Úton az Európai Egyesült Államok felé – ilyen Európát szeretnének a liberálisok

Milyen ma a hangulat az Európai Unióban? Milyen kihívások előtt áll a szervezet? Melyek azok a területek, ahol változtatnunk kellene? Mi a különbség Orbán Viktor 1 és Orbán Viktor 2 között? Emmanuel Macron francia elnök a párizsi Sorbonne Egyetemen elmondott beszéde előtt néhány nappal elhangott egy másik, az Európai Unió jövőjéről szóló beszéd is, Pozsonyban. Guy Verhofstadt, az európai liberálisok vezetője előadását most teljes terjedelmében elolvashatja az Átlátszó Világtérkép blogján is!

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Újratervezné az Eu-t Franciaország, de a német választások bekavartak. Mindez nem zavarja a franciákat és Macron sikeres elnöki kampányát Európában szeretnék megismételni. Kampányba kezdtek, az egész kontinensen szervezik mozgalmukat. Közép-Európában is.

A francia elnök még kampánya megkezdése előtt indította el En Marche! (Gyerünk!) mozgalmát: 250 ezer önkéntes személyesen szólította meg a választókat, mit változtatnának meg Franciaországban. Macron a politikai pletykák szerint a beérkezett válaszok alapján rakta össze választási programját. Most valami hasonlót szeretne európai szinten is létrehozni. Ez egy olyan pro-európai, nem csak liberális választópolgárokból álló választási tömb lenne, amely a 2019-es EP választásokon Macron európai „En Marche!” EP frakcióját alapozná meg. A legszorosabb kapcsolat eddig a liberális ALDE pártcsaláddal jött létre.

„Nem akarjuk ezt az új európai mozgalmat csak az ALDE liberális EP frakciójára építeni. A liberális csoport az alap lenne, tervünk, hogy más frakciókból, a szocialistáktól és a néppártiaktól is becsatlakoznak hozzánk”

ezt már az En Marche! mozgalomban a határon túli – Benelux – franciákat képviselő Pieyre-Alexandre Anglade (31) képviselő nyilatkozta a Politiconak, aki azt sem titkolta, hogy Közép-Európában is folyamatosan dolgoznak kapcsolatrendszerük kiépítésén.

Ezért vettek részt a franciák, személyesen az egykor saját magát Macronhoz beajánló Anglade is, a Progresszív Szlovákia párttá alakulása apropóján tartott konferencián. A térségből megjelent a lengyel Nowoczesna, az osztrák NEOS és a magyar Momentum Mozgalom képvielője is. A franciák visegrádi hálózatépítéséről bővebben itt olvashat.

Ilyen ez a liberális Visegrád – Orbán-ellenes alternatíva alakult Pozsonyban

Ezen a pozsonyi többpárti konferencián szólalt fel Guy Verhofstadt, az Európa Parlament liberális frakciójának (ALDE) vezetője is. A beszéd teljes egészében itt megtekinthető, illetve, a videó alatt, szerkesztett formában, olvasható a szöveg magyar fordítása is.

„Csodálatos részt venni Szlovákiában a visegrádi országok között ezen a találkozón. Most arról fogok beszélni önökkel, amely az önök mozgalmának az egyik alapvető értéke lesz. Az önök mozgalma egy pro-európai mozgalom, reméljük, hogy az önöké lesz az egyetlen ilyen társaság Szlovákiában.

Remélem, hogy önök ezt az utat fogják választani, mert Európában és Szlovákiában már elég populista és nacionalista mozgalom van. Nem ismerem jól a szlovák belpolitikai helyzetet, csak néhány EP-képviselőt az önök hazájából. Az egyik közülük mindössze néhány hétig volt velünk, szerintem önök tudják, kire gondolok, aztán hirtelen hopp, eltűnt, kiugrott. Nyilvánvalóan azért, mert számára túlságosan pro-európaiak voltunk.

Szerencsésnek érzem magam, hogy önök idén vágtak bele mozgalmuk megszervezésébe és nem tavaly, mert akkor egy nagyon depresszív beszédet mondtam volna . Ma sokkal optimistább vagyok az európai projektet illetően, és éppen ezért érdemes a szlovákiai problémákat is pro-európai szemmel megközelíteni. Miért?

Milyen a hangulat ma az Eu-ban?

Időközben, egy évvel a brexit után, számos dolog történt Európában. Mindenki azt mondta, „Ó, meglátod, a brexit csak a kezdet. Egy dominó-effektust fogunk látni, jön a Frexit, majd a Nexit, aztán a Dexit és az Auxit.

Bizony, Ausztria is ki fog lépni, mivel Hofer elnökjelölt a választási kampányban ezt ígérte. De abban a pillanatban, amikor ezt mondta, gyakorlatilag elvesztette az elnökválasztást. A választások harmadik körében háromszáz ezer szavazó otthagyta Hofert és leszavazott Van der Bellenre. Miért? Mert Hofer annyit mondott, talán el fogjuk hagyni az Eu-t és az eurózónát, ami háromszázezer ember reakcióját váltotta ki: soha! És átszavaztak Van der Bellenre.

És ugyanez történt, néhány hónappal később, Hollandiában, ahol mindenki azt gondolta, hogy Wilders pártja lesz a legnagyobb és lehetetlen lesz kormányt alakítani a szélsőjobboldali, migráns-ellenes párt nélkül. És ki nyerte a választásokat? Két pro-európai párt. A 66 és a Zöld Párt. És ez a két párt egyenként akkora, mint Wilders pártja, tehát ketten kétszer nagyobbak, mint Wilders pártja.

És aztán történt Franciaországban, ami történt, ahol az elnököt szintén egy pro-európai agenda alapján választották meg az emberek. Emmanuel Macron, francia elnök-jelölt a kampány során azt mondta, nézzétek, az európai szuverenitás sokkal fontosabb, mint a francia szuverenitás. Ha ezt valaki tíz évvel ezelőtt mondja, diszkvalifikálják, de még csak meg sem hívnak a pártok közötti vitára. Ma ezzel a szöveggel megnyered a választást, mert az emberek nem hülyék.

Az emberek sokat kritizálják az Eu-t. Én is sokat kritizálom az Eu-t.

Mindannyiunknak vannak kritikai észrevételei az Európai Unióval kapcsolatban. Meg kell változtatni. Meg kell reformálni. De elpusztítani? Soha a büdös életbe!

Nem elpusztítani akarjuk az Eu-t. Mert pontosan ez történt a brexit kapcsán is. Boris Johnson még ma is politizál, ha esetleg nem követik, ma miket mond, akkor érdemes követni a twitter csatornáját vagy a Facebookját, érdemes megnézni a legutolsó posztjait. Ezt ugyanaz az ember posztolja, aki korábban tényleg nemet mondott az Eu-ra, teljes brexitet akart, ott akarta hagyni az összes Eu-s előírást, és egy olyan CETA megállapodást akart kötni velünk, mint Kanada, esetleg még egy kis minimális közös biztonságpolitikával megfűszerezve.

Szóval a brexit valóban egy masszív sokkot okozott a közvéleményben, de a dominó-effektus helyett éppen az ellenkezője történt, egy inverz dominó-effektus indult meg. Európa talpra állt. Ez persze nem azt jelenti, hogy akkor most minden működik az Eu-ban és nincs szükség reformokra.

Mert mi a probléma ma az Európai Unióval?

Fotó: Tomáš Halász Photography, Pozsony, Szlovákia.

Legfontosabb, hogy megértsük: a felelősségünk közös. Önöknek itt Szlovákiában, nekünk Belgiumban, másoknak Franciaországban, ami egy kicsit nagyobb ország, tehát nagyobb felelősséggel is jár, és így tovább, az összes tagországban azt kel látni, hogy mindannyiunk felelőssége az Eu mélyreható reformjainak végrehajtása úgy, hogy az működőképes legyen. Egy valódi Európai Unióvá kell válnunk. Mi is ma a probléma?

Éppen ez, hogy ma nem működünk unióként.

Ez ma nem egy unió, hanem csak 27-28 állam laza konföderációja, 27 tagállam egyhangú döntéseken alapuló csoportja. Hogyan működhet ez így?

Van itt önöktől északra egy ország, Lengyelország, amely az egyhangú döntés szabálya miatt eltűnt egy évszázadra. Volt egy pillanat a lengyel történelemben, amikor a lengyel parlament úgy döntött, hogy minden döntését egyhangúlag fogja elfogadni, csakhogy egyszer sem sikerült ilyen döntést meghozni és több, mint száz évre eltűntek – na pontosan ez az, amit nekünk az Eu-ban el kell tudni kerülni.

Európa még ma is 28 állam-, miniszterelnök kormányközi testülete, amely évente négy-öt alkalommal összejön, hogy egy kicsit irányítsák Brüsszelt. De ezt hogy lehet így csinálni, hogyan lehetséges ez?

Jó néhány évig én is miniszterelenökként dolgoztam. De Európa irányítása nem az én munkám kellett volna hogy legyen, ma ezt a feladatot egy európai kormánynak kellene végeznie. Olyan európai intézményeknek, mint a polgárok által megválasztott Európai Parlament vagy az európai nemzeteket képviselő Európai Szenátus, nekik kellene kormányozni, mert az nagyon nem oké, hogy négyszer-ötször összejövünk és megbeszéljük dolgainkat.

