A Visegrádi Csoport (V4) regionális alternatívája, a Slavkovi Háromszög (S3) beindulása után a V4-en belül is alakul egy új választási lehetőség az orbáni illiberális úttal szemben: Közép-Európa liberális pártjai találkoztak Pozsonyban és hirdettek meg közös regionális szintű, EU-barát politikát, amellyel visszaterelnék országaikat az európai közösségbe és újra életet lehelnének a halott V4 együttműködésbe is.
“Néhány ország szembe megy az európai értékekkel, és aláássa az európai szolidaritást és egységet. Mások csak rövidtávon gondolkoznak. A regionális együttműködés széttöredezett, ilyen formában nem lehetséges konstruktívan együttműködni Európa jövője érdekében. Különösen a visegrádi csoport az, amire ráfér egy tatarozás és új kihívások”
Többek között ez áll abban a közleményben, amelyt négy kis közép-európai liberális párt képviselője írt alá a múlt héten, Pozsonyban. A találkozó apropója a tavaly zászlót bontott szlovákiai mozgalom, a Progresszív Szlovákia (PS) projekt párttá alakulása volt. Az eseményen Magyarországot a Momentum Mozgalom (Soproni Tamás), Ausztriát a Neos (Angelika Mlynar), Lengyelországot a Nowoczesna (Ryszard Petru) képviselte, de eljött Pozsonyba a belga Guy Verhofstadt, az európai liberálisok gyújtó hangú beszédeiről elhíresült frakcióvezetője is.
“Visegrád halott”
idézte meg az Átlátszó júniusi cikkének címét a lengyel Nowoczesna vezetője a csoport közös sajtótájékoztatóján, ahol az is elhangzott: mind a négy mozgalom az Eu belső magjában szeretné látni hazáját.
A közép-európai liberálisok szerint a térségre az elszigeteltség és stagnálás jellemző, miközben a kontinens több országában szeretnék kihasználni az új körülményeket és alapjaiban megreformálni a közös európai projektet. A V4 országai bezárkóznak az európai politika megbízhatatlan szereplőivé váltak, ezért a négy szervezet összefogva szeretne küzdeni egy másik Közép-Európáért. Ez nagyjából a pozsonyi liberális diagnózis és nyilatkozat lényege.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy eközben a budapesti kormány hatalmas összegeket költ az “erős és hatékony” és “megkerülhetetlen” V4 brandjének propagálására is. De a V4 csoport működését a magyar elnökség idején demonstratív és felszínes jellegű találkozók jellemzik eddig, és előfordul, hogy a csehek és a szlovákok már csak államtitkári szinten képviselik országukat. Az Orbán-kormány kármentése nem véletlen, ajánlom elolvasásra korábbi cikkeinket a témában:
A lengyel-magyar tandem ellenkezésének lényege, hogy láthatóan nem szeretnének részt venni egy szorosabb európai együttműködésben, amely érdekében lejjebb kellene adni a nemzeti szuverenitásból. De egységes európai gazdaság-, védelmi-, és migrációs politikát csak együttműködve lehet kialakítani. Orbánék azért vannak bajban, mert a „2017, a lázadás éve” budapesti elképzelés nem jött be, sőt, ellenkezőleg: a francia-német tandem eltökéltnek tűnik, hogy megújítja az EU-t. A cseh és szlovák liberális értelmiség nem véletlenül követeli a helyi elittől: hagyjátok ott Visegrádot, lépjetek el a magyar-lengyel párostól.
Amikor azt látjuk, hogy a szélsőjobboldali-etnicista mozgalmak is európai, nemzetek feletti mozgalomba tömörülnek, nem lehet kérdés: a 19. századi értelemben vett nemzetállamoknak vége, a nemzeti érdekérvényesítés alapjaiban alakul át: mindenki tudja, az európai országoknak fokozatosan le kell bontani jelenlegi szuverenitásukból is. Ezért is anakronisztikus Lengyelország és Magyarország illiberális fordulata és a nemzeti szuverenitásra való folyamatos hivatkozás is. Erről bővebben:
Az Európai Unió érzékeli, hogy a lengyel és budapesti kormány nem egyenlő a lengyel és magyar néppel, noha Macron, francia elnök augusztusban Magyarország és Lengyelország felé erős jelzést küldött, amikor kihagyta kelet-európai körútjából Varsót és Budapestet. A közép-európai térségben egymás után alakulnak meg az illiberális kihívást elfogadó pártok, amelyekkel a brüsszeli politikusok is szót értenek. Legújabb cikkemben bemutatom a pozsonyi találkozón részt vett új liberális kezdeményezések egy részét valamint potenciális térségbeli szövetségesüket.
Melyik a legerősebb cseh hoki támadósor?
Jágr, Štěstí, Náhoda (Jágr, a Szerencse és a Véletlen) – szól a régi cseh(szlovák) szóvicc.
Egy olyan országban, ahol a november helyett Levélhullást (Listopad) vagy a május helyett Virágzást (Kvéten) mondanak, ott nemcsak megbocsáthatók az ilyen szóviccek, de az is kevésbé meglepő, ha a belpolitikában, a magyar ballibsizéshez képest, kevésbé bántóan megbélyegző elnevezésekkel látják el egymást a politikai táborok.
„Az igazságnak és a szeretetnek győzedelmeskednie kell a hazugság és a gyűlölet felett” – fogalmazta meg a 89/90-es rendszerváltás idején Václav Havel, a csehszlovák demokratikus átmenet ikonikus arca a később klasszikussá váló és sokat idézett mondatát. A cseh köznyelvben, 2000-es évektől, a Havel emberjogi politikáját képviselőkre – a fenti tételmondat alapján – egyre többen használták, pejoratív értelemben, az “Igazságszerető” (Pravdolaskár) ember kifejezést. A 2015-ös európai menekültválság idején aztán a Pravdolaskár emberek új elnevezést kaptak:
Sluníčkář, azaz “Napraforgó” ember.
Ha egy szlengszótárba kellene írni egy definíciót, akkor egy érzelmileg telített, pejoratív értelemben használt szóról írnék, amelyet az inkább baloldali, liberális beállítottságú, a világra nyitottabb, kissé naív, multikulti-párti, lelkes és pozitív személyiség jellemzésére használnak. A mindenkori német nyelvi hatás miatt a kifejezés eredeztethető a német Gutmensch kifejezésből is. A sluníčkář kifejezés ma már teljesen meghonosodott, például a Cseh Távirati Iroda (ČTK) egy hírében is láttam. Ennek oka az volt, hogy egy menekültekkel szolidáris tüntetés résztvevői önelnevezésként kezdték el használni a megbélyegzésnek szánt kifejezést.
Mindezt azért tartottam fontosnak most elmesélni, mert láthatóan Közép-Európa országaiban az etnicista-populista politika túlsúlya mellett, az Eu-barát, emberjogi alapú politika hívei hirtelen valódi képviselet nélkül maradtak. Meglepő tény, hogy Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban vagy Lengyelországban – egészen a közelmúltig – nem volt olyan politikai mozgalom, amely nyíltan beszélne Európa föderalizációjáról, a szorosabb együttműködés szükségességéről, a bevándorlás árnyaltabb megközelítéséről és egy közös Eu-védelmi politika, illetve menekültügyi rendszer kialakításáról.
Ezt a politikai képviseleti hiányt ismerték fel Szlovákiában a Progresszív Szlovákia (Progresivné Slovensko, PS) mozgalom megalapítói.
Ezek a liberálisan és progresszíven gondolkodó emberek – hasonlóan Csehországhoz – Szlovákiában is megkapták a „napraforgó” vagy a „pozsonyi kávéház” (vö: „prágai kávéház” vagy budapesti kávéház„) címkét, noha tudjuk, a liberális érvek napjainkban is a közbeszéd részei. De Szlovákiában is érvényes az állítás, miszerint, ezt a nézetrendszert kevés politikus meri – népszerűségvesztéstől félve – nyíltan felvállalni. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a progresszíven gondolkodó emberek nem léteznének és, jogos a felvetés: miért nem rendelkeznek egyértelmű politikai képviselettel.
