Miért bünteti az EU Magyarországot a kvóták elutasítása miatt, miközben Szlovákiát dicséri?

Az Európai Unió történelmének egyik legnagyobb konfliktusa idején júliustól Magyarország fogja betölteni a visegrádi csoport elnöki tisztségét. Varsó, Prága, Budapest és Pozsony nemet mond a 2015-ös európai menekültválság során az Eu területére lépett menekültek automatikus elosztására, miközben négyüknek, összesen, alig több, mint tízezer menekültet kellene átvenni. A nyugati országok elképesztő csalódásként élik meg a V4-ek önzését, akik szerintük csak az előnyöket keresik az Eu-ban. Brüsszel visszaszerezte önbizalmát, a visegrádiak eltökéltnek látszanak, mi várható? 

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Brüsszelben a napokban valami megváltozott. Múlt hét kedden az Európai Bizottság (EB) bejelentette: kötelezettszegési eljárást indít az Eu Magyarország, Csehország és Lengyelország ellen, mert e három ország nem fogad be menekülteket az elfogadott menekültkvóták alapján. A szervezet ugyanezzel a lendülettel megdicsérte Szlovákiát és Ausztriát. Miközben Szlovákia volt az az ország, amely a témában először keveredett jogi vitába az Eu-val, amelyhez később Magyarország is csatlakozott. Hogyan lehetséges ez? Egyáltalán: hogyan jutottunk el idáig, hogy Európa a hidegháború vasfüggönye mentén újra kettéhasad?

Aláírtuk, de nem tartjuk be

Az alaphelyzet az, hogy Magyarország – és a többi V4 ország is – 2016 februárjában aláírta az Eu területén rekedt menekültek relokációs, azaz elosztási döntéseiről (2015 június és szeptember) szóló dokumentumot, amely az áll, hogy a Görögország és Olaszország területére bejutott menekülteket szétosztjuk egymás között.

Ez egy olyan jogi kötelezettség, amit illik betartani, hiszen a törvények mindenkire vonatkoznak, még az EU-ban is. Csakhogy korábban, 2015 szeptemberében, a minősített többségi döntéssel elfogadott jogszabályt, amelynek értelmében az EU tagállamainak 160 ezer, Olaszországban és Görögországban tartózkodó, nemzetközi védelemre jogosult menekültet kellene befogadniuk ideiglenesen, az egyes országokra megszabott kötelező kvóták alapján, 2 év alatt,  Magyarország nem szavazta meg. Hasonlóan tett Szlovákia, Csehország és Románia is. Lengyelország megszavazta a döntést.

Ráadásul Szlovákia, és nem sokkal később Magyarország, eljárási hibákra hivatkozva megtámadta az Európai Bíróságnál a miniszteri tanács 2015 szeptemberi, kétharmados többséggel meghozott döntését a Görögországban és Olaszországban rekedt menekültek kötelező szétosztásáról. Emlékeztetőül: Magyarországnak a határozat értelmében 1294 főt kellene áthelyeznie, ám mostanáig csak hazánk és Lengyelország nem fogadott be ilyen alapon egyetlen menekültet sem. Szakértők szerint döntés 2017 októbere és decembere között várható. Részletesebben a “kárpát-medencei ellenállásról” itt olvashat.

Pacta sunt servanda

„Van három közép-európai ország, amely nem csinál, ismétlem, nem csinál semmit, több, mint egy éve. Tehát egyetlen egy menekültet sem vesznek át Görögországból és Olaszországból, ahol táboraikban több tízezer menekült gyűlt össze.”

Ezt már a görög Dimitris Avramopoulos migrációért felelős Eu-biztos nyilatkozta június elején arról, hol tartunk most és mit gondol Brüsszel: a megállapodásokat teljesíteni kell. Ezt a közös Eu szándékot Orbán is aláírta 2016 elején. Azóta az Eu a menekültügyi rendszer átalakításának (új Dublin) javaslatával, illetve az olasz és görög földön rekedt menekültek Eu-n belüli szétosztásával reagált a menekült-válságra (kötelező kvóták). Napirendre került azon országok megbüntetése is, amelyek nem hajlandók aktívan részt venni a projektben: szankciók meghirdetése helyett a struktrurális alapok befagyasztását vagy megvágását javasolták. Végül a napokban az EB elindította a kötelezettszegési eljárást a V3-ak ellen.