Hasonlítsuk össze magunkat az USA-val, vajon, hogyan nézne ki, ha az Egyesült Államok úgy működne, mint az EU?

Lenne ötvenvalahány amerikai kormányzójuk, akik évente négyszer-ötször találkoznának Washingtonban és egyhangú döntéseket próbálnának meghozni minden olyan fontos kérdésben, amivel az országot kormányoznák. Csakhogy az egyik kulcsfontosságú ügyben Alaszka kormányzója nemet mond, nem ért egyet a döntéssel és minden megáll, semmi nem történik. De tegyük fel, nem egy ellenkezőnk van, hanem három. Képzeljenek el három Trumpot! Oké, ha lenne három Obamájuk, nem bánnám, talán három Trump egy kicsit már sok, de képzeljük el.

California kormányzója azt mondja: remek pénznem ez a dollár, de nem tetszik és nem akarom a közös pénz bevezetni Kaliforniába, inkább fizetek pesetával, mert még a 19. század második felében is azzal fizettünk errefelé.

Florida kormányzója azt mondja: nagyon szép kis szervezet ez a Határ-, és Partiőrség Szervezet, de mi inkább nem vennénk részt benne, és egyedül fogom csinálni, sokkal jobban, mint ti.

Washington kormányzója ezt mondja: igazán remek szervezet ez az FBI, de nem veszek részt benne, inkább saját magam oldom meg a problémáim.

Európai Bizottság helyett európai kormányt!

Az Európai Unió ma pontosan ugyanígy működik, miközben még kivételekkel is megpakoljuk a döntési mechanizmust. Mások mag-Európáról kezdenek el beszélni, mint az önök miniszterelnöke is (Rober Fico), de számomra egyetlen mag-Európa van, amelybe minden Eu tagállam tartozik, kivétel nélkül. Ami azt is jelenti, hogy minden államra ugyanaz a szabály vonatkozik, kivétel nélkül.

Ezek a belső viták ezért értelmetlenek, mert számunkra egy működőképes Eu a legfontosabb, és ha ez az Eu működni fog, az azt is jelenti, hogy egyes esetekben kisebb is lesz. Például itt van az Európai Bizottság. Hölgyeim és uraim, nincs szükségünk 29 bizottságra.

Először, bizottság. Már az elnevezés is egy kicsit a Szovjetunióra emlékeztet. Másodszor nincs elegendő jogkörünk sem, hogy az EU költségvetés egy százalékából 28 bizottságot adjunk a világnak.

Egy kisebb európai kormányra van szükségünk, nagyjából 12-15 főre és ennyi.

Közvetlenül az európai polgárok választhatnák meg egy nemzetek feletti listáról. Ez az oka annak, miért toljuk ezt a témát Franciaországgal, Olaszországgal és számos más tagállammal ennyire, mert az embereknek jogukban áll megválasztani közvetlenül saját, európai vezetőiket is, nem csak nemzeti kormányukat és nemzeti parlamentjüket.

Ezért van szükségünk az eurózóna irányítására is.

Mindig azt mondtam, egy állam használhat egy pénznemet vagy használhatja egy másik ország valutáját, ilyenre példák azok az országok, amelyek dollárral vagy euróval számolnak el, de az ellenkezője nem létezik. Egy pénznem nem létezhet úgy, hogy nincs mögötte állami hatóság vagy költségvetés, kincstár, gazdasági irányítás és egy pénzügyminiszter, aki a központi bank mellett áll – ez utóbbi szerencsére létezik, mert ha nem lenne, nagy bajban lennénk.

Közös határvédelemről és európai hadseregről

Szükség van az EU külpolitikájának megváltoztatására is, létre kell hozni egy Európai Védelmi Uniót, mert nyilvánvaló, hogy a NATO-nak megvan a maga szerepe és én nem szeretném a NATO-t megduplázni. Ezért úgy fogalmazok, hogy az Európai Védelmi Unióra mint az Észak-Atlanti Szövetség egyik pillérjére van szükségünk. De miért szükséges ez?

Mert erőfeszítéseket kell tennünk védelmünk érdekében. Tudják mennyit költünk ma Európa védelmére? Nagyjából az amerikai katonai kiadások 42 százalékát, amely a második legnagyobb ilyen tartalmú katonai költségvetés és háromszor nagyobb összeg, amit Oroszország költ ugyanerre a célra.

