Bezárás
Adatigénylések

A hazug ember és a sánta kutya esete a paksi titkosítással

A héten Paks II. miatt indult két európai bizottsági eljárás közül számunkra az átláthatósági követelmények megsértése miatt indult EU Pilot eljárás az érdekesebb, mivel itt a Lex Paks II.-t lényegében ugyanabból a szempontból vizsgálja a bizottság, mint amiatt mi is támadtuk. Ezért is nyújtott az Átlátszó jogi stábja a bizottsági vizsgálatot megalapozó panaszok elkészítésében segítséget Jávor Benedek európai parlamenti képviselőnek. Amiért azonban mindenképpen össze kell kötni a hazai és az uniós jogi eljárásokat, az az, hogy a magyar kormány képviselői homlokegyenest ellentétesen érvelnek a saját törvényükről aszerint, hogy éppen egy magyar bíróságon vagy a Bizottság előtt kell megnyilvánulniuk. Mi a kínosabb: ha a kormány a bíróság előtt hazudik, vagy ha az Európai Bizottságnak?

Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága november 13-i keltezésű levelében arról tájékoztatta Jávort, hogy panaszára EU Pilot eljárás keretében vették fel a kapcsolatot a magyar hatóságokkal, hogy e vizsgálat keretében, a ténylegesen követett magyar gyakorlat alapján állapítsák meg, hogy a paksi bővítésre vonatkozó adatok nyilvánosságát korlátozó törvény összhangban van-e a környezeti információkhoz való hozzáférésről szóló uniós irányelvvel.

Ez azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság tavasz óta zajló – az LMP által kezdeményezett összellenzéki indítványra folytatott – vizsgálata mellett a paksi bővítési beruházással kapcsolatos adatok nyilvánosságát korlátozó magyar törvénynek lesz egy attól független, második jogi vizsgálata is.

Nem kis részben ugyanazon követelmények alapján, hiszen az uniós irányelv ugyanazokat a követelményeket mondja ki a környezeti állapotra vonatkozó, állami szervek által kezelt adatok nyilvánosságára, mint az Aarhusi Egyezmény, amire meg az Alaptörvény mellett a képviselők hivatkoztak az indítványukban.

2level

A vita tárgya a 2015. évi VII. törvény 5. §-a:

,,[a] Megvalósítási Megállapodásokban és a Beruházással összefüggésben az Egyezmény 3. cikk 1. pontja szerinti Orosz Kijelölt Szervezet és annak alvállalkozói, valamint az Egyezmény 3. cikk 2. pontja szerinti Magyar Kijelölt Szervezet és alvállalkozói által kötött szerződésekben foglalt üzleti és műszaki adatok, valamint az ezen Megvalósítási Megállapodások, szerződések és az Egyezmény előkészítésével, megkötésével kapcsolatos üzleti és műszaki adatok, valamint az ezekkel összefüggő döntések megalapozását szolgáló adatok az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011.évi CXll. törvény 27. § (2) bekezdés b) és h) pontjára figyelemmel – azok keletkezésétől számított 30 évig – közérdekű adatként nem ismerhetőek meg.”

Ez annál is inkább kedvező fordulat, mert az ügyben a PM-es EP-képviselőt július elején még azzal utasította el a főigazgatóság, hogy a magyar kormánytól kapott tájékoztatás alapján úgy látja, a Paks II. törvény vitatott szabálya nem akadályozza meg a környezeti információk közzétételét. Ez csak elsőre lehet meglepő, ugyanis ha a főigazgatói levélben idézett magyar álláspont igaz lenne, akkor mi is nyugodtak lennénk.

Aszerint ugyanis “a korlátozás korántsem terjed ki a szóban forgó beruházással kapcsolatos valamennyi adatra, ellenkezőleg: a korlátozás alá eső adatok köre több szempontból szűkre szabott”. Nem vonatkozik tehát “azokra az adatokra sem, amelyek akár közérdekből nyilvános adatkörbe, akár más ágazati törvény nyilvánosságra vonatkozó szabályozása alapján egyébként megismerhetőek”.

Azaz a kormány uniós álláspontja szerint “a műszaki és üzleti adatkörök közül csak azok a konkrét adatok nem ismerhetőek meg, amelyek megismerése nemzetbiztonsági érdeket vagy szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat sértene”. Ha pedig ez a helyzet – így az elsőre a Bizottság által is elfogadott következtetés -, akkor ez éppen befér azokba a kivételi körökbe, amit az uniós irányelv maga is megenged.

Mindehhez képest Jávor Benedek szerint – és szerintünk is, de a NAIH és az alapvető jogok biztosa Alkotmánybíróság előtt kifejtett álláspontjával is alátámaszthatóan – a szabály:

a) a Paksi Atomerőmű bővítésének megvalósításával összefüggő valamennyi „üzleti adat”, „műszaki adat” és „döntés megalapozását szolgáló adat” közérdekű adatként történő megismerését – a nemzetbiztonságra és a szerzői jogok védelmére hivatkozva – az azok keletkezésétől számított harminc évre kategorikusan, kivételt vagy mérlegelést nem tűrően kizárja; mivel a törvény az „üzleti adat”, „műszaki adat” és „döntés megalapozását szolgáló adat” meghatározását nem tartalmazza, így azok gyakorlatilag valamennyi, a Paksi Atomerőmű bővítésével összefüggő adatra értelmezhetőek,

b) nem csupán a nemzetbiztonsági érdeket vagy a szerzői tulajdonjogok védelmét kimutathatóan hátrányosan befolyásoló egyes információk megismerhetőségét zárja ki, hanem ezen érdekekre hivatkozva az atomerőmű bővítésével összefüggő valamennyi információt elzárja a nyilvánosság elől,

c) nem elégíti ki azt az irányelvi követelményt sem, hogy az egyes esetekben a közzététel által szolgált közérdeket mérlegelni kell a megtagadás által szolgált érdekkel szemben.

A bizottságot ezek az érvek legalábbis komolyan elgondolkodtatták, így hát most tájékozódnak, hogy hogyan néz ki mindez a gyakorlatban. Ez viszont a kormányzati álláspontra végzetes következményekkel járhat: nemcsak azzal kell ugyanis elszámolni, hogy a törvény elfogadása óta valahogy minden paksi adatkérés az állítólag szűk kivételi körbe esik, hiszen sorban jönnek a megtagadások.

Hanem azzal is, hogy a kormány jogi képviselői itthon, a magyar bírósági tárgyalótermekben egészen másként értelmezik ugyanezeket a szabályokat. A dr. Jánossy András által a Miniszterelnökség ellen indított, a bővítéssel kapcsolatos átfogó, a felperes szerint tízezernél több adatot érintő adatkérés kapcsán például a tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága  szerint az az alperesi álláspont, hogy ha nem is sikerül bizonyítani, hogy minden kért adat minősített, akkor “nem csak a minősítés miatt, hanem azért is helye van a jelen kereset elutasításának, mert a 2015. évi VII. törvény 5. §-a ezen adatok kiadását kizárja”.

A Költségvetési Felelősségi Intézet és az Energiaklub azon adatkérésére pedig, ami a paksi projektcég 2016-ra tervezett kiadásaira vonatkozik, a Miniszterelnökség szintén azzal válaszolt, hogy arra is a Lex Paks 5. §-a irányadó, így az igénylés nem teljesíthető.

Márpedig egy fenékkel ezt a két lovat nem lehet megülni: ha a kormány szerint tényleg van a közösségi joggal – és az Aarhusi Egyezménnyel – összehangolható értelmezése a korlátozásnak, akkor ideje lesz itthon is bemutatni.

Sepsi Tibor

Van egy remek karácsonyi ajándékötletünk: ajándékozz névre szóló 2016-os Átlátszó Támogató Kártyát!

Havonta csak egy ezres: már csak 945 új előfizetőre van szükségünk ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozásúvá váljon.

A 2016-os Átlátszó Támogató Kártyát itt lehet megrendelni.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom