Adatigénylések

KiMitTud: Mennyiért adjuk a mecseki uránt?

Több mint tíz éve van a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő birtokában az alcsútdobozi laktanya egyik fele, még sincs jelenleg érvényben levő hasznosítási szerződése rá. Közben egyre több részlet derül ki a Pécsen újrainduló uránbányászat mögött álló cégek kapcsolatáról, ám azt nem hozzák nyilvánosságra, hogy az állami cég, a Mecsekérc eddig mennyit profitált az ausztrál partnerének nyújtott szolgáltatásaiból. Rossz hír, hogy a jelek szerint több mint egy évet késik a debreceni Déri Múzeum átadása, amelyet egy majd 700 millió forintos projekt keretében újítanak fel, Érden viszont sikeresen küzdenek a vízveszteség ellen. A KiMitTud közérdekű adatigénylő portál sikeres adatigénylései közül válogattunk.

„Az MNV Zrt. nem rendelkezik érvényes hasznosítási szerződéssel” az Alcsútdoboz-Vértesacsa területen található egykori honvédségi laktanyára vonatkozóan – írta közérdekű adatigénylésre adott válaszában a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt (MNV). Az adatigénylő, Kis Emőke az Alcsútdoboz 049 hrsz.-ú és a Vértesacsa 0324 hrsz.-ú ingatlanra vonatkozó szerződéseket szerette volna kikérni – az alcsúti részt 2000-ben, a vértesacsait idén januárban adta át a Honvédelmi Minisztérium a vagyonkezelőnek.  Az MNV többször is kérte az igénylés pontosítását, hogy megkönnyítsék az irattári keresést. Előbb a kért szerződés tárgyának pontosítására volt szükség (Kis Emőke itt csak tippelni tudott a bérbe adásra, a szerződés ismeretének hiányában), később pedig az időszak pontos meghatározára. Az adatigénylő a jelenleg érvényben lévő, hasznosításra vonatkozó szerződéseket kérte ki, ám kiderült: az MNV-nek nincs ilyen a birtokában.

Homályosak az újrainduló pécsi uránbányászat részletei

Peták Péter a Mecsekérc Környezetvédelmi Zrt.-től kért másolatot a Wildhorse Energy Hungary Kft., illetve anyavállalata, a Wildhorse Energy Ltd. között létrejött szerződésekről, illetve a Wildhorse, Mecsekérc, Mecsek-Öko közös vállalat létrehozására szolgáló dokumentumokról. Peták először csak egy dokumentumot kapott, amelyből kiderül, hogy a három cég közösen szeretné kitermelni a Mecsekben található uránt. A megállapodás azt is részletezi, hogy mely cég milyen vállalásokat köteles teljesíteni.

A Mecsekérc Zrt. a dokumentummal elküldött válaszában megjegyezte, hogy jogi álláspontjuk szerint a kérelemben megjelölt jogszabályhelyek alapján „a megállapodásban részes felek nem kötelesek eleget tenni az adatszolgáltatási kérelemnek, figyelemmel arra a körülményre, hogy az adatközlési kérelem tárgyát képező szerződésben rögzített tevékenységek nem minősülnek közfeladatnak, illetve a szerződés teljesítésének pénzügyi ellentételezése még csak részben sem történik állami, vagy helyi önkormányzati vagyonból.”

Az adatigénylő messze nem kapott meg minden dokumentumot, amit szeretett volna, de legalább a legfontosabbat nyilvánosságra hozták. Úgy véli, ez a megállapodás a bizonyíték arra, hogy a Mecsekérc korábban már végzett szakértői munkát a Wildhorse Energy részére, vagyis volt együttműködés az állami cég és az ausztrálok között. Ugyanakkor mellbevágónak találta az adatgazda levelét, miszerint a Mecsekérc nem köteles nyilvánosságra hozni a kért dokumentumokat, ám – Peták szavaival élve – „kegyet gyakorolva” mégis megteszik.

