Alig egy hónap telt el azóta, hogy a frissen beiktatott francia köztársasági elnököt nyílt levélben figyelmeztette 23 francia szerkesztőség: nem szólhat bele a sajtó munkájába. Ezúttal a kormánynak üzen a gall média, mert néhány nap alatt több aggasztó incidens is történt az amúgy általában „hibátlannak” minősített hatalomátvétel margóján.
Május 18-án, alig 4 nappal Macron beiktatása után, 23 francia szerkesztőség figyelmeztette nyílt levélben az újdonsült államfőt, hogy nem szólhat bele a sajtó munkájába. Ahogy arról korábban írtunk, ennek apropója az volt, hogy a kommunikációra különös gondot fektető elnök munkatársai több változást is megpendítettek a sajtóval való együttműködéssel kapcsolatban.
Ezek első látásra nem tűntek ugyan végzetesnek, de valóban arra utaltak, hogy az Élysée palota nagyobb kontrollra készül: az újságírók nem vehettek részt az első kormányülés utáni kivonuláson, amikor mód nyílik az új kormánytagok első miniinterjúira, és a hagyományos kormányfotó is nélkülük készült el. Az is felmerült, hogy a sajtóosztály válogatna az elnök programjait követő újságírók között, és ez csapta ki a biztosítékot.
Az egészen rendhagyó összefogás keretében, a francia média egészét lefedő tiltakozás – rádió- és tévécsatornák, köz- és kereskedelmi média, mérvadó jobb-, baloldali és liberális napilapok, alternatív portálok részvételével figyelmeztette az államfőt:
„Nem a köztársasági elnök vagy stábjának feladata, hogy döntsön a szerkesztőségek belső működéséről, a témaválasztásaikról, a szempontjaikról. Ez a döntés a szerkesztőségekre tartozik, és az azokat alkotó újságírókra, legyenek akár állandó vagy alkalmi munkatársak, szabadúszók, szerződésesek, riporterek, videósok, fotósok vagy rajzolók.”
Egy hónap sem telt el, és június 13-án újabb közös nyílt levél vonja kérdőre a kormányt: vajon van valami problémája a sajtószabadsággal?
Az ismét 23 szerkesztőség által szignált episztola több incidensre is utal. Az aláírók között szerepel az állami hírügynökség, az AFP; kereskedelmi csatornák, a jobbosnak tartott BFM TV, Europe 1 rádió, az M6 televízió híradójának stábja, és a vezető kereskedelmi tévé, a TF1; az állami közszolgálat több csatornája (France 2, France 3, Radio France); több fontos napilap (Libération, Le Monde, Le Parisien, Les Echos) és hetilap (L’Express, Le Point), de az oknyomozásairól ismert Médiapart is.
Az első egyre viccesebb fordulatokat vesz, miközben a kormányzó koalíció – Macron La République en marche (LRM) nevű, májusban párttá alakult mozgalma és a jobbközép MoDem – belső feszültségeit is jelzi.
Június 7-én, néhány órával azelőtt, hogy a közrádió egyik csatornája közreadta volna a MoDem európai képviselőit illető információit, amelyek velük kapcsolatban is felvetik a fiktív asszisztensi állások gyanúját, François Bayrou, e párt elnöke, nem mellesleg igazságügyminiszter személyesen hívta fel a közrádió oknyomozó szekciójának igazgatóját, hogy felelősségre vonja e „zaklatás” miatt. A sajtó érdeklődésére a veterán politikus közölte, hogy nem „a miniszter, vagy a pártelnök telefonált, hanem az állampolgár!”
A meghökkentő választ még komikusabbá teszi, hogy a miniszter, a Macron-féle jobbközép régi éllovasa, aki egyébként tavaly szeptemberben még a „nagy pénzügyi érdekcsoportok” jelöltjének látta jelenlegi főnökét, épp egy héttel korábban mutatta be törvénytervezetének főbb vonalait „a politikai élet moralizációjáról”. Bayrou e réges-régi projekjte ráadásul pont azon a napon került a sajtó elé, amikor előzetes nyomozás indult a vadiúj kormány egyik tagja ellen.
