A magyar NATO-tagság újragondolásáról beszélt Orbán Viktor a Kossuth Rádióban, annak érdekében, hogy ne legyen kötelező részt venni a szövetség államain kívüli katonai akcióban. Csakhogy a NATO-szerződések most sem kötelezik a tagállamokat, hogy részt vegyenek az ilyen műveletekben. Magyarország ennek ellenére részt vesz a 4. cikkely alapján folyó műveletekben, beleértve az ukrajnai háborúra adott NATO-választ is, és logisztikai támogatást is biztosított az Ukrajnának történő fegyverszállításhoz.
A világsajtót is bejárta – többek között a TASS orosz állami hírügynökség is kiemelt helyen tálalta – Orbán Viktornak a Kossuth Rádióban tett kijelentését a NATO-tagságról. Az EP-választásokra hangoló kampánybeszéd a már ismert állításokat ismételte meg, miszerint „Brüsszelben” (az EU és a NATO által) Oroszország elleni háborút terveznek a nyugati imperialisták, ami úgy akadályozható meg, ha a Deutsch Tamás-vezette Fidesz-listára szavazunk.
A legnagyobb figyelmet azonban a NATO-tagsággal kapcsolatos állítás váltotta ki. Orbán arról beszélt, hogy
„komoly munka zajlik, hogy tud Magyarország NATO-tagként létezni úgy, hogy közben a katonai szövetség területén kívüli NATO-akcióban nem vesz részt. Ezt kell megoldania a magyar diplomáciának, ami művészeti kérdés, új leírást, új definíciót kell alkotni.”
Orbán azt sugallja, hogy olyan módon kellene megváltoztatni a NATO-tagságunkat, hogy az ne kötelezzen olyan katonai akcióban való részvételre, ami nem egy tagállam védelmére irányul külső támadás ellen. Ilyen lenne például egy olyan NATO-misszió, amelyben Ukrajnába érkeznének NATO-tagállamok katonái, hogy valamilyen módon erősítsék az orosz megszállók ellen harcoló ukrán nemzeti erőket (akik nem NATO-tagország katonái).
Fontos leszögezni, hogy ilyen lehetőségről a szövetség egy vezetője sem beszélt, egy-egy tagállam politikusai vetették fel lehetőségként azt, hogy önállóan (vagyis nem NATO-misszió keretében) nem harcoló alakulatokat küldjenek Ukrajnába, ami egyelőre nem valósult meg, bár május 27-i sajtóhírek szerint Franciaország és Ukrajna aláírt egy megállapodást, amely a alapján francia tisztek is „meglátogatnák” az ukrán hadsereg hazai kiképzőközpontjait. Hogy mikor, mennyi francia katona utazna, és hogy mennyi ideig lennének kint, azt egyelőre nem tudni.
Orbán Viktor a brüsszeli NATO-csúcson 2022 márciusában. Forrás: Külügyminisztérium
Ha tényleg összeállna egy Ukrajnába irányuló NATO-misszió, és Orbán jogászai keményen dolgoznak, hogy kitalálják, hogyan lehetne ebből kimaradni,
akkor elég lenne elővenniük a NATO alapszerződését, hiszen az egyértelművé teszi, hogy ilyen misszióhoz a tagállamok önkéntes alapon csatlakozhatnak.
A NATO elsősorban egy védelmi szövetség, másodsorban egy közös katonai struktúra, ami a szövetségesek közötti katonai együttműködést biztosítja (például kommunikáció, fegyverrendszerek standardizálása terén). A védelmi szövetséget a NATO-alapszerződés 5. cikkelye (és az azt pontosító 6. cikkely) határozza meg: eszerint egy NATO-tagállam elleni agresszió az összes tagállam elleni agressziónak minősül, ezért a többi tagállam köteles a megtámadott szövetségesnek segítséget nyújtani, „az általa szükségesnek ítélt módon, beleértve a fegyveres erő alkalmazását is.”
Az 5. cikkelyt eddig egyetlen alkalommal aktiválták: a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően. Ennek az eredménye két NATO-hadművelet lett (Eagle Assist és Active Endeavour hadműveletek), amelyek során a NATO-tagállamok légi ereje és haditengerészete az amerikai légtérben és a Földközi-tengeren tartott járőrözéseket, esetleges további terrorakciók megakadályozására, ezek során harci cselekményekre nem került sor.
Az amerikai fegyveres erők szintén a 2001-es terrortámadásokra válaszul vonultak be Afganisztánba (Enduring Freedom hadművelet), ez azonban nem kollektív NATO-misszió volt, hanem az Egyesült Államok saját művelete, amit néhány partnerország támogatott.