Az adatigénylő elégedetlenségét és kitartását mutatja, hogy folytatja az adatigénylést. Ennek eredményeképpen a Mecsekérc nyilvánosságra hozta a 2008. évi, azóta már érvényét vesztett együttműködési megállapodást. Ebben arra szerződnek a felek – a 2012-es megállapodáshoz hasonlóan –, hogy egy joint venture-társaság keretei között vágnak bele az uránércbányászati bizniszbe. Arról azonban a Mecsekérc üzleti titokra hivatkozva nem akart nyilatkozni, hogy 2006 óta éves bontásban mekkora bevételre tett szert a Wildhorse Energy Hungary Kft.-nek vagy a Wildhorse Energy Ltd.-nek végzett szolgáltatási tevékenységből.

Éves csúszásban a múzeum megnyitása

Mennyiért újították fel a debreceni Déri Múzeumot, hogyan költötték el a pénzt és miért csúszik hónapokat, sőt akár egy évet is a múzeum megnyitása?  Ezekre a kérdésekre kereste a választ Orosz Attila, aki a Hajdú-Bihar Megyei Intézményfenntartó Központ számára küldött közérdekű adatigénylést a KiMitTud-on.

A központ által küldött dokumentum szerint a projekt összes költsége 686,5 millió forint, ebből 617,8 millió forint a támogatás. A megyei önkormányzat 68,6 millió forint önerővel szállt be a projektbe és eddig 611,4 millió forintot használtak fel a támogatásból és az önerőből. Az összköltség legnagyobb részét az építkezés teszi ki, eddig 588,9 millió forintnál járnak. Eszközbeszerzésre 35 milliót, előkészítési tevékenységekre 23,8 milliót, míg a kissé talányos elnevezésű „igénybe vett szolgáltatásokra” 19,3 milliót költöttek. Emellé jön még a projektmenedzsment 13,2 millió forintért, valamint a marketingköltések, 6,2 millió forintért.

Ez utóbbira elég nagy szükség van, hiszen bár a projekt befejezésének határideje már tavaly szeptemberben lejárt, a múzeum még mindig nincs kész, sőt, az adatigénylő egyes sajtóhírekre hivatkozva azt írja, hogy 2012 végére halasztották a megnyitást. A kormányhivatal azzal magyarázza a csúszást, hogy „a megyei önkormányzatok konszolidációja során az uniós támogatásokból megvalósuló projekteket is a megyei intézményfenntartó központok vették át”, ezért a támogatási szerződést is módosítani kellett –ez folyamatban van. Ahogy „a kiállítások megvalósításának közbeszereztetéséhez szükséges szakmai anyagok összeállítása” is. Arra a kérdésre, hogy ki a felelős a csúszásért, az intézményfenntartó központ vezetője, Verdó György azt felelte: a fenntartóváltás és a vele járó támogatási szerződés módosítása miatt történt a csúszás, ezért nem keresnek felelősöket.

Csökkenő vízveszteség Érden

Saját bevallása szerint kimagaslóan jó eredményt ért el a vízveszteség csökkentésében az Érd és Térsége Víziközmű Kft. – derül ki a cég Fáber Dávid közérdekű adatigénylésére küldött válaszából. Az éves ivóvízveszteség nem más, mint a nem számlázott mennyiség aránya a hálózatba táplált összes vízmennyiség százalékában. Ez az érték az érdi térségben 14 százalék, amely országos összehasonlításban is jó eredmény.

A vízveszteség nem csak a vízlopást jelenti. Tartalmazza a technológiai veszteséget is, mint a csőtörés során elfolyó víz, hálózati mosatások vagy tűzcsap-karbantartás során elfolyó víz. Ugyanígy beszélhetünk látszólagos (vízhálózat, tározók tisztítása, tűzoltók vízhasználata, mérőórák téves leolvasása) és valódi (felszínre törő és rejtett szivárgások, vízlopás, tározómedencék hibái) veszteségről. A víziközmű által közzétett grafikonon jól látszik, hogy az elmúlt 7 évben 2006-ban volt a legmagasabb a veszteség, több mint 30 százalékos. Azóta fokozatosan csökkent, 2009 és 2010 között például 5 százalékot, míg elérte a 2011-es 14 százalékot. A veszteség csökkentésére több módszer is létezik, ilyen az új mérők és plombák felszerelése, a leolvasások és a számlázás átalakítása, a távleolvasás, illetve a nyomás szabályozása.

>>> Tovább a KiMitTud közadatigénylő oldalra

D. Kovács Ildikó

(Fotó: innen.)

 

Megosztás