogy a visszaküldés után újra próbálkozhatnak, ami általában meg is történik. A szabadkai buszpályaudvarnál várakozó afgánok között volt olyan, akit már hat alkalommal fordítottak vissza, ennek ellenére mind azt mondták, tovább próbálkoznak, amíg el nem jutnak Nyugat-Európába.

Egy-egy próbálkozás között a Szabadka környékén felállított, dzsungelnek nevezett, a szerbiai menekültellátó rendszeren kívül eső sátortáborban dekkolnak.

 

Veréssel, sokkolóval, kutyákkal fogadják a kerítést megmászó menekülteket a déli határon from atlatszo.hu on Vimeo.

 

Branislav Ristic a Catholic Relief Services (CRS, Katolikus Segélyszolgálat) szerbiai munkatársa, akivel Szabadkán találkoztam. Kérdésemre elmondta, az a gyakorlat, hogy Magyarországról veréssel nyomatékosítva visszadobják Szerbiába a migránsokat, csak ideiglenesen állítja meg őket.

„Akik fennakadnak a határon, általában Belgrádban kötnek ki, ahol kapcsolatba kerülnek embercsempészekkel, az ő segítségükkel már jó eséllyel eljutnak Nyugat-Európába. Az biztos, hogy hazamenni nem fognak. Akikkel mi állunk kapcsolatban, mind azt mondják, hogy a hazatérés nem opció a számukra, már csak azért sem, mert akinek volt lakása, azt az indulás előtt eladta.”

Ugyan a menedékkérelmek jelentős részét az EU országaiban elutasítják, ez nem jelent minden esetben kitoloncolást a származási országba. Hogy mi lesz egy menedékkérővel, akinek a kérelmét elutasítják, több dologtól függ.

A dublini szerződés értelmében minden menedékkérelmet abban az EU-s országban kell elbírálni, ahol azt először benyújtották. Tehát, ha valaki Magyarországon ad be menedékkérelmet, majd tovább megy Németországba, akkor Ausztriában már nem adhat be újabb kérelmet, és az osztrák hatóságok vissza fogják vinni Magyarországra, ahol ki kell várnia az eljárás végét.

Ez a szabályozás nem vonatkozik veszélyesnek ítélt harmadik országokra, emiatt például az Európai Bíróság döntése szerint nem lehet senkit Görögországba és Bulgáriába toloncolni más EU-s országokból, akkor sem, ha először ott regisztrálták őket menedékkérőként.

Akinek a menedékkérelmét elutasítják, azt kitoloncolhatják az országból. Azokat viszont, akik nem biztonságos országból, például Szíriából indultak el, nem lehet a kérelem elutasítása utás sem hazaküldeni, őket ezért oda küldik vissza, amilyen irányból beléptek az ország területére – Magyarország esetében ez általában Szerbia, amely a magyar törvények értelmében biztonságos országnak számít.

A Szerbiába szabályos úton visszatoloncoltak ugyan nem kapnak Szerbiában sem menedékjogot, a befogadóállomásokon azonban helyet kapnak.

Bár azt a szabályt, hogy a határ 8 kilométeres körzetében elfogott migránsok ellen nem indítanak eljárást, csak júliusban vezették be, lehetséges, hogy a rendőrség informális módon már korábban is így lépett fel.

A JRS jelentéseiben már májusból és júniusból is vannak olyan esetek, amelyek szerint papírok nélkül küldték vissza a határon az érkezőket. Ezt akár a rendőrség adatai is alátámaszthatják: ezek szerint 2016 tavasza óta hónapról hónapra kevesebb ember ellen indult eljárás a határ tiltott átlépése miatt, júliusban például már csak 16 ilyen eset történt.

Ez azért is különös, mert egyébként a balkáni migrációs útvonalon útrakelők száma éppen, hogy növekedett ebben az időszakban. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint azután, hogy 2015-16 telén lezárták a szlovén-horvát és az osztrák-szlovén határt, ismét egyre többen próbáltak a szerb-magyar határt érintve Nyugat-Európába jutni.

A rendőrség más statisztikái is ezt támasztják alá: a Police.hu szerint az elfogott migránsok száma (azaz azok, akik ellen valamilyen rendőri intézkedés történt, függetlenül attól, hogy indult-e eljárás) február és április között inkább emelkedett.

Ennek ellenére hónapról hónapra kevesebb eljárást indítottak, ami arra utalhat, hogy már korábban is létező gyakorlatot törvényesítettek júliusban.

Július 5-e után a Police.hu statisztikáiban látványosan visszaesik az elfogások száma, feltehetően azért, mert a 8 kilométeren belüli intézkedéseket már nem számolják.

Nemzetközi jogot is sérthet

Az UNHCR szerint a magyar hatóságok fellépései akár az ENSZ menekültügyi egyezményét is sérthetik, függetlenül a rendőri túlkapásoktól.

„Az egyezmény szerint annak, aki belép egy ország területére, joga van ott menedékkérelmet kérni” – mondta Simon Ernő, az UNHCR munkatársa. „Az, hogy a menedékkérelmeket csak a tranzitzónákban lehet leadni, ahová kényszerrel viszik a menekülteket, az ENSZ menekültjogi egyezmény szempontjából aggályos lehet, mert túlságosan nehezítik ezeket az eljárásokat.”

Ugyan a korábbi eljárásrend szerint a határtól nyolc kilométeren belül is letartóztathatták a migránsokat, ilyenkor lehetőségük volt az idegenrendészeti fogdán menedékkérelmet benyújtani. Ez egyébként most is lehetséges, de csak azoknak, akiket a határnál távolabb fognak el. A nyolc kilométeren belül elfogottak csak a tranzitzónákban nyújthatnak be menedékkérelmet.

A tranzitzónákban tapasztalható helyzetről nemrég az Átlátszó is készített riportot – ahogy ebből is kiderül, a zónák közelében a korábban felszámolt calais-i dzsungelhez hasonló tábor kezd kialakulni, ahol már több száz menedékkérő akadt fenn. Ennek fő oka, hogy a zónákban rendkívül kis hatásfokkal zajlik a menedékkérelmek elbírálása: naponta csak 15 ember kérelmét tudják befogadni.

Kapcsolódó cikkek

Veréssel, sokkolóval, kutyákkal fogadják a kerítést megmászó menekülteket, aljas dolgok történnek a déli határon

Elveszett lelkek a török-görög határzáron: csempészek, kurvák, lágerek

Embercsempészek a magyar-szerb határon, menekültsegítők Münchenben

„Míg vert, mosolygott” – a Röszkénél bántalmazott újságírók a TEK akciójáról

A kimaxolt morális pánik: így kezelte a magyar kormány 2015-ben a menekültválságot

A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal közlése szerint a két tranzitzónában 6-6 ügyintéző és csak egy szociális munkás jut a több száz menedékkérőre. Március vége és június vége között a heti átlag 1000 és 1500 közötti benyújtott menedékkérelem volt Magyarországon (ekkor még azok is beadhatták a kérelmüket, akiket magyar területen elfogtak), majd július 5-e óta a heti átlag 400 kérelem alá esett vissza, ugyanakkor a röszkei tranzitzónánál augusztus elején mintegy 570 fő, a tompai tranzitzónánál pedig mintegy 220 ember várt belépésre.

Simon Ernő szerint az, hogy a törvényes menedékkérést ennyire megnehezítik, csak bátorítja a szabálytalan határátlépést. „A menekülthullámot magát még egy magyar intézkedés sem állította meg. Azzal, hogy a legális menedékkérést ennyire megnehezítik, csak azt érik el, hogy a menekülteket még jobban kiszolgáltatják az embercsempészeknek.”

Zubor Zalán

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.