Az afganisztáni NATO-misszió csak 2003-ban indult el, amikor a szövetség átvette a nemzetközi békefenntartó haderő, az ISAF vezetését.
Ennek keretében érkeztek magyar katonák is Afganisztánba, akik közül heten életüket vesztették.
Az 5. cikkelynél gyengébb változatának tekinthető a „4. cikkely”, amely szerint a NATO-tagállamokat tanácskozásra hívják össze akkor, ha egy tagállamot ugyan nem ért fegyveres támadás, de más okból úgy látja, hogy területi integritása, politikai függetlensége vagy biztonsága veszélyben van. Ezen a tanácson döntik el a tagállamok, hogy milyen válaszlépéseket tegyenek.
A NATO 4. cikkelyét többször aktiválták már, legutóbb 2022-ben Oroszország ukrajnai inváziója után,
a balti államok, Románia, Lengyelország, Bulgária, Csehország és Szlovákia közös kezdeményezésére. A 2022. március 24-i brüsszeli csúcson Orbán Viktor is részt vett, és a vezetők olyan közös cselekvési tervet fogadtak el, amelynek végrehajtásában Magyarország is részt vett.
„Oroszország fellépésére válaszul aktiváltuk a NATO védelmi terveit, felvonultattuk a NATO Reagáló Erők elemeit, és 40 000 katonát, valamint jelentős légi és haditengerészeti eszközöket helyeztünk el keleti szárnyunkon, közvetlen NATO-parancsnokság alatt, amelyet a szövetségesek nemzeti csapatai támogatnak. Emellett négy további többnemzeti harccsoportot hozunk létre Bulgáriában, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában” – olvasható a NATO akkori közleményében.
A brüsszeli csúcs után Szijjártó Péter külügyminiszter jelentette be, hogy nemzetközi haderő fog Magyarországon állomásozni, a Magyar Honvédség katonái mellett amerikai, török, horvát, montenegrói és olasz katonákkal.
Olasz és magyar katonák a magyarországi NATO-hadtestben, forrás: Magyar Honvédség
Magyarország más külföldi NATO-missziókban is részt vett, illetve részt vesz: az iraki és koszovói békefenntartó misszióban és a balti országok légterét biztosító járőrözésekben. 2022 nyarán a magyar kormány honlapja is hirdette, hogy Magyar Honvédség légi ereje biztosítja négy hónapon át a balti légtér védelmét.
Az a közleményből kimaradt, hogy erre egy esetleges orosz betörés esetén van szükség.
Ahogy a korábbi afganisztáni és iraki missziók, vagy a nemzetközi hadtest fogadása, a balti részvétel is a magyar állam önkéntes vállalása, nem a NATO-alapszerződésben előírt kötelezettség teljesítése.
De mi a helyzet Ukrajna katonai támogatásával? Valójában a NATO-tagállamokból valóban sok katonai eszköz érkezett Ukrajnába, de ilyenkor egyes nemzetállamok küldtek kétoldalú alapon fegyvert és lőszert, nem a NATO mint kollektíva.
Ukrajnának a NATO mint szervezet egy esetben nyújtott támogatást: még 2016-ban fogadták el az Átfogó Segítségnyújtási Csomag (Comprehensive Assistance Package, CAP) nevű programot, ami sokáig főleg tanácsadást, kiképzést és kiberbiztonsági segítséget foglalt magába. 2022 után a program kibővült, és a NATO-költségvetésből többféle,
a katonák számára fontos, de nem halálos eszközöket (többek között téli ruhákat, tartós élelmiszert, mentőautókat, akkumulátorokat) vásároltak Ukrajnának.
A szövetség eddigi működése alapján minimális az esélye annak, hogy NATO-misszió induljon Ukrajnába addig, amíg tart az aktív háború Oroszországgal. A NATO szövetségként eddig csak nem halálos eszközöket biztosított a megtámadott országnak, fegyvert csak tagállamok küldtek.
Szárazföldi csapatokat eddig egyetlen, aktív háborúban való NATO-beavatkozás során sem vetettek be.
Szárazföldi csapatok csak békefenntartó NATO-műveletekben vettek részt, például Koszovóban, Irakban és Afganisztánban. Persze a békefenntartó missziók sem harcmentesek: Irakban és Afganisztánban a NATO-kontingensek a polgárháború szélén álló országokban szolgáltak, gerilla-hadviselést folytató irreguláris ellenségekkel csaptak össze. Emellett az iraki és afganisztáni „békefenntartás” jogos értelmezés, hogy valójában az amerikai agresszió után a szövetségesek támogatták az országok megszállásának fenntartását. Mégis, biztonsági szempontból hatalmas a különbség aközött, hogy NATO-csapatok egy megszállt országban állomásoznak, és felkelők ellen harcolnak és aközött, hogy olyan államok közötti háborúba avatkoznának be, mint az orosz-ukrán háború.
Aktív háborúba történő NATO-intervencióra eddig kétszer volt csak példa: a délszláv háborúk idején négy hadműveletben repüléstilalmi zónát hoztak létre a széthulló Jugoszlávia felett és szerb célpontokat bombáztak. Szárazföldi csapatokat egyik esetben sem vetettek be, NATO-katonák csak a tűzszünet kihirdetése után, békefenntartóként érkeztek. A légi misszióhoz többek között a magyarországi taszári repülőteret is használták. A másik ilyen eset a 2011-es líbiai polgárháborús beavatkozás volt, itt a NATO-misszió szintén repüléstilalmi zónát érvényesített.
A NATO légtérzár-akciója során, Bosznia felett lelőtt jugoszláv MiG-29 roncsa 1999-ben. Forrás: Wikimedia Commons
Fontos körülmény, hogy e két beavatkozás során a NATO nem saját szakállára cselekedett, hanem az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatát hajtotta végre – ez az a tanács, amelynek az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és Franciaország mellett Oroszország és Kína is tagja.
Ezek a beavatkozások tehát Moszkva beleegyezésével történtek. Ilyen határozat Ukrajna kapcsán elképzelhetetlen, hiszen az agresszor ez esetben az ENSZ BT egyik tagja.
Oroszország elleni NATO-műveletre legfeljebb egy NATO-tagállam elleni támadás után kerülhet sor. Azonban ez sem jelentené feltétlenül azt, hogy ezután az összes NATO-ország automatikusan hadban állna Oroszországgal. A NATO alapokmány 5. cikkelye a megtámadott tagállam megsegítését írja elő a többiek által „szükségesnek ítélt” módon, ami nem kizárólag a fegyveres erők bevetését jelentheti. A 2001-es terrortámadások után, bár aktiválták az 5. cikkelyt, az Afganisztán elleni háborúban való részvételre ez már nem kötelezte a tagállamokat.
A hadiállapot bevezetése és a fegyveres erők bevetése bel- vagy külföldön a legtöbb országban nemzeti hatáskör. A magyar Alaptörvény szerint például „a Kormány dönt a Magyar Honvédség és a külföldi fegyveres erők (2) bekezdés szerinti, az Európai Unió, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete vagy az Országgyűlés által törvényben megerősített nemzetközi védelmi és biztonsági együttműködési szervezet döntésén alapuló alkalmazásáról, valamint más csapatmozgásáról.” Hadiállapotot az Országgyűlés vezethet be, többek között „kollektív védelemre irányuló szövetségesi kötelezettség teljesítésére”, ehhez a képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
Arról, hogy a Magyar Honvédséget milyen módon alkalmazzák bel- vagy külföldi műveletekben, hadiállapot során is a kormány dönt, csakúgy, mint a külföldi fegyveres erők magyarországi vagy Magyarország területéről kiinduló alkalmazásáról és magyarországi állomásozásáról.
Összefoglalva: a 2022-es háború kitörésekor Magyarország tehát szerepet vállalt az arra adott NATO-válaszban.
(Reagáló Erő felállítása, légtérellenőrzés). Ezzel nem NATO-alapszerződésből eredő kötelezettséget teljesített, mivel az ilyen (a 4. cikkely alapján indított) missziókban a tagállamok saját vállalás alapján vesznek részt.
Magyarország emellett csatlakozott olyan, NATO-n kívüli kezdeményezésekhez is, amelyek szintén Ukrajna katonai támogatását biztosítják – ezekről egy következő cikkben lesz szó.
(folytatjuk)
Zubor Zalán
Címlapkép: Átlátszó montázs
Két példán keresztül mutatjuk be, miként működik az állam, hogyan pazarolja az adófizetői pénzt pereskedésre, és hogyan titkolózik védhetetlen ügyekben.
Egy nap alatt a romok harmadát tudták eltakarítani. A valamikor áruház mellett koromszag terjeng, az épület egyik szárnya szinte teljesen eltűnt. A szerkezetet tartó oszlopok közül sárga markolók hozzák ki a törmeléket, és egy fehér teherautóba rakodnak.
Erről írtak a független vidéki portálok a héten. Lapszemle.
Heti lapszemlénk.