Na, de kik azok a progresszív szlovákok és kire szavaznak?
Szlovákiában évek óta tart az össznépi tülekedés a politikai paletta jobbközép oldalán a volt kétszeres kormányfő, Mikulás Dzurinda korrupciós botrányai miatt széttört pártjának (SDKÚ) elárvult szavazóiért.
Ismert: a progresszív középhez tartozó szavazók Szlovákiában történelmi-kulturális okokból máshol helyezkednek el, mint Magyarországon. Ide tartozik például a vallásos jobboldal (az egykori Dzurinda-féle SDKÚ) is, de a hagyományos baloldali-liberális szektor kisebb, mint Magyarországon. Jelenleg ezek a szavazók megoszlanak a nevében baloldali Smer, a szlovák-magyar párt (Híd-Most), a kereszténydemokraták (SDKÚ) és a szlovák liberálisok (SaS), illetve az új formációk (PS, Együtt) között.
A legutolsó felmérők megmutatták: a szélesebb értelemben vett jobbközép térfélen nagy a választói igény a meglévő pártok mellett – SaS, OĽaNO, Siet, Sme rodina, KDH, Hid-Most – új politikai kínálatra.
Az egyik ilyen új formáció a PS, amely nem sokkal előzte meg az idei év másik új kezdeményezését, a Miroslav Beblavý-féle „Együtt – Polgári Demokrácia” (Spolu) elnevezésű projekt párttá alakulását. Mindkét párt liberális, pro-európai, emberjogi alapiú politikát tervez erős szocális érzékenységgel. A teljesség kedvéért jegyezzük meg, létezik egy harmadik új projekt is, a Richard Rybníček által bejelentett Toska-projekt, amely az előző liberális kettőshöz képest inkább kereszténydemokrata bázisú, de szintén erősen Európa-barát kezdeményezés.
A PS kezdetben egy liberális-progresszív értelmiségi csoport köré szerveződött. Sokan közülük Kiska, szlovák köztársasági elnök holdudvarához köthetőek. Sokan úgy tekintettek a PS-re, mint Kiska elnök projektjére. Felmerült a pletkya, Kiska elnöki mandátuma lejártával a végrehajtó hatalomba szeretne váltani. De ezt a forgatókönyvet máris kettétéphetjük: nemrég, egy év hezitálás után, Kiska bejelentette, nem akar semmi más lenni, csak köztársasági elnök. Így a PS kvázi vezetők nélkül maradt, a jelenlegi arcok (Štefunko, Truban) ismertsége nagyjából nulla, a pártnak van mélysége, szakértői, támogatói, de nincs arca.
A PS a hozzá lehető legközelebb álló politikai szövetségesének tekinti az Együttet, de nincs szó az összeolvadásról. Az átlagszavazó szemében a két új párt teljesen egyforma, fogalmuk sincs, mi a két alakulat közötti különbség. Az Átlátszó olvasója viszont már tudja, hogy az Együtt inkább néppártosabb, a PS ideológikusabb és nyiltan beleállnak népszerűtlen témákba: néhány napja a párt ismert arca a menekültek befogadása mellett érvelt.
Ki áll a PS mögött?
A törzsgárda a 2016-os szlovák országgyűlési választások után kezdett rendszeresen találkozni.
De a nyugati értelemben vett “progresszív” jelző, amelynek leginkább a Corbyn-Tsipras-Sanders balos irányzat feleltethető meg, egyelőre Szlovákiában nem tűnik túl népszerűnek. A kérdés adja magát:
Megreformálható-e a szlovák progresszív baloldal?
