Egy felelőtlen lap története – a prágai Charlie Hebdo kiállításon jártunk

“A Charlie-ra megy? Itt végig egyenesen, a kereszteződésnél balra, ott a bejárat!” Igazít útba udvariasan a három nyakig felfegyverzett rendőr egyike és már folytatja is a sztorit kollégáinak, amit azzal szakítottam meg, hogy ránéztem az utcatáblára. Néhány perc séta a legendás Cross Clubtól és az 1984-ben átadott Nádraží Holešovice metrómegállótól, egy csendes mellékutcában működik a DOX Kortárs Művészeti Központ. Az épület sarkánál újabb rendőröket látok, az autóutat pedig szalaggal szűkítették le egysávosra. És ha ez még nem lenne elég, két masszív dzsipp is parkol a járdán.

A fokozott biztonsági intézkedés a Charlie Hebdo szatirikus hetilap kiállításnak köszönhető, amelyet a január 28-i megnyitás előtt tíz nappal állítottak össze, titokban. Már a megnyitás napja is szimbolikusnak tekinthető, ugyanis szerdánként jelenik meg Franciaországban az újság új példánya. A megnyitóról a magyarországi sajtóban is olvashattuk a protokollmondatokat. Kíváncsi voltam, hogy ami Belgiumban nem jött össze – a szervezők a helyi városvezetés nyomására lemondták a híres Hergé múzeumban tervezett Charlie Hebdo kiállítást, az hogyan sikerült Prágában megvalósítani és mi erről az emberek véleménye.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

“A cseh közvélemény nagy része, néhány kivételtől eltekintve, nem láthatta a Charlie Hebdot közelről. Éppen ezért fogtuk az újság fő karikatúráit, lefordítottuk a szöveget angolra és csehre, mert bizony akik nem beszélnek franciául, számukra a rajzok többsége nem értelmezhető. Reméljük, hogy a kiállításnak köszönhetően a cseh közvélemény is kialakíthatja véleményét a Charlie Hebdóról”, nyilatkozta az Átlátszónak Válka igazgató.

Korábbi cikkeink a Hebdo-merényletről

A francia dzsihadizmus természetrajza – így nevelkedtek a párizsi vérfürdő tettesei

Merénylet Párizsban – Akkor sem félni

Nem akarom, hogy erről szóljon a cikk, de érdekelt, kik vigyáznak most a biztonságunkra. “Kívülről és belűről is védik most az épületet. Itt vannak az állami-, és a városi rendőrség és a terroristaelhárító egység tagjai is.” Ezt már Michaela Šilpochová a DOX sajtóreferense válaszolja kérdésemre, miközben két rendőri ellenőrző ponton is átjutunk. Az első motozás közvetlenül a belépés után történt. Leadtam mindent a ruhatárba, zegzugos folyosón jutunk el a galéria harmadik emeletén található terembe, ahol újabb ellenőrzés várt. Mindenki nagyon barátságos, de látni, hogy a rendőrök készenléti állapotban vannak, az egész procedúra egy reptéri ellenőrzésre emlékeztetett.

Túljutunk a rendőrökön és én már hitetlenkedem, hogyan lehetett ezt a kiállítást ilyen gyorsan összehozni, mindössze három héttel a támadás után. Megtudom, Válka igazgató néhány nappal a terrorista támadás után egy francia magazinban olvasta, hogy francia galériák kiállítást terveznek a magazinról, eldöntötte Prágában is megcsinálja. Elrepült Párizsba, ott több magángyűjtővel megállapodott a több, mint fél évszázados lap címlapjainak kölcsönzésében.

Ezzel a DOX galéria a kiállítással olyan nemzetközi projektekhez csatlakozott, amelyek a terrortámadásra adott művészi reflexiókról szólnak. A párizsi Centre Pompidou központ a Charlie Mensuel szatirikus havilapról tartanak kiállítást – a lap elnevezését a Charlie Hebdo ihlette. Egy másik párizsi, a 28bis Galéria a támadás után közvetlenül készült karikatúrákat és graffitiket mutat be. A sajtóreferens úgy tudja, Charlie Hebdo kiállítás készül a londoni Cartoon Museumban, az amsterdami Persmuseumban, a vilniusi Francia Intézetben, és portugál, amerikai és ausztrál galériákban is.

“Hétvégén napi 500-600 látogató is felkeresi a kiállítást, hétköznap ez a szám azért jóval kisebb” kommentálja Šilpochová sajtóreferens meglepetésemet, ami annak volt köszönhető, hogy amikor vasárnap először jártam a kiállításon percekig kellett sorba állnom jegyért, várakozni a ruhatár előtt és a kiállítóteremben sem fértem egyből a kép elé. Másnap viszont már azt is észreveszem, hogy a  mobilállványokra rögzített címlapcunami első példányai még Hara-Kiri néven jelentek meg 1960-tól. Több tiltás után, állítólag tiszteletlenek voltak Charles de Gaulle halálával kapcsolatban, nevezték át a lapot Charlie Hebdonak.

Ez az 1969-es példány címlapja. Ettől a számtól jelent meg a Hara-Kiri (Charlie Hebdo) hetilap formájában. Téma: a párizsi és az angol közvélemény által is élénken figyelemmel kísért Concorde repülőgép fejlesztése. Ebben a kontextusban született meg ez a címlap: “Bánthat-e minket a Concorde?”

