„Nem a Fidesz az ellenfelünk ezen a választáson, hanem a közöny” – Cserép János, az esztergomi ellenzék közös polgármesterjelöltje

Az ellenzék közös polgármesterjelöltet indít Esztergomban az őszi önkormányzati választáson. Cserép János vállalkozót jól ismerik a városban, ő üzemelteti az egyik helyi hírportált, a Szeretgomot. Interjú.

Székesfehérvár, Miskolc, Szigetvár, Eger, Pécs, Baja, Orosháza, Komló és Szombathely után Esztergom is bejelentette, hogy az ellenzéknek sikerült megállapodnia egy közös polgármesterjelölt állításában. A hírt május 10-én közölték, és a jelölt személye – bár nem okozott meglepetést – igencsak felforgatta az állóvizet a városban.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A változást akaró pártok, civil szervezetek és civilek hosszas tanácskozás után úgy döntettek, hogy Cserép Jánost, az egyik legismertebb helyi portál alapítóját indítják közös jelöltként a 2019-es önkormányzati választásokon.

„Az együttműködő szervezetek további céljuknak a helyi képviselők, valamint a polgármester jelöltet segítő csapat megszervezését tekintik, mert csakis közösen, a városért együtt dolgozva valósítható meg a változás, amely felkészíti Esztergomot a 21. századra.” – áll a közleményükben.

Cserép János először 2006-ban jelent meg a köztudatban, amikor létrehozta a Szeretgom nevű portált, ami hamar a város legmarkánsabb véleményvezérévé vált, hiszen egyedüli fórumként vette fel a kesztyűt a Meggyes Tamás nevével fémjelzett rezsimmel szemben. Egy olyan oldal volt, ahol a városvezetés cenzúrájától mentesen jelentek meg hírek, vélemények, ahol az emberek szabadon elmondhatták a véleményüket. A Szeretgom nemcsak egy hírportál volt: közösség született ott, melynek igen jelentős szerepe volt abban, hogy 2010-ben Meggyes Tamás elbukja a választásokat, és helyére Tétényi Éva kerüljön.

A Meggyes bukását követő eufória nem tartott sokáig: a város saját kárán tanulta meg, amit az expolgármester a választások éjszakáján mondott: a polgármesterség csak egy színpad. Ugyanis az előkelő titulus semmit nem ér, ha nincs mögötte a képviselő testület. 4 évig tartó szélmalomharc vette kezdetét, ahol a polgármester az „esztergomi Jeanne d’Arc”-ként, minden hatás- és jogkörétől megfosztva próbálta nem veszni hagyni a várost.

Mindeközben a Szeretgom egyre kritikusabb hangot ütött meg Tétényivel szemben, aki mögül a korábbi támogatói szépen lassan kihátráltak, aminek az lett a vége, hogy 2014-ben 7-en indultak a város vezetéséért. Bár az érdemi „harc” Romanek Etelka (Fidesz) és Tétényi Éva (független) között zajlott, az ellenzéki elaprózódás arra jó volt, hogy Tétényi 4 éves polgármesteri karrierje 409 szavazatkülönbséggel véget érjen, és Esztergomban újra teljhatalmat kapjon a kormánypárt: női polgármesterrel, és nem kevés prominens személlyel a testületben.

A várt fejlődés azonban elmaradt, a város helyzete továbbra is stagnált, és szép lassan újra botrányaival került be a híradásokba. Ráadásul egyre markánsabb ellenét ütötte fel a fejét Romanek és testülete között. A Szeretgom közben elcsendesedett.

Mígnem eljött a 2018-as év, amikor is újra felcsillant a remény a kormányváltásra. Egyre több helyen jelent meg az igény az ellenzéki összefogásra, de a pártok nem állapodtak meg, az eredmény pedig ismételten 2/3-os Fidesz győzelem lett. Ekkor tűnt fel először az esztergomi politikai palettán Cserép János, aki – bár korábban a Momentum helyi elnöke volt – független jelöltként próbálta megszerezni az OEVK-s képviselői posztot. Ekkor nem járt sikerrel, 861 szavazatával mindössze 1,49%-os eredményt tudott elérni.

Ennek ellenére – vagy pont ezért? – mégsem adta fel, nem hátrált meg, és idén újra nyeregbe száll, ezúttal a városa vezetése a cél. A bejelentés óta kapott hideget, meleget, érte már atrocitás is, ám a 40 éves, 4 gyermekes családapa mégis kitart elhatározása mellett. Interjú.

Miért gondolta úgy, hogy a tavaly áprilisi eredmények fényében indul a polgármesteri posztért?

Eközött a két dolog között nincs közvetlen ok-okozati kapcsolat. A tavaly áprilisi országgyűlési választás egy óriási trauma volt szerintem mindenkinek – legyen akármilyen oldali szavazó – , aki egy kicsit is drukkolt annak, hogy Magyarország visszatér egy pozitív önképhez. Bebizonyosodott, hogy a széttagoltság, az ellenzéki pártok vezetőinek egymással szembeni bizalmatlansága nem vezet sehová.

Sok helyen megindult az országban április után a közeledés a helyi politika szereplői között. Esztergomban ennek az egyik katalizátora én voltam. Az áprilisi eredmények rávilágítottak arra, hogy komoly változásokra van szükség, a 2014-es önkormányzati eredmények pedig azt bizonyították be, hogy a civilek a pártok háttérsegítsége nélkül, egy polgármesterjelölt pedig egységesen felálló képviselőjelölti csapat nélkül nem sokra juthat.  Az elmúlt egy évben ezeket az alapokat igyekeztünk felépíteni: bizalmat a civilek és a pártok között és hitet abban, hogy a tetteket, a cselekvést sikerre lehet váltani.

2019 februárjában felhívást tett közzé, melyben arra buzdította a lokálpatrióta esztergomiakat, hogy aki indulni szeretne akár polgármesteri, akár képviselői pozícióban, az jelentkezzen, majd márciusban bemutatja őket, hogy aztán több jelölt esetén egy online előválasztást követően eldőljön, ki lesz az az 1-1 ember, aki ősszel megméretteti magát a Fidesz jelöltjével szemben. Ehhez képest azt láthattuk, hogy májusban jött a bejelentés: megvan az ellenzéki pártok és civilek által támogatott polgármesterjelölt. Mi történt a színfalak mögött? Volt több jelentkező is? Mi alapján lett Ön a befutó?

A felhívás elsődleges következménye az volt, hogy teljes lett az egyeztetők köre: minden olyan pártot és civileket képviselő szervezetet sikerült elhívni a heti rendszerességű egyeztetésekre, aki korábban ezeken nem vett részt, és a felhívás okán tudomására jutott, hogy valami történik, amihez csatlakozni érdemes lehet. A folyamatot a csoport bővülése viszont jelentősen lelassította. Egy hosszú egyeztetési, jelentkezési és jelöltkiválasztási procedúra következett.

Márciusról beszéltem abban a bizonyos felhívásban, de két hónap ment el csak a polgármesterjelölt kiválasztásával. Ennek az volt az oka, hogy több jelölttel, több körben, számos egyeztetést bonyolított le a csoport. Nem akart senki sem kapkodni, felelős döntést kellett hozni. A folyamat végén a részt vevő civilek, pártok, és civil egyesületek közösen, demokratikus úton, szavazással döntöttek a jelölt személyéről. Természetesen ezzel nincs vége a történetnek, hiszen a következő feladat a körzetek képviselőjelöltjeinek konszenzusos kiválasztása, megtalálása.

Mennyire egységes az összefogás? Az országos szinten egymással cicaharcot vívó pártokat is sikerült egy asztal mellé ültetve egy cél érdekében helyi szinten kibékíteni? 

Én azt gondolom, hogy mára minden politikai szervezet tisztán látja, hogy a legjobban a saját szavazói kérik rajtuk számon az együttműködés hiányát. Senki sem szeret egy vesztes történetet újra és újra megélni, márpedig a különvonalas, csak a pártban, csak az egyik oldalban gondolkodás ma vidéken egyértelműen vesztes gondolat. A 2010 után újraírt választási rendszerben szinte csak a kétpólusúvá váló politikai erőterek voltak képesek az örök vesztesi szerepre kárhoztatott ellenzéki pozíciók meghaladására. Ilyen kétpólusúvá tett küzdelem adta a legnagyobb ellenzéki sikereket az elmúlt években: gondoljunk akár Kész Zoltán veszprémi időközi választáson elért sikerére, vagy Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi elsöprő győzelmére. Bízom benne, hogy az a konszenzus, ami kialakult az esztergomi ellenzéki szervezetek között, ki fog tartani – nem csak októberig, de 2022-ig, 2024-ig, 2029-ig.

Korábban aktív szerepe volt Meggyes Tamás megbuktatásában és Tétényi Éva polgármesterré választásában, majd ezt követően Tétényivel szembeni kritikus megnyilvánulásai sokak szerint az ő bukásához is jelentősen hozzájárultak. Most Romanek Etelkát készül leváltani, ám ezúttal nem a háttérből alakítja a politikai játszmákat, hanem főszereplővé lépett elő. Mi késztette arra, hogy a – Meggyes Tamás emblematikus szavaival élve – színpadra álljon?

