Alakul a szociális jogok európai pillére, mit kezdenek vele a visegrádi országok?

Európa szociális dimenziójának kibővítése egyike a Juncker elnök által vezetett Bizottság fő prioritásainak. A szociális jogok európai pillére valójában nem más, mint az ezt célzó jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezések keretrendszere, amely az abban résztvevő tagállamok foglalkoztatási és szociális teljesítményének növelésére és egymáshoz közelítésére szolgál.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A Bizottság eredeti javaslata alapján a kezdeményezés az eurozónába tartozó tagállamokra irányult, azzal, hogy abban bármely tagállam részt vehet, az Európai Parlament azonban a Bizottság által vezetett konzultációhoz kapcsolódóan saját kezdeményezésére előkészített jelentése alapján idén januárban elfogadott állásfoglalásában ezen a korláton túllépve már az egész EU-ra vonatkozó pillért javasol. A tervek szerint tehát a szociális pillér az EU szociális vívmányaira építve – vagyis a hatásköröket újrarendező szerződésmódosítás nélkül – kíván szakpolitikai iránymutatásokat nyújtani a tagállamoknak.

A három fő célkitűzés: esélyegyenlőség és hozzáférés a munkaerőpiachoz, tisztességes munkafeltételek, valamint megfelelő és fenntartható szociális védelem mindenki számára. Az elképzelések szerint ugyanis az e területeken meghatározott EU‑szintű sztenderdek nyomán beinduló, a tagállamok szociális rendszereit érintő konvergencia jelentheti a megoldást a fejletteb EU tagállamok hazai közönségének szánt politikai kommunikációkban előszeretettel emlegetett szociális dömpingre, vagyis a bőkezű szociális ellátórendszerek keleti és déli országokból származó uniós polgárok általi kiaknázására.

Magyarország kimaradna

A magyar Kormány a kezdetektől határozottan ellenzi a szociális pillért, Orbán Viktor az adómegállapítás jogának állítólagos elvonása ürügyén már akkor nemzeti konzultációs kérdést épített a Bizottság kezdeményezése köré, amikor az még kifejezetten csak az eurozóna országaira irányult, és szó sem volt a Parlament kiterjesztő állásfoglalásáról. Az ellenállás valódi indoka vélhetően a – némileg eufemizálva – versenyképességi megfontolásokként emlegetett szempont, nevezetesen, hogy Magyarország jelenleg egyszerűen nem képes a nyugat-európaihoz hasonló szociális rendszert adaptálni. Ehhez a magyar gazdasági realitásból kiinduló földhözragadt indokhoz képest ezzel szemben a belpolitikában is sokkal jobban képviselhető másik érv a szubszidiaritásra való hivatkozás.

Így – bár a Bizottság minden, a szociális pillérrel kapcsolatos szövegben egyértelművé tette, hogy a pillér nem érinti az Unió és a tagállamok közötti hatáskör‑megosztást – a magyar fél még a Bizottsággal való tárgyalások során is hangsúlyozta, hogy a szakpolitikák alakításának, szervezésének, működtetésének és finanszírozásának továbbra is nemzeti hatáskörben kell maradni. Ez az üzenet, amelyet az uniós intézmények sem vitatnak, egyébként is illeszkedett a Fidesz Brüsszellel szembeni szabadságharcos kommunikációjába, így egyenes út vezetett ahhoz, hogy az EP elé kerülő kérdés a magyar európai parlamenti képviselők számára tisztán az otthoni pártkötődésük szerint legyen megítélhető, függetlenül saját EP frakciójuk álláspontjától.

A kérdés az Európai Parlament előtt

A témához kapcsolódóan eddig két alkalommal került sor parlamenti szavazásra. 2016 szeptemberében Guillaume Balas (S&D) szociális dömpingről szóló jelentését az EP 458 igen, 199 nem és 34 tartózkodás mellett elfogadta. A magyar képviselők közül a javaslatot 7-en támogatták, 9 képviselő ellenezte, 2 képviselő pedig nem szavazott. Feltűnő a javaslatot nem támogató magyar képviselők eltérése frakciójuk álláspontjától: bár a javaslat elfogadására az EPP által biztosított többséggel került sor, az Európai Néppárt magyar tagjai közül senki nem szavazott igennel.

2017. január 19-én került sor a Maria João Rodrigues jelentése alapján előkészített állásfoglalásról történő szavazásra. Ezt a javaslatot az EP 396 igen, 180 nem és 96 tartózkodás mellett fogadta el. Ami a magyar szavazatok megoszlását illeti, az ugyanazt a belföldi kormánypárt-ellenzék törésvonalat tükrözi, mint a 2016. szeptemberi szavazás, azzal, hogy ezúttal Szájer József egyetlen magyar EPP képviselőként támogatta a javaslatot, a szintén EPP tag Schöpflin György pedig tartózkodott.

A visegrádi országok megközelítése

A szociális pillérrel szembeni, versenyképességi szempontokon alapuló érvek kapcsán a magyar Kormány az egész régió gazdasági helyzetére hivatkozva próbál támadni, kifejezetten hangsúlyozva a visegrádi országok közös fellépésének szükségességét, adott esetben Romániával kiegészítve. Mindehhez képest a V4 európai parlamenti képviselőinek megközelítése nem tükröz ilyen összehangoltságot.

