Csalással és pénzmosással vádolt bűnszervezet magyar tagjainak kiadatását kéri az Egyesült Államok

Eddig példa nélküli módon több, csalás és pénzmosás elkövetésével vádolt magyar állampolgár kiadatását indítványozta az USA-nak idén tavasszal a Fővárosi Főügyészség. Az egyik vádlott ügyvédje szerint az ügyben nem látható a megfelelő garancia arra, hogy az eljárás lefolytatása után az Egyesült Államokból visszaszállítják a védencét és annak társait. Ráadásul ha itthon folytatnák le az eljárást, a vádlottakra legfeljebb 12 éves szabadságvesztés várhatna, míg ha az Egyesült Államokban ítélik el őket, akkor fejenként akár 55 évet is kaphatnak. A bűnszervezet egyik irányítójának mondott magyar férfit az Interpol is körözi, korábban ex-szovjetekkel és izraeliekkel üzletelt.

77%

Év végéig még

23 909 991 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Három magyar állampolgár nagyon sietősen távozott egy Washington D. C.-beli szálloda szobájából 2011 augusztusában: maguk után hagytak többek között 23 mobiltelefont, különböző banki iratokat, bankók csomagolására alkalmas szalagokat, és több a közelmúltban alapított cég iratait. Ezekről a nem szokványos leletekről a szálloda értesítette a Szövetségi Nyomozóirodát (FBI) – így derült ki, hogy azok egy csalásra szakosodott bűnszervezet holmijai, akik az USA-ban számos károsultat lehúztak.

Az amerikai vádirat szerint a banda 2010 novembere és 2013 áprilisa között követett el internetes csalásokat. A szisztémájuk az volt, hogy autókat, hajókat és repülőgépeket hirdettek meg, majd a reménybeli vevőktől azt kérték, hogy a vételárat egy olyan bankszámlára fizessék be, amit a csapat külön erre célra nyitott az USA-ban. Az amerikai Igazságügyi Minisztérium közleménye itt olvasható az ügyről.

A számlanyitást a bűnszervezet azon tagjai végezték el, akiket „pénzfutárnak” vagy „nyílnak” neveztek. A futárokat a bűnszervezet középszintű magyar vezetői toborozták, hogy az USA-ba utazva postafiókokat hozzanak létre, ahová a banda a számlanyitáshoz szükséges hamis útleveleket és személyazonosító iratokat küldött. Ezekkel a hamis papírokkal nyitották meg aztán a csaláshoz használt számlákat.

Miután ezekre a vevők által átutalt összeg megérkezett, a bűnözők minden kapcsolatot megszakítottak velük, de nem szállították le nekik a járműveket. A pénzfutárok arra is külön utasítást kaptak a magyar, illetve román állampolgárságú főnökeiktől, hogy mikor vegyék ki a pénzt a bankszámlákról.

Az amerikai vádirat alapján a bűnszervezet sértettjei összesen több mint 2 millió dolláros kárt szenvedtek. A bűnözők a csalárd módon megszerzett pénzt kicsempészték, illetve egy az Egyesült Államokban, Európában és Izraelben működő, pénzmosással foglalkozó hálózat, a „Hawala rendszer” révén máshova utalták.

Az USA igazságügy szervei hat magyar állampolgárt – K. Attila Bélát, H. Lászlót, M. Attilát, K. Zoltánt, P. Gábort, valamint A. Alexet – vádoltak meg a bűntettek elkövetésével.

Ellenük az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma terjesztett elő kiadatási kérelmet a magyar társminisztériumnál a két állam között meglévő kiadatási szerződés alapján, hogy büntetőeljárást folytasson le csalás, pénzmosás, és közokirat-hamisítás miatt.

Ezekért a bűntettekért igen súlyos büntetés várhat a vádlottakra, ugyanis az amerikai törvények szerint a banki és postai úton elkövetett csalásokért 30 évig terjedő szabadságvesztést szabhatnak ki rájuk, a hamis útlevelek használatáért pedig további 5 év börtönt is kaphatnak. Újabb 20 évvel dobhatja meg a terheltek büntetését „a pénzmosásra irányuló bűnszövetség” keretében történt elkövetési mód.