A szóban forgó kormánytag, a területi kohézió minisztere, Richard Ferrand egyben Macron pártjának főtitkára is, korábban szocialista politikus, 1998 óta bretagne-i önkormányzati, később regionális majd párhuzamosan nemzetgyűlési képviselő is. A sajtó több kényes ügyét ásta elő néhány hét leforgása alatt, amelyek mind összeférhetetlenségi problémákat vetnek fel, illetve a hivatallal való visszaélés gyanúját, a Ferrand által vezetett intézmények, majd politikai állásai kapcsán, volt munkaadója, családtagjai, illetve közeli ismerősei javát szolgálva.
A 2010 és 2015 közötti ügyek számos apró részlete közül talán a legmegnyerőbb, amikor a miniszter munkatársai azzal védekeznek fia 5 hónapos, kényelmesen fizetett parlamenti asszisztensi állásával kapcsolatban, hogy Bretagne-ban nehéz olyan fiatalt találni, aki „tudna írni olvasni, internetezni, és dolgozni akar”.
Az afférok miatt az ellenzék lemondását követelte, a konzervatív Republikánus párt (Les Républicains, LR) és az Anticor korrupció ellenes szervezet is feljelentést tett, a szocialisták is a kormányfő reakcióját hiányolták. Macron egyik elsőként csatlakozó szövetségesével kapcsolatban a hivatalos álláspont az, hogy csak egy vádemelés esetén kellene lemondania.
A miniszter is szerepel a 23 szerkesztőség nyílt levelében, méghozzá a nemzetgyűlési választások első fordulójának estéjén adott nyilatkozata miatt, amikor az újságírók gyűrűjében sajátos megvetéssel nyilatkozott azok „erőfeszítéseiről”, amelyek ellenére első helyen végzett, és esélyesként várja a második fordulót. Mintha a sajtó nem feladatát végezte volna, amikor feltárta Ferrand több mint zűrös ügyeit, és mintha a választók akarata fölülírná a politikusokkal szemben támasztott etikai elvárásokat vagy törvényes kényszereket.
Akadtak azonban ennél fenyegetőbb gesztusok is az elmúlt napokban az új hatalom részéről. Június 9-én a munkaügyi miniszter jelezte, hogy feljelentést tett lopás, szakmai titok megsértése miatt, miután a Libérationban megjelent egy olyan minisztériumi dokumentum, amely a munkaügyi reform lehetséges irányait részletezi. A minisztérium panaszt tett a dokumentum illetéktelen felhasználója, azaz az újság ellen is, a liberális napilap lapigazgatója pedig kemény hangú cikkben reagált a merőben szokatlan fellépésre.
Szerinte ezen az úton haladva tovább a minisztériumok „fekete dobozokká” alakulhatnak, amelyeket rendőrök és bírák védenek a közönséges halandóktól.
A hatalom birtokosait így megkímélik a közvélemény kíváncsiságától, akárcsak a magánszektorban, a „menedzser establishment” kívánalmai szerint. Csakhogy a miniszter asszony összekeveri a Danone-t és a Köztársaságot.
Pénicaud ugyanis korábban öt éven át a Danone személyzeti ügyekért felelős igazgatója volt, ezt megelőzően hasonló pozícióban dolgozott hat évig a Dassault Système óriáscégnél, emellett több nagy cég igazgatótanácsában foglalt helyet.
A Macron által összeállított hibrid kormány, amelynek vezetője és gazdaságpolitikusai jobboldaliak, de néhány illusztris tagja jobbközépről és a szocialistáktól érkezett, harmadrészt úgynevezett „civilekből” áll. A Magyarországon elterjedt értelmével szemben, itt a civil szó arra utal, hogy e személyek nagy része a magánszektorban, jellemzően nagyvállalatoknál dolgozott korábban, egyesek az állami és a magánszféra forgóajtóit is többször igénybe vették.
