bejelentővédelem

Közérdekű bejelentők védelme: képesek leszünk felnőni a feladathoz?

Az EU új bejelentővédelmi irányelvének átültetése kiváló alkalom olyan szabályok megalkotására, amelyek biztosítják, hogy a visszaélések bejelentői biztonságban tudhassák magukat szerte az egész Európai Unióban. A tagállamok ugyanakkor mintha elszalasztani látszanának ezt a történelmi esélyt.

Nélküled nincsenek fontos sztorik – adód 1 százalékát ajánld fel az Átlátszónak!

A Transparency International és a Nemzetközi Bejelentővédelmi Hálózat (Whistleblowing International Network, WIN) közös jelentést készít az EU bejelentővédelmi irányelvének átültetési folyamatáról. Ez a blogposzt az e munka kapcsán szerzett tapasztalatokat bemutató sorozat első eleme. Marie Rerracol és Ida Nowers írása eredeti angol nyelven itt olvasható.

A közérdekű bejelentés napjainkban a korrupció és egyéb, a közérdeket sértő visszásságok elleni fellépés egyik leghatékonyabb eszköze. A vészharangot megkongató közérdekű bejelentőket nem véletlenül tekinthetjük napjaink hőseinek. Bár fellépésük mindannyiunk érdekét szolgálja, a visszásságok ellen szót emelőknek mégis rendre megtorlással, elbocsátással, feketelistázással és jogi megpróbáltatásokkal kell számolnia – hogy a fizikai erőszakot már ne is említsük.

Mióta megérkezett a COVID-vírus Európába, folyamatosan aggasztó hírek érkeznek a járvány realitásairól közvetlen tapasztalattal rendelkező egészségügyi szakemberek elhallgattatásával, fenyegetésével kapcsolatban Lengyelországtól Csehországon át Szlovéniáig. A járványhelyzetben az egészségüggyel kapcsolatos korrupció virágzik, a kiírt egészségügyi tárgyú közbeszerzések a visszaélések melegágyául szolgálnak.

Mindez ékesen példázza, milyen nagy szükség van a közpénzekkel való visszaéléseket a nyilvánosság elé táró közérdekű bejelentőkre. Ahogyan ugyanis az egészségügyi eszközökkel kapcsolatos állami költekezés és az eurómilliárdos gazdaságélénkítő csomagok a piacra ömlenek, a féktelennek tűnő állami költekezés feletti demokratikus kontrollnak is egyre nagyobb figyelmet kell(ene) szentelni.

Jogi háttér – az EU új bejelentővédelmi irányelve

Az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament 2019 őszén fogadta el az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló 2019/1937/EU irányelvet, amely a közbeszerzésektől a közlekedésbiztonságon át a közegészség védelméig számos területen ír elő európai minimumfeltételeket az uniós jog megsértését bejelentő whistleblowerek védelmére. E védelem többek közt a munkajogi és egyéb megtorló intézkedések alkalmazásával szemben ír elő a jogsértő munkáltatót vagy állami szervet sújtó szankciókat, részletes eljárásrendet rögzít a bejelentések transzparens, de a nyilvánosság elé lépni nem akaró bejelentő személyét védő kivizsgálására, illetve támogatási intézkedéseket – például ingyenes jogi tanácsadás, költségmentes jogérvényesítés – rendel bevezetni a bejelentők védelmére.

A szabályozás a jogsértések belső kivizsgálását adja meg ugyan főszabályként, de egyrészt a 10 ezer főnél nagyobb lélekszámú önkormányzatoknál és az 50 főnél nagyobb vállalkozásoknál „valós és hatékony” bejelentési csatornákat kell majd létrehozni, másrészt a tagállamoknak „független és autonóm” külső bejelentési csatornákat is működtetniük kell.

Az irányelvnek megfelelően megalkotandó tagállami szabályozást 2021. december 17-étől kell alkalmazni. Magyarország esetében ez nyilván a meglévő, a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvényen alapuló bejelentővédelmi szabályozás teljes áttekintését kell, hogy jelentse. A törvény ugyan az irányelv minden fontos szabályozási tárgykörét szabályozza (kivizsgálás, megtorlás elleni védelem, a bejelentések nyilvántartása, illetve a jelenleg az alapjogi biztosnál lévő vizsgálati jogkör mint külső kivizsgálási eszköz), ám az irányelvi szabályozás jóval részletesebb és konkrétabb, ezért közepes terjedelmű, több tucat rendelkezést érintő törvénymódosítás várható. A magyar jogharmonizációs gyakorlat alapján igen valószínűtlen, hogy a kérdésben 2021 nyara előtt bármilyen tervezet vagy koncepció elkészülne vagy bármilyen társadalmi egyeztetés történne.

 

A mostanihoz hasonló krízishelyzetekben a visszaélések ára emberéletekben mérhető. Ugyanakkor az ellenőrző intézmények éppen ezekben a rendkívüli helyzetekben rendszerint meggyengülnek, háttérbe szorulnak. Már csak emiatt is fontos és sürgős feladat annak biztosítása, hogy aki visszaélést tapasztal, anélkül szólalhasson fel, hogy személyes hátrányoktól kellene tartania. Ez kell ugyanis ahhoz, hogy a visszaélések hatékonyan és gyorsan visszaszoríthatók, kezelhetők legyenek.

A bejelentővédelmi irányelv átültetése kötelezettség és lehetőség is egyben

Átfogó törvényi szabályozás nélkül elképzelhetetlen a közérdekű bejelentők hatékony védelme és a bejelentések érdemi kivizsgálásának biztosítása. E felismerés vezetett ahhoz, hogy az Európai Unió 2019-ben bejelentővédelmi irányelvet fogadott el, amelyet a tagállamok 2021 decemberéig kell, hogy hazai jogrendjükbe átültessenek. Az irányelv számos úttörő rendelkezést tartalmaz, olyanokat, amelyek – korrekt nemzetállami átültetés esetén – lényegesen erősítik a bejelentők tényleges védelmét, koherensebbé téve a tagállamok jelenleg meglehetősen hézagos megoldásait.

Ezeknek az előremutató rendelkezéseknek a tényleges érvényesüléséhez azonban a tagállamok közreműködésére is szükség van: egy minimalista vagy a rendelet nyelvezetét teljes mértékben lekövető nemzetállami szabályozás ugyanis jelentősen csökkentheti a pozitív hatásokat. A tagállamoknak tehát lehetőségként kell tekinteniük a szabályozás uniós szintű harmonizálására. Az átültetéssel járó jogalkotási folyamat ugyanis remek apropó arra, hogy a tagállamok valóban átfogó, a nemzetközi jó gyakorlatokat beépítő bejelentővédelmi rendszereket dolgozzanak ki. Enélkül a bejelentővédelem lényege, a visszaélések szemtanúit ténylegesen védő, a korrupció feltárására ösztönző szabályozás ugyanis nem valósítható meg.

A Transparency és a WIN az átfogó szabályozás ösztönzése érdekében figyelemmel kíséri valamennyi tagállam jogalkotási folyamatát. Az irányelv elfogadása óta eltelt bő egy év tapasztalatairól szóló első jelentés angol nyelven már nyilvánosan elérhető.

Ennek tanúsága szerint a tagállamok többsége nem áll valami fényesen. 2021 februárjáig a tagállamok kétharmada (18 állam) még meg sem kezdte a jogalkotási munkát. A jelentéstevők értékelése szerint a helyzet olyan súlyos, hogy az is kétséges, lesz-e egyáltalán olyan tagállam, amely határidőre megfelelően eleget tesz az irányelv teljes átültetésével kapcsolatos kötelezettségének.

