Bezárás
Adatigénylések

Bajai kampányköltségek: csak a kormánypártok nem válaszoltak

Minden párttól kikértük a bajai időközi önkormányzati választási kampány költségeit, és „csak” a Fidesz és a KDNP nem válaszolt.  MSZP-E14-PM-DK: 1,33 millió, Jobbik: 169 ezer, LMP: 199 ezer forint – kis lépés ez nekünk, de valószínűleg az egyik legnagyobb eredmény, amit a pártok gazdálkodásának feltárásában eddig bárki elért Magyarországon.  A párt- és kampányfinanszírozás átláthatatlansága továbbra is nyílt seb a magyar nemzet testén.

Azonos szövegű adatkérést küldtünk a megismételt választást követően minden, a bajai időközin jelöltet állító pártnak. A választás jelentősége ugyanis hiába volt önmagában elhanyagolható, de ugyanúgy, ahogy maguk a pártok ezt maghaladó országos visszhangot reméltek (és kaptak is, még ha nem is mindig a kívánt tartalommal) a kampányuktól, mi azt gondoltuk, hogy a kampányfinanszírozás átláthatósága szempontjából is szemléletes példa lehet a bajai időközi. Az is lett. A válaszadási határidő a múlt héten letelt, a beérkezett válaszokat az alábbi táblázat foglalja össze:

párt, jelölt, eredmény válaszadás időpontja bajai kampányköltség
Fidesz Kovács Csaba, 508 szavazat nincs válasz nem ismert
KDNP nincs válasz (a KDNP honlapján talált központi címről a levél visszapattant, a levelet október 24-én újraküldtük) nem ismert
MSZP Teket Melinda, 446 szavazat 2013.10.16. (a költséget a pártok közösen fedezték, egyeztetett költségkimutatást kaptunk az Együtt-PM sajtótól) 1 334 420 forint
E14
PM
DK
Jobbik, Markó György, 76 szavazat 2013.10.29., számlamásolatokkal 168 910 forint
LMP, Ikotity István, 41 szavazat 2013.10.30., számlamásolatokkal 198 678 forint

(Ráadásként a megismételt szavazáskor az érintett szavazókörben a sajtóhírek szerint ételt osztó, a választási szervek szerint kampánycsendet sértő, saját bevallása szerint pedig a választások tisztasága érdekében akciózó Összefogás Pártot is megkerestük, de ők azzal hárították el a kérdést, hogy nem kampányoltak, így nem volt kampányköltségük.)

A megkapott adatokból kiderül, hogy még a Jobbik és az LMP is feltehetően lényegesen többet költött – főként nyomdaköltségre – az időközin annak, mint amennyi pénzük fajlagosan bő kétezer választóra jutna egy általános választáson. Teket Melinda kampányában is a nyomdaköltség volt a legnagyobb tétel (a jelölt kampányújságjának és szórólapjainak előállítása önmagában félmillió forint volt), de a kampányzáró színpadtechnikája (154 ezer forint), illetve az index.hu némileg színtévesztő beszámolója által ismertté tett internetes játék programozása (100 ezer forint) se volt ingyen. Ez utóbbira legalább el lehet sütni az „én olcsóbban megcsináltam volna” kommentárt, de ennél sajnos fontosabb, hogy a kormánypárti jelölt legalább ilyen drága, azaz a korábbi irreális, egymilliós (országgyűlési!) jelöltenkénti költési limitet biztosan meghaladó költségű kampányáról sem a Fidesz, sem a KDNP nem közölt adatot.

Pedig ebben a botrány nem is az, hogy a kormánypártok nem tájékoztatnak a kampányköltségeikről, hanem az, hogy jelenleg a pártok legfeljebb morálisan (például a pártfinanszírozás átláthatósága melletti sokszori kiállásuk miatt) kötelesek elszámolni azzal, hogy mit és miből költenek. Jogi kötelezettségük viszont erre szigorúan véve nincs, illetve annyi van, hogy évente közzétesznek egy ilyen beszámolót, amit aztán évekkel később a pártnál meglévő bizonylatok alapján az Állami Számvevőszék ilyen, kevéssé izgalmas nyilvános jelentésekkel ellenőriz. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy jövőre, a választások után megjelenő 2013-as beszámolóból fog kiderülni, hogy a Fidesznek idén milyen kiadásai voltak, azonban az csak egy nyolcsoros összesítés lesz, ahol a bajai kampány költsége az igen informatív „politikai tevékenység kiadásai” összegben szerepelhet majd. Azt meg, hogy tényleg szerepelt-e, hatékonyan senki nem ellenőrzi majd, nem hatékonyan pedig az ÁSz – úgy 2015 körül. A bevételeknél sem jobb a helyzet, mivel hiába kell a félmillió forint feletti adományozók nevét – ismét csak utólag – közzétenni, ha annak nem kell kiderülnie, hogy egy pártot üzleti kedvezményekkel vagy egyéb burkolt adományokkal ki kötelez le, mi a tényleges viszony a gazdasági hátország és a párt között, illetve hogy a publikált kiadások egyáltalán reálisak-e.

A jelenlegi kormánypártoknak meglett volna a lehetőségük arra, hogy ezen – akár mostani kedvező finanszírozási helyzetüket konzerválva – változtassanak, ám aztán az évek óta ígért pártfinanszírozási reformból csak az  országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló törvényre futotta, és még az sem volt képes legalább a címben foglalt részcélt elérni. Hiába lesz ugyanis kampányszámla, ha az nem nyilvános, és arra csak az állami támogatás egy része kerül. Hiába kell a bevételeket és a kiadásokat közzétenni, hogyha az megint csak az összesített adatokra vonatkozik és csak a választás után esedékes. No és persze hiába van kötelező listaár a sajtóhirdetéseknél, ha mondjuk a közterületi hirdetések árszabásánál vagy a nyomdaköltségekben bárki „segítheti” a pártokat.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy valódi pártfinanszírozási botrány nagyjából az 1993-as székházügy óta nem volt Magyarországon. Nem nagyon van mit megsérteni, és végképp nincs min megbukni. Ahogy a miniszterelnök a hétfői parlamenti ülésen fogalmazott: „A mostani kormányzópártok mindig betartották az idevonatkozó törvényeket, ezért Magyarországon a ma kormányzó pártokat semmilyen pénzügyi visszaéléssel nem lehet hírbe hozni.” Azon túl, hogy ez ebben az esetben az „idevonatkozó törvények” kritikája, a hírbehozás már csak azért is kizárt, mert a kormánypártok gazdálkodásáról valójában nem tudunk semmi érdemit, és nem úgy tűnik, hogy ezen ők változtatni akarnának.

Nem gondoljuk, hogy önmagában a pártok pénzügyi adatainak nyilvánossága hozzásegítene ahhoz, hogy a pártok magánérdekháttere ellenőrizhető legyen, hiszen a burkolt politika- és politikusfinanszírozásnak számos más módszere is van. Addig azonban, amíg még azt sem tudjuk megmondani, hogy a közbeszerzések sztárjai, a mindenkori kormány stratégiai partnerei vagy más járadékvadászok nem támogatták-e gazdaságilag is egy párt kampányát, addig tiszta politikai versenyről el se kezdjünk gondolkodni. Így amellett, hogy a komolyan vehető pártfinanszírozási törvényt továbbra is a karácsonyi kívánságlistánk első helyén tartjuk, annyit tehetünk, hogy az adatigénylésünk alapján bepereljük a két kormánypártot.

Fotó: innen

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom