Volt egyszer egy falu, amely túlélte a földjében rejlő aranyat, a kommunista visszaéléseket és egy bányatragédiát is, mígnem elárasztották pénzzel, és eltűnt. Felsőcsertésben (Certeju de Sus), az Erdélyi-szigethegység szívében a földbiznisz a föld alatt zajlott, méghozzá barátok számára, jutányos áron. Az egyikük a község polgármestere, egy másik tette lehetővé az üzletet, és több mint 20 éve vezeti a bányavállalatot. Rendszeresen találkoztak a közjegyzői irodában: a cég fizetett, a polgármester beszedte a pénzt. Őt követték a helyi tanácsosok, a polgármesteri hivatal vezető tisztviselői, azok hozzátartozói, a pap, az erdész és így tovább – helyiek százai sorakoztak a cég pénztáránál, hogy felvegyék a pénzt a földekért. A RISE Project megszerezte a tranzakciókat, a számokból pedig egy olyan ingatlanrendszer térképe rajzolódik ki, amely tömegével nyeli el a visszakövetelt földeket és az elcsereberélt erdőket a mélyben rejlő, milliárdokat érő aranyért. Egy dombbal azonban meglehetősen meggyűlt a bajuk. Itt zajlik a végső csata, egy jogszerűtlenül felparcellázott erdő közepén, amelyet a kipusztulás fenyeget. És miközben a helyi választott tisztségviselők meggazdagodnak, az egyszerű falusiak bírósági úton próbálják visszaszerezni a vállalatnak korábban eladott ingatlanjaikat. A Verespatak-vállalkozás atyja által alapított Deva Gold az 1990-es években egy megállapodás keretében ingyenesen megkapta a stratégiai tartalékok kitermelésének a jogát. Az „Aurville” egy olyan történelmi hely tablója, ahol több évszázada zajlik az aranykitermelés, most azonban senkiföldje lett belőle.
Boksatelep (Bocșa Mare) faluból már csak a neve és egyetlenegy ház maradt meg. Egy özvegyasszonyé. Aurelia Nelega öt éve járja a bíróságokat, hogy egyben tarthassa a birtokait. Azon van, hogy visszaszerezze a házhoz tartozó udvart és kertet, amelyet két unokája a tudta nélkül adott el.
A vevő a Deva Gold, amely ingatlanokat gyűjt a környéken. A vállalat gyakorlatilag körülvette őt. Első fokon Aurelia és lányai megkapták, amit kértek, ötezer négyzetmétert a kerttel és az udvarral együtt, de az unokák fellebbeztek, a Deva Gold pedig peres félként vesz részt a perben.
„Több évtizede művelem a földet, mi ebből élünk, azt esszük, amit ad, gazdálkodunk, adót fizetünk. Senki sem jött eddig, hogy megzavarjon. Remélem, hogy a bíróságon helyesen döntenek majd, én csak azt kértem, amihez jogom van” – mondja Aurelia.
Van még egy erdője is, az egyetlen eladatlan a környéken, amelyet minden oldalról Deva Gold-birtokok vesznek körül, ő azonban makacsul elutasítja, hogy eladja. A házát az erdőből származó fával fűti. A beperelt unokák viszont közel nyolc hektár földet adtak el a bányavállalatnak, ezzel négy év alatt több mint 250 000 dollárt kerestek.
A nő mindenét a két lányára akarta hagyni, most viszont az a veszély fenyegeti, hogy ezt nem fogja tudni megtenni.
A kormány éppen most készít elő egy törvényt, melynek értelmében automatikusan elveszik azokat a földeket, amelyek felkeltik a bányavállalatok érdeklődését. A módosítás „nemzeti közérdekű” státuszt ad az olyan magánberuházásoknak, mint a felsőcsertési és a verespataki, igazolva ezzel a helyi lakosság területeinek erőszakos kisajátítását.
És a következmény? A Deva Gold és a Roșia Montană Gold Corporation a falvak maradványait is ledózerolhatja az aranybányák érdekében.
A RISE kiderítette, hogy ki vett részt abban a munkacsoportban, amely a bányászati törvény módosítási javaslatát dolgozta ki a parlamentben. Az elmúlt két évben a folyamatot a gazdasági minisztérium koordinálta, amely a Minvest nevű állami vállalaton keresztül kapcsolódik a verespataki és a felsőcsertési projektekhez.
Tizenkét ember vett részt 2017. március 28-án a minisztériumban tartott megbeszélésen. Közülük ötöt a két bányavállalat fizetett le különböző időpontokban. Ők is segítettek nekik az idők során. INNEN kiderül, kik ők.
De mire a bányászok megalkották a törvényt, az utolsó megmaradó házban lakó özvegyasszonyt a helyi társulás leszorította a térképről. És megtámadta azokat a tulajdonleveleket, amelyeket a helyi hatóságok gyanús módon állítottak ki az unokáknak, akik a Deva Golddal lepaktáltak.
„Ha valaki tulajdonlevelet ad nekik, mondhattam volna én vagy maga: ez törvénytelen! Bárki is adta nekik, ő a felelős, nem mi voltunk azok. A Deva Gold jóhiszemű vevő volt” – védekezik a 71 éves Nicolae Stanca, a falut elfoglaló vállalat főnöke.
De mégis, mi legyen Aurelia Nelegával? Stanca is aggódik. A nő elijeszti a befektetőket: „Azt mondta, jogi úton akarja elintézni a papírokat, aztán majd meglátja, mit kezd velük. De az a gyanúm, hogy ott maradnak, és nem lesz semmi befektetés. Annyi peres ügy van, hogy elegük van a befektetőknek.”
A Deva Gold a Felsőcsertésben tervezett aranybánya számára nyeli el a földeket – ehhez a községhez tartozik Boksatelep falu is. Az összes területre szüksége van ahhoz, hogy megkapja a végső engedélyeket az ipari hajtómű felépítéséhez.
Ezt a játékot nagy tétben játsszák.
A felsőcsertési projekt értéke több mint 3,5 milliárd dollár aranyban és ezüstben mérve – ez nagyjából megegyezik Románia stratégiai aranytartalékával, amelyet a Román Nemzeti Bank kezel.
A teljes bányakomplexum közel 460 hektáron terül majd el – ide építik majd a zagytározókat, egy kőbányát, egy feldolgozóüzemet és más szállítási létesítményeket. Miután a projekt nagyszabású tervét jóváhagyták, most minden egyetlen, apró földterületen és azon a néhány emberen áll vagy bukik, akik nem akarták eladni a földjüket.
Alig öt év alatt több mint 350 üzletet kötöttek. A Deva Gold több mint 20 millió dollárért közel 400 hektár területet vásárolt Felsőcsertésen. Még szükség lenne néhány hektárnyira. Mindeközben a vállalat olyannyira megvetette a lábát a térségben, hogy kész hálózatok alakultak ki körülötte. Mintegy 250 helyi lakos, illetve néhányan más megyékből is a vállalat alkalmazásában állnak – köztük a környezetvédelmi felügyelőség korábbi vezetője, helyi tanácsosok, alpolgármesterek és ezek rokonai. Na meg a megye nagyágyúinak a gyermekei.
Jean Florin Bălan a vajdahunyadi PSD vezetőjének, Laurențiu Nistor parlamenti képviselőnek a veje, öt éve dolgozik informatikusként a Deva Goldnál. A fiatalember egyébként intenzíven részt vesz a politikában is a párt megyei szervezeténél. Az após Nistor 2016-ig a megyei tanács elnöke is volt.
A vállalatnál közgazdászként dolgozik Andrei Șerban, a vajdahunyadi pénzügyi igazgatóság vezetőjének, Florian Șerbannak a fia is. Az idősebb Șerban egy évtizeden át vezette a megyei pénzügyőrséget, 2002-től 2012-ig, amikor is a PNL kinevezte a jelenlegi posztjára.
Több generáció is azon munkálkodott, hogy átírja a domborzatot, arany után ásva Felsőcsertésen. Ennek az árát a saját bőrükön érezték, amikor minden a feje tetejére állt. A 70-es évek elején szörnyű baleset sújtotta a települést, majd a kommunisták a maguk módján simították el a dolgot: masszív kisajátítással 1982-ben, a Coranda bánya megépítésekor. Ez volt a neve a térség utolsó aranybányájának, amelyet a Tăriceanu-kormány negyedszázaddal később magára hagyott, hogy helyet adjon egy magánprojektnek.
Boksatelep pedig egyre kisebb lett: a bányavállalat először megvásárolta, majd ledózerolta. Ma burjánzó gaztenger lepi el. A madarak és az őzek visszatértek természetes élőhelyükre. Itt-ott egy-egy kihalt kút vagy lekövezett útdarab emlékeztet arra, hogy itt valaha emberi település húzódott.