Az EU-s tagállamok patópálkodó hozzáállása kifejezetten aggasztó. Elegendő, ha összevetjük a járvány idején eddig feltárt, közérdeket súlyosan sértő visszaélések és korrupció mértékét az uniós válságalapból elkölthető pénz óriási mennyiségével, és máris egyértelmű, mekkora a tét. Ebben a helyzetben a tagállamok nem késlekedhetnek a bejelentővédelmi rendszer mielőbbi hadrendbe állításával. Sajnálatos módon azonban a tagállamok kormányainak reakciója éppen ellentétes. Egyértelmű, hogy a végrehajtó hatalom jelentős erőforrásait köti le a járvány elleni védekezés, ugyanakkor a bejelentővédelmi szabályozás megalkotásának hátrasorolása a helyzet félreértése. Ezek a szabályok ugyanis éppen a rendkívüli helyzetben különösen fontos szabályok betartatásának eszközei. És mint ilyenek, az intézkedések hatékonyságának és a jogállamiság megóvásának kulcsfontosságú garanciái. Ezekre pedig a mostanihoz hasonló rendkívüli helyzetekben nagyobb szükség van, mint valaha.

Az irányelv implementációjára immár csak alig kilenc hónapja van a tagállamoknak. Erre is figyelemmel különösen azoknak az országoknak kell jelentősen rákapcsolnia, akik eddig semmilyen érdemi lépést nem tettek a rendelkezések átültetése érdekében.

A közelgő határidő ugyanakkor nem lehet indok arra, hogy az uniós kormányok sebtiben összetákolt szabályok elfogadtatásával igyekezzenek letudni a közösségi jognak való megfelelést. A bejelentővédelmi rendszer kiépítése ugyanis a jó gyakorlatok feltárása és beépítése mellett nem nélkülözheti az érdekeltek bevonását és a valódi konzultációt sem. A jogalkotás előkészítésének folyamatát ugyanakkor számos tagállamban jelenleg is homály övezi. Az érdekeltekkel való nyilvános, érdemi egyeztetés – ideértve a civil szervezeteket, szakszervezeteket és a sajtó képviselőit is – nélkül pedig esély sincsen egy valóban hatékony szabályozás megalkotására. (A jogalkotási folyamat átláthatóságát az itt elérhető blog folyamatosan monitorozza.)

Egy elmulasztott esély?

Rendkívül aggasztó, hogy a tagállamok kormányai – egyelőre legalábbis – nem szívlelték meg a Bizottság ajánlását és a téma szakértőinek a bejelentővédelmi rendszer fontosságával kapcsolatos álláspontját. Csak részben üdítő kivétel ez alól Csehország, Dánia és Svédország, amely államok ugyan átfogó szemléletmóddal állnak a témához, ugyanakkor még e tagországok is túl szűken határozzák meg a védelmezett bejelentések körét, elmaradva ezzel az irányadó jó gyakorlatoktól. Ebből a szempontból követendő példaként Észtország és Lettország említhető, ahol a szabályozás átfogó és megfelelően tág körben biztosít védelmet. Finnországban és Németországban jelenleg is parázs viták folynak a témában. Hollandiában a szabályozás azt vetíti előre, hogy az uniós jogot érintő visszaélések és a hazai szabályok megszegése eltérően minősül majd, ami eltérő védelmi szintet is eredményezhet.

Összegezve a tanulságokat, a tagállamoknak haladéktalanul meg kell kezdenie a bejelentővédelmi rendszer megalkotását. Célként egy átfogó, a közérdeket legjobban szolgáló szabályozás felépítését kell meghatározni, ami meghaladja az irányelvben rögzített minimumkövetelményeket. A jogalkotási folyamat előkészítő szakasza átlátható kell, hogy legyen. Elengedhetetlen továbbá a civil szervezetek, munkavállalói érdekképviseletek és a sajtó érdemi bevonása. Csak ebben az esetben biztosítható az irányelv szellemének megfelelő, az unió területén egységes és robusztus bejelentővédelmi rendszer létrehozása.

Az eredeti cikk szerzői: Marie Rerracol – Ida Nowers. Magyar nyelvű cikk: Gönczi Gergely. Keretes: Sepsi Tibor.

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!

Megosztás