A megcélzott egységfrontból Szlovákia egyértelműen kilóg. Az eurozóna egyedüli tagjaként nyilvánvalóan már a kezdetektől más helyzetből vizsgálta az eredetileg az eurozóna tagjaira irányuló kezdeményezést, és a szlovák kormány is igyekezett inkább belpolitikai tőkét kovácsolni a szociális pillér tervezett iránymutatásaiból. Minthogy Robert Fico programjának egyik célkitűzése éppen a szociális dömping elleni küzdelem, az ehhez kapcsolódó szociális és munkajogi reformok indokolása kifejezetten utal a szociális pillérben foglaltakra, amely így a kormánykoalíció kommunikációs segédeszközévé, hivatkozási alapjává vált. A kezdeményezést érintő kritika sajátos módon éppen az, hogy a pillér túlságosan általános és nem tartalmaz a tagállamokra vonatkozó konkrét kötelezettségeket.

A szlovák európai parlamenti képviselők is többé-kevésbé hazai pártjuk álláspontját közvetítették, azzal, hogy mind a 2016. szeptemberi Balas jelentés, mind a 2017. januári állásfoglalás kapcsán elmondható, hogy nem csupán a kormánykoalíció tagjai szavazták meg a javaslatokat, vagyis a támogatás szélesebb az EP képviselők között, mint azt a belpolitikai megoszlás sugallná. Az európai parlamenti vitában a javaslatokat ellenző szlovák képviselők fő érve a szubszidiaritás, különösen a bérminimumot érintő kérdésekben, amelynek álláspontjuk szerint azért kell kizárólagos tagállami hatáskörben maradnia, mert az EU által meghatározott mérték vélhetően nem tükrözné az egyes tagállamok gazdasági fejlettségét. Az egyenlő bér tárgyában felmerülő legfőbb ellenérv pedig annak idealisztikus jellege, amelynek teljesíthetetlensége folytán csak tovább mélyítené a társadalmi elégedetlenséget.

Ezen indokok ellenére a szlovák képviselők az első, 2016. szeptemberi szavazáson 7 igen, 4 nem és 2 tartózkodás mellett, a 2017. januári szavazáson pedig 6 igen, 4 nem, 1 tartózkodás mellett többségükben a szociális pillér mellett foglaltak állást.

A visegrádi országok összefogása tehát csak Lengyelország és Csehország részvételével képzelhető el, amennyiben sikerül közös platformra hozni a szociális pillérrel kapcsolatos megközelítéseket. Ami Lengyelországot illeti, jóllehet a lengyel belpolitikában a szociális pillér nem vert fel nagy port, a Szejmben a fogalmat meg sem említették, a lengyel EP képviselők között feltűnő paradigmaváltás figyelhető meg a két szavazás között. Míg 2016 szeptemberében a lengyel képviselők megosztottak voltak, azaz 23 igen, 24 nem és 2 tartózkodó szavazat született, többségükben az EP frakciófegyelemnek megfelelő eloszlásban, addig a második, 2017. januári szavazáson a lengyel képviselők többsége már egyértelműen nem támogatta a szociális pillért: csupán 4 igen szavazat mellett 29-en szavaztak nemmel és 11-en tartózkodtak.

Az európai parlamenti vitában elhangzó lengyel érvek egy része a szubszidiaritás sérelmére hivatkozott, de hangsúlyos volt a kétsebességes Európa kialakulásától, illetve a különbségek elmélyülésétől való félelem, továbbá sajátos lengyel érvként több képviselő is hiányosságként rótta fel a javaslatnak, hogy az nem támogatja kellőképpen a tagállamok családtámogatási törekvéseit.

Bár a cseh EP képviselők többsége szintén nem támogatja a szociális pillért, kérdés, hogy ennek indokai, illetve a cseh belpolitikai megközelítés mennyiben rímel a magyar ellenérvekre. 2016 szeptemberében 8 igen és 13 nem szavazat született a cseh képviselők részéről, amelyek kevésbé feleltek meg a frakciófegyelemnek, inkább a nemzeti pártok álláspontját tükrözték, ezen belül a kormánykoalíció pártjai szerint is megoszlottak: a ČSSD (Bohuslav Sobotka pártja) tagjai támogatták a javaslatot, míg a KDU-ČSL és az ANO ellenezték azt.

Az ellenérvek azonban nem illeszkednek teljesen a szubszidiaritás sérelmére hivatkozó magyar és lengyel diskurzusba. A szociális pillért ellenző cseh képviselők leginkább a túlságos protekcionizmust és a „túlzott szocializmust” róják fel a szövegnek, hangsúlyozva, hogy a tagállamok közötti szociális különbségek jelentette versenyelőny adja az Európai Unió lényegét. Ugyanezt az álláspontot tükrözi a 2017. januári szavazás, amelyen a 13 nem szavazat mellett 6 igen és 1 tartózkodás született, a korábban igennel, majd ezúttal nemmel szavazó képviselő, Michaela Šojdrová lényegében a fenti, versenyképességi érvekre hivatkozott álláspontja megváltoztatásának indokaként.

A visegrádi országok egysége tehát korántsem egyértelmű, de még a javaslatot ellenző három ország megközelítése is meglehetősen széttart, és – legalábbis az európai parlamenti képviselők szintjén – egyelőre nincs jele a közös fellépésnek. A szociális pillér tartalmának alakításában való konstruktív részvétel azonban az egész régió érdeke, mert a pillérből ugyanúgy válhat a kétsebességes Európa felé tett lépés, mint a szociális konvergencia eszköze.

Sepsi Tibor

A cikk a Nemzetközi Visegrádi Alap által támogatott „Being closer to the policy V4″ elnevezésű projekt részeként készült. A projektben, amely a lengyelországi Association 61 vezetésével valósul meg, az Átlátszó két másik nonprofit szervezettel működik együtt, a cseh KohoVolit és a szlovák Inštitút pre dobre spravovanú spoločnos szervezettel. A projekt fő célkitűzése a visegrádi országok állampolgárai tudásának elmélyítése, azáltal, hogy tájékoztatást nyújt európai parlamenti képviselőik tevékenységéről a kiválasztott szakpolitikák területén.