„Sokan olyan naivak voltak, hogy azt hitték, ha eladják a földet, akkor is elvihetik róla a szilvát, hogy pálinkát főzzenek belőle. Pedig a Gold emberei főzik maguknak a pálinkát belőle. Senki nem gondolt arra, hogy egyesek ezekből a földekből élnek” – panaszolja egy idős asszony a községben.
A földekkel kapcsolatos konfliktusok kilenc évvel ezelőtt durvultak el, amikor Felsőcsertés helyi tanácsosai jóváhagyták, hogy a bányaprojekt a község kilenc települése közül hármat – Bocșa Mare (Boksatelep), Hondol és Bocșa Mică – érintsen. „Itt van a teljes közösség!” – kiált fel egy másik helybéli. Papírról olvassa azoknak a nevét, akik eladták földjeiket, házaikat és erdőiket. „Még a pap is…”
Mintegy háromezren maradtak, a férfi pedig elmondja, hogyan működnek a komasági hálózatok. Az elöregedett falut 2010 után, paradox módon éppen a pénzügyi világválság kellős közepén a dollármilliók ingatlanparadicsommá változtatták.
„Ez Gică, az erdész!” – áll meg hirtelen Gheorghe Albunál, aki régebben helyi tanácsos volt. A politikus-erdész folyamatosan segítette a vállalatot, 2010 óta egyike volt azoknak a kulcsfontosságú tanácsosoknak, akik jóváhagyták a felsőcsertési bányaprojekt rendezési tervét. Ez az esemény már önmagában is ingatlanlázat hozott a településen, mivel eszerint az új bánya három településen és közel 460 hektáron húzódik.
Néhány hónappal azt követően, hogy támogatta a rendezési terv jóváhagyását, Albu tanácsos több mint 100 ezer dollárt kapott a Deva Goldtól egy földterületért. És nem ő volt az egyetlen: őt követte a polgármester, a község jegyzője, a helyi tanácsosok és a polgármesteri hivatal tisztviselői. És az ő rokonaik. Mindegyikük több tíz- vagy százezer eurót kapott a vállalattól az eladott földekért, amikor az ingatlanok ára felrobbant.
„Nem csupán összeférhetetlenségről, hanem megvesztegetésről is szó lehet, ha a piaci ár felett értékesítették a földeket” – gyanítják a RISE által megkérdezett jogászok.
Annyi bizonyos, hogy 2014. szeptember 16-án Petru Cîmpian, a község polgármestere 25 ezer dollárral gazdagabban távozott egy közjegyzői irodából. Ezt az összeget készpénzben, lejben kapta egy 7500 négyzetméter mezőgazdasági földterület eladásáért. Az ár kétszerese a környéken eladott más ingatlanok árának, a vásárló pedig a Deva Gold vállalat.
Ugyanezen a napon, 2014. szeptember 16-án Cîmpian polgármester hivatalosan jóváhagyja a bányaprojekt első építőtelepét Boksatelepen, de az építési engedélyt a bíróság gyorsan vissza is vonja, mivel illegális. Még a tárgyalások idején aláír egy újabb engedélyt ugyanarra az építőtelepre.
„Nem látok semmiféle összeférhetetlenséget” – emlékszik vissza Petru Cîmpian arra a napra, amikor egyik kezével pénzt vett fel, a másikkal pedig aláírta az engedélyt a vállalat számára. – A kettőnek semmi köze egymáshoz. Ez egy nem túl szerencsés társítás, amit maga erőltet. Mindenki eladta a földjeit.”
Az ő esetében azonban az eladás nem volt véletlenszerű. A polgármester gondoskodott arról, hogy csak a bányavállalat vehesse meg a földjét. Abban az évben ugyanis egy új törvény gyökeresen megváltoztatta azokat a szabályokat, amelyek alapján a településeken kívüli mezőgazdasági földterületekről le lehetett mondani. Ennek értelmében az eladó feleknek nyilvánosan be kellett jelenteniük szándékukat a polgármesteri hivatalnál, majd 30 napot kellett várniuk, mely időszak alatt a föld felajánlható a társtulajdonosoknak, bérlőknek, szomszédoknak és az államnak.
De maga a polgármester is megkerülte a szabályokat. 2014. április 10-én, mindössze egy nappal a törvény hatálybalépése előtt, Cîmpian aláírt egy előszerződést a Deva Gold vállalattal a szóban forgó földterületre. Ez volt az egyetlen jogi kiskapu, amely lehetővé tette számára, hogy a hagyaték rendezése után közvetlenül a vállalatnak adhassa el. Ekkor még nem rendelkezett tulajdonlevéllel. Aláírta azonban az előszerződést, és megígérte, hogy a hagyaték rendezése után sor kerül az adásvételre. Augusztusban ez megtörtént, szeptemberben meg is kapta a pénzt.