Kiforrhat-e egy új, nyugat-európai értelemben vett baloldali párt a szlovák belpolitikai szcénán? Egyáltalán: milyen irányba fejlődhet a Progresszív Szlovákia?
A PS projekt a balliberális szlovák szavazónak szimpatikus lehet, de legalább ugyanannyi veszélyt is hordoz számukra. A PS arcainak kedvenc szófordulata, hogy jobb és baloldal felosztás már nem érvényes (pl: Martin Dubéci, Michal Truban) – csakhogy, ezt az érvet korábban Szlovákiában a jobboldali-liberálisok – például: Mikuláš Dzurinda – Európában a Tony Blair féle harmadik utat és neoliberális reformot képviselő politikusok használták.
Hogy a PS profilja és szavazótábora a Momentumhoz hasonlóan nem letisztult, mutatja az a közjáték is, hogy a szlovák ultrakonzervatív (jobboldali, vö: Magyarországon “ballibsi”) televíziós ikon Štefan Hríb műsorában szintén szimpátiáját fejezte ki ennek az eredetileg balosabb társaságnak. Nincs új a nap alatt: Szlovákiában, egy nyugati értelemben vett balos, progresszív párt a közélet jobbközép figuráiból formálódik. Ezért fennáll az a fejlemény, hogy e potenciális jobbközép szavazótábor saját képére formálhatja a pártot.
Közbevetés: Ez a helyzet annyiban tér el a magyarországihoz képest, hogy nálunk ez a jobbközép progresszív tábor még nem létezik. A Fidesz által szinte teljesen lefedett és etnikai nacionalista szólamokkal elkábított magyar “jobboldali” szavazótábor egységes. De ez lehet a Momentum esélye is: megszólítani azokat a Fideszből kiábránult, alapvetően jobboldali szavazókat, akik határozottan Európa-barát politikát és a menekültekkel szembeni emberséges bánásmódot és az egységes európai migrációs politikát támogatják.
A Progresszív Szlovákia esetében ugyanaz a kérdés, mint a Momentum Mozgalomnál: képviselhetik-e az autentikus, progresszív baloldalt a jobbközépről érkező politikusok, hiszen e balos irány politikai és világnézeti meggyőződésből fakad és nem egy formálisan deklarált pártpolitikai programból. Mivel a PS vezetőinek eddigi megszólalásai felettébb ellentmondásosak voltak a témában, megkerestem Martin Dubécit, a PS egyik szervezőjét.
“A jobb-, és baloldal körüli kérdések gyakran felmerülnek a PS-sel kapcsolatban. De a szlovák politika progresszív térfele számunkra azt jelenti, hogy a jobb-, és baloldali ideológia történelmi vitái helyett, hogyan leszünk képesek alkalmazkodni a jövőhöz és azokhoz a változásokhoz, amelyek e jövőre felkészítenek. Ilyen értelemben a PS a szlovák politikai paletta közepén áll.”
– válaszolta Dubéci a PS politikai orientációját firtató kérdésünkre.
Jól láttam, a csehek nem írták alá a pozsonyi nyilatkozatot?
Igen, jól. A PS szervezői nem is titkolták: szándékosan nem hívták meg a súlyos eloligarchodási tüneteket mutató Andrej Babiš pártelnök által jegyzett ANO mozgalom képviselőjét Pozsonyba.
Babiš pártja az ALDE, európai liberálisok frakciójában ül. Ha a néppárti Manfred Webernek problémája van az Orbán-féle Fidesszel, ugyanez elmondható Guy Verhofstadt liberális frakcióvezető esetében a cseh párttal kapcsolatban is.
Érdekelt, hogy Dubéci pártszervező milyen esélyeket lát a most létrejött pozsonyi együttműködés csehországi bővítésére. Megtudtam, hogy a PS-hez ideológiaialg legközelebb a cseh Zöldek állnak, de ők az Európai Zöldek Pártja frakció tagjai, ezért őket nem hívták meg.