Kevesen tudják, kevesen voltunk jelen, de tény, hogy 2010-ben még Tétényi Éva színrelépése előtt az én nevem is felmerült polgármesterjelöltként az akkori esztergomi ellenzéki kerekasztal ülésén. Akkor már pont három éve voltam az önkormányzat folyamatos zaklatásának és támadásának célpontja. 31 éves voltam, a feleségemmel az első gyermekünket vártuk, épp felértem szakmailag egy magas pozícióra: vezető fejlesztőként egy országos költségvetési informatikai rendszer fejlesztésén dolgoztam. Nem voltam készen arra, hogy mindezt félretéve a köz szolgálatában álljak. Ennek ellenére az volt akkor a válaszom, hogy ha nem találunk mást, akiben van ambíció erre a feladatra, akkor elvállalom. Egy héttel később jelentkezett a feladatra Tétényi Éva, én pedig segítettem a kampányát, amivel csak tudtam.

Később sokszor éreztem azt, hogy ott az a csoport nem végezte el a feladatát. Beküldtünk egy lehetetlen küldetésre valakit, akivel nem tisztáztuk azt, hogy tudja-e, hogy ebben a formában öngyilkos küldetésre vállalkozott. Én 2011 után hátraléptem abból a történetből, nem tudtam azonosulni bizonyos dolgokkal, úgy éreztem túl sok a személyi kultusz, és túl kevés mindaz, ami ennek az alapja tudna lenni. Csupán az elmúlt hónapokban döbbentem rá – ugyanis sose beszéltük ki -, hogy szinte mindenki előbb vagy utóbb ugyanezt tette.

Tétényi 2014-ben úgy vállalta be az újabb kampányt, hogy szinte senki sem támogatta ebben a 2010-es csapatból. Én ezt mindenképpen szeretném elkerülni. Nem akarok személyi kultuszt, nem akarok cirkuszi színpadon szerepelni, nem akarok bohóccá válni. Ha megválasztanak, nem akarok a városi újság minden oldalán két fényképpel szerepelni. Nem akarom a saját hobbijaimat városfejlesztési stratégia alapjává tenni. Azt szeretném, hogy a gyermekeim büszkék legyenek az apjukra. Vissza akarom adni a város polgárainak a hitet önmagukban és Esztergomban, hogy képesek vagyunk rendet tenni magunkban, magunk körül. Hiszek benne, hogy együtt sikeresek leszünk.

Négy gyermekes családapa, vállalkozó, az egyik legismertebb helyi portál szerkesztője. Hogyan lesz kapacitása mindezek mellett a politikai karrierjére, sikeres választások esetén polgármesteri teendői ellátására? A kampány során nem fél, hogy akár családja, akár vállalkozása sérül?

Nekem a szüleim mindig azt tanították, hogy a munka nem szégyen – akkor is, amikor a kilencvenes években, utcára tett szakmunkásokként bármilyen alkalmi munkát elvállaltak, csak kenyér legyen otthon az asztalon. 21 éves korom óta dolgozom. Szerencsém volt, jó szakmát választottam, könnyen tanulok, és gyorsan átlátok rendszereket, összefüggéseket. Sokszor heti 60-80 órákat töltöttem jól fizető szoftverprojekteken. Ez a képességem juttatott szinte nulláról oda, ahol jelen pillanatban tartok.

Jobban félek attól, hogy mi történik a családommal, vállalkozásommal akkor, ha marad minden ugyanilyen, amilyenné az elmúlt ciklusok Esztergomot tették. Jobban félek attól, hogy a gyermekeim 10-20 év múlva úgy hagyják itt Esztergomot, ahogyan ma hagyják itt a fiatalok a várost. Mert akkor elmondhatjuk, hogy mi, mai harmincasok, negyvenesek is ugyanúgy kudarcot vallottunk, mint az előttünk járó generációk vezetői. Én a Szent István Gimnáziumban végeztem. Sajnos az osztályunk zöme nem jött vissza a városba. Kikerült közülünk egyetemi professzor, kisvárosi jegyző, piacvezető gyorsétteremlánc felsővezetője, csupa válogatott, kiváló ember. És ez a 300 éves hagyomány ma nem folytatódik Esztergomban. Ami pedig még rosszabb: senki sem hisz benne, hogy folytatódhat. Ezt a hitet kell visszaadni az embereknek. Ezekért a célokért szeretnék dolgozni.

Az Ön személye igencsak megosztó az esztergomiak körében, sokan szeretik és támogatják munkásságát, mások markánsan kritizálják, de egy biztos: nem az ismeretlenség jótékony homályából tűnt elő. Véleménye szerint ez erősíti vagy gyengíti Önt a polgármesterré válásban?

Azt remélem, hogy erősít. Az ember nem tud úgy részt venni egy kisváros közéletében, hogy a megnyilvánulásai, közéleti szerepvállalásai mindenki tetszését elnyerjék, pláne olyan kiélezett helyzetekben, mint amiket az elmúlt 13 év esztergomi közélete produkált. 27 éves voltam, amikor a Szeretgom elindult, ma 40 éves vagyok. Nyilván rengeteg dolgot másképp, más nézőpontból látok, mint tettem akkoriban. Megtanultam minden kritikát a helyén kezelni: az építő jellegűből tanulni, az értéktelen sárdobálás elől pedig kellő ívben elhajolni.

A Fidesz még nem rukkolt elő saját jelöltjével. Stratégiailag jó döntés volt a nagy párt előtt színre lépni? Nem félnek, hogy ezáltal helyzeti előnyt biztosítanak neki?

Nekünk nem a Fidesz az ellenfelünk ezen a választáson, hanem a közöny, a hitevesztettség, a beletörődés. Esztergom egy rendkívül jó képességekkel és lehetőségekkel megáldott város, az egyik leggazdagabb, legnagyobb saját adóbevételű városa ennek az országnak. De az elmúlt 20 év – zömében a Fidesz polgármestereihez és testületi többségéhez köthető – kudarcai elhitették az itt élőkkel ennek az ellenkezőjét.

A kérdésre válaszolva, a Fidesz 20 év kudarcát hurcolja magával, a kudarcokhoz köthető arcokkal, nevekkel, szimbólumokkal. Az egyetlen stratégiájuk ebben a helyzetben az ígérgetés. Mi viszont egy reális jövőképet szeretnénk mutatni az esztergomi polgároknak, amit együtt, közösen elérhetünk azokból a forrásokból, amiket a város saját jogán kiérdemel, és amit a polgárok és a vállalkozók a városnak adó formájában befizetnek. Ha a város pénzét főszabályként a városra, a városban költjük el, visszaforgatjuk a helyi gazdaságba, munkahelyeket teremtünk, helyi vállalkozókat hozunk helyzetbe, azzal mindannyian nyerni fogunk.

Van már konkrét programja, elképzelése arról, hogyan vág bele, ha megnyerik a választásokat?

A programhoz szükséges víziót a honlapomon publikáltam a „Bennünk a létra” című bejegyzésben néhány napja. Egyszerű polgárként is érzékelem, hogy rendszerszintű problémák vannak a város működésében. Komoly változásokra lesz szükség ahhoz, hogy Esztergom átlépjen végre a 21. századba.

Nagyon fontos feladatnak látom a tömegközlekedés újragondolását az intermodális csomópont utáni időkre, a város vagyongazdálkodásának tulajdonosi szemléletű átalakítását és a Szent Miklós Alap rendbetételét. Több ötletem is van rá, hogy hogyan lehetne ezt a családtámogatási programot átalakítani és megmenteni – építve a jelenlegi kormányzati családtámogatási programjaira.

Ezen kívül hamarosan egy városi konzultációt indítunk. Igyekszünk mindenkihez eljuttatni egy kérdőívet, amivel a város polgárai a környezetükben, körzetükben található problémákat tudják felénk jelezni: erre fogjuk felépíteni az egyes körzetek egyéni program- és akcióterveit.

Miért tartja magát alkalmasnak egy olyan nagy múltú, hányatott sorsú város vezetésére, mint Esztergom? Mik a legerősebb vezetői kvalitásai?

Szoftverfejlesztőként, rendszermérnökként az ember megtanul rendszerekben gondolkodni és a rejtett összefüggéseket felismerni. Hibákat felkutatni és kijavítani. Az elmúlt 20 évben a bankszektortól a telekommunikáción át, a hirdetéskiszolgálási piacon keresztül az államigazgatásig sokféle szakma logikáját, működését meg kellett tanulnom. Voltam alkalmazott, voltam vezető. Dolgoztam egyedül és csapatban. Úgy vélem, Esztergomnak egy fiatalos, lendületes vezetésre van szüksége, hogy újra Magyarország dinamikusan fejlődő, sikeres települései között emlegessék. Ennek a városnak szakemberekre van szüksége, akik kiválóan ismerik a saját területüket. Ez lesz garancia a fejlődésre, és a hatékony, átlátható működésre.

Faragó Priszcilla