Így a hat magyar állampolgár fejenként akár 55 évre is a rácsok mögé kerülhet, miközben amennyiben itthon vonnák őket felelősségre ugyanezért, akkor a hatályos magyar jogszabályok alapján legfeljebb 12 év rácsok mögötti életre számíthatnának.

A bűnszervezet tagjaira most az előbbi, itthon gyilkosoknak kijáró büntetés vár, miután a magyar igazságszolgáltatás szervei nem látják akadályát annak, hogy az Egyesült Államok kérésének eleget téve kiadják őket a kinti hatóságoknak, hogy ott folytassák le velük szemben az eljárást.

A Fővárosi Főügyészség szerint a kiadatás teljesíthető, mivel cselekményük „a magyar törvény szerint is egy évet meghaladó szabadságvesztéssel vagy ennél súlyosabb büntetéssel büntetendő bűncselekménynek tekintendő”, valamint „a Kiadatási Szerződés 2. Cikke alapján kiadatási bűncselekménynek minősülnek, továbbá a 6. Cikk alapján az elévülés, mint a kiadatás megtagadásának oka nem áll fenn”.

A főügyészség a felettes szervétől, a Polt Péter vezette Legfőbb Ügyészségtől azt a tájékoztatást kapta, hogy a külföldön indult büntetőeljárásnak az 1996. évi XXXVIII. törvény 43. §-a alapján történő átvétele azért sem lehetséges, mert „a személyenként részletezett bűncselekményeket túlnyomó részt külföldön követték el, a bűncselekmények sértettjei külföldi állampolgárok, a bűntett elkövetésében számos más, magyar joghatóság alá nem tartozó személy is részt vett”.

Mindezek mellett „az igen hosszú idő óta folyamatban lévő, kiterjedt nyomozás során beszerzett bizonyítékok a magyar büntetőeljárásban csak jelentős nehézségek árán, vagy egyáltalán nem lennének felhasználhatók, így a büntetőeljárás Magyarországon eredményesen nem lenne lefolytatható. A fentiekre tekintettel szintén nem indokolt hazai büntetőeljárás elrendelése sem.”

Egy Magyarország területén állandó lakhellyel rendelkező magyar állampolgár akkor adható ki, ha

– a bűncselekmény büntetési tételének felső határa mind a magyar törvény, mind a megkereső állam törvénye szerint legalább egy évig terjedő szabadságvesztés – ez ebben az ügyben teljesült;

– a kiadni kért személlyel szemben a külföldi állam igazságügyi hatósága előtt folyó büntetőeljárás átvétele a legfőbb ügyész döntése értelmében nem lehetséges – a legfőbb ügyészi állásfoglalás most ez;

– a külföldi állam hozzájárul ahhoz, hogy a terhelt kérelmére a vele szemben kiszabott jogerős végrehajtandó szabadságvesztést Magyarországon hajtsák végre – ezt az USA Igazságügyi Minisztérium átirata tartalmazza.

Az Átlátszó megkereste a kiadatás ügyében eljáró Fővárosi Főügyészséget, amelynek illetékesei azt kérték, hogy mivel a bíróságon folyamatban van az eljárás, érdeklődjünk a Fővárosi Törvényszéknél. Ott pedig azt közölték szerkesztőségünkkel június 1-jén, hogy mind a hat terhelt ideiglenes kiadatási letartóztatását elrendelték.

Ennek megtételére „az USA Igazságügyi Minisztériuma terjesztett elő kérelmet a magyar Igazságügyi Minisztériumnál egy – csalás és más bűncselekmények miatt az Egyesült Államokban indult – büntetőeljárás lefolytatása érdekében… A Törvényszék ez idáig négy terhelt ügyében – egy esetben jogerősen – állapította meg a kiadatás feltételeinek fennállását.”

Hozzátették: „a kiadatás kérdésében az igazságügyi miniszter fog dönteni”. Ugyanakkor a minisztérium részéről cikkünk megjelenéséig nem reagáltak az ügyre vonatkozó kérdéseinkre. Ha megkapjuk a tárca válaszát, természetesen közreadjuk.

A banda egyik irányítója megpattant

Az egyik vádlott, M. Attila gyanúsítottként beszélt az FBI-nak besegítő Nemzeti Nyomozó Irodán (NNI) tett vallomásában több, az ügyben érintett személyről. Így a banda egyik irányító tagjaként említette meg F. Pétert, aki ellen a magyar rendőrség honlapja szerint pénzmosás miatt elfogatóparancs van kiadva.

Az Átlátszó érdeklődésére azonban a kiemelt bűnügyi szerv teljesen elzárkózott attól, hogy bármiféle tájékoztatást adjon az ügyről, így azt sem tudtuk megkérdezni, van-e tudomásuk a körözött férfi tartózkodási helyéről. F. Péter az Interpol nyilvános körözési listáján is szerepel, nagy összegű pénzmosás miatt keresik ott is.

Kérdésesek a garanciák és bizonytalan a viszonosság az USA részéről?

A bíróság az ideiglenes kiadatási letartóztatást elrendelő végzésében a magyar állampolgárok átadásának feltételeként írta elő azt, hogy az USA igazságügyi hatóságai megfelelő jogi garanciát nyújtanak arra, hogy a kiadatásra engedélyezett bűncselekmények mellett más bűntettre vonatkozóan nem folytatnak le eljárást, vagy nem alkalmaznak személyi szabadságot korlátozó intézkedést a vádlottakkal szemben, illetve „ezen bűncselekmények miatt nem adják ki őket harmadik országnak”.

Az is szerepelt a feltételek között, hogy a vádlottak a büntetőeljárás vagy a büntetés-végrehajtás befejezése után elhagyhatják az USA területét. Az egyik vádlott, M. Attila védője, Dezső Antal az Átlátszónak erről úgy vélekedett, hogy az ügyben a jelenlegi visszaszállítási garancia nem megfelelő, ami miatt nem látja biztosítottnak azt, hogy a büntetőeljárás befejeztével védencét visszahozzák hazánkba a büntetésének letöltésére.

„Az amerikai igazságügyi szervek olyan feltételeket szabtak, amelyek miatt korábban már egyszer vissza kellett küldeni az iratokat. Ám az új változat is tartalmaz feltételeket, így például azt, hogy az eljárás az európai kiadatási egyezménynek feleljen meg, és ha így lesz, akkor teljesítik a visszaszállítást. De mi történik akkor, ha esztendők elteltével, amikor a kinti eljárás lezárul, az Amerikai Egyesült Államok már nem tagja ennek az egyezménynek, vagy esetleg annak a helyébe egy másfajta megállapodás lép?” – vetette fel az ügyvéd.

Dezső Antal szerint az ügy precedens értékű, mert Magyarország eddig ilyen jellegű ügyben nem adta ki az állampolgárait, erre most először kerül sor. „Nagyon kíváncsi vagyok a viszonosságra is, arra, hogy hasonló esetben az USA teljesít-e egy kiadatást és megküldi-e majd a büntetőeljárás lefolytatására a saját állampolgárát nekünk.” – tette hozzá M. Attila ügyvédje.

F. Péter, az aranyember – ex-szovjet és izraeli kapcsolatokkal

Nem szakadnak meg a keresésben a magyar hatóságok, hogy elérjék a papíron régóta körözés alatt álló F. Péter Andrást. A férfi állítólag az amerikai kontinensen tartózkodik, köszöni, jól van. Családja például rendszeresen látogatja.

F. Péter csaknem kéttucat vállalkozásban vállalt szerepet és/vagy szerzett tulajdont a kétezres évektől fogva Magyarországon, jelenleg azonban csak pilisszántói családi vendéglátós cégük üzletrésze van a nevén. A vállalkozások, amelyeket valaha vezetett, papíron nem értek el átütő gazdasági sikereket, több szűnt meg például kényszertörléssel, felszámolással.

Kedvenc üzletfeleinek egy budapesti lakcímű izraeli testvérpár, Levi és Shabo Tom tűnnek, ők a cégek zömében szintén megfordultak F.-fel egy időben.

A Miskolc-környéki nehézipar hányattatott sorsú fellegvárát, a Diósgyőri Acélműveket is vezette néhány hónapig A. Alex, a most az Egyesült Államok által kikért bűnbanda egyik tagja. A csalással és pénzmosással gyanúsított társaságba tartozó férfi a húszas évei végén járt 2009-ben, amikor kinevezték az ukrán Donbassz-csoport érdekeltségében álló DAM 2004 Acél- és Hengermű Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. ügyvezetőjének.

Sokat javítani A. Alex sem tudott az ekkor már bedőlt DAM helyzetén, a cég felszámolása pár hónapon belül meg is indult. A diósgyőri kohászat ügyeit alaposan ismerők sem emlékeznek, annak idején hogyan kasztingolták az ukránok az anyai ágon ex-szovjet családból származó fiatal szakembert.

Jelenleg is A. Alex az elektronikus háztartási cikkek nagykereskedelmével foglalkozó Earts Kft. első embere, a poszton tavaly váltotta F. Pétert.

Volt külügyi helyettes államtitkárhoz és exnagykövethez került a valaha Vermetto’s Film néven létrehozott, 2015-ben végelszámolással megszűnt egykori F.-cég. Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum jelenlegi főigazgatója Prőhle és Társára változtatta a vállalkozás nevét 2008-ban, nem sokkal azután, hogy – már egy évvel F. távozása után – átvette a céget.

A múzeumigazgató most azt mondta az Átlátszónak: ügyvédje vagy könyvelője, már nem emlékezik pontosan, melyikük, ajánlotta neki az eladó céget, amikor számlaképes vállalkozásra volt szüksége a munkájához. A korábbi tulajdonosokat nem ismeri.

A körözés alatt álló F. a jelek szerint különös fantáziát látott a nemesfém és ékszerbizniszben, és nem csak Magyarországon: egy időben Romániában is futtatott üzletet ebben az ágazatban.

Kényszertörléssel múlt ki például tavaly a Diamond On Call Kft., amelynek utolsó tulajdonosa egy főállású fantom volt – a cégvezetéstől eltiltott dunakeszi férfi kezén vállalkozások tucatjainak veszett nyoma. F. és üzlettársai 2008-ig voltak érdekeltek az „egyéb termék ügynöki nagykereskedelme” fő tevékenységre létrejött kft-ben.

F. Péter üzlettársai közül érdemes még megemlíteni az izraeli Haifában és Budapesten is lakcímmel rendelkező Itamar Segalt. Róla az a hír járja szakmai körökben, hogy egy jó nevű izraeli ékszerészdinasztia fekete báránya, akinek a vámhatósággal is meggyűlt a baja egy időben.

Itamar Segalt, csakúgy, mint F.-et, a volt Szovjetunió, elsősorban Grúzia területéről Izraelbe vándorolt zsidó körökhöz kötik forrásaink. Ez a mondás részben visszaköszön a magyar cégjegyzékben. Az óra- és ékszer kiskereskedő T-Gold Kft. – amelyben F. Péter 2009-ben volt érdekelt – számos tagja és vezetője származik az egykori Szovjetunió területéről, Zaza Tzikashvili és Hagai Michaeli például grúz kötődésű izraeliek.

A T-Gold egyébként 2013-ig működött, majd hivatalból törölte a cégbíróság, az ekkori román tulajdonos-ügyvezető ugyanis nem bizonyult elérhetőnek.

Csikász Brigitta – Rádi Antónia