Korrupció, gyilkosságok szegélyezik a romániai erdőirtásokat

Az Európa szűzerdeinek többségét kitevő Kárpátok rengetegeiben dúló illegális fakitermelés ellenében román ellenzékiek, civilszervezetek veszik fel a kesztyűt.

Motoros fűrészek zaja közepette tűnnek el a Kárpátok hegyeiben az “Európa tüdejének” is becézett erdőrengetegek — a kontinens legnagyobb, még megmaradt szűzerdejei. Romániában az illegális fakitermelés évente mintegy egymilliárd dolláros üzlet, amit hivatalos emberek és maffiaszindikátusok egyaránt, akár emberéletek árán is védelmeznek.

“A romániai illegális fakitermelés problémája mögött a szervezett bűnözés áll” – mondja David Gehl, aki a környezeti bűnözés ellen küzdő nemzetközi civilszervezet, az Environmental Investigation Agency (EIA) technológiai és követhetőségi menedzsere.

Gehl 2013 óta vizsgálja a román faipart. Az illegális fakivágás cirka felét teszi ki a teljes román fakitermelésnek, ahol “gyakran nehéz elválasztani a bűnös és a törvényes elemeket, mert sokszor a bíróságok és a helyi hatalmi struktúrák is összekapcsolódnak az iparággal”.

Idén februárban az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a faügyekben folyamat tehetetlenkedő Románia ellen. A testület jelenleg még a tagállam válaszát elemzi. 

Kutatások szerint 2001 és 2018 között mintegy 336 ezer hektárnyi erdő tűnt el, összehasonlításképpen: ez a jelenlegi magyar összes erdőterület hatodának felel meg. Európa utolsó nagy erdőrengetegének zsugorodása a kontinens klímaválság elleni küzdelmét is nehezíti.

Az EB figyelmeztetését követően rövidesen az ellenzéki Mentsétek meg Romániát Szövetség nevű párt adott be törvényjavaslatot arra, hogy a román korrupcióellenes hivatalban a természetes erőforrások elpusztítása ellen küzdő, külön szervezeti egység jöjjön létre. A javaslat fontos lépés lehet az erdők megmentéséért vívott, sziszifuszi küzdelemben.

A szovjet birodalom 1989-ben kezdődött széthullásával Kelet-Európa-szerte helyi maffiacsoportok álltak neki összeharácsolni az eladásra felkínált vagy kárpótlásként kiosztott, korábban állami földterületeteket. A rendszerváltás előtt Románia a Szovjetunió egyik legnagyobb bútorbeszállítója volt. Az itteni erdők magánkézbe adásának folyamata leginkább aranylázra emlékeztetett.

“Hihetetlen mértékű csalások folytak” — mondja Gehl — “emberek mászkáltak mindenfele és vették birtokba az erdőket egy-egy üzletember vagy fontosabb helyi potentát nevében, aztán egyből küldték vágni a fakitermelőket”.

Egész kis birodalmak épültek így ki Ciprian Gal, a román Greenpeace kutatója szerint: “Olyan, mint egy feudális rendszer, ahol a helyi erdésztársaság tulajdonosa birtokolja az élelmiszerboltot, az éttermet, a szállodát is; gyakorlatilag minden üzletet a környéken”.

A gazdasági uralom teljes hallgatást vár el a helyiektől. A játékszabályok betartását közösségi eszközökkel, de gyakran erőszakkal is szankcionálják. Gal szerint az elmúlt évtizedben hatszáznál is több támadás, köztük gyilkossággal végződő is érte az itteni erdészeket. Csak az elmúlt évben két emberéletet követelt az illegális fakitermelés.

2019 októberében Liviu Pop erdészt lőtték agyon egy vadászpuskával, amikor Máramaros megyében egy illegális fakivágásról szóló lakossági bejelentésnek járt utána. Pár héttel korábban Raducu Gorcioaiait találták holtan az autójában az északkeleti Páskán közelében.  Az erdészt halálát a fejét ért fejszecsapások okozták.

“A forrásaink arról beszélnek, hogy afféle omerta van életben. Nem beszélhetsz ezekről a dolgokról, és ha mégis, kiközösítenek. A famaffiának dolgozó rokonaidra rászólnak, hogy többet ne álljanak veled szóba. A lelkész nem részeltet úrvacsorában, vagy akár arról is megpróbál meggyőzni, hogy botrányt okozni Istennek nem tetsző dolog” — meséli Gal kollégája, Ciprian Neagoe.

Az illegálisan kivágott fa kereskedelmének meggátlásában a legnagyobb kihívást a követhetőség jelenti. A román fakivágás iparági gyakorlatában általában egy-egy helyi depóban gyűlik és várja a szállítást a környéken kitermelt fa.

“A kitermelt fa követhetősége egy-egy ilyen lerakatnál megszűnik.” — mondja Gehl — “Amit a völgyben kivágnak, az mind oda kerül. Lesz valamennyi törvényesen vágott és valamennyi törvénytelenül vágott fa, plusz valamennyi engedélyes területen, de illegálisan kitermelt fa is, és ez mind összekeveredik a depónál.”

A kitermelt fát egészen a vágásig visszakövető rendszerek ugyan léteznek, de a gyakorlatban forráshiány miatt sokszor nem alkalmazzák őket. A bűnözők helyzetét megkönnyíti az átláthatatlan szabályozás is. Gehl szerint a fakitermelése vonatkozó, releváns jogszöveg mennyisége ötször annyi Romániában, mint Németországban. Szerinte “ez az átláthatatlan, belső ellentmondásokkal teli jogi labirintus olyan környezetet teremt, amiben mindenkinek — ideértve a hatóságokat és a bíróságokat is — lehetősége van ízlése szerint válogatni az aktuális helyzetre éppen vonatkozó előírások közül”.