Mi ez az új Dublin?

Ez az új menekültügyi rendszer, amely, fontos hangsúlyozni, egyelőre még tervezet formájában van a tagállamok előtt. Ez a javaslat – amely a svéd Wikström EP képviselőnő nevéhez fűződik – többek között, az alábbi főbb ajánlatokat tartalmazza:

• minden Eu tagállam felelősséget vállal a menedékkérőkért
• védelmet kell nyújtani minden arra rászoruló menedékkérő javára, akik számára ez nem szükséges, azokat vissza kell juttatni, civilizált módon, hazájukba
• az összes menedékkérőt azonnal regisztrálni, amikor az Eu területére lép
• az Eu tagállamainak meg kell védeni az Eu külső határait

Wilkström tervezete még csak javaslat, de jelenleg az Eu-ban olyan a hangulat, hogy még ha a V4 országok szembe is szállnának a tervezettel, jó eséllyel, egyszerű többséggek, meg fogják azt szavazni. Foglaljuk össze röviden a rendszer működését! Egy védelemre jogosult menekült abban az országban kapna menedékjogot, ahol belépett az Európai Unió területére. Amennyiben az adott határországban meghaladja az így regisztált és menedékjogot kapott emberek száma az előre meghatározott limitet, akkor az újabb menedékkérők automatikusan átirányítják egy harmadik országba, azaz máshol kapnak esélyt.

Hogy állnak most a menekült kvóták?

Az Olaszországban és Görögországban rekedt menekültek szétosztásának programjának keretében eddig 29 033 menekültet helyeztek el az EU különböző államaiban.

• Egyértelmű, hogy a 2015-ös terv – tehát 150 ezer menekült szétosztása 2017 szeptemberéig – nem valósul meg
• Csakhogy 2017 január-június időszakban több, mint tízer személyt osztottak szét, amely minimum ötször több, mint az előző év azonos időszakában
• Forrás: Európai Bizottság 

Csakhogy hiába mondják erre a visegrádiak, hogy ez is bizonyítja a rendszer működésképtelenségét, a nyugati államokban az az általános narratíva, hogy ez az áthelyezett 10-12 százaléknyi ember egy szuper eredmény és csak azért nem haladunk gyorsabban, mert keleten blokkolják az Eu közös szolidaritási politikáját. Ez az optimizmus köszön vissza az Eu új dublini javaslatával kapcsolatban is. Az új rendszer első és második hangzásra is nagyon elméleti síkon mozog, de jelenleg nyugaton ezt a megoldást tekintik az Eu-ban a legoptimálisabbank, amely a szolidaritás elve alapján működik. És ehhez az optimizmushoz kapcsolódik még az Eu eltökéltsége is: aki most nem lép egyszerre, annak vállalnia kell a következményeket.

2017: nem a lázadás éve 🙁

Felmerülhet a kérdés: honnan jön Brüsszel magabiztossága, az Európai Bizottság miért most támadja meg kötelezettszegési eljárás formájában a xenofób, populista politikát állami szintre emelő (az orbáni propaganda nyelvén: “lázadó”) országokat?

A 2015-ös európai menekültválság óta a közhangulat megváltozott. A kontinensen a válság hatására megerősödő populista, xenofób politikai válaszokat a nyugat-európai országok társadalmai leszavazták. Ez a politikai erődemonstráció az osztrák Alexander van der Bellen zöld-liberális politikus elnökké választásától az alig több, mint egy hete lezajlott nagy-britanniai választásokig és a brit konzervatív többség elvesztéséig értendő. A holland, a francia választások és a német választási előrejelzések alapján kijelenthető: a szélsőjobb populizmus 2016-bam Donald Trump amerikai elnök megválasztásával érte el tetőpontját.