„Nem kaptam más ajánlatot” – állítja Cîmpian, noha a tranzakció idővonala azt mutatja, hogy előre eltervezte az eladást a bányavállalatnak: „Miért nem jött maga és vette meg? Az én tulajdonom volt, és szerintem azt csinálok a tulajdonommal, amit csak akarok. El kellene számolnom azzal, ami a tulajdonom?”
Két nappal az új törvény hatálybalépése előtt, április 9-én a polgármester további 3566 négyzetmétert is eladott a vállalatnak közel 12 000 dollárért – ezt a területet sürgősségi eljárással telekkönyvezték. Cîmpian mindkét ingatlan esetében magasabb árat kapott, mint amennyi a földek átlagára volt a környéken, annak ellenére, hogy a telek messze volt a bányaprojekt központjától.
Végül, miután 2017-ben eladott nekik még egy földterületet, a polgármester összesen közel 45 000 dollárt kapott a Deva Goldtól.
A pénz a bányavállalat kasszájából Nicolae Stanca jóváhagyásával ment ki, aki közel húsz éve vezeti a Deva Gold vállalatot. Stanca minden alkalommal személyesen ment el a közjegyzőhöz, hogy aláírja a szerződéseket a polgármesterrel. Régi jó barátok.
Nicolae Stanca (balról), Petru Cîmpian (jobbról)
Ugyanazon a napon, 2014. április 9-én a polgármester mellett egy másik helyi lakos, Gheorghe Câmpean szintén eladott egy ingatlant. Az iratokat ugyanaz a topográfus mérnök készítette, aki a polgármester földjének telekkönyvezését is intézte. A neve Iulian Marius Popa, és ő az, aki a vállalat felvásárlásainak a dokumentációját kezelte.
A topográfus Popa ekkor már szerződésben állt a Deva Golddal: „2008 óta nyújtok földmérési szolgáltatásokat nekik, mindent felmérek, ami hozzájuk tartozik. Mindig is voltak előszerződések, az erdésszel együtt mentünk mérni, és amikor a felmérés elkészült, akkor került sor a végleges szerződés megkötésére.”
Gheorghe Câmpean összesen 9600 négyzetmétert adott el 13 590 dollárért. Ez átlagosan 1,44 dolláros négyzetméterenkénti ár, vagyis a fele annak, amit a polgármester kapott a földjéért ugyanazon a napon.
A polgármester és Câmpean ugyanabban a közjegyzői irodában, Marius Orșánál írta alá a szerződéseket – ez Déva központjában található, és kimondottan az ilyen jellegű tranzakciókra szakosodott. A községből a legtöbben szintén itt intézték a papírokat, amikor eladták földjeiket a Deva Goldnak, és ugyanide jöttek a vállalat igazgatói is nyilatkozatok hitelesítéséért és közjegyzői meghatalmazásokért is.
Kettejüket – Câmpeant és Cîmpiant – a 47 évvel ezelőtti tragikus esemény is összeköti. 1971. október 30-án, egy ködös reggelen a ciántechnológiás aranybányászatból származó mérgező iszappal teli ülepítőtó gátja átszakadt, mérhetetlen pusztítást okozva. Több tonna ólommal keveredő lúg és törmelék zúdult a házakra, kutakra és az emberekre.
Câmpean akkor tízéves volt, és több sérüléssel került kórházba. A szomszédok arra is emlékeznek, hogy a házuk teteje részben beomlott. A neve szerepel az áldozatok hivatalos listáján. A polgármester Cîmpian akkor hétéves volt. Megsérült, mint mondja: „A katasztrófa idején iskolás voltam. Rossz emlékeim vannak erről a szomorú eseményről. A családomban mindenki túlélte. Két osztálytársam azonban odalett. Istennek hála, hogy én megmaradtam.”
Most, 55 évesen már nem ijed meg a Deva Gold által tervezett új ülepítőtavaktól: „Nekem az a véleményem, hogy akik Bukarestben ilyen nagyságrendű projekteket hagynak jóvá, azok nem lehetnek hülyék…”.
Az új bányaprojekt térképén a Boksatelephez közeli Măcrișu-domb tetejéről két tó látható. Mindkettőt az új aranybánya hulladékának tárolására szánják. A Deva Gold azt tervezi, hogy a területet előbb megtisztítja a növényzettől, majd egyfajta lépcsőzetes rendszerben építi meg a két ülepítő pontot.
Az első, cianidos tavat közel 5 millió tonna hordalék tárolására tervezték. Lejjebb, a domb közepe felé egy második tavat is létrehoznak majd, amely még nagyobb pufferzónaként fog működni, és ahová a hatóságok szerint nem kerülhet cianid. A környezetvédelmi minisztérium szerint ez utóbbi biztonsági intézkedésként szolgálna, hogy egy esetleges baleset esetén át tudja venni a felső tó tartalmát. A két tó kialakításához a vállalat hatalmas erdőségeket vásárolt fel, a polgármester pedig segítette őket ebben.
2012. szeptember 12-én Cîmpian polgármester egyetlen tollvonással eltüntetett egy régi területet, és egy egy újat hozott létre azzal, hogy átrepített egy telket a község másik felébe, legalábbis papíron. A telek telekkönyvileg a Măcrișu-dombra, a Coranda kőbánya felett található erdőbe került. A vállalat lépésről lépésre veszi be, hogy megépíthesse rajta az új tavakat.
Az új tulajdonos neve Ovidiu Bugi. Ő a polgármester jobbkeze, vagyis a felsőcsertési polgármesteri hivatal titkára. Az állam azért fizeti Bugit, hogy ellenőrizze, többek között, az intézmény által kiállított hivatalos dokumentumok jogszerűségét. Bugi és Cîmpian 2004-ben cseréltek. Addig Cîmpian volt a titkár, Bugi pedig a polgármester.
2005-ben Ovidiu Bugi szert tett egy több mint egyhektáros földterületre a községben. Hét évvel később, 2012-ben Cîmpian polgármester hirtelen felébred: Bugi földjének egy része, mintegy 7000 négyzetméter állítólag rossz helyen van kimérve. „Ez egy lényeges tévedés” – dönti el Cîmpian, és elküldi a telekkönyvi hivatalba a Măcrișu-erdőben tollal bejelölt új telket.
Ovidiu Bugi (balról), Petru Cîmpian (jobbról). Fotó: Facebook
Buginak semmi kifogása ez ellen. Aztán a polgármesteri hivatal jegyzője gyorsan elad a bányavállalatnak egy 4300 négyzetméteres darabot az új erdejéből. Közel 20 000 dollárt kap érte – az ár négyzetméterenként 4,61 dollár, azaz majdnem kétszerese annak az átlagos értéknek, amelyen a vállalat földet vásárol a községben.
Bugit telefonon kerestük meg, ő viszont alig emlékszik minderre: „Nem tudok csak így, hirtelen hihető magyarázatot adni… Méréseket végeztek ott, a régi helyszínen, és kiderült, hogy átfedésben van a szomszédéval, és emiatt került sor erre a változtatásra. És azért ajánlották fel nekem ezt az új telket, mert nem volt más szabad telek.”
RISE Project: Tényleg nem voltak más telkek? Miért éppen Măcrișura esett a választás?
Ovidiu Bugi: Voltak, de azt mondták, hogy ott van még egy rendelkezésre álló terület, ha azt szeretném. (…) És mint minden más polgárnak, nekem is jogom van eladni azt, ami az enyém. Volt egy terület, ahol ez működni tudott, felajánlották. Nem hiszem, hogy összeférhetetlenség történt volna.
Cîmpian polgármester többször is megismételte ezt a tollvonást, módosítva a területeket hol a sógorának, hol egy helyi tanácsosnak, a polgármesteri hivatal tisztviselőinek és rokonaiknak. Ők meggazdagodtak, a vállalat pedig megvetette a lábát dombon.
Felkerestük őket. A polgármester higgadtnak tűnt: „Mit kellene felrójak magamnak? Nincs mit! A hibákat a jogi szakértők korrigálták.” Azt mondja, nem érti a telekcserék és a vállalati érdekek közötti összefüggést.
Petru Cîmpian: Ez telekmódosítást jelent, de nem értem, mi köze a bányához?
RISE Project: Az, hogy a területek aztán a bányavállalathoz kerültek…
Petru Cîmpian: Ez hihetetlen! Nem hiszem, hogy bármi közöm lenne hozzá. Akinek voltak megoldandó problémái, jelezte, vannak erre vonatkozó dokumentumok.
A dokumentumok nincsenek meg, a polgármester nem adott magyarázatot az új telkekre, és nem vizsgálta meg a „kezdeti hibákat” – állítja a Hunyad megyei prefektusi hivatal, amelyet a RISE felkeresett ez ügyben. Itt működik a magántulajdonjogokat megállapító megyei bizottság, amely feldolgozta – miért is ne – a polgármester telekkönyvi módosításait, mielőtt azok a telekkönyvi hivatalhoz kerültek.
Cîmpian fejében leszáll a köd: „Őszintén mondom, én nem tárgyaltam a prefektusi hivatallal. Talán maguk tudnak valamit, amit én nem. Olyasmiket kérdeznek, amik hét-nyolc évvel ezelőtt történtek (…) Több földterület volt, nem csak azok, amiket eladtak. Többen voltak olyan helyzetben, hogy rossz helyen voltak kimérve a telkeik.”
A kedvezményezettek között találjuk Rodica Susant is, aki a falu képviselője a község helyi tanácsában. Ő a Boksateleptől hat kilométerre fekvő Toplica (Toplița Mureșului) településen kapott földet 2005-ben. Kilenc évvel később, 2014. március 26-án a polgármester kéri a telekmódosítást. Egy hónapra rá a Deva Gold topográfusa „betelekkönyvezi” Rodica Susant a Măcrișu-paradicsomba. Ő pedig azonnal el is ad 2,5 hektárt 100 ezer dollárért. Megkérdeztük tőle, hogy lehet ez:
Rodica Susan: De miért, nincs jogom ahhoz, amit vettem?
RISE Project: Maga Toplicán vett területet…
Rodica Susan: Nem tudom…
RISE Project: Hogy történt, hogy máshová költöztették?
Rodica Susan: Én oda kaptam területet.
Vișinica Florea esetében, aki a polgármesteri hivatal adók és illetékek osztályán dolgozik – itt állapítják meg az ingatlanok után fizetendő adók összegét –, ugyanilyen hirtelen került sor telekmódosításra. Volt 2000 négyzetméter földje, amelyet 2005-ben kapott a község egy másik részén, de nem jegyeztette be a telekkönyvi hivatalba. Hat évvel később a polgármester áthelyezi a telket, a mindenütt jelen lévő topográfus gyorsan telekkönyvezi a helyzetet, a hivatalnok pedig gyorsan eladja a földet a Deva Goldnak nyolcezer euróért.
A nő férje, Traian Ieronim Florea is hasonló helyzetben volt. A Măcrișu-dombon kapott egy telket, szintén 2012-ben, noha három évvel korábban egyszer már megkapta, igaz, máshol. Gyorsan el is adta a vállalatnak 72 000 dollárért.
Vișinica Florea: Nem tudom, hogy magyarázzam el. Hadd beszéljek a férjemmel, aztán majd beszélünk. Nem tudom, most milyen választ adhatnék, de azt hiszem, hiba történt a tulajdonlevelekkel kapcsolatban.
RISE Project: Nem hiba, mi azonosítottuk a maga parcelláit.
Vișinica Florea: Maguk mégis honnan jöttek?
Volt azonban egy másik probléma is: a vállalatnak eladott területeket már bírósági úton visszaigényelték 2010-ben. Egy régi szövetkezetbe újratömörülve más falubeliek régi papírokkal szaladgáltak a bíróságokon, hogy megkapják a dombon lévő erdőt. Ők azoknak a lakosoknak az örökösei, akik megalapították a szövetkezetet 1946-ban, és akiket a kommunisták jogtalanul megfosztottak tulajdonuktól.
Sorin Șteolea, a Măcrișu Mezőgazdasági Szövetkezet egyesület elnöke a saját szemszögéből ismertette a helyzetet: „Még a per folyamán elvették a tulajdonleveleket. Késleltették az ügyet, nem adtak igazolást, nem adtak papírokat, azért, hogy ők kapják meg. Nem hinném, hogy egy vitatott tulajdonjogú ingatlan elidegeníthető lenne.”
Miután néhány évvel ezelőtt nehézségek árán újraalapították a szövetkezetet, az egyesület kezdetben, 2010-ben közel 115 hektárnyi területet igényelt vissza. A régóta fennálló szervezeti formák, a szövetkezetek nem adhatják el az erdőiket, csak a tagjaik javára hasznosíthatják. Mindenki részesedést kap a nyereségből, attól függően, hogy mennyi földterülettel rendelkezik a társulásban, hasonlóan ahhoz, ahogyan a nyereséget egy vállalatnál elosztják.
Az erdő eladásának egyik akadálya, hogy a szövetkezet belülről emészti fel magát a per idején. A tagok közel negyede 2011. március 16-án árulást követ el: 40-en aláírnak egy listát, és a szövetkezet ellen fordulnak. Már nem akarják, hogy az erdő a szövetkezeté legyen. Egy hónappal később további 11 tag társul hozzájuk.
