Szombathelyen a legdurvább gettóban működik a krízishelyzetbe került anyák átmeneti otthona

A pizzafutár be sem teszi a lábát ide, a taxi nem áll ki a jelenleg is Fiatal Házasok Otthonának hívott, valaha szebb napokat látott szombathelyi épülethez. A húsz négyzetméteres lyukakban jelenleg önkormányzati szociális bérlakások találhatók, a bérlakás sok idézőjel között értendő: a lakók elvétve fizetnek, a ház környékén eldobált fecskendők alapján úgy fest, más a fogyasztói prioritás. Aki azt hiszi, Nyugat-Magyarország csak a fény meg a pompa, tartson velünk a vasi megyeszékhely Hős utcájába, ahol a helyi gyermekvédelmi szolgálat is működtet ideiglenes szállásokat.

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!

Csaknem fél évszázada, 1973. január 20-án adták át Szombathelyen a Fiatal Házasok Otthonát, a Paragvári úton. Az akkori tanács olyan modellt alakított ki, hogy a párok legfeljebb öt évig maradhatnak ezekben az aprócska, alig 20 négyzetméteres összkomfortos lakásokban.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A lakások előszobába nyíliknak, ami egyben főzőhelyiség is. Innen jobbra nyílik a fürdő wc-vel, szemben pedig a szoba található. A meleg vizet és a fűtést a városi Távhő szolgáltatja.

A ház eredeti funkciója a rendszerváltás körül kezdett megváltozni, immár bárki kaphatott itt önkormányzati lakást, aki igényelt, majd a 2000-es évek elején felszámolt régi, komfort nélküli szociális bérlakások megszűnésével érkező lakók hoztak gyökeres változást. Megindult és feltartóztathatatlannak tűnik a gettósodás.

A házban 110 lakás van, egy-kettő áll most üresen.

Alig öten fizettek lakbért

Pont a lakbér szedésének napján érkezünk a házhoz, kalauzunk Kopcsándi József (Éljen Szombathely-MSZP-DK-Együtt), a körzet önkormányzati képviselője. Az épület a városé, a fenntartó pedig a SZOVA, a Szombathelyi Vagyonhasznosító és Városgazdálkodási Nonprofit Zrt. A cég munkatársa pont akkor jön ki a bejárati ajtón, amikor mi igyekezünk befelé.

Nem volt jó köre, a 110 lakásból mindössze öten fizetek. Pedig a díj nem magas, alig 30 ezer forint a rezsivel együtt. Évente közel 100 millió forintos hátraléka jön így össze a háznak, ezt az önkormányzat szokta végül rendezni.

A gyakorlat az, hogy a házból általában minden hónapban a fentihez hasonló aránnyal (nem) fizetnek a lakók. Aki rendben törleszt, inkább becsületből teszi, aki ugyanis nem fizet, azzal sem történik semmi. “Az utcára mégsem rakhatják őket” – összegez, bár nem indokol a lakbérszedő, és már mutat is tovább az árok felé.

Ott ugyanis halomban szokott állni a bútor, az ágy matrac, a rossz tévé, gyakorlatilag minden. Egyik nap elvitetik a szemetet, másnapra ismét tele van az árok.

Ami nem kell, ami tönkremegy azt egyszerűen kidobják az ablakon, így megy itt. Most is van ott szemét, igaz a szokásos mennyiség alig töredéke, néhány ágyszivacs maradék és lambéria.

Lakbért nem fizetnek, de a minap egy 1 méter 6 centi átmérőjű tévét ügyeskedtek be az egyik lakásba. “Internet, tévé az van mindenhol, az fizetik, különben kikapcsolnák, de a lakbért nem csengetik ki” – zárja szavait a férfi, aki megy is tovább, három ház tartozik hozzá, még kettőt le kell járnia.

Gyermekvédelmi lakások rács mögött

A földszinten gyermekvédelmi szakszolgálat működik, a Pálos Károly Szociális Szolgáltató Központ és Gyermekjóléti Szolgálat működtet ideiglenes szállásokat. Az otthon nélkül maradt vagy bántalmazott anyák és gyermekeik kaphatnak egy évre szállást, amit plusz fél évvel toldhatnak meg.

A földszinti lakásoknál zárható folyosóajtó van, itt este hat óra után vendéget sem fogadhatnak a nők.

“Szörnyű, ami itt van” – panaszkodik az egyik kismama, aki a tavaszi napsütést, na meg egy cigit jött ki élvezni a bejárati ajtó elé. Pénteken délután elkezdődik a buli, az üvöltözés, a zene, az ivászat és egészen hétfőig tart – ilyen lakóközösséggel osztoznak jobb lehetőség hiányában.

A bejárati ajtó mellett jobb oldalt volt egy babakocsi tároló, annak az ajtaját leszedték, ott most darts-helyiség van, na meg ad hoc hajléktalanszálló. Mert bizony, van, hogy valaki ott alszik el.

Egészen 2016-ig volt éjjeliőr szolgálat, de miután díjat emeltek, a költségvetés terhére nem vállalta a város, hogy 25 millió forintot kifizet, ezért most már az sincsen – mesélt tovább.

Ha jön a jó idő, akkor a bejárati ajtónál moccani sem lehet. Kint ülnek a lakók, ott beszélgetnek, zenét hallgatnak, élvezik a napsütést, sokszor bejönni sem lehet tőlük.

Az épület mögött hatalmas zöld terület, ott akár játszóteret is ki lehetne alakítani, ám ennek előterjesztésével maga a képviselő sem próbálkozik, két okból sem.

Az egyik, hogy a ház gondnoka minden héten végigmegy és összeszedi az eldobált fecskendős tűket. A másik ok pedig az, hogy amit egyik nap felépítenének és átadnának, azt rövid időn belül a környék vandáljai összetörnék.

Elindulunk a házban, ahol omló vakolat, összefirkált falak és szétfeszített, összerugdosott postaládák látványa fogad minket. Képgalériánkat itt tekinthetik meg.

A falfirkák alatt dobozok hirdetik, hogy a folyosó egyik lakásában már UHD-ban nézik a tévé adást. Egy jobb sorsra érdemes kaktusz, aprócska földlabdába kapaszkodva fekszik a bejárati ajtó fölötti esőbeállón. A nem mindennapi kertészeti megoldást a lépcsőház ablakából pillantjuk meg. Valószínű, a növény aerodinamikáját tesztelhették az emeleti lakók.

Kamera az ajtó fölött

Egy négy gyermekes családhoz igyekszünk. Krisztián és Viktória 5 évvel ezelőtt költözött ide. Viktória 8 hónapos terhes volt, amikor a főbérlőjük két hetet adott arra, hogy új szállást találjanak, kisgyerekes családot ő ugyanis nem akart az albérletben, a gyerek ugyanis mindent tönkretesz szerinte, így menniük kellett. Ez jutott.

A család ajtaja felett biztonsági kamera figyeli a folyosót. Viktória enged be minket. Elnézést kér a zsúfoltságért. A hűtőt ugyanis csak főzőfülke/előszoba közepén tudták elhelyezni. Oldalazva araszolunk befelé.

A négy gyerek közül a legnagyobb és a legkisebb van otthon, a másik kettő óvodában, a férj dolgozik. Hatan laknak 20 négyzetméteren.

Viktória azt meséli, a legutóbbi pályázaton is indultak, hogy nagyobb lakást kapjanak, de nem jártak sikerrel. A lakások odaítélésénél pontrendszer alapján dönt az önkormányzat, nekik pedig túl “magas” volt az egy főre jutó jövedelmük, mivel Krisztián két munkahelyen dolgozik, bejelentve. Megint lemaradtak.

Most még megvannak úgy ahogy, de jövőre a nagyfiú iskolás lesz, akkor már kellene neki egy külön kuckó, ahol tanulhat.

Közben azt kérdezem, hogy nem félnek e a gyerekek ebben a környezetben. Viktoria válasza rövid, nem. Hiszen ebben nőttek fel, nekik ez a természetes. Az ajtó felett ott a biztonsági kamera, az ajtón a heveder zár. Erre azonban szükségük van, hiszen, ahogy mondja, elég lenne az is, ha egy nagyobb bevásárlással mennének haza, már csábító opciót adnának a betörésre.

Járt már erre a TEK is

A házban gyakori vendégek a rendőrök. Van, hogy a lakók egymásra hívják ki őket, de az is előfordul, hogy a földszinti anyaotthon irodájában dolgozók tárcsázzák a 112-őt.

Két évvel ezelőtt egy fegyveres trafikrablóért kopogtattak a TEK-esek. A férfi a ház utcájában lévő, a saját otthonától alig párszáz méterre található dohányboltot rabolta ki.

De Viktória azt is meséli, hogy hiába a sok rendőri bejelentés, hiába tudnánk átmenni a szomszédba és vásárolni szinte bármely könnyű drogot, a gyermekek nevelésére nem éppen alkalmas környezet semmit nem számít, lám, most is kicsúsztak a pontozás miatt, így tehát egy újabb évig biztosan maradnak.

Elköszönünk, előttem pedig a rendszer hiányosságai kezdenek körvonalazódni. A szombathelyi önkormányzatban ugyanis az a mondás, hogy nincsen elég pénz szociális bérlakások felújítására, építésére. A februári közgyűlésen Balassa Péter (Jobbik) javaslatára plusz 30 millió forintot, vagyis összesen 100 milliót szavazott meg  a testület az ágazatnak.

Azaz az önkormányzat pénztelenségről beszél, miközben hagyja, hogy olyanok lakjanak szociális bérlakásokban, akik a társadalmi normákat nem tudják, és valószínű, nem is akarják betartani. Lakbért sem fizetnek, ami egyébként évi 100 milliós nagyságrendet hoz össze, ami pedig akár egy felújítási alapot is képezhetne.

Ráadásul ingyen laknak olyan lakásokban, amik ha üresek lennének, akár egybe is lehetne nyitni a szomszédossal, ezzel pedig a Vikiékéhez hasonló családok élhető teret kapnának. Évente 100-120 igény érkezik a városháza lakás irodájába.

A pénztelenség rányomja a bélyegét a ház állapotára is. Elázott falak, kieső ablakok, hulló vakolat. Egyrészt a fenntartó azért sem hozza jobban helyre a szükségesnél, mivel a lakók pillanatok alatt lelakják. Másrészt pedig pénz sincs a felújításra, ami így is tüneti kezelés lenne.

Az épület 1973-ban lett átadva, mostanra annyira elöregedett, hogy a gépészet teljes cserére érett, tégláig kellene lemarni mindent – mondja a képviselő. Azt már javasolta, hogy az egyes szinteket tömbönként kezeljék, és lépésről lépésre haladva újítsák fel azt, ám ismerve a ház hírét, a közgyűlés leszavazta. Természetesen pénzhiányt is emlegettek.

Visszaindulunk. Lefelé még beköszönünk a családsegítők irodájába, ahol szinte kérdés nélkül ömlik ránk újból a panasz.

„A múltkor pizzát akartunk rendeli, mikor meghallották a címet a telefonba, azt mondták, hogy ide nem szállítanak ki, hiába mondtuk, hogy mi ide, a családsegítő irodába akarjunk rendeli, azt mondták, annyi rossz tapasztaltuk volt, hogy nem szállítanak ki. De olyan is volt már, hogy szakadt az eső, ki szerettünk volna jutni a vasútállomásra és a taxi-diszpécser is azt mondta, hogy ide nem küld kocsit” – mesélte a családsegítő munkatársa.

Gyermekvédelmi központ egy ilyen helyen? – folytatta -, ha valakinek mesélem, nem hiszi el.

A szociális szakemberek azt mondják, a helyzet több szempontból is kiábrándító. Bár hozzájuk hivatalosan csak a földszinti anyaotthon tartozik, rálátnak a ház mindennapjaira is. A lakók nagy többsége nem dolgozik, a házban felnövő gyerekek pedig ezt a mintát látják. A hozzájuk kerülő anyák és gyerekek krízis-környezetből jönnek, legtöbbször a családon belüli erőszak az, ami miatt ideiglenes szállásra van szükségük. A ház légköre pedig nem jelent egy gyereknek minőségi változást, nyugodt környezetet.

Bárhová, csak el innen – összegez a munkatárs, mi pedig elköszönünk.

Farkas Bazsi – ugytudjuk.hu

Induló kép és fotógaléria: a szerző felvételei