Döcögős a bejelentővédelem Kelet-Közép-Európában, Ádám Zoltán esete nem egyedi a régióban

Az elmúlt hetekben-hónapokban nagy vihart kavart, hogy elbocsátották a Budapesti Corvinus Egyetem vizsgaügyét kirobbantó Ádám Zoltán docenst. Az etikai vizsgálatok kezdeményezésekor Magyarország még nem ültette át azt az uniós Whistleblower Direktívát, amely előírja belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetését az ötvennél több alkalmazottat foglalkoztató szervezetek számára. Elképzelhető, hogy a vizsgaügy is más fordulatot vett volna, ha már akkor működött volna a bejelentési csatorna, hiszen az ezt használó közérdekű bejelentők védelmet élveznek és akár név nélkül is bejelentést tehetnek. Az irányelvet mára az EU-tagállamok többsége, köztük hazánk is átültette, de mind a szabályozás, mind a gyakorlat terén vannak eltérések országról-országra. Cikkünkben kelet-közép-európai oknyomozó szervezetekkel közösen vettük sorra, hogyan működik a közérdekű bejelentők és források védelme országainkban, és csokorba szedtünk jó és rossz példákat egyaránt.  

Ahogy arról a magyar sajtó beszámolt, Ádám Zoltánt októberben bocsátották el azonnali hatállyal állásából – azt követően, hogy februárban etikai vizsgálatot indított, mert egyik hallgatója letehetett egy olyan vizsgát, amihez Ádám szerint nem teljesítette a követelményeket. Ádám szerint a hallgató anyja és az egyetem egyes vezetői is nyomást gyakoroltak a tárgy oktatóira annak érdekében, hogy a hallgató átmehessen a vizsgán. Miután az oktatók nem engedtek, a dékán az oktatási rektorhelyettessel és az érintett intézet vezetőjével együtt levizsgáztatta a hallgatót, a többi hallgatótól fizikailag elkülönítve és eltérő feladatsorral.

Az Ádám Zoltán kezdeményezése nyomán indult vizsgálatok során az etikai bizottság elmarasztalt két egyetemi vezetőt, azonban május végén az egyetem rektorhelyettese másodfokon fölmentette őket – bár az elkövetett szabálytalanságot ő sem vitatta. Az egyetem októberben rendkívüli felmondással elbocsátotta az oktatót, mert szerintük nem megfelelő hangnemben kommunikált és nem működött együtt egy belső vizsgálat során (amit Ádám vitat).

Múlt héten a Budapesti Corvinus Egyetemnél hozzávetőlegesen százan álltak ki Ádám Zoltán mellett, azt követelve, hogy az egyetemen alakuljon megbízható etikai bizottság, hozzák nyilvánosságra a vizsgálati jegyzőkönyveket, és vegyék vissza Ádám Zoltánt. A férfi a TASZ segítségével a napokban pert indított az egyetem ellen.

Azt már soha nem tudjuk meg, hogyan alakult volna Ádám Zoltán esete mondjuk fél évvel később, a bejelentővédelmi törvény életbe lépése után. Könnyen lehet, hogy ugyanígy, ugyanis Ádám Zoltán az Átlátszó kérdésére azt mondta, nem hallott még a bejelentővédelmi rendszerről – így értelemszerűen használni sem tudta volna.

Megkérdeztük a Budapesti Corvinus Egyetemet, hogy egyáltalán működik-e az intézményben az előírt bejelentőcsatorna, és ha igen, hogyan értesítették róla a dolgozókat. Az egyetem lapunknak küldött válasza szerint az intézmény „szeptember 4-én az intraneten tájékoztatta az egyetemi közösséget a visszaélés-bejelentési rendszer létrehozásáról, továbbá a rendelkezés a Corvinus nyilvános honlapjára is felkerült”.

A Corvinus bejelentővédelmi ügyvédje dr. Czifra Péter, bejelentést írásban a [email protected] e-mail-címen vagy postai úton (dr. Czifra Péter, Czifra & Neményi Ügyvédi Iroda, 1037 Budapest, Montevideo u. 3/A) lehet tenni.

Rögös volt az út az uniós direktíva bevezetéséig

Az Európai Unió éppen az Ádám Zoltánéhoz hasonló esetek elkerülése végett alkotta meg az ún. Whistleblower Direktívát még 2019-ben, azonban hosszú évek kellettek ahhoz, mire a tagállamok bevezették azt. Elvileg 2021 végéig kellett átültetniük az irányelvet nemzeti jogrendszerükbe, több tagállam azonban nem tartotta be a határidőt.

A Bizottság ezért 2022 januárjában felszólító levelet küldött 24 tagországnak, majd később az év folyamán indokolással ellátott véleményt is küldött 19 tagállamnak (többek között Bulgáriának, Csehországnak, Magyarországnak, Lengyelországnak, Szlovákiának és Romániának is), amiért nem vették át megfelelően a jogszabályt. Végül 2023 februárjában az Európai Bizottság többek között Csehországot, Magyarországot és Lengyelországot is az Európai Bíróság elé citálta az irányelv átültetésének elmulasztása miatt.

Csehországban végül 2023 júniusában lépett hatályba az átültetett jogszabály, a magyar parlament pedig 2023 májusában fogadta el a bejelentővédelemről szóló törvényt és az júliusban lépett életbe.

Lengyelországban, bár a jogszabály előkészítése két évvel ezelőtt megkezdődött, a többször módosított törvényjavaslat még mindig nem ment végig az összes szükséges konzultáción, és a kancellária sem hagyta jóvá véglegesen. Bulgáriában a parlament nemzetgyűlése 2023 januárjában fogadta el hivatalosan az uniós irányelvet átültető jogszabályt, tulajdonképpen a Brüsszel által megkövetelt korrupcióellenes csomag részeként – ez volt az egyik feltétele annak, hogy felszabaduljanak a bolgár Helyreállítási Tervre elkülönített milliárdok.

Szlovákia ugyan az egyik első európai ország volt, amely 2015-ben törvényben rögzítette a bejelentők védelmét, az uniós irányelv szövegének is megfelelő törvényt csak 2023 májusában hagyták jóvá. Romániában a közalkalmazottak esetében korábban is létezett a közérdekű bejelentőkre vonatkozó törvény, az uniós irányelvet teljes mértékben adaptáló jogszabályt pedig 2022 júniusában fogadták el, decemberben lépett hatályba és 2023 márciusában módosítani kellett.

Hogy néz ki a bejelentők védelme papíron?

Az irányelv szerint a legalább 50 alkalmazottat foglalkoztató, magántulajdonban, állami- vagy önkormányzati tulajdonban lévő cégek és létszámra való tekintet nélkül minden állami szerv és önkormányzat köteles visszaélés-bejelentési rendszert létrehozni. A bejelentési csatornának lehetővé kell tennie a névtelen bejelentést (amennyiben egyéb nemzeti jogszabályok ezt lehetővé teszik), védenie kell a bejelentő és a jelentésben említett felek személyazonosságát, és a bejelentés nem lehet hozzáférhető egyéb, nem illetékes munkatársak számára. Továbbá lehetővé kell tenni a szóban vagy írásban történő bejelentést, és a szervezeteknek külön személyt vagy részleget kell kijelölniük a bejelentések kezelésére.

Magyarországon a 10 000 fő alatti lakosságszámú önkormányzatok mentességet kaptak a bejelentőcsatorna felállítása alól, de a pénzmosás elleni törvény hatálya alá tartozó szervezetek, például a pénzintézetek, könyvelők, könyvvizsgálók és ügyvédi irodák akkor is kötelesek ilyet működtetni, ha 50 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztatnak.

Ha a bejelentés közérdekűnek minősül (pl. korrupciógyanús cselekmény esetén), akkor a bejelentést az ún. „közérdekű bejelentések védett elektronikus rendszerében” is meg lehet tenni, amelyet az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala üzemeltet. A Hivatal köteles biztosítani, hogy a bejelentéssel érintett szervezet ne szerezzen tudomást a bejelentő kilétéről. Bulgáriában a Személyes Adatok Védelmével foglalkozó Bizottság gyűjti a bejelentéseket, és továbbítja azokat az illetékes hatóságoknak, minisztériumoknak, bizottságoknak, ügynökségeknek és bűnüldöző szerveknek.

 

 

Magyarországon a bejelentéseket névtelenül is meg lehet tenni, azonban ha nem beazonosítható a bejelentő, akkor a bejelentési rendszer működtetője nem köteles lefolytatni a vizsgálatot – csak akkor, ha a „bejelentés alapjául súlyos jog- vagy érdeksérelem szolgál”. Szlovákiában, Csehországban és Romániában a névtelen bejelentés bizonyos feltételekkel szintén megengedett, azonban Bulgáriában nem lehet névtelen bejelentést tenni. Romániában a bejelentőknek először belsőleg az illetékes intézménynek vagy a Nemzeti Feddhetetlenségi Ügynökségnek kell jelentést tenniük, mielőtt a sajtóhoz fordulnának.