Muriel Péricaud munkaügyi miniszter a kormányfő Édouard Philippe társaságban, 2017. június 6-án, fotó: REUTERS/Charles Platiau
A karrierjét közhivatalnokként indító Péricaud mellett az egészségügyi miniszter asszonyt említhetnénk példaként, aki nemcsak az általa betöltött közhivatalokban fejtette ki több ízben, hogy a nagy gyógyszergyártók befolyása a közegészségügyi döntésekre csak falra festett rém, és le kellene állni az összeférhetetlenségi problémák firtatásával, hanem maga is úgy töltött be 3 éven át vezető pozíciókat a rákos megbetegedések Nemzeti Intézetében, hogy közben két nagy ipari szereplő boardjában is részt vett.
A két miniszter nem mellesleg a leendő kormány legnagyobb hatású reformjaiért lesz felelős a munkajog és a társadalombiztosítás terén.
Péricaud közben az adófelügyelet egy vizsgálatában is érintett, a francia vállalatok külföldi érdekképviseletével megbízott Business France igazgatója volt, amikor a közpénzből működő szervezet pályázati kiírás nélkül kérte fel a Havas ügynökséget egy 381 ezer eurós rendezvény megszervezésére Las Vegasban. Az esemény sztárvendége az akkori gazdasági miniszter volt, egy bizonyos Emmanuel Macron, aki 3 hónappal később hivatalosan is bejelentette, mozgalmat indít, egy akkortájt még csak sejthető cél, az Élysée-palota bevételének érdekében.
A Péricaud feljelentése által érintett leak egyébként arra utal, hogy a kormány a munkajogi tárgyalásokat vállalati szintre hozná az eddigi szektoriális vagy országos érvényű megegyezések helyett – ami jelentősen gyengíti a munkavállalói érdekképviselet esélyeit, különösen a nagyon alacsony szakszervezeti tagsággal rendelkező magánszférában.
A különös az, hogy ezzel a szivárogtatással párhuzamosan, számos más információ is érkezett informálisan a szerkesztőségekhez a kormány terveit illetően. Épp a munkajogi reformmal kapcsolatban a Le Parisien napilap adta közre a tervek főbb vonalait, de a Le Monde például a kampány egyik fontos motívuma, a külföldi, ún. kiküldetésben lévő munkavállalók helyzetét szabályozó direktívával kapcsolatban „pillantott be” a kormányzati tervekbe. A neoliberális államfő e téren szigorítaná, a francia munkavállalók védelmében, a szociális dömpinget lehetővé tevő európai szabályozást.
Úgy tűnik tehát, hogy a kommunikációt minden forrás szerint primordiálisnak, a kormányzás alfájának és omegájának tekintő Macron csapatai, a kívánatos, ha úgy tetszik, hivatalos szivárogtatások mellett nehezen viselik, ha a sajtó önszorgalomból oszt meg információkat a kormánytagokat illető korrupciós gyanúkról vagy a politikai tervekről.
Május 11-én egyébként még Macron pártja is panaszt tett egy újság ellen, amely a kampánycsapat hackerek által nyilvánosságra hozott mailjei, az ún. Macron Leaks alapján írt 4 cikket. A Lettre A nevű publikáció érdekesnek találta, hogy négy cikke közül csupán azt érinti a feljelentés, amelyben a mozgalom adományozóiról van szó – az abban megjelent információkat egyébként szerencsére leegyeztették magukkal az érintettekkel.
A szerkesztőségek nyílt levelének megjelenését egy sajátos csörte keretezte: a parlamenti választások első fordulójának másnapján a kormányfő Édouard Philippe jelezte, hogy nincs olyan, hogy egy miniszter magánemberként telefonálgat a közrádióba. A moralizációs törvénytervezetét hivatalosan szerdán beterjesztő Bayrou pedig a Le Monde-ban üzente meg, nem óhajt szájkosarat viselni, és neki is van „szólásszabadsága”. Pláne egy magánbeszélgetésben…
Miközben a politikus nevetségessé teszi magát – ami egyébként a MoDem befolyásának gyengítését kereső Macronnak nem is jön talán annyira rosszul –, ő is egyre gyanúsabbá válik az EP-képviselők ügyében. Az egyik, részben fiktív munkaerő az ő személyi titkárnője lenne, aki a jelenleg az európai ügyekért felelős, szintén MoDem miniszter asszony révén kapott volna fizetést. De a hétről-hétre rettegéssel várt Canard enchaîné szerint az egész MoDem pénzügyeiben óriási a kavar.
Ennél talán fontosabb az a vita, amely Macron „hegemonikus hatalmának” veszélyeiről szól. Egyre biztosabbnak tűnik, hogy június 18-án a franciák eddig sosem látott többséget adnak a Nemzetgyűlésben a köztársasági elnök pártjának, az összesen 577 férőhely akár 80%-ára is esélyes az LRM-MoDem. De mondjuk még egy szűkebb, 400 fős többség is komoly demokratikus aggályokat vet fel, vélik az elemzők, hiszen a törvényhozás vitái értelmüket vesztik, ha azok egy egyébként is strukturálatlan formáción belül zajlanak.
A formálisan alig egy hónapja létező LRM még alapító kongresszusát sem tartotta meg, a nagyrészt totális politikai újoncok saját elképzelései eddig sem voltak feltétlenül fontosak – ezeket felülírta az elnöki többség megszerzésének célja. Voltak olyan jelöltek, akik jelezték is az újságíróknak, nem érdemes politikáról kérdezni őket, ez a választás „nem erről szól”, másokról pedig az derült ki a kampány során, hogy egyelőre nem is tudják érthetően artikulálni politikai véleményüket.
Bár a törvényhozás feladata épp a végrehajtó hatalom kontrollja lenne, abban szinte mindenki egyetért, hogy Macron és kormánya engedelmes parlamenti támogatással számolhat. Ez azonban magára az elnökre és persze elsősorban a francia demokráciára is veszélyes lehet, hiszen komoly legitimációs problémákat vet fel, hogy a választásra jogosultak mindössze 15,4%-nak szavazatával valaki az egész alsóházat uralja.
Egy ilyen sajátos helyzetben még nagyobb a sajtó felelőssége, a következő időszak egyik izgalmas kérdése lesz, hogyan sikerül ennek a kihívásnak megfelelni.
Dobsi Viktória
Érdekel a külpolitika? Ha igen, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!
Címlapkép: Emmanuel Macron a Louvre előtt ünneplő tömeggel, választási győzelme estéjén, 2017. május 7-én; fotó: Getty Images, forrás.
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001
Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002
IBAN (USD): HU36120112650142518900500009
SWIFT: UBRTHUHB
Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Havi 5400 Ft Havi 3600 Ft Havi 1800 Ft Egyszeri PayPal támogatás
Ha van bankkártyád, akkor pár kattintással gyorsan tudsz rendszeres vagy egyszeri támogatást beállítani nekünk az adjukossze.hu oldalán.
Postai befizetéssel is tudsz minket támogatni, amihez „sárga csekket” küldünk. Add meg a postacímedet, és már repül is a csekk.
Néző, Szurkoló, B-közép és VIP-páholy kategóriás Átlátszó-előfizetések között válogathatsz a Patreonon.
Bárhol is dolgozol a világban, ha a munkáltatód lehetőséget ad arra, hogy adott összeget felajánlj egy nonprofit szervezetnek, akkor ne feledd, a Benevity-n keresztül az Átlátszónet Alapítvány is ajánlható.
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
Ma már óvodáskorú gyermekek állítanak elő saját tartalmat és tartják a kapcsolatot szintén kiskorú követőikkel, és ez nem mindig problémamentes.
Idén nyolcadik alkalommal osztották ki a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjat, két fődíjat, és két különdíjat osztott ki a zsűri.
Idén nyolcadik alkalommal adják át a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjat, amelyre a szegénység és a depriváció témakörét feldolgozó anyagokkal lehet pályázni.
A Daphne Caruana Galizia díj győztese idén a hatszáz áldozattal járó, menekültekkel teli halászhajó tragédiájának okait feltáró tényfeltáró cikk lett.
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!