Nagyüzemi menekültcsempészet hatósági szemhunyással? Ezek az érintett budapesti szállók

A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal kirendeltsége szomszédjában zajlik a maffiagyanús embercsempészetnek tűnő, a környéket alapjaiban felforgató tevékenység Kőbányán. Az Átlátszó munkatársai a menekült-segítő önkéntesek között hetek óta hírhedt budapesti szállodákat néztek sorra a múlt hét végén, s azt tapasztalták: néhol visszavettek ugyan az üzemeltetők, több helyen azonban továbbra is padlógázzal pörög a menekültbiznisz. A hotelek tulajdonosi hátterében föltűnő, hogy a legdurvábbnak tűnő helyek működtetői utazási irodákat is futtatnak.

Ha igaz az, hogy ami sárga, totyog és hápog, az kacsa, akkor az, ami Budapest X. kerületében, a Harmat utcában zajlik, alighanem nagyüzemi embercsempészet.

Negyven-ötven menekült, zömében fiatal és középkorú férfiak, de asszonyok és kisgyerekek is várakoztak múlt szombati ottjártunkkor a kőbányai Hotel Seni Stúdium udvarán, szaletlis teraszán és kinn az utcán. A Seni előtti útszakaszon úgy váltották egymást a jelöletlen taxik, mint egy forgalmas belvárosi droszton.

A kaotikusnak látszó ügymenetben kigyúrt őrző-védőjellegű fiatalemberek tartottak rendet, észlelhetően ők – a helyszínen egyedüli nem-közel-keleti vonású férfiak – a „főnökök”.

Egyikük kemény stílusban hajtotta el a nem kebelbeli taxist, s társával vezényelt a „szállóvendégeknek” is. A menekültek 4-5 fős csoportokban távoztak, kik taxival, kik gyalog a Harmat utcán vagy éppen dél-keleti irányba a Gyömrői út felé – ezt tapasztaltunk múlt szombat délelőtt a helyszínen járva.

Ahogyan mást is: figyelőautókat például a szállótól néhány száz méterre, de főképpen azt, hogy az egész, szervezett logisztikával működő vircsaft teljes nyíltsággal zajlik a főútvonalon, egy zsúfolt lakótelep tőszomszédságában.

 

 

A Seni hotel másik szomszédja nem más, mint a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) négyes számú kirendeltsége. A „szomszédság” – a gyanús szálloda a 129-es, a BÁH-kirendeltség a 131-es számon található – a szellősen beépített, erdős-ligetes útszakaszon 140 méter távolságot (másfél-két perc sétát) jelent ugyan, de így sem érthető, hogyan nem szúrt szemet senkinek, mi folyik egy címmel odébb. A BÁH-ba küldtünk erre vonatkozó kérdést, várjuk a választ.

Az Átlátszónak nevük elhallgatását kérve nyilatkozó menekültsegitő önkéntesek folyamatosan tapasztalják a hatósági közönyt szállodaügyben: bejelentéseiknek nem lett foganatja, mondták egybehangzóan.

A politikai pártok közül éppenséggel a menekültellenes hozzáállásáról ismert Jobbik tett följelentést a Seniben tapasztalható események miatt, kérdésünkre a rendőrség sajtóügyeletén azt válaszolták: feljelentés-kiegészítés keretében vizsgálják a beadványt.

A menekültsegitő önkéntesek, illetve pártja kerületi politikusainak tapasztalatairól informálisan tájékoztatott (az Átlátszónak meg nem nevezett) „főrendőröket” Schiffer András, az LMP társelnöke is – ő munkatársunknak azt mondta: benyomása szerint a rendőrök érzékelik az eset súlyosságát, úgymond, rajta vannak az ügyön, legfeljebb a szakszerű bizonyítás okozhat nekik egyelőre fejtörést.

Vízumbiznisz a háttérben

A Seni a magyarországi török kolóniába bejáratos forrásaink, csak úgy, mint több megkérdezett pesti taxisofőr elmondása szerint kvázi török enklávé: elvétve, ha megfordult más nemzetiségű vendég a menekültválság előtt (jelenleg szír menekültek adják a teltházat tapasztalataink szerint). A török mondás stimmelhet, és ez nem csak honlapjuk dizájnján látszik.

A Seni – a szó törökül azt jelenti, hogy „téged” – doménjét az ankarai címen élő Kursad Sekercioglu jegyeztette be, Google+ profilja szerint pedig alighanem rokona, a Budapesten élő Mete Sekercioglu adja meg munkahelyeként a Senit. Ő tavaly az Erdogan-rezsimmel rokonszenvezően nyilatkozott a török sajtóban, a lap úgy mutatta be, mint az Erdogan-barát Európai Török Demokraták Uniója vezetőségi tagját.

A kőbányai önkormányzat szálláshely-nyilvántartása szerint a Senit a Solária Média Hungary Kft. üzemelteti, amely idén június óta a Budapesten élő Göktas Merdol tulajdona. Göktas ismert üzletember: az ő érdekeltsége a tavaly hétmilliárd forintos forgalmat produkáló Green Travel Nemzetközi Utazási Iroda Kft.

A Green Tavel voltaképpen egy elegáns Gellért-hegyi villából irányított cégbirodalom: mediterrán – főképp török -, Közel-keleti és egzotikus úti célok mellet repülőjegyeket forgalmaznak, s járműkereskedő is tartozik a csoportba.

A Turizmus Online szaklap augusztus 23.-i cikkében méltatta a Göktas-csoport fejlődését, hírt adva nem csak arról, hogy 2,7 millió eurós autóbusz-beszerzésbe fogtak (az iroda honlapja jelenleg is felvételt hirdet buszvezetőknek), de az is kiderül az írásból, hogy beutaztatással is foglalkoznak, Törökországból érkező utasaiknak például maguk biztosítják a schengeni vízumot.

Sőt, augusztusban újabb vállalkozást is indítottak, amely „az egyszerűsített schengeni vízum megszerzésében is segíti ügyfeleit”. A magyar kormányzati honlap szerint vízumügyekben Magyarország isztambuli főkonzulátusa az illetékes hivatal, tehát a Göktas-cég a főkonzulátussal kell együttműködjék.

Buszoztatás by Proxy

Szintén utazási irodát működtetnek az újbudai Hotel Berlin tulajdonosai. Berlinről az Átlátszó írta meg, hogy állítólag bezárva tartották a menekülteket és a pénzüket is elszedték a „koordinátorok”.

Az Átlátszó a Hotel Berlinről:

Embercsempészekre bukkantak a Migration Aid önkéntesei egy újbudai hotelben, a rendőrség nem lépett

Az üzemeltető a Hotelberlin.hu Kft., ami a 2009-2010-ben az FTC azóta felszámolásba dőlt sportreklám-cégét is vezető Nadim Balouch-é. 2013 júniusáig tulajdonostárs volt Balouch édesanyja is, aki a menekültügyben egyébként olykor szélsőségesen elutasító bejegyzéseket psztolt a Facebookon.

Balouch és édesanyja jelenleg is együtt tulajdonosok a Cseh-Szlo Tours Touroperátor Cseh és Szlovák Utazási, Kereskedelmi és Szolgáltató Bt.-ben.

Az irodacég évek óta semmi vagy csak kevés árbevételt termel ugyan, de honlapjuk megújult, s látszik, a tulajdonosok igyekeznek több lábon állni, s – Göktasékhoz hasonlatosan – szintén a buszoztatás az egyik elgondolásuk. Oldalukról elérhető például az olcsó nemzetközi buszjegyeket kínáló Student Agency, amelynek magyar doménjét a Cseh-Szlo Tours használja.

Buszjegy.hu Kft. néven Balouch édesanyja (adóvégrehajtással terhelt) céget is működtet, a hasonló nevű internetes címre kattintva újfent a Student Agency oldala ugrik be – egy .com-os tartományban található, a kuncsaftoknak anonimitást garantáló Domains by Proxy regisztrált címről. A magyar kft cégbíróságon bejelentett email-címe [email protected].

Egyéb jelek is arra utalnak, hogy Balouchék és az ismert nemzetközi személyszállító Orangeways ötleteiből inspirálódhattak. Balouch és az Orangeways volt ellenőrzési vezetője, a cégétől nem túl barátságos körülmények közepette, feljelentést is kilátásba helyezve távozott Veizer Gábor több közös üzletet futtatott egy időben.

Már Veizer és a „narancsosok” közötti szakítás után alapították például az Euroways Sales Kft.-t nemzetközi személyszállításra – a kft 2013 novembere óta kizárólag Balouch-é.

A dél-budai szálló – amely történetesen a BÁH egyes számú, Budafoki úti kirendeltségétől van két buszmegállónyira – osztatlan közös tulajdonú ipari ingatlan utcai frontjára épült, a telek tulajdonosai között a magyar állam is megtalálható. A szállóépület azonban nem a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőé, hanem a vaduzi off-shore hátterű Lurdy Ház bevásárlóközpontot is működtető ingatlancégé – amelynél egyelőre nem válaszoltak érdeklődésünkre, mi a véleményük ingatlanhasználójuk üzletpolitikájáról.

Meglehet, alapvetően elégedettek. A turizmusban járatos forrásaink szerint Balouchék minden követ megmozgattak, hogy felpörgessék a bizniszt: szeretnék kiérdemelni a negyedik csillagot, ezért nemrégiben felújították az épületet. Úgy tudni, a rendőrséggel is jó kapcsolatokat építettek ki, forrásunk szerint például a március 15.-i állami ünnepre a fővárosba vezényelt rendőrök egy része például a Hotel Berlinben szállt meg.

Csakhogy ilyen tartalmú közbeszerzési közleményt nem találni a Közbeszerzési Értesítőben, a rendőrség pedig egyelőre adós a válasszal, hogy így történt-e valóban (egyéb kérdésünkre készségesen válaszolt a rendőrségi sajtóügyelet, az állítólagos berlines elszállásolással kapcsolatban azonban türelmet kértek, mondván, az Országos Rendőr-főkapitányság felel majd).

A pár nappal korábbi botrányos híradások után a berlinesek az Átlátszó tapasztalatai szerint visszavettek a menekültbizniszből – korábban ugyanolyan, részben utcai tömegjelenetekről számoltak be a Migration Aid önkéntesei, mint a Seninél tapasztalható.

Hétvégi „szállodatúránk” alkalmával, ha a senis mértéket messze alulmúlta is, jelentős volt ugyanakkor a menekültmozgás, a recepciósból hotelmenedzserré törekedett Király Hermina Valéria cége által működtetett Üllői úti Omnibusz Hotel közvetlen közelében.

A menekültek (pár tucat ember, vegyesen férfiak és nők, kisgyerekek) elsősorban a hotel melletti bokros részen gyülekeztek, ám a csoport egyes tagjai ki-bejárkáltak a hotel területéről. Meglehetősen egyértelműnek tűnt, ahogy a szomszédos benzinkút parkolójából őrző-védőnek tűnő férfiak a mozgást figyelik.

Egy önkéntes mesélte az Átlátszónak: egyszer a hotel telefonszámáról fölhívta őt egy menekült, és a tanácsát kérte, mondván, a szállóban többszáz eurós taxizásra próbálják eléggé rámenősen rábeszélni, miközben, ám ezt előle elhallgatták, nyitva voltak a határok és húszeurós vonatjeggyel el lehetett jutni Bécsig.

Az Átlátszó elküldte a rendőrségnek is az önkéntesektől kapott hotellistát, s azt a választ kapta, egy esetben indult eljárás. Más forrásból úgy tudni, ez az egy eset a józsefvárosi tisztviselőtelepen található Flórián Hostelé volt, ahol a múlt héten őrizetbe is vettek egy kínai származású hölgyet embercsempészés gyanújával.

Ottjártunkkor a turistaszálló zárva volt, a környék csendes, a lefogáskor és előtte azonban forrásunk szerint tízesével zsuppolták a taxik a Guo Huiqing tulajdonában lévő Taian Kft. által üzemeltetett Flóriánba. A hostel jelenleg – a booking.com szerint – nem foglalható, ami egyébként, olvasva a vendégek lesújtó véleményét a szállásról, inkább kedvez a fogyasztóvédelemnek.

Múlt szombaton végigjártuk a feketelista összesen hét hoteljét. A többi – a Határ úttól a Belvároshoz közelebb ugyan, de külső kerületekben található kevéscsillagos egységek – környéke csendes volt, semmi nem utalt a normális szállodaiparitól jelentősen eltérő tevékenységre.

Erre több magyarázat is lehet, forrásaink szerint egyszerűen beijedtek a Berlin sajtóbotrányától. A kormányzati szigortól aligha: a határzár, ha másoknak nem is, de az embercsempészeknek mindenképpen kedvez majd, jelentősen fölsrófolja az árakat.

A szigorral a csempészek nyernek

A tarifák jelenleg a fejenként néhány száz eurós tartományban vannak forrásaink szerint: Röszkéről Budapest taxival mintegy 200, a Budapest-Bécs útvonal hozzávetőlegesen 500, Münchenig 800 euró volt a viteldíj a menekültektől és önkéntesektől származó pár napos információk szerint.