A következő nagyobb blokk a 70-es, 80-as évek fordulójából származik, majd 1991-től, az újság megújulásának időszakából, láthatunk címlapokat. Ha próbálunk közös nevezőt találni a címlapokban, rögtön látni, hogy az újság szerzői, korszakokon át szálltak szembe az autoritással és annak jelenségeivel. Az újság markáns baloldali beállítottsága végigkövethető az évtizedek során keletkezett példányokon, nem ismert tabut, kritikusan állt mindenhez.

A kiállítás címe, amely a lap fejlécén sokáig olvasható volt: “Journal (Ir)responsable” – Egy felelőtlen újság. Ehhez a szerzők olyannyira tartották magukat, hogy a nyolcvanas és a kilencvenes évek között egyáltalán nem jelentek meg, a lap csak 1992-ben újult meg. 2012-ben – az arab világban hatalmas tiltakozási hullámot kiváltó meztelenül ábrázolt Mohamed próféta miatt – újra betiltották a lap bizonyos rajzait. Ekkor jelent meg egy meglehetősen különös Charlie Hebdo példány. Bár a kiállításon e példánynak csak a másolata látható, ez nem jelenthet problémát, hogy megértsük, milyen egy “Felelős újság”, amely üres lapokkal, karikatúrák nélkül jelent meg.

Nézelődés közben megszólítok néhány látogatót is, miért jöttek el a kiállításra, hogyan értesültek az eseményről.

Katerina (49), prágai és mint mondta, hatalmas frankofón. Rendszeresen követi a DOX programjait, nem volt kérdés, hogy itt a helye. Erre a kiállításra mindenképp eljött volna, de a merénylet után kötelességének is érezte, hogy személyesen is kiálljon azok mellett, akik a szólás szabadságáért haltak meg.

Justine (28) és Garreth (32), Londonból érkeztek Prágába, egy szerencsés véletlennek köszönhetően látták meg a kiállítás plakátját a belvárosban. Nagyon kíváncsiak voltak, környezetükben sokat beszélgettek az esetről. Kint voltak Londonban a spontán megemlékezésen is. Ez a kiállítás Londonban is elfért volna, mondták.

Katarína (52) Bécsből érkezett a kiállításra, a helyi Kurír újságírója. De mint mondta, ő pozsonyi. Szlovákul beszélgettünk, de jó néhány magyar szót is mondott, passzívan érti a nyelvünk. Szerinte ezt a kiállítást sem Szlovákiában, de Magyarországon sem lehetne megtartani. “És ne felejtsen el írni az emberellenes népszavazásról sem, ami Szlovákiában lesz”, célzott a kolléga a szombaton esedékes melegek elleni akcióra.

A kiállítással kapcsolatban amúgy hatalmas a nemzetközi sajtó érdeklődése is, New Yorktól Tokióig folyamatosan keresnek, mondja kísérőm, Šilpochová sajtóreferens. Szívesen állunk a sajtó rendelkezésére és válaszolunk a kérdésekre, jelezte, amit mi sem bizonyít jobban, hogy az intézmény igazgatójával is válthatok néhány szót. “Az első benyomásaim a kiállításról egyelőre jók, az érdeklődés hatalmas, és különösebben nem is vagyok meglepődve, erre számítottunk” ismerte el az Átlátszónak Válka igazgató, aki azért azt még hozzátette, hogy a kiállítás költsége, a biztosítás miatt, meglehetősen magas, ráadásul hosszabbításban sem gondolkodhat, mivel a címlapok biztosítása egy bizonyos időre szól.

Érdekelt még, mit gondol arról, hogy nemcsak Magyarországon, de Csehországban is olvastam olyan újságcikket, amely szerint a karikaturisták rossz ügyért haltak meg, a francia népet botrányos rajzokkal stigmatizálták. Válka erre azt mondta, hogy a többségi társadalom mindig előnyben fogja részesíti a biztonságot a szabadsággal szemben. A szólásszabadságot és a sajtó szabadságát pedig inkább elméletileg tudjuk értékelni, mintsem praktikusan. A Charlie Hebdot a francia társadalom csak egy nagyon kis része értékelte és gyűjtötte, a többség problematikus, baloldali beállítottságú újságnak tekintette, amely senkivel szemben nem ismert tiszteletet.

Felvetésemre, miszerint Magyarországon vannak olyanok, akik úgy látják, a Charlie Hebdo színvonala meglehetősen gyenge, az igazgató visszakérdezett: “Jártak már nálunk ezek az emberek? Jöjjenek el, nézzék meg a kiállítást, látni fogják, hogy itt  különböző vélemények és nézőpontok széles tárházával találkozhatnak. Addig ezt a véleményt csak fotelből okoskodó bekiabálásnak veszem.” És nem tudok nem egyetérteni vele, miközben beszélgetünk, folyamatosan hallani a képek előtt álló emberek nevetését vagy éppen hosszas diskurzusát.

A kiállítás 2015 március 9-ig megtekinthető Csehország legnagyobb, magánkézben lévő galériájában.

Bőtös Botond

Cím: Prága, Poupětova utca 1., térképen:  link: https://goo.gl/maps/V9eJE