Șteolea, az egyesület elnöke úgy véli, hogy a tiltakozó tagokat manipulálták: „Azt mondták nekik, hogy nem adhatják el a földjüket, ha társult formában kapják meg azt, ők viszont el akarták adni. Valószínűleg a helyi bizottság és a polgármester javaslatára, hogy precedenst vagy vitát teremtsenek közöttünk, felosztották a földet.” Egyeseket ekkor a vállalat már kifizetett.
Az akkori alpolgármester, Mihai Iancu képviselte a polgármesteri hivatalt a szövetkezettel folytatott perben, és még aláírást is gyűjtött azoktól, akik meggondolták magukat. Most Iancu maga is a Deva Goldnál dolgozik, és nemigen akart velünk beszélni: „Igen, alpolgármester voltam, és a polgármester meghatalmazása értelmében képviseltem a polgármesteri hivatalt. Nincs más mondanivalóm.”
A tiltakozók listáján elsőként Elena Magda, Iulian Magda helyi tanácsos felesége szerepel. Szintén 2011 márciusában, két héttel a lista aláírása előtt Elena Magda közel két hektár területet adott el a bányavállalatnak. Az ár? 83 000 dollár.
„Nem tudtam, hogy a listát a szövetkezet ellen fogják használni, ha tudtam volna, biztos nem írom alá” – állítja, mondván, hogy akkor félrevezették. Arra sem emlékszik, hogy ki jött a listával: „Egyiktől a másikhoz került, de nekünk azt mondták, hogy a saját nevünkben vagyunk beavatkozók, hogy egyénileg kapunk földet. Későn ébredtünk fel. Az ügyvédünk így fogalmazott: „Emberek, nem a saját nevükben, hanem valaki más javára”.
Sofia Magda, ugyanennek a helyi tanácsosnak az édesanyja, aki a hatodik a listán, éppen 2010 decemberében, azaz három hónappal korábban közel 50 ezer dollárt kapott a Deva Goldtól másfél hektár erdőért cserébe.
Florica Mariana Șteleac, Elena Magda édesanyja ötödikként, közvetlenül az anyósa fölött írta alá. A szövetkezettel folytatott vita idején 16 000 négyzetméterre tett szert, és ezt egy hónappal azelőtt adta el, hogy a szövetkezet ellen fordult volna. Végül 60 000 dollárt kapott, és a hatóságok nagylelkűségéből további előnyökben is részesült.
A polgármester ugyanis, ismét egy lényeges tévedésre hivatkozva, 3117 négyzetméterét hirtelen a Măcrișu-dombra költöztette, négy hónappal azt követően, hogy a nő beavatkozott a szövetkezet perébe. Ez a terület is a Deva Goldhoz kerül 12 770 dollárért. Aztán volt egy másik ajándék is. A tanácsos anyósának egy legelőjét tanácsi határozattal erdővé alakították, és áthelyezték a hőn áhított Măcrișu-dombra. 2012-ben az anyós 100 ezer eurót kap 2,6 hektárért.
Ennek fényében 2013-ban a megosztott szövetkezet elveszítette a pert. A dombot már felparcellázták. „Nem azt mondom, hogy nem volt joguk földet kapni, mert egyénileg is kellett kapjanak további területeket, de nem itt, a szövetkezethez tartozó részen kellett volna megkapják” – mondja Sorin Șteolea, az egyesület vezetője.
Petru Cîmpian polgármester viszont azt állítja, hogy az egyesületet 2009-ben csak azért alapították újra, hogy megakadályozzák a dombra tervezett ülepítőtavak projektjét: „Tisztában vannak azzal, hogy nem adhatják el, mivel a törvény szerint egy ilyenformán újraalakult egyesület soha nem idegeníthet el semmit. (…) Ha nem lett volna a Deva Gold, a fejlesztési szándékukkal, még ma sem létezne ez az egyesület.”
Cîmpian még hozzáteszi: azok a tagok, akik még mindig támogatják a szövetkezet ügyét, megpróbálták eladni az egyéni ingatlanjaikat a vállalatnak, de túl sokat kértek: „Most megmaradt egy mag, amely nem tudott megállapodni a befektetővel az árat illetően, és innen indult ez az őrület. (…) Irreális árakat kértek, 50 eurót négyzetméterenként.” (…)
Nem igaz, reagál Șteolea: „Nem akartuk eladni, miért adtuk volna el? Azt mondták, úgyis elveszik tőlünk. Na lássuk, hogy veszik el.” Újra felvette a harcot az erdőért, amikor az egyesület 2017-ben elindította a második pert a helyi hatóságok ellen. „Most mind a 201 hektárra igényt tartunk, ez jár nekünk” – mondja nyomatékosan, határozottan ellenezve a korábbi birtokfelosztásokat.