Az Átlátszó beszélt ugyanakkor egy alvilági kötődésű forrással és egy taxissal, aki ugyan még csak „bedolgozóként” sem része a maffiának, de nem veti meg a pénzes fuvart. Mindkettőjük kapott a napokban ajánlatot, ami fejenként 1500, illetve 2000 euróról szólt volna, ennyiért a Hauptbahnhoffig kellett volna elvinni az utasokat Budapestről.

Ám mindketten nemet mondtak, mondván, az összeg csinos ugyan kétszer 2,5 óra munkáért (akár nyolcezer euró négy utassal számolva), de nagy a lebukás kockázata, ők ugyanis – szerintük ellentétben a török maffiával – nem élveznek immunitást a magyar hatóságok részéről, s a maffia védelme sem áll mögöttük.

Márpedig csak az ügyvéd elvinne tízezret euróban baj esetén, ráadásul ugrik az autó is, mint bűncselekmény eszköze.

De nem csak a tapasztalt csend és nyugalom miatt nem nevezzük meg a többi szállót. Azért sem, mert a többi esetben forrásaink sem voltak meggyőződve róla, hogy a többi szállodában is szervezett embercsempészet folyik-e – ráadásul, ahogy a Berlinről és a Seniről hírlik, a menekültek megfélemlítésével és megtévesztésével -, vagy az üzemeltetők a nagyobb forgalom reményében „csak” eltekintenek a papírok, úti okmányok tüzetes átböngészésétől a bejelentkezéskor.

Nem mintha ez nem lenne bűncselekmény – jogellenes tartózkodás elősegítése (amennyiben, ahogy szállodákban általában, pénzért csinálják), de a jog szerint is enyhébben minősül, mint az embercsempészet. Aminek a lényege a jogsértő határátlépés elősegítése (itt már az ingyenes segítség is büntetendő, a fizetség pedig súlyosító körülmény).

A szállodák nyilvánvalóan nincsenek az államhatáron – csakhogy a bírói gyakorlat a „segítséget” meglehetősen tágan értelmezi: akár egy térkép vagy GPS átadása is ide tartozhat. Külön súlyosító körülmény, ha a csempészet személyt sanyargatják, illetve bűnszövetségben végzik a tevékenységet.

Szervezettségre utalhat például az a logisztika is, amit a Seninél megtapasztaltunk mi is (és korábban az önkéntesek), de fontos kérdés lehet, hogy honnan hallották a menekültek, hogy éppen ezekre a szállásokra kell menni. E tekintetben csak találgatni lehet: a menekültek még az önkénteseknek sem árultak el konkrétumokat, legvalószínűbb, hogy szájhagyománnyal terjed a hírük, s már Szerbiában vannak „ügynökeik”.

Az egyik önkéntes felhívta a figyelmet egy arab nyelvű, több mint százezres tagságú, a menekülők egymás közötti kommunikációjára létrejött Facebook-csoportra is, ahol korábban tagok reklámoztak pár feketelistás budapesti szállót.

Hotel Berlin Chilében

Megkerestük azokat az üzemeltetőket, amelyeknek a szállóját megemlítettük. Általában emailt írtunk – a honlapon, illetve a cégbíróságon megadott céges címeikre, illetve ha találtunk, privát elérhetőségeikre (ha volt, mindre). Mivel egyáltalán nem leltünk email-címet a Flórián esetében, őket az egyik szállásfoglaló oldalon feltüntetett mobilszámon hívtuk.

A telefont egy magyarul beszélő asszony vette föl, aki érdeklődésünkre azt a választ adta, hogy a hónap végén érkezik „a hölgy” férje Magyarországra, nála kellene érdeklődni.

Az emailekre egyelőre (négy nap alatt) csak a Hotel Berlinből kaptunk választ – onnan viszont nyomban kettőt is. Az első a Fővárosi Cégbíróságon megadott hotelberlin@gmail-re végződő címre írt levélre érkezett. A Chile középső részén, Santiagótól 470 kilométerre Északra fekvő La Serena városában található Hotel de Turismo Berlin-ből (az automatikus válaszban annyi állt, hogy a szálló 2010-ben bezárt). Pár nap spéttel pedig Nadim Balouch válaszolt a honlapon feltüntetett címre küldött érdeklődésünkre.

Válaszában – amelyben utalt az elvégzett felújításokra és arra is, hogy minden „igaztalan/bulvár hírre” jogi lépéseket tettek és tesznek jó hírük érdekében – kiemelte: „szállodánk mint eddig is, továbbra is fontosnak tartja a törvényes működést, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az elmúlt hetekben több hatóság is előre be nem jelentett ellenőrzést végzett, és mindent rendben talált”.

Rádi Antónia

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 983 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alaptevékenységünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.