A helyiek szerint megtorlásból keménykedik az Oszter Sándor kastélytavát támadó horgászegyesülettel a hatóság

Két héttel ezelőtt történt, hogy ismeretlenek egy Oszter Sándorra emlékeztető személy társaságában elzárták az Oszter Sándor birtokán engedély nélkül kialakított mesterséges tó kifolyóját, minek következtében másnapra veszélyhelyzet alakult ki. A gátszakadás elmaradt, viszont a hozzánk eljutott dokumentumok alapján a hatóság mintha nem az illegális tó illegális feltöltőivel foglalkozna, hanem az Oszterrel hadakozó horgászegyesületet csuklóztatná.

Bő tíz napja volt, hogy Oszter Sándor engedély nélküli magántavát elkezdték feltölteni – az illegális akció következtében másnap a tó vízfolyás szerinti alsó végénél a földgát elkezdett kimosódni, esélyes volt, hogy a gát átszakad, és több ezer köbméter víz zúdul a tó alatti ingatlanokra. A vizet viszont nem tudták leengedni a tóból, mert a barkácszsilip beragadt. Végül a tűzoltók és a megyei speciális mentők fél napi megfeszített munkával hárították el a veszélyt.

Az ügy következményeiről egy érintett helyi lakó érdeklődött a hatóságnál – a katasztrófavédelmis ügyintéző válaszlevének megfogalmazásai alapján viszont mintha valami egész más történt volna:

„[a Katasztrófavédelemhez] március 12. napján telefonon történt közérdekű bejelentés érkezett. A bejelentés tartalma szerint az előző napon tárgyi – jogerős vízjogi engedéllyel nem rendelkező – vízilétesítmény alsó víszintszabályzó műtárgya lezárásra került, melynek következtében az alsó tó vízszintje jelentősen megemelkedett, így elérte az árapasztó fenékszintjét, melyen átzúduló víztömeg elkezdte alámosni a földgátat.” A bejelentés nyomán még aznap helyszíni szemlét tartottak a hatóságok és az Ipoly-völgyi Különleges Mentőegyesület részvételével (!), melyhez „a Xandros Bt. képviselője is csatlakozott. Az esetleges vészhelyzet megakadályozása érdekében az elzáró zsilip megnyitására, és a tó vízszintjének nagymértékű csökkentésére helyszíni intézkedések történtek”

A hatósági ügyintéző levele tehát a katasztrófaelhárítást helyszíni szemlének nevezi, melynek során intézkedések is történtek. Szándékosságról, közveszélyokozásról, illegális építményekről viszont szó sem esik, a levél tárgya is mindössze „vizes élőhely kialakításával kapcsolatos helyszíni ellenőrzésen történtekről tájékoztatás”.

A helyiek ebben az óvatoskodó alulfogalmazásban Oszter felsőbb kapcsolatait sejtik, és arra számítanak, hogy a színész-vállalkozó-nagybirtokos ezt az ügyet is ugyanúgy megússza minden következmény nélkül, ahogy a „vizesélőhely-projekt” körüli visszásságoknak sem nagyon lett következménye.

Hovatovább az Oszterrel hadakozó, a Jenői-tavat kezelő helyi horgászegyesülettel való hivatali packázásban is ugyanezen felsőbb kapcsolatok kezét látják.

A napokban ugyanis a horgászok levelet kaptak ugyanettől az ügyintézőtől, melyben megerősíti, hogy három feladatot záros határidőn belül meg kell oldaniuk: ki kell helyezniük a tó egyik közútként is szolgáló gátjára egy Kresz-táblát – erre csak az önkormányzat jogosult -; mivel az Excelben történő adatszolgáltatás nem megfelelő, vízmérce-leolvasási naplót kell benyújtaniuk – ilyen dokumentum az egyesület jogásza szerint nem létezik. De a legsúlyosabb kötelezés a tó mellett kialakított pottyantós wc-k felszámolását írja elő: ez a horgászok szerint lényegében megoldhatatlan, ugyanis a tópart nagy részén se csatorna, se vezetékes víz nincs.

A levél szerint a horgászegyesületnek két hónapja van az „űrgödrös illemhelyek” felszámolására, de az nyilvánvaló, hogy a sokmilliós beruházásra nincs pénzük – a hatósággal szembeni bizalmatlanságot mindenképp mutatja, hogy sokan úgy vélik, addigra a „vizesélőhely-projekt” simán megkaphatja a fennmaradási engedélyt.

Becker András