Csakhogy a hatékonyság az egy nagy probléma. Európa a 42 százalékos amerikai büdzséhez képest mindössze az amerikai hadsereg működésének 10-15 százalékát képes produkálni. Nem vagyok matematikus, de itt valami nagyon nem működik hatékonyan. Konkrétan háromszor kevésbé vagyunk hatékonyabbak. És itt nem lesz semmi meglepetés, ez azért történik, mert mindent megduplázunk.

Rendelkezésünkre áll a legjobb stratégiai légierő, taktikai helikoptereink vannak, megfelelő orvosi szolgáltatásaink, csakhogy mindezt megduplázzuk Európában (nemzeti szinten – BB). És ez az oka, miért vagyunk ilyen hatástalanok is. Éppen ezért lenne szükségünk egy egységes európai hadseregre is, amely magában hordozná azt a bizonyos hozzáadott értéket is.

A magánszektorban minden multicég alkalmazottja tudja, mi az a bizonyos hozzáadott érték: ez a nemzetek feletti együttműködés. Csak, mi, politikusok félünk nemzetek felett együttműködni.

E félelem oka nagyon egyszerű: félünk, hogy elveszítjük hatalmunkat. Félünk áthelyezni szuverenitásunkat és hatalmunkat egy másik szintre, amely nagyobb elkötelezettséget igényelne tőlünk.

Az Eu migrációs politikájáról

Fotó: Tomáš Halász Photography, Pozsony, Szlovákia.

Ugyanez az nagyobb elkötelezettség hiányzik a migrációs-kérdésben is.

Ez a téma jelenleg top topic, de azt látnunk kell, hogy az Európai Unió felé történő migrációs áramlás természetes következménye annak, hogy nem létezik európai migrációs politika. Nem létezik európai határőrség és nem létezik európai partiőrség sem. Most kezdjük el létrehozni, az Eu költségvetéséből 250 millió eurót különítettünk el erre a feladatra.

Hasonlítsuk újra össze magunkat az USA-val, ahol az amerikai határvédelemre 62 billió dollárt fordítanak. De mi most azt gondoljuk itt Európában, hogy a 250 millió euróból meg fogjuk tudni az amerikaiakhoz hasonlóan oldani. E nonszensz, természetesen.

Az Európai határ-, és partvédelem kialakítása egyben a migrációs-, és menekültügyi politika kezdete és nem a végjáték, ahogy azt sokan hiszik és teszik.

Európának szintén szüksége van egy új menekültügyi rendszerre, de ez nem Dublin lesz, mert a dublini rendszer a színtiszta nemzeti egoizmusra alapult. Hogy is működött eddig? Azt mondják egyesek, ó, ez a görögök problémája, ó, ez az olaszok problémája, de én biztosíthatom önöket, amikor ezt a görögök és az olaszok meghallják, csak annyit fognak tenni, hogy megszabadulnak majd a kötelezettségeik alól és hagyják a területükön rekedt embereket Európába beözönleni.

De Európának szintén szüksége lesz a legális migráció fenntartására is, hiszen ez az egyetlen egy módja, hogy felvegyük a harcot az illegális migráció és az emberkereskedelem, csempészet ellen. Tisztességes úton kell ezt megszervezni, ahogy az amerikaiak vagy a kanadaiak csinálták a zöld kártyával, nekünk ezt a kék kártyával kell megtenni, mert csak így fogjuk tudni kezelni a migrációs hatást. Az összes többi megoldás olyan, mintha a fejed bedugnád a homokba és ezzel csak teret és lehetőséget adunk a nacionalistáknak és a populistáknak a politikában, miközben a megoldás annyira nyilvánvaló.

Az európai terrorizmusról

És ugyanez lehet elmondani a terrorizmus elleni harc témájában is.

Minden terrortámadás kapcsán – és itt most 2004-től, 2005-től, Madridtól és Londontól kezdve az összes azt követő terrortámadásra gondolok – elvégeztük a szükséges elemzéseket és mi történt? Kiderült, hogy a terrortámadásokat elkövető emberek ismertek voltak már az összes országban egy ország kivételével, ahol éppen a terrortámadásokat elkövették. Ez az oka, amikor folyamatosan jobb koordinációról beszélek és az információ csere magasabb szintre helyezéséről két.. nem is hallom többé ezt a szót.

A bűnüldözés esetében is minden kapacitásunk és technikai képességünk bővítésére már európai szinten van szükségünk

ahogy azt az amerikaiak teszik az FBI esetében vagy a németek a Bundeskriminal keretében, ez utóbbi a számos belföldi terrortámadás és a müncheni merénylet után vált valódi ügyosztállyá.

