Kínát nem a biznisz, hanem a politikai befolyás és az európai technológia érdekli

Európa megosztása és a tisztességes szabad piaci versenyfeltételek megszűnése lehet az elmúlt évek kínai nyomulásának következménye, ha az EU nem védekezik egységesen és hatékonyan. Kína nagyszabású beruházásaival befolyásolni tudta már az EU külpolitikáját is. Többek között: a magyar kormány közreműködésével.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Miért kell nekünk a méregdrága kínai vasút? – kérdezte az Index vezető anyagában a Budapesten tartott Kína vs Kelet-Európa „1+16” elnevezésű projekt harmadik napján. A cikk körbejárta a lehetséges válaszokat – kelet-európai kínai hídfőállás, politikai gesztus, EU-s szabadságharc, oligarchafinanszírozás – de a megfejtést nem adta meg: Kína nagyhatalmi, imperialista érdekből megvásárolta a magyar-kormányt.

A felszínen Budapest a „Nem leszünk gyarmat!” kampányüzenetét évek óta kiélesítve tartja Brüsszellel szemben. Oroszország paksi vállalalása után, Magyarország egy nemzeti érdek szempontjából felesleges kínai beruházással, a szemünk előtt vált, ha nem is kínai gyarmattá, de nagypolitikai játszmáinak inasává.

A részletek megismerése előtt utazzunk egy évet vissza az időben a cseh fővárosba!

“Ne hagyjátok magatokat provokálni, ha másképp nem megy, ne féljetek használni a kezeteket!”

– kapták az utasítást a prágai kínai nagykövetségen gyülekező önkéntesek 2016 március végén. A Csehországba érkező Hszi Csin-ping kínai elnök üdvözlésére toborzott kínaiaknak azt is megmutatták, hogyan lehet elvenni egy tibeti zászlót vagy túlharsogni az ellentüntetőket. A többségében Csehországban élő, de külföldről, például Magyarországról is érkező kínai “spontán” ünneplőknek a követségen zászlókat, pólókat, dudákat, transzparenseket osztottak ki. A résztvevők számára a követség biztosította a három napos látogatás idején az étkezést.

Az akciót hivatalosan nem a követség szervezte, de az önkéntesek eligazításánál és a városban az összes forró helyszínen a konzuli osztály vezetője végig jelen volt. A követségen kívül a Prágában működő kínai cégek alkalmazottai közül is toboroztak résztvevőket, illetve a cégek anyagilag is hozzájárultak az akcióhoz. Az echo24.cz független hírportál riportjából még kiderült: a “hivatalos tömeg” nem kapott pénzt a megjelenésért. A kínai elnök érkezése előtt több, mint ötven helyszín biztosítását kérte a Kínai-Cseh Kereskedelmi Társaság a prágai rendőrségtől.

Utólag megtudhattuk: a lefoglalt helyszínek majdnem felén, a rendőrökön kívül, senki nem jelent meg. A cseh Amnesty International szerint a kínaiak így akarták elhallgattatni az ellentüntetéseket. A hivatalos üdvözlők tíz fős csoportokra osztották, amely élén egy nem hivatalos vezető állt. Ők voltak azok, akik adták a felűről érkező utasításokat, többnyire beszéltek vagy értettek csehül is. 

Az akció paranoiás hangulatát, ti. ne keveredjenek közéjük provokátorok, jól jellemezte az az eset, amikor magyarországi rendszámtáblával érkező kínaiak okoztak zavart és felhajtást a csoportban.

Ezen a videón jól látható, hogy egy ilyen kínai üdvözlő csoport milyen agresszíven viselkedett nemcsak az ellentüntetőkkel, de a városi rendőrség tagjaival is:

A Tibetet éltető ellentüntetők a prágai belvárosban vonultak fel és mondtak beszédeket. Csehországban hetekig vezető téma volt a sajtóban, hogy a rendőrség a három nap alatt csak a cseh aktivistákkal szemben intézkedett, az agresszíven viselkedő kínai csoportokkal szemben nem léptek fel.