Rákérdeztem az új cseh proeurópai liberális mozgalomra is, amely létrejöttét Macron mozgalma inspirálta. Dubéci elmondta, ismerik őket, de nincs hozzájuk közvetlen kontakt. “Természetesen nem ellenezzük a kapcsolatot, ha látjuk az együttműködés fontosságát és az értékek kompatibilitását”, tette hozzá.
„Tak Jo!” – Macron inspirálja a cseh „EnMarche!” mozgalmat
„Hát oké” – nagyjából így lehetne lefordítani az új cseh, pro-európai és liberális kezdeményezést, amelynek eredettörténete hasonlít a magyarországi Momentuméhoz: felnőtt egy 20-as, 30-as generáció, akik nem tudnak egyik cseh pártra sem szavazni, ezért maguk indítottak el egy mozgalmat, amelyet Macron franciaországi választási sikere motivált.
Igaz: egy lépéssel hátrébb vannak, mint a PS és kettővel, mint a MoMo: csak most kezdtek a bejegyzéshez szükséges aláíráírások összegyűjtésébe, illetve létrehozták saját Facebook oldalukat. A harmincas polgári aktivistákból körvonalazódó csoport elnevezése magyarázatra szorul, mert nehéz pontosan magyarra lefordítani. A francia inspiráció miatt mindenképp a macroni „EnMarche!” (ti. “Lendültben!” vagy „Előre!”) cseh megfelelőjét szerették volna adni a mozgalom nevének, de nem találtak rá megfelelő cseh kifejezést. Végül azért döntöttek a “Tak jo!” mellett, mert a csehek ezt akkor mondják, ha eldöntötték valamiről, hogy belevágnak: “Hát oké!”, csináljuk.
Ahogy a Momentum esetében Magyarországon, vagy a PS esetében Szlovákiában, Csehországban is sokakat az érdekel, ki vagy kik állnak az új kezdeményezés mögött.
“Úgy kezdödött az egész, hogy néhány barátommal együtt, Lex Paulson meghívott Franciaországba”
nyilatkozta a 35 éves Petr Bouška mozgalomalapító, aki egyébként cseh-svájci kettős állampolgár, ezért rendszeresen ingázik Prága és Zürich között.
A cseh sajtó szerint a francia-cseh kapcsolat azzal magyarázható, hogy Macron elsöprő franciaországi Eu-barát sikerét most megpróbálja összeurópai mozgalommá szélesíteni, amelynek része, hogy szövetségi rendszert hozna létre a kontinensen és a 2019-es EP választások után saját európai frakciót alakítanának.
De ki ez a Paulson?
Lex Paulson egy amerikai politikai tanácsadó, aki korábban Barack Obama kampányát is segítette. Azt mondják, idén Emmanuel Macron elképesztően sikeres kampányához is sok köze volt. Rétorikát, emberi jogokat és politikatudományt tanít a párizsi Sorbonne Egyetemen.
Paulsonnal a cseh DV TV is készített egy angol nyelvű interjút májusban Macron győzelme után, kattintson ide, ha érdekli, az amerikai tanácsadó véleménye a francia választásokról.
Őt látogatta meg néhányszor a harmincöt éves Petr Bouška és baráti társasága. Többször részt vettek a Macron kampánystáb stratégiai ülésein is. Elmondásuk szerint, Macron óriási győzelme után döntték el: megpróbálják Csehországban is.
Az amerikai Csehországhoz hivatalosan úgy kapcsolódik, hogy nemzetközi tanácsadóként segíti a vezetői megoldások fejlesztésében, közösségi döntéshozatalok és a polgári szerepvállalás megerősítése érdekében elindított Demokrácia 2.1 (D21) projekt működését, amely mögött a cseh Karel Janeček korrupcióellenes aktivista, matematikus és filantróp áll. Nemrég Janeček megerősítette: ő áll anyagilag a “Tak Jo!” mozgalom mögött is.
Érdekesség: nemrég a magyarországi Momentum is meglátogatta az En Marche! kampánycsapatát.
Pro-európai, progresszív és liberális,
Ezekkel a szavakkal lehetne címszavakban a csehek macroni mozgalmát, amely hasonló űrt töltene be a cseh belpolitikában, mint Szlovákiában a PS. Ambícióik is hasonlóak: indulnának az őszi parlamenti választásokon és összefognák az olyan néhány százalékos, kisebb ellenzéki, Eu-barát pártokat, mint például a Zöldek (vö: LMP) vagy a Kalózpárt (vö: Kétfarkú Kutyapárt).
A cseh pártpalettán létezik még egy hangsúlyosan pro-európai elkötelezettségű, jobbközép párt, a Top09, amelyet Magyarországon Karel Schwarzenberg nevével köthetnek össze. Sok cseh számára azonban nehezen választható ez a párt, mert soraiban politizál magas elutasítottságú Miroslav Kalousek, volt pénzügyminiszter is, aki sokak szemében a “cseh” Gyurcsány Ferencet személyesíti meg.
Mennyi esélyük van az új liberális pártoknak?
A politikai jelszavakon kívül, a frissen alakult liberális ellenzéki csoportok közös jellemzője, alacsony támogatottságuk.
Igaz, a lengyel Nowoczecnának már mértek tíz százalékot is, a szeptemberi felmérések szerint a lengyelek 5-6 százaléka választaná őket. Az osztrák Neos hét százalék körül mozog, a magyar Momentum három és öt százalék között mérték. A cseh “Tak jo!” esetében jelenleg tart a párttá alakulási folyamat, a szlovák Progesivné Slovensko a közvélemény-kutatási cégek egyelőre még nem mérik az új pártot, potenciális szavazótáboruk a jobbközépről és a jobboldali szavazótáborból érkezhet.
A hagyományos jobbközép-liberális mezőnyben a cseh TOP09 hozza a 10-12 százalékot. A cseh Kalózpárt és Zöldek évek óta az öt százalékos bejutási küszöb környékén mozognak. Szlovákiában az SDKÚ szinte mérhetetlen. A szlovák liberális párt, a Sas, jelenleg a második a közvélemény-kutatási listákon, de népszerűségét euroszkepticizmusával és menekült-ellenes rétorikájával alapozta meg – tőlük a PS vezetése igyekszik megkülönböztetni magát.
A szlovákiai Híd-Most pártot 6-7 százalékon mérik. Szavazótáborának hatvan százaléka magyar, negyven százaléka szlovák, erősek a vegyesen lakott területeken, de a magyar többségű településeken is. Egyre több szavazatot kapnak a magyar romáktól, de van már szlovák roma szavazójuk is. A szlovák szavazóik elsősorban a városokban élő értelmiségiekből kerülnek ki.
Fontos: az etnikai szlovák szavazók öt százaléka (!) úgy döntött, hogy direkt és szándékosan egy másik etnikai pártot választ, de további 10 százaléknyi szlovák szavazó szimpatizál ezzel a párttal.
Ez egy nagyon radikális döntésnek minősíthető, amely egy olyan etnikailag homogén országban, mint Magyarország, nagyjából értelmezhetetlen.
Mit üzenhetnek a liberális V4-ek?
Megmutatni magunkat, hogy létezünk és választhatóak vagyunk,
így lehetne összefoglalni a pozsonyi találkozón elhangzott beszédek és előadások lényegét.
Láthatóan e pártok és mozgalmak számára egyelőre nem az a fontos, hogy hányan vannak és milyen a százalékos támogatottságot mérnek a közvélemény-kutató cégek. Az egységes európai projekt számára sokkal fontosabb, hogy ezek a liberális, pro-európai mozgalmak megalakultak és képesek a közép-európai, cseh, szlovák, magyar, lengyel és osztrák szavazó számára alternatívát állítani a korrupciós botrányok tárházát produkáló Orbán, Kaczinski, Fico-, és Zeman-féle etnicista-populista, és sokszor Eu-ellenes, illiberális politikával szemben.
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
