Politikai befolyás eladó: rejtett kamerás felvételek buktattak le két brit képviselőt

Még műsorra kerülése előtt óriási botrányt okozott Nagy-Britanniában a Channel 4 Dispatches című magazinjának hétfői epizódja, amelyben a csatorna és a Daily Telegraph újságírói egy fiktív kínai vállalat képviseletében keresték meg a londoni alsóház 12 képviselőjét, lobbiznának-e anyagi ellenszolgáltatásért a cég érdekében. Hat képviselő nem válaszolt az ajánlatra, egy közölte, hogy nem eladóak a kapcsolatai, de ketten bekapták a horgot.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A különféle pártokból választott áldozatok közül épp két különösen patinás múltú ex-miniszter esett csapdába. A munkáspárti Jack Straw, Blair belügyminisztere (1997-2001), majd külügyminiszter 2006-ig, később Gordon Brown kormányában az igazságügyi tárca felelőse majd 3 évig, röpke 36 éve képviselő. Illetve a rangidős Sir Malcolm Rifkind, aki 1974-ben került először a parlamentbe, és Margaret Thatcher, majd John Mayor több kormányának is tagja volt, 2010-től pedig a hírszerzési és nemzetbiztonsági bizottság elnöke. Mindketten találkoztak az európai terjeszkedésre vágyó álcég képviselőivel, és a rejtett kameráknak is elmondták, mennyibe lehet segítségük. A két képviselő ugyan azt állítja, nem vétettek a szabályok ellen, és a parlamentet felügyelő testület állásfoglalását kérték, de Straw végül felfüggesztette párttagságát, és a konzervatívok is így tettek a vizsgálat idejére Rifkindével, ő pedig kedden lemondott a bizottsági elnökségről, majd azt is bejelentette, nem indul a következő választáson – bár májusig mind képviselői székét, mind bizottsági tagságát megtartja.

A parlamenti előírások szerint ugyan tilos a cégek érdekében folytatott parlamenti lobbizás, akárcsak a közpolitikák ilyen érdekek mentén való befolyásolása, de a törvényhozáson kívül a képviselőknek lehet effajta tevékenysége – amennyiben bejelentik azt.

Ukrán törvénymódosítás szörnyen sok munka árán

Ha Rifkind és Straw esetleg nem is vétettek volna a házszabályok ellen, furcsa azt hallani egy gyakorló politikus szájából, hogy 5000 fontot számláz ki egy „beszédért” – bár Straw utólag azzal védekezett, hogy az elhangzottak már képviselői nyugdíja utáni terveire vonatkoztak. A felvételeken, a beszámolók szerint azt állítja, hogy az EU szabályait is befolyásolta, illetve „vonzerejét és fenyegetéseket” is bevetett, hogy Mikola Azarov ukrán miniszterelnököt törvénymódosításra bírja a cukortermelést illetően, a brit ED&F Man cég érdekében, ahol 2011-től tanácsadókét állt alkalmazásában a Telegraph szerint. Straw, aki jelenleg évi 60 000 fontos juttatásban részesülne „tanácsaiért”, azt mondta volna a riportereknek, hogy miután Kijev a cukorfinomítást „gazdaságtalanná” tévő szabályokat hozott (az esetleges áfacsalást is elkerülendő), és az ország épp az EU-val való gazdasági társulásról tárgyalt: „Nos… akkor mondtam nekik, hogy nagyon sok gondot fog okozni Brüsszellel, ha kicsesznek más EU-s országokkal.” Bár az ukrán termelők nem támogatták a módosítást, mégis Straw javaslata győzött, „bár szörnyen sok munkába került”. A Telegraph a képviselő parlamenti feljegyzéseivel és a hivatalos dokumentációval is összevetette a mondottakat, és arról is beszámol, hogy az ukrajnai szabályozás módosítása katasztrofális hatással volt a moldovai cukorszektorra, majd a képviselő brüsszeli sikeres lobbizásának, „egy nagyon, nagyon hosszú történetnek” főbb lépéseit is bemutatja.

Ex-védelmi miniszter magánvállalkozói üzletága

Sir Malcolm szereplése másképp meglepő és mulatságos, ő ugyanis többek között arról magyaráz kedélyesen, hogy nem is hinnénk, mennyi a szabadideje, hisz nincs igazi teljes állása, és afféle „magánvállalkozó”. „Így senki nem fizet nekem bért, magamnak kell megkeresnem a jövedelmemet, de amikor épp nem csinálok valamit, akkor azt tehetem, amit akarok…” – mondja a hírszerzési és nemzetbiztonsági bizottság elnöke.

A volt külügyminiszter azzal is dicsekedett volna, hogy „hasznos kapcsolatokkal” szolgálhat a világ összes brit nagykövetéhez, és úgy taksálja, „5-8000 fontot vagy ilyesmit” szokott kapni félnapi, előadással egybekötött munkáért, pl. a Közel-Keleten. A rejtett kamerás riportokban közreműködő Telegraph szerint Rifkind a legmagasabb szintű diplomáciai kapcsolataival is kecsegtette az amúgy ismeretlen „kínai cég képviselőit”, de a davosi világgazdasági fórumon szerzett ismeretségei is felmerültek, többek között „nukleáris biztonság és atomfegyverek témakörben”.

A videók autentikus volta egyelőre nem bizonyított, de a veterán politikusok publikus védekezése is emeli tisztségük fényét. Rifkind elismerte ugyan, hogy csacsiságokat beszélt, hiszen a „parlamenti képviselőként természetesen kap fizetést”, szerinte csak az üzleti érdekeltségeire célzott, ami a kontextus nélkül félreérthető. Úgy véli, a 650 fős alsóházban legalább 200 képviselőnek van mellékkeresete, és irreális lenne azt hinni, hogy ha valaki nem miniszter, és az üzleti szférából jön, vagy „szakmai háttérrel” rendelkezik, akkor a parlamenti karrier vonzó lehet számára a mindössze 60 000 fontos bérezés mellett. Az 1946-ban született politikus, aki 24 évesen indult először a választásokon, és első mandátuma elnyeréséig ügyvédként kereste a kenyerét, azt is hozzátette a BBC nagyon tanulságos interjújában, hogy „Ez soknak tűnhet sok olyan embernek, aki ennél kevesebbet keres, de az üzleti vagy szakmai háttérrel rendelkező emberek többsége ennél sokkal, sokkal többet keresnek.”

Tovább szigorítani vagy betiltani?

Valójában a brit alsóházi képviselők alapfizetése 67 000 font (26,8 millió Ft), ehhez jön az egyéb költségtérítés, lakhatási, közlekedési és további juttatások, illetve a kormánytagok plusz bérkiegészítést kapnak. A Guardian korábbi összesítése szerint a képviselők kisebbsége rendelkezik csak külső tevékenységekkel. 20 olyan honatyát találtak, aki másodállásával többet keresett, mint a parlamenti juttatással, mintegy 1000 munkaóra árán. Közülük tizenheten deklaráltak 100 000 fontnál több mellékest – egyikük épp Mr Straw, aki tavaly 122 777 fontot „számlázott”, Sir Malcolm pedig csak duplázott, 69 610 fonttal. Míg a toryk (303 képviselő) 4,3 millió, a Labour (257 képviselő) 2,4 millió fontnyi extra jövedelmet deklaráltak (ebből 1,36 millió az ex-kormányfő Gordon Browné, aminek nagy részét karitatív célra fordította volna). A Telegraph összesítése alapján kicsivel több, 7,4 millió mellékes jött össze tavaly a képviselőknek. Összesen 295 képviselőnek volt mellékkeresete, azaz a 650 fős alsóház alig felének. Egy 2013-as tanulmány alapján a legtöbb angolszász országban egyébként magasabb a képviselők alapbére, mint a briteké, akik viszont többet keresnek, mint francia, német vagy spanyol kollégáik – és majdnem fele annyit csak, mint az európai bajnok olasz honatyák.

A Guardian úgy véli, bár Rifkindék esete ma már szinte marginális, az ügy újra megkérdőjelezi majd a 2009-ben, a költségtérítési botrány nyomán létrehozott felügyelő testület hatékonyságát és jogkörét. De ahogy a mostani sztoriból is kiderül, a két képviselő lobbitevékenységére fordított idő és a kapott ellenszolgáltatás már szerepel a hivatalos beszámolóikban, kérdés tehát, hogyan lehet tovább szigorítani a rendszert? Kicsit messzebb megy a kritikában a Telegraph, amely emlékeztet arra is, hogy már számos hasonló jellegű botrány akadt az utóbbi években; 2010-ben három munkáspárti ex-minisztert ugyanez a tévéműsor buktatott le, három évvel később pedig a BBC és a Telegraph cserkészett be egy konzervatív képviselőt, aki pénzért árulta parlamenti befolyását. A leleplezések az ismételt ígéretek ellenére nem hoztak változást, és továbbra is elégtelenül szabályozott a probléma másik része, a leköszönő államférfiak magánkarrierje. Szintén keddi hír, hogy Jack Straw egy olyan cégnél dolgozhat a jövőben, amely lobbizása eredményeként jutott egy 75 milliós közbeszerzéshez.

A két képviselő, akinek politikai karrierje úgy tűnik, hamarosan véget ér, igazi nagyhalak az eddigi zsákmányhoz képest is, így előfordulhat, hogy a parlamenti tevékenység szabályozása a kampány fontos témája lesz még a következő hetekben. Ed Miliband, a Munkáspárt vezetője már levélben javasolta David Cameronnak, hogy a másodállásokat tiltsák be a képviselők esetében. Az Egyesült Királyság legmagasabb posztjaira jutott veteránok kapcsolatrendszerének frivol kiárusítása annál is kellemetlenebb, mivel a kétpártrendszert komolyan fenyegető EU-ellenes UKIP  (UK Independence Party) malmára is hajthatja a vizet. Pedig a Nigel Farage nevével fémjelzett formáció, amely tavaly jutott be először az alsóházba, két időközi választáson, épp stagnált a közvélemény-kutatások szerint. Most arra gyúrnak, hogy a londoni törvényhozásban is kamatoztassák az uniós választásokon szerzett kiváló eredményt, amikor 4,2 millió szavazójuk 27,5%-os győzelemhez segítette őket.

Szerkesztőség eladó

A cash for access botrány érdekes mellékszála, hogy a Telegraph kiváló munkája épp néhány nappal azután látott napvilágot, hogy a konzervatív napilap hitelét alaposan megtépázta vezető politikai elemzőjének lemondása. Peter Oborne, aki a nyilvánossággal is megosztotta keserű tapasztalatait, az olvasók megtévesztésével vádolja az újság vezetését, amely szerinte mindent megtett azért, hogy visszatartson a brit HSBC bankra vonatkozó negatív információkat. Két nappal Oborne távozása után a Guardian szellőztette meg, hogy a Telegraph tulajdonosai, Frederick et David Barclay, egyik, amúgy veszteséges cége 250 milliós kölcsönt kapott a HSBC banktól. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy megakadályozták, hogy az újságnál dolgozók komolyabban foglalkozzanak a pénzintézetet érintő botránnyal. A kölcsönt 2012. december 14-én hozták volna tető alá, miközben Oborne szerint épp 2013 elején változott drasztikusan a szerkesztőségi irányvonal, amelynek végpontján már minden, a bankhoz kapcsolódó emailt, dokumentumot meg kellett semmisíteni. Az újságíró úgy gondolta, hogy a fordulat oka a HSBC reklámjainak korábbi elvesztése volt, egy 2012 novemberében közölt cikk miatt, ahol a HSBC Jersey-re bejegyzett számláiról volt szó. A nagy összegű hirdetések visszaszerzése kulcskérdéssé vált volna, vélte az újságíró; a Guardian kérdéseire a Barclay-família pedig nem kívánt válaszolni. Oborne a következő sorokkal indítja vádiratát a nagyvállalatok sajtóra gyakorolt befolyásának demokráciaromboló hatása ellen:

Öt éve hívtak meg a Telegraph politikai rovatának élére. Nagyon büszkén fogadtam el a felkérést. A Telegraph régóta a legfontosabb konzervatív napilap volt Nagy-Britanniában, amelyet csodáltak integritásáért és a kiváló hírszolgáltatás miatt. Amikor elszerződtem az újsághoz, épp kitört a képviselők költségtérítési botránya, a 21. század legfontosabb politikai eseménye

 

Dobsi Viktória

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt.

Támogatás SZJA 1% felajánlásával #Azénadómból

Ha 1%-od az Átlátszó céljaira kívánod felajánlani, személyi jövedelemadó bevallásodban az Asimov Alapítvány adószámát tüntesd fel, ami a következő: 18265541-1-42 Letölthető nyilatkozat itt.