A polgármester vállat von: „Nincs más választásuk, mint hogy bepereljék azokat, akik ebből hasznot húztak, mert van 142 kiállított tulajdonlevél, ha úgy gondolnák, hogy törvénysértés történt”.
A közelmúltban egy vitás ügy akadályozta meg a Măcrișu-dombon lévő 56 hektáros erdő kivágását, ahová a vállalat az ülepítőtavakat tervezi. A Deva Gold, amely tavaly kérelmezte a kivágást, a törvény értelmében kötelezte magát, hogy máshol egy háromszor akkora területet erdősít újra.
Az erdő kiirtásához azonban a kormány jóváhagyására van szükség, különösen mivel a bányaprojekthez hat évvel korábban kiadott környezetvédelmi engedély 165 hektár kiirtását engedélyezte.
Ez háromszor nagyobb, mint amennyit az első szakaszban kértek, körülbelül 200 profi futballpályát tenne ki.
A láncfűrészek közeledte szokás szerint felbőszítette a bányaprojekt környezeti hatásait figyelő civilszervezeteket. Tiltakozásokat szerveztek, és az aktivisták jelentették a központi hatóságoknak a szövetkezet által megnyitott új per elindítását.
Ezzel kapcsolatban Roxana Pencea Brădățannal, a Mining Watch Romania munkatársával beszélgettünk. „A felsőcsertési bánya egy cianidos bomba, amely a projekt végleges jóváhagyása után bármikor felrobbanhat. Ezért próbáljuk megakadályozni, hogy a 165 hektárnyi területet kivágják, és megjelenjenek az ülepítőtavak. Az egyik földgát, amely egy 169 méteres töltésből épülne, a kitermelés után több száz évvel is veszélyeztetné a helyi lakosság biztonságát.” A környezetvédelmi vita azonban az ingatlanügyletek után robbant ki.
Mielőtt a dombot felparcellázták és elosztották volna a barátok között, a felsőcsertési polgármesteri hivatalnak már volt egy nagy húzása: további 57 hektárt adott bérbe a Deva Goldnak a Măcrișu-dombon. Még 2010-ben, miután a szövetkezet elindította az első pert az erdő visszaszerzésére.
A bolygók akkori állása – éppen ott, ahová az ülepítőtavakat tervezték – a Deva Goldnak kedvezett. A 20 évre, azaz a kitermelés időtartamára szóló koncesszió nem volt megfelelő – állítja a temesvári adóhivatal, amely nemrégiben ellenőrizte a kezdeti eljárásokat, és azzal vádolja a m
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001
Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002
IBAN (USD): HU36120112650142518900500009
SWIFT: UBRTHUHB
Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Havi 5400 Ft Havi 3600 Ft Havi 1800 Ft Egyszeri PayPal támogatás
Ha van bankkártyád, akkor pár kattintással gyorsan tudsz rendszeres vagy egyszeri támogatást beállítani nekünk az adjukossze.hu oldalán.
Postai befizetéssel is tudsz minket támogatni, amihez „sárga csekket” küldünk. Add meg a postacímedet, és már repül is a csekk.
Néző, Szurkoló, B-közép és VIP-páholy kategóriás Átlátszó-előfizetések között válogathatsz a Patreonon.
Bárhol is dolgozol a világban, ha a munkáltatód lehetőséget ad arra, hogy adott összeget felajánlj egy nonprofit szervezetnek, akkor ne feledd, a Benevity-n keresztül az Átlátszónet Alapítvány is ajánlható.
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
A RISE Project újságírói inkognitóban tárgyaltak Sile Cămătaru vejével azokról a kínai maszkokról, amelyek elárasztották a piacot és az intézményeket....
Románia stratégiai jelentőségű arany- és rézkészleteit valutaként használják egy afrikai bánya felvásárlásához, amelynek kapcsán a nemzetközi kényszermunka, a rabszolgaság és...
Az Európa szűzerdeinek többségét kitevő Kárpátok rengetegeiben dúló illegális fakitermelés ellenében román ellenzékiek, civilszervezetek veszik fel a kesztyűt. Motoros fűrészek...
Egy egész ország pezsgőt bont, miután a nagyobbik kormánypárt, a PSD elnökét 3 év 6 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Az...
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!