Kínaiak Kelet-Európában

Egy átlagos kelet-európai néhány éve kínai emberrel akkor találkozott, ha piacon olcsó ruhát és háztartási eszközöket vásárolt, illetve ha evett egy csípős levest „a kínaiban”. Az elmúlt években ez megváltozott, egyre jelentősebb a kínai nyomulás a nagypolitikában és a gazdaságban is. Az Európai Unióba érkező kinai befektetések száma 2008 óta megtízszereződött. De miért láthattunk ilyen zavarba ejtő pillanatokat tavaly Prágában vagy a napokban, Budapest utcáin? Egyáltalán:

mi ez az erősödő kínai jelenlét Európa keleti felén?

Ahhoz, hogy választ kapjunk a kérdésre, először nézzük meg, mit mond a régió egyik országának titkosszolgálata.

A Cseh Nemzetbiztonsági Hivatal (BIS) évek óta, folyamatosan kommunikál a helyi lakossággal és olyan jelentéseket hoz nyilvánosságra, amely Magyarország számára is tanulságos lehet. Itt érdemes azt megjegyezni, hogy a cseh piacon a kínai befektetések olyan mennyiségűek, hogy arról Orbán Viktor egyelőre csak álmodhat.

Kína, mint nemzetbizonsági kockázat

„A kínai kémtevékenység és befolyásolási műveletek kiterjedése és agresszivitása növekedett 2016-ban a Cseh Köztársaságban”

– figyelmeztetett a BIS 2017 októberében nyilvánosságra hozott tavalyi évről szóló jelentésében. A gyakoribbá váló kínai hírszerzési műveletek cseh nemzeti érdekek és célok ellen irányultak. E munkában a kínai hírszerzés a Csehországban élő kínai közösség tagjait használta fel. A kínai akciók egyes számú célja már nem befolyásuk növelése volt, hanem, a kínai érdekek mentén, megszerzett kontaktjaik felhasználása. 

Például a cseh-tajvani kapcsolatok gyengítésében a kínaiak sikereket értek el: a cseh ipari minisztérium képviselői végül lemondtak egy korábban lefoglalt tajvani utat. De ilyen ügy a kínaiak számára kínos „tibeti-kérdés”is, amelyet jelentéktelenítenének a cseh társadalomban. 

A BIS 2017-es jelentése szerint a kínai titkosszolgálatok tevékenysége nagyon aktív volt a hivatalos kínai álláspont megtámogatásában, különböző cseh politikai és kulturális rendezvényeken. A cseh médiában több egyoldalú, Kína-barát cikk jelent meg, amely mögött a prágai kínai nagykövetség állt. A cikkeket kínai nyelvre is lefordították. Ez olyan benyomást kelthetett a kínai olvasóban, hogy a cseh lakosság és közvélemény a hivatalos kínai politika mögött áll.

„Kína egyértelmű prioritása, hogy a Cseh Köztársaságban megerősítsék és bővítsék titkosszolgálati tevékenységüket és befolyásukat”

ezt még 2014-ben írta jelentésében a BIS. Ebben az évben jelent meg először a BIS jelentésében, miszerint az „Oszd meg és uralkodj!” elvet az EU és a NATO felé már nem csak az oroszok, de a kínaiak is alkalmazni kezdték.

A BIS két kínai óriásvállalt régiós térnyerésére is figyelmeztetett. Szerintük a Huawei és a ZTE cégek terjeszkedése a cseh telekommunikációs piacon kockázatot jelenthet nemzetbizonsági szempontból. A világ több pontján mindkét kínai társaságot meggyanúsították, hogy régóta együttműködik a kínai titkosszolgálattal és hírszerző tevékenységet is végez. Nem véletlen az sem, hogy ezért több állam ezeket a cégeket kizárta az állami megrendelésekből.

Ismert: Magyarországon a ZTE építette ki a Telenor 4G mobilhálózatát, erről még 2010-ben állapodtak meg a felek, 2014-ben a Nemzeti Külgazdasági Hivatal írt alá szerződést egy újabb Huawei telep létesítéséről. A cég még Medgyessy Péter kormánya idején telepedett meg Magyarországon.

Mi azonban most haladjunk tovább és a cseh nemzetbiztonsági félelmek után nézzük meg, milyen egyéb veszélyeket jelenthet az európai régió számára a kínai nyomulás.

Kína megosztja Európát

Kína gazdasági szándéka nemcsak a munkahelyteremtés, hanem a befolyásolás és a kontinens megosztása is. 

Nagyjából ez a lényege a Kínai offenzíva Európában című könyvnek, amelyet az amerikai szerzőpáros, Philippe Le Corre, a Brookings Intézet munkatársa és Alain Sepulchre a hongkongi BCG tanácsadó cég vezető munkatársa jegyzett. Amerika visszaszorulóban a világgazdaságban is, mondhatnánk, savanyú a szőlő a jenkiknek. Vajon mire alapozza a szerzőpáros megállapításait?

A Juncker-Terv

Ez a neve annak az Európai Stratégiai Beruházási Alap elnevezésű munkahelyteremtő és befektetés-ösztönző kezdeményezésnek, amelyet még az Európai Bizottság indított el. Az alapba beszálltak a kínaiak is, ők a program legnagyobb nem európai támogatói. Másrészt Kína különböző szintű projektjeivel jelen van Európában dél-európai és skandináv térégben is. Az amerikiak szerint ezek a törekvések nem hoztak számukra különösebb eredményt, csak az EU feletti dominanciát.

Másképp vélekedett erről Rassmusen ex-NATO főtitkár. Kína hatalmas pénzügyi befektetései olyan infrastrukturális projektekre összpontosultak, amelyek a 2008-as válság által súlytott dél-európai térség országainak – Portugália, Görögország, Olaszország és Spanyolország – nagy lehetőségeket kínált fel. A 2015-ös év kínai befektetéseinek csaknem a fele ezekbe az országokba érkezett.

E beruházások máris befolyással voltak az EU külpolitikai döntéseire.

Az EU tagországok 2016 júliusában egy felhigított nyilatkozatot adtak ki Peking Dél-Kínai tengeri, a nemzetközi joggal ellentétes követeléseivel kapcsolatban.

Nagy-Britannia, Németország és Franciaország világos határozatban ítélte volna el a kínai magatartást, addig a kínai beígért beruházásokkal megfogott görög és magyar kormányok nem akarták kritizálni Peking fegyverkezési szándékait a térségben.

És ez nem egy elszigetelt eset volt. Néhány héttel korábban, 2016 június közepén

Görögország és Magyarország blokkolta az Európai Unió egységes véleményét, amelyet az ENSZ Kína felé megfogalmazott emberjogi kritikáját támogatta volna meg.

Ismert: a kínai állam régóta elnyomja ellenzéki aktivisták és a külföldi élő kínaiak jogait. Az Európai Unióra nézve pedig a fejlemények beláthatatlanak lehetnek, ha más országok is követik a görögök és a magyarok példáját.

Kína a dél-európai térség mellett érdeklődő lépéseket tett meg az észak-európai skandináv blokk felé is. A skandináv térségben Kínát elsősorban a technológiai szektor érdekelte. Ez a kínai érdeklődés újabb veszélyre hívta fel a figyelmet, amely a lazán értelmezett uniós fegyverembargó megkerülése jelenthet. 

A legfrissebb fejleménykre a témában lejjebb visszatérek (Na jó, de akkor mégis mi a baj a kínai tőkével?).

Amiben az amerikai és az európai vélemények egyeztek, hogy az európai egységre veszélyt jelenthet az “1+16” projekt elindítása is. E nagy számú, kis országok csoportja esetében előfordulhat, hogy néhányan megfeledkeztek az egységes európai stratégiáról. A könyv szerzői példaként Szerbiát hozták fel, amely egy nagy sebességű kínai vasút építéséről tárgyalt Kínával. Többek között Magyarország részvételével. 

De mi ez a “1+16” projekt?

Ez egy kínai kezdeményezésre megalakult regionális együttműködés, amelynek tagjai először, nem hivatalos formában, egyébként Budapesten találkoztak 2011-ben. Az egykori szocialista kelet-európai blokk és Kína közötti találkozók kronológiai sorrendjét és alapadatai itt megtalálja. Azokban az országokban, ahol a kínai érdekeltség jelentős, ott kétoldalú társaságokat hoztak létre az éves rendszeres találkozókon kívül.

A kínai Külügyminisztériumon belül az „1+16” projekt állandó titkársággal rendelkezik. A program az “Egy öv, egy út” (OBOR) kínai transzkontinentális projekt része, amely a kínai elképzeléseket is tükrözi az új, 21. századi globális, többpólusú világrendben. Egy olyan grandiózus tervről beszélhetünk, amely gazdasági és infrastrukturális téren a jövőben összekötheti Kínát Közép-Ázsiával, Európával és Afrikával.