A menekültválság témájában a Fideszhez hasonló elveket valló, potenciális nyugat-európai politikai szövetségesei közül, a francia Le Pen alapos vereséget szenvedett és várhatóan ez lesz a német AfD sorsa is. Nem segíti a visegrádi országok politikai álláspontjának hatékonyabb képviseletét a Brüsszellel szemben mindig különutas álláspontot képviselő Nagy-Britannia távozása, a brexit sem. A nemzetközi légkör megváltozása, az Eu, mint projekt megerősödő támogatása, az európai egység megerősödése adja most 2017 tavaszán Brüsszelnek az erőt egy határozottabb fellépésre a bezárkózást választó kelet-európai államok ellen.

Üdv Kelet-Európában!

Budapestről vagy Prágából nézve a brüsszeli menekültügyi terveket egy dolgot biztosan meg kell állapítani: ami jól hangzik az Európai Parlamentben és jól mutat egy A4-es papíron, az a valóságban számos helyen sebezhető és beleütközhet a valóságba.

Ilyen tényező lehet, hogy a V4 országok lakosságának jó része nem támogatja a menekültek Eu-szintű automatikus szétosztását, de még a kijelölt kvóták feltöltését sem. 2016 őszén minden a visegrádi országok vezetői egységesen eltemették a menekültek elosztását előiíró Eu-s elképzelést. Szijjártó Péter külügyminiszter szerint politikailag halott a kötelező kvóta. Robert Kalinak, szlovák belügyminiszter szerint a kvóta-projekt eredménye katasztrófális, Fico miniszterelnök szerint a kvóta ötlete halott. Sobotka cseh miniszterelnök szintén halottnak minősítette a kvótákat. Egyáltalán, nehéz lenne említeni a visegrádi országokból olyan politikust, aki szerint a kvóták működnek. Sőt, az Európai Bizottság szakértői hasonlókat mondanak. Csakhogy: eddig senki nem talált ki még a létező szabályozásnál jobbat, hogyan tudnák érvényre juttatni az Eu-ban a szolidaritás elvét mindenki számára igazságos módon.

A magyarok többsége nem akar kerítést az országhatáron egy regionális közvéleménykutatás szerint

Hiába írja a kormánypárti Magyar Idők, hogy „A visegrádi országok megkerülhetetlen tényezők lettek az Európai ­Uni­ón belül„, ez nincs így. A V4-eknek most az egész kontinensen nagyon rossz hírük van a politikai döntéshozók többsége között, ráadásul elvesztették legfontosabb szövetségesüket is, Nagy-Britanniát. Az Európa Parlament frakciói nagyon eltökéltek, a kvótákról legkésőbb 2017 nyarának végén szavazni fognak. De nézzük, mi a helyzet az egyes visegrádi országokban, milyen közhangulat várja Európa keleti felében az új dublini egyezményt.

Szlovákia már az Eu belső magjában játszik?

Az elmúlt napok legmeglepőbb fejleménye, hogy az EB eljárást indított Csehország, Magyarország és Lengyelország ellen, de a kvótákat ugyanúgy ellenző Szlovákiát kihagyták, és megdicsérték változó álláspontja miatt.

Richard Sulík, a közvéleménykutatások szerint második legnépszerűbb, de csak nevében liberális párt (SAS) elnöke állítja: Brüsszel és Fico titkos háttéralkut kötött a menekültek kvóták szerinti befogadásáról. Fico mindent tagadott és meglepődött múlt heti parlamenti felszólalásában, de hangsúlyozta: Szlovákia jövőjét továbbra is az Eu belső magjában képzeli el. Egy biztos: Szlovákia kihagyása nem jelenti azt, hogy északi szomszédaink automatikusan az Eu belső tagjai közé tartoznak, ugyanakkor, mindenki számára világos:

a migráció kérdése vízválasztó lehet, hogy melyik ország tartozhat az Eu belső magjához.

És akkor ez az oka, hogy a szlovákokkal kesztyűs kézzel bánik Brüsszel?

Nem biztos. Egyes magyarázatok szerint azért, mert a szlovák kormány megígérte, át fognak venni száz menekültet Görögországból. Ez egy nem túl magas szám, de mindenképpen több, mint nulla, amit a többi V4 ország fel tud mutatni a témában és elméletileg összesen 10 167 menekültet kellene befogadniuk. Korábban Szlovákia – önkéntes alapon – befogadott 149 iraki keresztényt, amelyből 87 ember még Szlovákiában tartózkodik, azóta három kisgyerek már Szlovákiában született. A többiek időközben visszatértek Irakba.

De ezt az érvet erősíti az osztrákok kihagyása is az eljárásból. Nyugati szomszédunknál közel kilenc millió ember él. A lakosság 1,6 százaléka török, 4,2 százaléka muszlim vallású. 2015-2016-ban Ausztria 90 ezer menekültet fogadott be. Az áthelyezési programot most elutasították első körben, de amikor az Európai Bizottság szankciókkal fenyegette meg Bécset, Wolfgang Sobotka belügyminiszter megígérte, hogy befogadnak még 50 embert. Ez a lépés pont elegendő volt arra, hogy békén hagyják őket és máris kikerültek – a szlovákokkal együtt – a kötelezettszegési eljárás alól.

Milan Nič elemző a berlini Német Külügyi Tanács think-tank munkatársa a szlovák sajtónak azt nyilatkozta, hogy Ausztria és Szlovákia ügyesen és okosan politizált.

„Miért nyitnának egy újabb frontot az Európai Bizottsággal, amikor úgyis részt vesznek a közös, EU-szintű intézkedésekben? Csodálkozom a cseheken, bár megértem, hogy a helyi szociáldemokratáknak bezuhant a támogatottságuk és választások előtt állnak. Csakhogy Németországban is kampány van, elég csak Shultz kancellár-jelölt Magyarországot említő nyilatkozataira gondolni”.

A szlovák elemző itt arra gondolhatott, hogy az Európa Parlament egykori elnöke világosan Orbán tudtára adta: ha Magyarország – és a V4-ek – nemet mondanak a kvótákra, akkor ez a nemleges válasz érvénybe lép az eddigi anyagi támogatások területén is.

Emlékeztetőül: Orbán a magyar parlamentben azt mondta, Magyarország nem enged Brüsszel zsarolásának és visszautasítja a kötelező áthelyezési kvótákat. Schulz így szólt vissza: „Orbán azt mondja, ez (a menekültválság) német probléma. Hát akkor tisztázzunk valamit. Amikor az agrárpolitikáról van szó, Orbán azt mondja, „Igen, kérem”. Amikor a támogatásokról van szó, Orbán azt mondja, „Igen, kérem”. De amikor a menekültpolitikáról van szó, Orbán ezt mondja: „Nem kérem”. – Na, ez számunkra elfogadhatatlan.„

Etnicista hatalomátvétel a cseh szocdemeknél

Csehországra a magyar ellenzék maradékaiban gyakran úgy tekintettek, mint a V4-ek „legeurópaibb” szigete, de Csehországon belül is, elsősorban a prágai értelmiségi körökben élt a remény, hogy bekerülhetnek a francia-német tandem által vezetett többsebességes Eu belső magjához – Sobotka bukásával ezt most el kell felejteni.

A csehek 12 menekültet fogadtak be a kvótájuk alapján, civil szervezetek segítségével, iraki keresztények letelepítésével is próbálkoztak. A kormányzó szociáldemokraták programjában szerepel a menekültek befogadása. Sobotka 2017 márciusában jelentette: Csehország kész befogadni menekülteket Görögországból, úgy tűnt, a visegrádi egység megtörik. Áprilisban kitört a cseh kormányválság. Úgy tűnt: a szociáldemokraták képesek lehetnek európai alternatívát mutatni az Európa Parlamentben (EP) a liberális frakcióban ülő, de Csehországban egyre keményebb menekültellenes szólamokkal politizáló, az őszi cseh parlamenti választások fő esélyesének számító ANO párttal szemben. Babiš pénzügyminisztert, egyben az ANO elnökét, Sobotkának sikerült kipenderíteni a kormányból, de a kormányválság utáni közvéleménykutatási adatok szerint az ANO népszerűsége változatlan maradt (30 százalék), míg a szocdemeké bezuhant (10 százalék).

Csehország is elindult az orbáni úton

Babiš pácban, Sobotka feltámadt – ki nevet a végén Csehországban?