Osztrák faipari konglomerátumok hajtják részben a román kitermelést is. Az OCCRP 2016-os, Clear Cut Crimes című dokumentumfilmje leleplezte, hogy egy profithajhász cég  hogyan épít a helyi korrupcióra és bűnözésre. 



A bécsi központú, a faipar mellett ingatlanban és bioenergetikában is utazó Schweighofer az ezredforduló idején kezdett Romániában működni, és egy évtized alatt az ország legnagyobb fafeldolgozójává vált.

Az OCCRP filmjében szerepel egy, az EIA által készített rejtett kamerás felvétel is, amin Karl Schmid, a Schweighofer romániai beszerzési igazgatója minden látszat szerint arról beszél, hogy cége minden további nélkül vásárolna nem tiszta forrásból származó faanyagot.

Schmid azóta távozott Schweighofertől, a cég pedig fenntartja azt az állítását, hogy tudatosan nem vásárol illegálisan kitermelt fát. A vállalat szóvivője az OCCRP kérdésére elmondta, hogy javítottak az ellenőrzési eljárásaikon, és “jelentős lépéseket” tettek “fenntartható és biztonságos források” kiépítése érdekében.

Gehl szerint ez mindössze annyit jelent, hogy “számos új gyakorlatot léptettek életbe, és 1200-ról 800-ra csökkentették a helyi üzletfeleik számát. De még mindig ugyanaz a lényeg — hogy a szerződéseik szerint az eladó cég felelőssége biztosítani, hogy a vásárolt faanyag legális forrásból származik”.

“A kivágott fa öt-hat lépcsőn keresztül is gazdát cserélhet, mielőtt belép a piacra, úgyhogy gyakorlatilag lehetetlen megállapítani, hogy a beszállítók — tudatosan vagy véletlenül — törvénytelen árut vásároltak-e. A követhetőségnek ez a hiánya azt eredményezi, hogy a nyugati végső fogyasztók akaratlanul is Európa legvarázslatosabb erdőségeiből lopott, törvénytelen faanyaggal mocskolt asztalokat és ágyakat vásárolnak”.

Erdélyi leágazások A Kárpátok romániai erdeit érintő küzdelmeknek értelemszerűen bőségesen vannak erdélyi vonatkozásai is. Hans Hedrich szász-magyar aktivista a székelyföldi famaffiának eredt a nyomába, mire ismeretlenek felgyújtották először az autóját, aztán a kerítését is. Méregzöld Mesék címmel magyar nyelvű dokumentumfilm is forgott a szereplésével, a Schweighofer rétyi feldolgozóüzemével kapcsolatos küzdelmének aktuális állásáról tavaly az Átlátszó Erdélynek adott interjút.

A romániai erdők védelmének ügye tavaly novemberben kapott újabb erőre, amikor a kormány végre közzétette a fakitermelésre vonatkozó, korábban titkolt adatokat. Ezek szerint évente 38 millió köbméternyi fa tűnik el évente, miközben ennek a mennyiségnek kevesebb, mint a felére van engedély.

A Greenpeace jelenleg azt próbálja elérni, hogy 2030-ra a romániai erdők legalább harminc százaléka védettséget élvezzen — ez a szám jelenleg mindössze három százalékos.

A román környezetvédelmi minisztérium arról tájékoztatta az OCCRP-t, hogy az ország vezetése tisztában van az Európai Bizottság lépéseinek jelentőségével: “Fontos, hogy megértsük: nem egyik napról a másikra kerültünk ebbe a helyzetbe. Európai uniós tisztségviselők 2016 óta kérték a [korábbi] kormányt, hogy tegyen valamit. Több évnyi üres ígérgetés, elmulasztott határidő és semmittevés után az EB végre kötelezettségszegési eljárás indítása mellett döntött. De mi tudjuk, hogy mit akarunk tenni, és a máris nekiálltunk egyes lépések előkészítésének. A minisztérium nagyon jó kapcsolatot ápol civilszervezetekkel. Nemrégiben ezer hektárnyi szűzerdőt vettünk nemzeti védelem alá, emellett finanszírozást szereztünk arra, hogy további harmincezer hektár védelméhez szükséges kutatásokat végezzünk”.

A Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) nevű párt közelmúltbeli javaslata bűnüldözőket, valamint erdészeti, technológiai, hulladékügyi, és károsanyag-kibocsátási szakértőket hozna össze a korrupcióellenes hivatal, a DNA égisze alatt egy új egységben.

Mihai Goțiu korábbi, például a verespataki aranybánya ügyében is aktív oknyomozó újságíró az USR Kolozs megyei listájáról jutott be a román szenátusba, ahol a víz- és erdőügyi bizottságnak is tagja. Ő az egyik szövegezője a törvényjavaslatnak, amit valamikor májusban fog tárgyalni az alsóház.

Goțiu arra számít, hogy a javaslattal nem fog vitába szállni a kormányzat, inkább egy alkalmas pillanatban csöndben összegyűrik és kidobják a kukába. Ahogy mondja, “Románia környezetvédelmi és klímaügyi pillanatfelvételén a tagadás fázisában ragadt politikai osztály és a tudatosság fázisában lévő, aktív civil társadalom látszik. Csak az a kérdés, mikor lépünk át a problémamegoldási fázisba. Remélem, nem túl későn”.

A fenti cikk az Organized Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) honlapján jelent meg, eredetiben angolul, szerzője Will Neal. Az Átlátszó az OCCRP partnerszervezete. Címlapkép: a cikkhez csak vizuális témájában kapcsolódó, tiszaugi favágásról szóló képet Kármán Irén készítette. Fordította: Sarkadi Nagy Márton

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!