Az irányelv a bejelentőre és a bejelentésben érintett más személyek, például a vádlottak védelmével kapcsolatban is követelményeket határoz meg. Az irányelv kifejezetten kimondja, hogy a bejelentőt nem érhetik negatív következmények a bejelentése miatt, pl. nem szüntethetik meg a munkaviszonyát, nem csökkenthetik a fizetését, nem érheti hátrányos megkülönböztetés, megfélemlítés, nem zárhatják ki oktatásból, képzésekből, nem vonhatják vissza semmilyen engedélyét, stb.

Magyarországon, ha ilyen jogsértések mégis előfordulnak és a munkavállaló jogi lépéseket tesz, akkor a munkáltató kötelessége bizonyítani a bíróság előtt, hogy az intézkedésekre nem a bejelentés miatt került sor. Csehországban a bejelentő csak akkor kérhet kártérítést a bíróságon, ha a bejelentését követő megtorló intézkedés miatt elszenvedett kár nem vagyoni jellegű volt.

A bejelentési csatornák kialakításának és működtetésének módját a tagállamok határozhatják meg, feltéve, hogy biztosítják az adatok bizalmas kezelését és az anonimitást. Az irányelv kötelezi a tagállamokat, hogy hatékony és arányos szankciókat szabjanak ki azokra, akik nem tartják be ezeket a szabályokat.

Az Európai Bizottság jelenleg a nemzeti szabályozások megfelelőségi elemzését végzi, és az év végéig végrehajtási jelentést nyújt be a Tanácsnak és a Parlamentnek.

Jobb, ha meghúzod magad, különben könnyen piszkos prostituáltnak nevezhetnek

A való élet természetesen kevésbé ideális, mint a jogtárban található rendelkezések.

Romániában például nemrégiben Mara Paraipant, a Közlekedési Minisztérium köztisztviselőjét lefokozták, miután panaszt tett a Nemzeti Korrupcióellenes Igazgatóságnál. Ahogy azt a Context.ro oknyomozó portál nyilvánosságra hozta, a nő feljelentést tett, mert felettesei arra kérték, hogy hagyja jóvá olyan infrastrukturális projektek támogatását, amellyel az adófizetőket többmilliós kár érte volna.

Mara Paraipan a Contextnek elmondta, hogy bár felettese nyomást gyakorolt rá, ő lelkiismereti okok miatt ellenállt, mert nem tudta szó nélkül nézni, hogyan költik el a közpénzeket. 2023 márciusában áthelyezték egy alacsonyabb beosztásba és osztályra, ám Paraipan két pert is indított a minisztérium ellen, hogy visszaszerezze pozícióját. Mindkettőt elvesztette annak ellenére, hogy a bíróság megállapította, hogy az ellene irányuló intézkedések megtorló jellegűek voltak. Paraipan mindkét ítélet ellen fellebbezett. A Közlekedési Minisztérium képviselői az ügyről úgy nyilatkoztak, hogy Mara Paraipannak

meg kellett volna húznia magát, és tartózkodnia kellett volna kérdések feltevésétől.

Szlovákiában 2016-ban nagy port kavart, amikor az Európai Unió szlovák elnöksége alatt a külügyminisztérium két munkatársa, Zuzana Hlávková és Pavol Szalai gyanús utasításokat hozott nyilvánosságra. Őket elbocsátották állásukból, és Robert Fico akkori (és mostani) miniszterelnök az ügyről tudósító újságírókat „piszkos szlovákellenes prostituáltaknak” nevezte. Talán ez az eset is hozzájárult ahhoz, hogy 2019-ben létrehozták a bejelentővédelmi hivatalt, amely 2021-ben kezdett működni.

Ha valaki kapcsolatba lép a hivatallal, megkaphatja a közérdekű bejelentő-státuszt. Az ilyen státusszal rendelkezőt most nem lehet elbocsátani a Hivatal kifejezett hozzájárulása nélkül, illetve annak hiányában a munkaköri leírását és adatait sem nem változtathatja meg a munkáltató.

A 2023-as szlovák választások után azonban nem sokkal a törvény szellemével és rendelkezéseivel ellentétes intézkedésekre került sor, ugyanis az új belügyminiszter, Matúš Šutaj Eštok

felfüggesztette a korábbi Fico-kormányok legsúlyosabb politikai korrupciós és visszaélési ügyeit vizsgáló Ján Čurillát és társait.

Čurillááék azonban korábban közérdekű bejelentő státuszt kaptak, azt követően, hogy a Smer képviselői ellen is feljelentést tettek. Köztük volt Peter Juhás is, aki korábban a Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolásának ügyében nyomozó, rendőri bűncselekményeinek kivizsgálásáért felelős egység vezetője volt, és aki november 6-ig a nyomozást is vezette.

Ennek ellenére az új belügyminiszter, Matúš Šutaj Eštok leváltotta Peter Juhást és felfüggesztette Ján Čurillát és nyomozótársait, hivatkozva arra, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják őket. Ján Čurilla ügyvédei azt állítják, hogy a felfüggesztés nem érvényes. A bejelentővédelmi hivatal is azt közölte, hogy a védett bejelentőkkel szemben a beleegyezése nélkül hozott bármilyen intézkedés a törvény szerint érvénytelen, rámutatva, hogy a belügyminiszter „a belügyminisztérium módszertani irányelveivel is ellentétesen járt el”, és bírságot is kilátásba helyezett.

Maroš Žilinka főügyész a múlt hét folyamán elvette az ügyet a Pozsonyi Kerületi Ügyészségtől, és a Nagyszombati Kerületi Ügyészségre helyezte át, mert törvénytelenségeket állapított meg az eljárással kapcsolatban. Időközben a hat nyomozóból kettőt a bíróság visszahelyezett a szolgálatba, azonban Ján Čurilla a legutóbbi bírósági tárgyaláson sem járt sikerrel.

A közérdekű bejelentők fontos szerepet játszanak az újságírók munkájában

A közép-európai oknyomozó szerkesztőségek egyetértenek abban, hogy a bejelentők és a titkos információforrások nagyban segítik őket a fontos történetek felkutatásában, és számos olyan példát tudnak említeni, amikor egy forrás felbecsülhetetlen segítséget nyújtott egy tényfeltáró anyag elkészítésében.

Például a szlovák Ján Kuciak Oknyomozó Központ 2021-ben olyan információkhoz jutott, hogy fedőcégeknél landolhatott a Covid-19-járvány idején a munkáltatókra nehezedő nyomás enyhítésére szánt 24 millió euró. Az oknyomozás során valóban kiderült, hogy a milliók nem a munkáltatókat segítették a munkavállalók megtartásában, hanem olyan fantomcégek számláin landoltak, amelyek virtuális külföldi tulajdonosok tulajdonában vannak, és nem rendelkeznek tényleges alkalmazottakkal.

Az ügy a mai napig vizsgálat alatt áll: vádat emeltek a helyi Munkaügyi Hivatal több, a kifizetéseket jóváhagyó közalkalmazottja ellen, valamint a milliókat eltulajdonító és tisztára mosó, a rendőrség által azonosított bűnözői csoport tagjai és vezetői ellen is.

Az Átlátszó idén két illegális hulladéktárolóról is külső források segítségével szerzett tudomást: Abasár külterületén, egy volt laktanya mögötti csarnokban mintegy ezer hordónyi akkumulátoros hulladékot tárolnak. A tűzvédelem nélküli épületben nemcsak akkumulátorcellákkal teli hordók vannak, hanem a gödi Samsung-akkumulátorgyárból származó nagy mennyiségű fémhulladék is.

Egy másik faluban, Ikladon nagy mennyiségű akkumulátorcellát tárolnak egy elhagyatott ipari telepen, ahol egyébként csak műanyag-, gumi- és textilhulladékot tárolhatnának. Az üzem csarnokaiban hordókban leselejtezett akkumulátorokat és koreai feliratú, fekete porral borított zsákokat halmoztak fel. Az épületekből mindkét telephelyen rendkívül erős vegyszerszag árad.

Az Investigace.cz feltárta, hogy Andrej Babiš cseh miniszterelnök offshore cégein keresztül csaknem 400 millió cseh koronát arra használt fel, hogy ingatlanokat vásároljon a francia Riviérán, többek között a Chateau Bigaud-t is. A szakértők szerint ez felvetette a pénzmosás gyanúját. A titkos műveletre évekkel később derült fény az Alcogal panamai ügyvédi iroda kiszivárgott dokumentumainak (Pandora Papers) köszönhetően, amelyekhez az International Consortium of Investigative Journalists jutott hozzá.

A VSquare 2020-ban hat hónapon keresztül nyomozott egy internetes trollhadsereg után, és ennek köszönhetően kiderült, hogy a trollakciót egy PR-cég szervezte a Coca-Cola megbízásából. A művelet célja az volt, hogy aláássa a lengyel kormány cukoradó bevezetésére vonatkozó kezdeményezését. Ha nem kaptak volna információt egy bejelentőtől, aki ismerte a trollhadsereg belső működését, soha nem készült volna el az anyag.

Néha jól jön, ha rád száll a rendőrség

A kelet-közép-európai régió oknyomozói rendszeresen kapnak külső információkat: egyesek hetente néhányszor, míg mások háromhavonta egyszer kapnak tippeket. „Azonban végül csak néhányan válnak valódi informátorokká” – állítja Konrad Szczygieł, a frontstory.pl és a vsquare.org újságírója. „Gyakran a bejelentők által szolgáltatott információk nem elegendőek egy oknyomozó cikk megkezdéséhez, vagy olyan témákat érintenek, amelyek esetében lehetetlen további információforrásokat találni az információk megerősítésére. További nehézséget jelent, hogy az információt szolgáltató személy gyakran egyetlen interakció után eltűnik, és nem ad lehetőséget az újságíróknak arra, hogy további, az ügy szempontjából lényeges részleteket tudjanak meg tőle” – tette hozzá.

Tomáš Madleňák, a Ján Kuciak Oknyomozó Központ munkatársa szerint: „A legnagyobb probléma az, hogy ezek az emberek nagyon ritkán hajlandóak jegyzőkönyvbe mondani, vagyis nem beszélhetünk róluk úgy, mint szűk értelemben vett bejelentőkről, hanem  inkább mint bizalmas forrásokról. Ez azt jelenti, hogy az információikat ellenőrizni kell, és természetesen védenünk kell az anonimitásukat”. Madleňák elmondása szerint nem fordult még elő velük, hogy bármilyen hatóság kötelezte volna őket forrásaik felfedésére. Mint mondta, „Szlovákiában az újságíróknak joguk van megvédeni a forrásaikat, még a büntetőeljárások és a tanúvallomások során is. Ezért a hatóságok meg sem próbálnak ilyen jellegű információkat kicsikarni az újságírókból”.

Attila Biro (context.ro) másképp látja a helyzetet: „Az egyik közintézmény megtagadta tőlem a hozzáférést a nyilvános dokumentumokhoz, és azt követelte, hogy fedjem fel egy olyan informátor személyazonosságát, aki információkat szolgáltatott nekem. Nem fedtem fel a bejelentő személyazonosságát. Az ilyen gyakorlat nem ritka Romániában: a hatóságok gyakran próbálják meg leleplezni a törvénytelenségeket feltáró személyek személyazonosságát.”

„Kaptunk néhány megkeresést a Pandora Papers dokumentumainak átadására” – mondja Zuzana Šotová (investigace.cz) –, „de mivel a dokumentumok nem a mi tulajdonunkban vannak, arra kértük a kérdezőket, hogy forduljanak az International Consortium of Investigative Journalists-hez. A forrásvédelmet egyébként Csehországban törvény határozza meg, így nekünk nem kell semmilyen információt átadnunk, hacsak a bíróság nem kötelez rá”.

Az Átlátszó ezzel szemben tulajdonképpen amiatt vált ismertté, hogy 2011-ben, rögtön a megalapítása után a rendőrség egy informátor személyazonosságának felfedését követelte a főszerkesztőtől. Bodoky Tamás úgy emlékszik, hogy bejelentés nélkül felkereste a Budapesti Rendőr-főkapitányság szervezett bűnözés elleni osztálya, és egy hackerügyről szóló cikk miatt tanúként beidézték egy meghallgatásra. Ő a magyar törvényekre, az Emberi Jogok Európai Egyezményére és az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára hivatkozva megtagadta a forrás felfedését.

„Közvetlenül az ügy után kidolgoztunk egy javaslatot a médiatörvény módosítására, és néhány hónappal később a kormány úgy módosította a törvényt, hogy az hasonlított az Átlátszó javaslatára. Bevezették, hogy a forrásokat csak akkor kell azonosítani, ha azok pótolhatatlan bizonyítékot szolgáltathatnak egy bűncselekmény nyomozásában. Végül ez egy sikeres történetnek bizonyult számunkra.”

Fülöp Orsolya

Ez a cikk a The Organised Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) hét oknyomozó újságíró központjának munkája: Investigace.cz (Cseh Köztársaság), Bird.bg (Bulgária), Frontstory.pl (Lengyelország), Rise Project (Románia), Ján Kuciak Oknyomozó Központ – icjk.sk (Szlovákia), Átlátszó (Magyarország), Context Investigative Reporting Project (Románia). Nyitókép: Canva AI Magic Media /Frontstory.pl.