Sobotka nevéhez hiába kapcsolható több hasznos reform, a közvélemény a szocdemek körüli apróbb korrupciós ügyek és a menekültekkel szembeni puhább álláspontja miatt bünteti a pártot. A májusi-júniusi közvéleménykutatási adatok a szocdemek további gyengülését mutatták. Éppen ezért a múlt héten Sobotka lemondott pártelnöki pozíciójáról és a helyét az otthoni fegyvertartás bevezetéséről és a menekültekkel szembeni kérlelhetetlen álláspontjáról elhíresült Milan Chovanec belügyminiszter vette át. Tamás Gáspár Miklós fogalomkészletét használva, a Magyar Szocialista Párt után (MSZP), a cseh szociáldemokrata párton belül is megtörtént az etnicista hatalomátvétel, amely illeszkedik a visegrádi országokban megfigyelhető általános trendhez.

De mi köze Botkának Csehországhoz?

„A lényeget illetően tehát az Orbánt gyűlölő „hivatalos” (parlamenti vagy parlamentbe törekvő) ellenzék megadta magát Orbán Viktornak. Ezen semmilyen rikácsoló tolvajozás és diktátorozás nem segít. A jövőre esedékes országgyűlési választásokon a migránskerítést pártoló pártok fognak versengeni egymással.” – írja TGM a Kettős Mérce blogon, és hozzáteszi: „Botka orbánizálni (orbánosítani) kívánja az Európai Unió közös határvédelmét”, (…) de „Botka evvel nem áll egyedül„, írja és igaza van, ugyanez történt most Csehországban is a cseh szocdemeknél is.

Csehországban a szocdemek etnicista fordulatának a cseh „baloldalon” a ČSSD nemzeti szocialistái és befolyásos héttérembereik, a Cseh Kommunista Párt („K“SČM), Miloš Zeman elnök és udartartása, valamint a cseh jobboldalon a Polgári Demokraták (ODS) EU-ellenes szárnya és az ANO tapsol felállva. Ezek a politikai erők, amelyek leginkább a francia Nemzeti Fronthoz, a német AfD-hez vagy a Fideszhez hasonlítanak, versengenek ősszel a cseh választásokon, miközben mindegyik előhívta a legrosszabb cseh történelmi hagyományt, amelynek gyökere Edvard Beneš germanofób, nemzeti-szocialista nézeteiben gyökerezik. Júniusban az ország második legnépszerűbb pártja, az ANO után, a cseh „kommunisták”.

A muszlim menekültek nem új jelenség Lengyelországban

Van egy ország a visegrádiak közül, amelyik már több, mint két évtizede közvetlen tapasztalatokat szerzett muszlim menekültekkel is. De a lengyelországi csecsen, és újabban tádzsik migrációról ma nem hallani, mert akkor megkérdezhetik: ha korábban nem volt gond, akkor most miért az?

„Teljesen megváltozna Lengyelország kultúrája és radikálisan csökkene az ország biztonsági szintje is„, nyilatkozta Jaroslav Kaczyński lengyel elnök, miért nem akarnak befogadni menekülteket a legnagyobb V4 országban. Nem volt ez mindig így. A lengyelek, a hagyományosnak mondható orosz-, és Putyin-ellenességük miatt, szimpatizáltak a csecsen függetlenségi háborúkkal. Ennek egyik eredmény az volt, hogy az elmúlt két évtizedben összesen 90 ezer csecsen menekültet fogadtak be. Ezzel az élménnyel és tapasztalattal érvelt 2015-ben Ewa Kopacz miniszterelnök is, amikor a nemzeti-liberális Polgári Platform által vezetett kormány megszavazta 7000 Görögországban és Olaszországban rekedt szíriai menekült befogadását.

„Lengyelország az elmúlt két évtizedben több ezer csecsen muszlimot fogadott be és soha nem történt terrortámadás az országban”, érvelt Kopacz a Sejmben.