Az OBOR két nagy programból áll:

Selyemút Gazdasági Övezet

21. századi Tengeri Selyemút

Aktuálisan jól látható: a kínaiak az infrastruktúra fejlesztése során tengeri kikötőket kapcsolnának össze szárazföldi közlekedési útvonalakkal. A görögországi, már kínai kézben lévő pireusi kikötőt kötnék össze Belgrádon át Budapesttel. Egy másik vasútvonal Lengyelországon át Németországba vezetne. Viszonylag új stratégiai projektnek számít a Freeport Riga, amely a transszibériai vasutat csatlakoztatná be, Lettországon keresztül, Lengyelországba. A litván Klaipeda kikötő bővítése Fehéroroszországhoz biztosítana kapcsolatot.

Mi lehet a baj az „1+16” kezdeményezéssel?

• A csoport asszimetrikus jellege – Kina, mint világhatalom és a többi 16 kis, kelet-európai állam között – olyan tarka csoportot alkot, amely nem rendelkezik egységes akarattal
• Az 1+16 formátum nem segíti elő az európai országok kínai piacon való megjelenését, ezen a területen jelentősebb az EU-Kína platform, amelyben hatékonyabban lehet képviselni az európai kereskedelmi érdekeket.
• A kelet-európai országok szerkeszetileg heterogén csoportot alkotnak, amelyben a kínai érdekek szempontjából a balkáni és a balti országok egyértelmű előnyt élveznek.
• Jelentős különbség figyelhető meg az 1+16 formátum megítélésében a nagypolitika hivatalos diplomáci szintjén és a szekértői véleményekben.
• Brüsszel nem kifogásolja a hivatalos EU-Kína stratégiai partnerségen kívüli, furcsa szervezeti formátumot, miközben a 16 kelet-európai ország nyilatkozataiban elkötelezettnek tűnik az EU egységes politikája iránt.

És pozitívumai vannak a „1+16” kezdeményezésnek?

• Igen. lyen lehet például, hogy a Balkánon és a Baltikumban városokat köthetnek össze: Klaipeda-Minszk, Piraeus-Belgrád-Budapest.
• Megerősítheti a benyomást, hogy a kínaiak hosszabb távon terveznek a Nyugat-Európa és Oroszország közötti területen jelen lenni.
• A kínai beruházás erősítheti Kelet-Európa pozícióját.
• Az OBOR projekt integrálható az EU-Kína stratégiai partnerségi kapcsolatba.

Ennek ellenére az Eu gyanakvása Kína irányában és a Kínából érkező tőkével kapcsolatban nem lankad.

Na jó, de akkor mégis mi a baj a kínai tőkével?

Már tavaly felmerült, hogy Berlin kezdeményezésére, uniós törvénymódosítást hozhatnak az európai cégeket felvásároló kínai befektetők ellen. Egy évvel később, 2017 októberében, a németek, a franciák és az olaszok kezdeményezésére egy olyan ajánlást fogalmaztak meg Brüsszelben, ami

szigorúbban szabályozná a külföldről (EU-n kívüli) érkező beruházások engedélyezését.

Az indok: a kínaiak nemzetbiztonsági és védelmi szempontból érzékeny technológiához juthatnak európai beruházásaik során. A jövőben az EU bármely tagállamának lehetősége lenne Brüsszelhez fordulni, ha kétely merül fel egy külföldi (EU-n kívüli) cég hazai (EU-s) befektetése esetén. A Bizottság megvizsgálná az ügylet esetleges biztonsági kockázatait.

A cél: a nemzeti kereteken kívül az EU is szeretné látni és megvizsgálni a nagyobb értékű külföldi beruházásokat, hogy az nem sérti-e az EU érdekeit. Éppen ezért a rendelet-tervezet új kötelezettségel is jár: a tagállamoknak tájékoztatni kell a Bizottságot a tervezett beruházásokról. Ha az EB problémát érzékelne, jogában áll a beruházást blokkolni

„A javaslat kapcsán arról is szó van, hogy a külföldi befektető egy olyan állam meghosszabbított karja is lehet, amely nem mindig barátságos az Európai Unió felé”

Ezt már Václav Hampl nyilatkozta cseh közszolgálati rádiónak. Csehországban, függetlenül attól, hogy még nem állt fel az új kormány, a napokban foglalkoztak a témával. A cseh parlament európai ügyekért felelős szenátusi bizottsága azt egyhangúlag támogatta a tervezetet. A követkető lépésben az alsóház, illetve a kormány foglalkozik majd a javaslattal.

Jól értem, az Európai Unió szabályozni akarja a tőke mozgását? Igen, de a történet nem csak erről szól. A világgazdaság is új korszakba lépett,

a nyugat-európai országok félelme nem véletlen.

Összességében az európai politikai elit üdvözli a kínai befektetőket, feltéve, ha azok elfogadják az európai játékszabályokat. Ez nem minden esetben így történik.

A Kuka német robotgyártó cég kínai felvásárlása egyelőre hiába minősül egyedi esetnek, felerősítette a protekcionista hangokat. A kínaiak német piaci megjelenése nagy visszhangot váltott ki a német belpolitikában. A gazdasági miniszter azt szerette volna, ha a Siemens vásárolja meg a céget, de ők végül átengedték a lehetőséget a kínaiaknak. A tranzakció azért minősülhetett érzékeny témának, mivel a Kuka speciális, high-tech tartalmat állított elő.

Mások szerint a kínai terjeszkedés nem jár nagyobb haszonnal az európai lakosság számára, mivel az ázsiaiak inkább kész és működő cégeket szeretnek átvenni, kevésbé hajlandóak fejleszteni, nem teremtenek munkahelyeket. De a kínaiak Európában előszeretettel céloznak meg kevésbé érzékeny vagy pénzügyi nehézségekkel küzdő ágazatokat is.

Vagy itt van az újabb példa, a német Aixtron esete, amelyet a kínai FGC alap vásárolt volna fel. A kínai érdeklődésre az amerikai titkosszolgálatok figyelmeztették Berlint, hogy a cég megvásárlásával a kínaiak fontos katonai technológia birtokába juthatnak. Barack Obama végül rendeletben akadályozta meg az üzletet. Indoklásul a deal nemzetbiztonsági kockázatát hozta fel.

Naív Európa és a kínai dömping

A fent említett törvény-tervezet ugyanis már egy sokadik, kiherélt változata a javaslatnak.

 Az eredetileg megfogalmazott EU-s javaslat a kínai nyomulás és nem fair biznisz letörése érdekében, miszerint kizárta volna az olyan cégek részvételét, amelyeket nem piaci, hanem állami szándék vezérel,

elbukott.

Korábban Matthias Machnig, német gazdasági miniszter a The Diplomatnak elárulta: a kínai cégeknek gyakran nincs egyértelmű tulajdonosi hátterük, sokszor azt feltételezik, hogy valójában azokat a kínai állam birtokolja.

Jó, mi ezzel a probléma?

Az, hogy az ilyen kínai cégek, amelyek állami támogatással a hátuk mögött érkeznek az európai piacra, nem a klasszikus szabad piaci szabályok szerint működnek. Több esetben előfordult már, hogy a kínai érdeklődő sokkal nagyobb árat tudott ajánlani egy cégért, csak azért, mert maga mögött tudta a kínai állam támogatását – ez pedig egyszerűen nem az a fair verseny, amihez Európában eddig hozzászokhattunk.

„A globalizációnak vannak szabályai”

jelentette ki nemrég Macron francia elnök, aki beleállt a protekcionista intézkedés-tervezetbe. Szavait Merkel Németországa a háttérből diszkréten támogatta. Csakhogy a kérdésben Európa nyugati fele sem volt egységes. A gazdasági válságban kiütött déli gazdaságoknak jól jött a kínai pénz. Ismert példa a görögországi pireusi kikötő kínai felvásárlása, amelynek hozománya a Budapestig elképesztő összegért tervezett vasúthálózat felújítása, kiépítése.

De a görögökön kívül nem támogatták az idén nyáron beterjesztett francia-német szigorításokat a hollandok, a portugálok, és a csehek sem. Nem történt meglepetés: csak a lightosabb ellenőrzés kapott zöld jelzést. Tehát csak a stratégiai és csúcstechnológiát gyártó szektorokban felbukkanó gyanús üzleti ajánlatokat blokkolhatná az EU.