Ez az a lépés, amit meg kell tenni és ez az egyetlen módja a terror elleni küzdelemnek. A terroristák már nem ismerik a határokat a rendőrségeink, titkosszolgálataink még igen, mivel nem vagyunk képesek hatékony információcserére az államaink között.

Ez lesz az Európai Unió jövője, de ez nem azt jelenti hogy mindent az Európai Uniónak kell megoldania és a nemzetállamok eltűnnek, csak akkor van értelme, ha megtaláljuk azt a bizonyos hozzáadott értéket, amelyet nemcsak be tudsz az embereknek mutatni és bizonyítani, mert akkor képesnek kell lennünk európai szinten cselekedni, európai, demokratikus keretek között, az Európai Bizottságot leváltó kis európai kormány irányítása által és az Európai Parlament egyidejű felügyelete mellett.

Az új, többpólusú, globális világról

Mert ez az út mindenhol a jövőbe, amely drámaian megváltozott. Ki az, aki még elhiszi, hogy olyan nemzetek, mint Franciaország és Németország képesek lesznek a jövőben egyedül megvédeni nemzeti érdekeiket egy európai együttműködés és támogatás nélkülözésével?

A holnap világa különbözik mai világunktól, amely már most sem a nemzetállamok világa, sajnálom.

Mai világunkban birodalmak léteznek és csak remélni tudjuk, hogy ezek a világbirodalmak jók lesznek és nem gonoszak. Talán van valami elképzelésed itt most a gonosz birodalmáról, ok, inkább tartsd magadban.

Ez itt már a holnap világa. Például Kína, amely nem egy nemzet, hanem egy civilizáció, oly sok etnikummal. Vagy India, amely kétszáz etnikumból és húsz különböző nyelvből áll és ezzel párhuzamosan négy világvallás hazája és egyben a világ legnépesebb demokráciája. Ilyen egy igazi világhatalom. És ugyanez vonatkozik Amerikára is, ahol talán a jövőben többen fognak beszélni spanyolul, mint angolul.

Amerikáról jut eszembe, itt kell elmondanom, hogy ez azt is jelenti, hogy Amerika is egységes. De más szempontból ez nem igaz, hiszen ötven állam létezik, mindegyik önálló alkotmánnyal. Mi, európaiak legalább egy témában előrébb járunk, mint ők, amikor nálunk már teljes a konszenzus a halálbüntetés eltörlését illetően, az USA-ban még nincs a témában egyhangú álláspont. De ez a jövő útja. Oroszország, Amerika, Kína, India és a többi állam, az ő példájuk mutatja, csak így tudjuk megvédeni közös érdekeinket, gazdasági érdekeinket, humanista-, és európai értékeinket, nemcsak a külső, de a belső fenyegetés ellen.

Belső fenyegetés: Mr. Orbán

Amikor Mr. Orbánra gondolok, akkor Orbán Egyesre gondolok és nem Orbán Kettesre.

Orbán Egyes, akit ismertem, találkoztam is vele 2000-ben a Benelux vs Visegrád államok tárgyalásai során, még liberális volt. Orbán Kettes, a mai változat, illiberálissá változott, ő az Orbán Egyes ellentéte. Szóval az Eu-t nem csak kívülről, de belűről is érhetik kihívások, gondoljunk Lengyelországra és Magyarországra.

Ha meg szeretnénk védeni érdekeinket, ennek a módja a közös jövő, ami egy egységes Európát jelent.

És ebben az Európában önök ugyanolyan nagy szerepet fognak játszani, mint Németország és Franciaország vagy a Benelux alapító atyák vagy Olaszország vagy bármely más európai ország.

Most huszonheten vagyunk, de a jövőben lehetünk többen is, vegyük csak például a balkáni országokat. A legjobb módja a problémák és az egymás közti feszültségek elintézésének, ha azt családon belül oldjuk meg. Legalábbis jobb megoldás, mintha katonákat küldenénk a helyszínre, ahogy azt most tesszük.

Újra megismétlem, ez az üzenetem a számotokra: álljatok az egységes Európáért folytatott küzdelem élére. Hadd menjen csak az összes többi párt populista és nacionalista irányba, de ez a ti győzelmetek lesz, mert ti vagytok az egyetlen és igaz pro-európai mozgalom.

Nagyon köszönöm”.

Balról, jobbra: Guy Verhofstadt (ALDE), Pieyre-Alexandre Anglade, a Macron kampánystáb tagja, Iveta Radičová, szlovák ex-miniszterelnök, Zora Jaurova, PS. Fotó: Tomáš Halász Photography, Pozsony, Szlovákia.

Írta és fordította: Bőtös Botond