Korrupcióval vádolják a TeliaSonerát Azerbajdzsánban

170 milliárd forintnyi pénzt buktak az azeri adófizetők a korrupció miatt. A legnagyobb azeri mobilcég, az Azercell Telecom állami részesedését úgy játszották át az azeri elnökhöz kötődő offshore céghez, hogy azt a cégbe befektetni kívánó TeliaSonera finanszírozta. Az Azercell cserében több kulcsfontosságú frekvenciapályázatot nyert meg.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A svéd-finn TeliaSonera nevű telekom-óriás segítette és finanszírozta azt az ügyletet, aminek eredményeként az azeri elnökhöz, Ilham Alijevhez kötődő offshore cég szerzett részesedést az Azercellben. Az Organized Crime and Corruption Reporting Project által megszólaltatott szakértő szerint “nagyon komoly érvek szólnak amellett, hogy ez az ügylet nemcsak súlyosan etikátlan, hanem azt a rendőrségnek kellene kivizsgálnia korrupció, lopás, sikkasztás és egy sor más bűncselekmény miatt” – mondta Einar Hackner, aki tapasztalt könyvvizsgáló és egyetemi tanár.

A TeliaSonera korábban Üzbegisztánban is korrupciós ügybe keveredett, ott az elnök lánya gazdagodott az adófizetők kárán. Erről itt írtunk részletesen.

Még több cikk Azerbajdzsánról

Azeri vízumgyáros magyar kapcsolatokkal – a nagykövet előrébb lép?

Keleti nyitás: Papíron egyelőre csak a Közgép profitált az azeri baltás gyilkos elengedéséből

Azeri média és médiaszabályozás: családban marad

Rácsok mögé került az azeri elnök korrupciós ügyeit vizsgáló újságíró

Az Azercellt 1996-ban alapították az állam és egy török mobilcég, a Turkcell közös vállalataként. Az államnak eredetileg 51 százalékos részesedése volt a cégben. A Turkcell később egy új partnert hozott az üzeltbe, a szintén török Cenay Groupot, aminek később komoly szerepe lett az azeri elnökhöz kötődő sötét ügyletekben.

A Cenay Group tulajdonosa a Guldamla család volt, akik már akkor jó kapcsolatokat ápoltak az Alijevekkel. Dolgoztak Azerbajdzsánban száloptikás rendszerek telepítésén, olaj és gázüzleteken is.

A Turkcell és a Cenay Group egy új cégbe vonta össze részesedését, ennek a neve Azertel volt. Az új holdingcég 64,3 százalékos tulajdonrészt szerzett összesen, míg az azeri állami részesedés 35,7 százalékra csökkent.

2000-ben a Turkcell az összes külföldi cégekben való tulajdonrészét egy holland cégben, a Fintur Holdingsban egyesítette a finn Sonera nevű cég tulajdonrészeivel. A Finturban a Turkcellnek kisebbségi tulajdonrésze volt csak. A finn Sonera később egyesült a svéd Teliaval, így jött létre a TeliaSonera, amely a Finturon keresztül többségi befolyást tudott gyakorolni az Azercellre.

Az Azercell a kezdetektől komoly adófizetője volt Azerbajdzsánnak, de 2008-ban, amikor a cég elkezdett igazán nagy pénzeket termelni, a kormányzati részesedést csendben átjátszották az Alijev elnökhöz kötődő offshore cégbe.

Így történt volna

2004-ben találkozott a TeliaSonera holland cégének vezetője az azeri gazdaságfejlesztési miniszterrel. A miniszter elmondta Erdal Durukannak, a holland cég vezetőjének, hogy még abban az évben privatizálni akarják az Azercellben lévő állami tulajdonrészt. A szerződéseknek megfelelően ebben az esetben az azerieknek először a TeliaSonera számára kellett felajánlani a részesedést, mert elővásárlási joga volt a tulajdonostársnak.

A TeliaSonera le akart csapni az üzletre, 51-ről 75 százalékra növelte volna a jól jövedelmező cégben a részesedését. A háromnegyedes többséggel teljes kontrollt gyakorolhattak volna a cég felett. Az azeri kormány 400 és 550 millió dollár közé értékelte a céget, a TeliaSonera e fölé ment: ők 600 és 700 millió dollár körüli összérték alapján adtak volna árajánlatot.

A TeliaSonera felügyelőbizottsága rábólintott az üzletre és sürgették is a megegyezést, mert tudták, hogy minél tovább várnak annál értékesebb lesz az Azercell (ami ekkoriban gyorsan növekedett), tehát gyorsan nyélbe akarták ütni a tranzakciót. A jogi, pénzügyi és adóügyi tanácsadókból álló teliasonerás csapat 2004 végére le akarta zárni az üzletet.

Amikor ellenkeztek, jött az adóhivatal

2004 őszén egy új szereplő jelent meg. Minden magyarázat nélkül, az azeri kormány tájékoztatta a TeliaSonerát, hogy egyedül nem vehetik meg a kért részesedést. Ehelyett a Cenay Insaat és egy új cég közösen privatizálta volna a részesedést.

A kormány terve szerint a TeliaSonerának le kellett volna mondania az elővásárlási jogáról, ráadásul nekik kellett volna egy 100 millió dolláros kölcsönnel finanszírozniuk a másik cég tulajdonszerzését. A kormány nem indokolta a döntését.

Cserébe a titokzatos új cég egy titkos szerződésben vállalta, hogy megszerez minden szükséges licencet és engedélyt az azeri hatóságoktól. A cég azt is vállalta, hogy a kormány liberalizálni fogja a telekompiacot. Ilyen vállalásokat egy cég normál esetben nem tud tenni: egy cég nem tudja garantálni a kormány döntéseit, erre csak akkor képes, ha maga a kormány, vagy más magas rangú hivatalnok áll a cég mögött.

A TeliaSonerának érthető okokból nem tetszett az új felállás, ezért megpróbáltak kedvezőbb feltételeket elérni a tárgyalásokon. Az addig simán működő Azercell körül ezután elkezdett megfagyni a levegő: az állami hatóságok és az adóhatóság hirtelen nagyon kiterjedt vizsgálatot indítottak ellene. Ez a gyakorlat nem ritka a korrupt országokban, ugyanilyen módszerekkel ért el üzleti “sikereket” az üzbég elnök lánya is.

2005-ben aztán megjelent még egy új cég. A Cenay csoport egy újonnan létrehozott cégen, a Cenay Iletisimen keresztül eladta a részesedését két panamai offshore cégnek, amelyeket csak öt illetve egy hónappal azelőtt hoztak létre. A valódi tulajdonosok kilétét nem sikerült feltárni, de sok körülmény utal arra, hogy az azeri elnök családja állt a háttérben:

• A Cenay Iletisim (ami az új cég, és nem azonos a korábban létező Cenay-cégekkel) tulajdonosi szerkezete olyan, mint amilyet az Alijev család ebben az időben előszeretettel alkalmazott a cégeiben.
• Alijev a család legtöbb offshore cégét Panamában regisztrálta.
• Ugyan az a közvetítő, a Morgan y Morgan regisztrálta a két új céget, ami az Alijevek többi cégénél is segédkezett.
• A Cenay Iletisimet ugyan az a svájci ügyvéd, Olivier Mestelan képviselte, aki az Alijev család többi cégénél is közreműködött.
• A Cenay Iletisim vezetője Ahmet Cemhan Bilge, egy török állampolgár, aki máskor is segített már Alijevnek és a lányának.

A két új panamai céget sehol sem tüntették fel a nyilvános iratokban: az éves jelentéseiben a Turkcell továbbra is a Cenay Insaatot tüntette fel partnereként, a TeliaSonera pedig csak meg nem nevezett kisebbségi tulajdonosokról tett említést.

Az üzlet gazdaságilag egyébként nem volt értelmes.

A panamai cégek mindössze 6,5 millió dollárért vették meg az Azercell 6,5 százalékos részesedését a Ceany Iletisimen keresztül, ami jelentős kedvezmény volt a valós értékhez (26 és 45,5 millió dollár közti érték) képest.

Amikor az OCCRP megkérdezte a Cenay csoport vezetőjét, Ugur Uzpedert arról, hogy miért kötöttek ilyen rossz üzletet, azt mondta, hogy “elég nehéz Azerbajdzsánban üzletelni és más befektetéseink is vannak ott. Például csővezetékek, gyáraink. Nem értünk el elég nagy sikereket, mert az egy nagyon nehéz piac.”

Amikor az OCCRP újságírói azt kérdezték, hogy rákényszerítették-e őket az üzletre, az ügyvezető csak ennyit mondott:

Nem mondhatok többet. Nem mondhatok többet. Nem mondhatok többet. Ez az oka.

A legnagyobbat az azeri emberek bukták

2005 decemberében a TeliaSonera visszautasíthatatlan ajánlatot kapott az azeri kormánytól: vagy jóváhagyják, hogy a Cenay Iletisim szerzi meg a kormányzati részesedést, vagy a kormány keres mást az üzlethez.

Az üzlet előtt az Azertelnek 64,3 százalékos, a kormánynak 35,7 százalékos részesedése volt az Azercellben. A TeliaSonera és a Cenay cégek az Azertelen keresztül voltak tulajdonosok a mobilszolgáltatóban.

A kormány azt mondta, hogy a TeliaSonera mondjon le az elővásárlási jogáról és ne vegyen részt a privatizációban, így a Cenay Iletisim végül 42 százalékra növelte a részesedését, míg a TeliaSonera részesedése 51 százalékra csökkent. A kormány cserébe biztosította, hogy megkapja a fejlődéshez szükséges 1800 MHz-es frekvenciákat.

Az üzlet legnagyobb furcsasága az volt, hogya kormány rákényszerítette a svéd-finn és a török céget, hogy kölcsönökön keresztül ők finanszírozzák a Cenay Iletisim tulajdonszerzését. Az üzletet 2008-ra sikerült lezárni, ekkor jelentették be, hogy az Azertel megveszi az Azercellben lévő 35,7 százalékos állami részesedést.

Az üzlet előnytelen volt a TeliaSonerának, de még tragikusabb volt a tízmilliós Azerbajdzsán adófizetői szempontjából.

A vételárat nevetségesen alacsonyan állapította meg az azeri állam: a valós, 758 millió dolláros ár helyett mindössze 180 millió dollárért adta el az állam a részesedését. A cég által a következő három évben kifizetett osztalék több volt, mint a vételár, tehát a vásárlás három év alatt behozta az árát.

A titokzatos, panamai offshore hátterű cégnek ráadásul a saját pénzét nem kellett a vásárlásra fordítania: a TeliaSonera és a Turkcell hitelezte nekik a röhejesen kedvező árú vásárláshoz a pénzt.

Az eredeti cikk 2015. május 27-én jelent meg az OCCRP honlapján Offshores Close to President Paid Nothing for State Share of Telecom címmel. Szerző: Miranda Patrucic, Joachim Dyfvemark, Ola Westerberg. Fordította: G. Szabó Dániel

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt.