Közügy

Bodnár Zsuzsa, Katus Eszter és Solti Hanna beszélgetett a közelmúlt fontos közéleti történéseiről.

Ez nem is lett volna lehetséges, mert középiskolásokat egyáltalán nem képeznek.

Egyre több fogyatékossággal élő ember szorul perifériára Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben. A rendszer nem az önálló életet támogatja, hanem láthatatlanná teszi emberek tízezreit – akik a mindennapjaikban egyre inkább magukra és a családjukra vannak utalva.

Az Átlátszónak a pszichiátria korábbi és jelenlegi dolgozói is beszámoltak az Ézsi Robin által teremtett toxikus, szakmaiatlan munkakörülményekről, és maga a volt igazgató is válaszolt kérdéseinkre. 

A Barátság-vezeték technikai és politikai bizonytalansága, valamint a déli alternatív útvonal körüli diplomáciai feszültség közepette Magyarország pozíciója nem aktív elosztóként, hanem egyoldalú függőségbe került importőrként írható le.

Újabb károsultak történeteit mutatjuk be, akiktől a nő médiamegjelenés vagy külföldi út ígéretével kért komoly pénzösszegeket.

A tavalyi feszült helyzetet az állami és civil szereplőkből álló testület egy kevésbé konfliktusos témával oldotta fel, de ez nem mindenkinek tetszett.

Ha a választók azt érzékelik, hogy a domináns narratíva változóban van, a külső irányítottságú lojalitás gyorsabban gyengülhet.

Több mint húsz emberrel beszéltünk, akiknek olyan jelöltek ajánlóívein szerepel az aláírásuk, akikről még csak nem is hallottak.

De írásba adták, hogy semmit nem tudnak bizonyítani az Átlátszó elleni vádakból.

Idén tizedik alkalommal adják át a Szegénységről Méltósággal Sajtódíjat, amelyre április 3-ig várják a nevezéseket a szervezők.