Igaz, hogy a menekült-státust nem szórta két kézzel a lengyel állam a csecsen nemzetiségű orosz állampolgároknak sem, de a lengyel társadalom toleráns szemlélete a párizsi terrortámadások és a 2015-ös kormányváltás után megváltozott.Kaczyński a választási kampány idején, az ellenzéki PiS az akkori kormány korrupciós ügyei mellett, mind hangsúlyosabban beszélt a kampányban az ún. migránskérdésről. A PiS terrorveszélyre és a beilleszkedési problémákra hivatkozva ellenezte menekültek befogadását, a lengyel média valósággal rászabadította a 2015-ös magyarországi menekültválság képeit a lengyelekre.

Emlékezetes konteók ebből az időszakból: Orbán a magyarországi helyzet eszkalálásával Kaczinski pártjának segít választást nyerni, Ázsiában azt beszélik, a szerb-magyar határ már nem létezik, Magyarország oszlásban van és a Keleti pályaudvart a menekültek ostromolják. Ez és a Magyarországon kialakult jogi és hatásköri zűrzavar, illetve a dezinformációs propaganda váltotta ki az átlag lengyel félelmét, amely őket a Kaczinski párt felé terelte.

Ma már Varsó azt mondja, hogy a menekültek befogadásáról szóló megállapodást megszavazó PO-kormány „időzített bombát tett alájuk”, amit az új kormány csak „hatástalanított” azzal, hogy nemet mond a Eu kvóta-terveire. Mindeközben Duda lengyel elnök már egy menekült-ellenes népszavazás kiírását is belengette a 2019-es országgyűlési választásokkal egy időben, a Kaczyński párt támogatása folyamatosan növekszik (40 százalék), miközben az ellenzéki Polgári Platformé csökken (18 százalék). A térségben nem váratlanul, a cseh és a magyar Eu-barát politikai erők után, a lengyel ellenzék vezető ereje is kapitulált a szélsőjobbra tolódó közhangulatban:

Megtörtént az etnicista fordulat a lengyel ellenzékben is.

A népszerűtlen Kopaczot a PO élén Grzegorz Schetyna korábbi külügyminiszter váltotta. Az új pártelnök nem folytatta elődje menekült-barát politikáját, hanem a Kaczyński párthoz hasonlóan gondolkodó, a PO-ban mindig is létező konzervatív szárny segítségével hangnemet váltott. Az még csak a kezdet volt, amikor Schetyna szerint a PO azért vesztette el a választásokat a PiS-szel szemben, mert elfordult a mélyen vallásos emberektől. De legutóbb már ő is kijelentette: Lengyelország nem fogad be egyetlen menekülteket sem. Igaz, később azt hangsúlyozta, hogy a PO mindig ellenezte az „illegális migrációt”, de ő személy szerint nem ellenezné „néhány tucat ember befogadását, akik Lengyelországba akarnak jönni”.

Mit hozhat a jövő a visegrádi országoknak?

Budapest és Pozsony most a bíróság előtt Brüsszellel meccsel, de Prága és Varsó is hasonló jogi lépéseket tervez. A V4-ek jogi vitáját az Európai Unióval alapvetően meghatározhatja a kárpát-medencei országok keresetének elutasítása, de figyelembe vétele is.

– az Eu lendületben, ha a „kárpát-medencei ellenállás” elbukik, akkor a menekültügyi rendszer teljes reformja az Eu-ban könnyedén megvalósulhat többségi szavazással is, ahogy az történt 2015 szeptemberében a kvóták esetében.

– ebben az esetben – és ha a menekültválság okai a jövőben sem szűnnek meg – az ún. automatikus áthelyezés (relokáció) új dublini rendszerben az európai jogszabály fix részévé válhat.

– azok az országok, amelyek nem tartják tiszteletben a közös szabályokat, szankciókban részesülhetnek.

– ha a V4 országok – köztük Magyarország – az Eu belső magjához szeretnének a jövőben tartozni, akkor politikai döntést kell hozniuk és felül kell vizsgálniuk az európai szolidaritást elutasító álláspontjukat azon országokkal szemben, amelyekre túlzott terheket rak a menekültválság.

Ellenkező esetben ugyanis a helyzet úgy néz ki, mintha a visegrádi országok követnék az Eu-t elhagyó Nagy-Britannia tárgyalási stratégiáját: az Eu-val folytatott tárgyalások során csak az előnyös részekre tartanak igényt.

Írta: Bőtös Botond