„Bármikor megmondhatom a véleményem a fociról” – interjú Dézsi Csaba András győri polgármesterrel

Az Átlátszónak ritkán ad ilyen részletes, hosszú interjút országosan ismert Fidesz-politikus. Dézsi Csaba András, az idén januárban, Borkai Zsolt lemondása után megválasztott győri polgármester azonban válaszolt a kérdéseinkre.

Támogasd az Átlátszót egyszeri vagy rendszeres adománnyal!

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

– Ön nemrég azt nyilatkozta, hogy valójában csak mostantól, az ön megválasztásával lett igazán fideszes városvezetés Győrben. Ha Borkai-korszakban nem a Fidesz irányította a várost, akkor kik vezették Győrt?

– A polgármester vezette a várost. Mindig a polgármester vezeti a várost. Nem a múltról akarok beszélni. De ha már a különbségeket nézzük, akkor ez egy abszolút logikus kérdés. Én 1993 óta fideszes vagyok, Borkai Zsolt viszont sokkal később, már polgármesterként  lépett be a Fideszbe. Ez egy nagy különbség. Én úgy lettem polgármester, hogy ’93 óta Fidesz-tag vagyok, Borkai Zsoltot megválasztották, és utána belépett a Fideszbe. Érzi a különbséget. Érti is a különbséget?

– Magyarázza el!

– Nem érti? Akkor még egyszer elmondom. ’93 óta Fidesz-tag vagyok, és megnyertem a polgármester-választást. Borkai Zsolt olimpiai bajnokként, iskolaigazgatóként, tehát ismert győriként, a Fidesz támogatásával megnyerte választást, és utána belépett a Fideszbe.

– Igen, ezt értem, de akik olvasták ezt a nyilatkozatot, valószínűleg inkább arra gondolnak: valamilyen módon ez arra utal, hogy Ön elhatárolódik a korábbi időszaktól.

– Nem elhatárolódom, de egy új lap nyílt Győr történetében. Egy fideszes polgármestert választottak meg a személyemben. Amikor Borkai Zsoltot megválasztották, akkor ő nem Fidesz-tagként, hanem a Fidesz támogatásával nyerte meg ezt a választást. Úgy gondolom, hogy ez nem árnyalatnyi különbség. De konkrét kérdésre konkrét választ fogok adni.

– Hogy Borkai Zsolt nem volt ilyen értelemben fideszes, az negatív értelemben volt érezhető a korábbi időszakban?

– Én nem ezt mondtam, hanem azt, hogy az én polgármesterségemmel egy másféle stílus jön a városba. Érezhető azért, hogy más stílusban vezetem a várost, mint Borkai Zsolt. És nyilvánvalóan más jellegű, más típusú a kapcsolatrendszerem a Fideszhez és annak tagságához, mint az övé lehetett. Hiszen én a Fidesz evolúcióját, felnőtté válását a pártban éltem meg. Nyilvánvalóan két különböző karakterről, két különböző emberről van szó. Szerintem, ha ezt tovább magyarázzuk, az már túlmagyarázás. Azt gondolom, hogy nem a Dörmögő Dömötörnek nyilatkozom, hanem egy komoly lapnak, úgyhogy nem érdemes túlmagyarázni.

– Ön azt mondta, hogy a színház felújításának ára ebben a korszakban hihetetlenül fel lett tupírozva. Ki tupírozta fel?

– Harminc éve újságíróként is dolgozom, tehát mi kollégák vagyunk. Én picit változtatnék ezen a kérdésen. Ugyanis Ön kiragad egy mondatot, ahelyett, hogy azt a kérdést tenné fel, hogy vajon miért nem érdemes szerintem felújítani ezt a színházat abban a formában, ahogy ez a tervben szerepel. Ismeri a tervet egyébként? A színház felújításáról a korábbi városvezetés által elfogadott tervet?

– Azt tudom, hogy összességében negyvenmilliárdba kerülne.

– Ön most egy számot mond, de ismeri a tervet? Tehát azt, hogy mit tartalmaz ez a terv?

– Nem vagyok építész, de az erről megjelenteket természetesen olvastam.

– Egy olyan mélygarázst terveztek a színházhoz, amit, ha én megépítenék, mint polgármester, akkor utána azt mondanák, hogy ki volt az a hülye, aki ezt megépítette? Mert senki nem venné igénybe ezt a garázst, senki nem fog a színházból kilépve másfél órát várni arra, hogy megkapja az autóját. Addig ott ácsorogjon? Ez egy nonszensz, elhibázott dolog, és nagyon-nagyon komoly költségekbe került a tervezés is, és komoly költségekbe kerülne ezt megépíteni. Nekem az a véleményem, hogy mielőtt megépítünk valamit, tájékozódjunk. Elmentem a színházba és leültem az igazgatóval. Kielemeztük, hogy milyen változtatások lennének a színházban a felújítás után. Például a jelenlegi közösségi tér, a csillárszint, ahol a társasági élet folyik, az teljesen megszűnne. A büfészint lenne egy kicsit nagyobb, de nem olyan jellegű, ahol társasági életet élnek.

A színházban nyilván nagyon fontos az előadás, de a szünet is legalább annyira fontos, hogy az emberek jól érezzék magukat. Több dolog is felmerül a színházzal kapcsolatosan a felületesen megírt Facebook-posztokban, illetve a sajtóban. Ön az első, aki most idejön hozzám, és tájékozódik ezzel kapcsolatban, mélyebb kérdései vannak annál, mint hogy mennyibe kerül és miért ennyi a színház terve. A sísánc alakú tetőt szokták emlegetni, hogy ez hozzátartozik a város képéhez. Nem tudom, megfigyelte-e az új terven, hogy egy kockát terveztek a sísánc kellős közepére. A sísánc, mint olyan, az egy ilyen nem is tudom, hogy mivé alakulna át, de hogy eléggé bizarr látvány lenne, az biztos. Tehát az a sísánc formájú tető, amihez az emberek ragaszkodnának és meghatározza a városképet, a felújítás során eltűnne, és utána azt kérdeznék az emberek, hogy ki volt az a hülye polgármester, aki hagyta, hogy ez megépüljön? Na, itt van a színház terve, és ott egy kocka van a közepén.

– Azzal akarnák lefedni a sísáncot?

– Nem tudom, de ott van. Nyilván a díszletek felhúzásához kell, egy robosztus dolog lenne, ami nem hiszem, hogy jó volna. Nem tudom, Ön egyetértene ezzel a kockával ott? Mert szerintem elég hülyén nézne ki.

– Nem az én véleményem a mérvadó.

– Ön győri, nem?

– Igen.

– Akkor az Ön véleménye legalább olyan fontos, mint az enyém. A következő kérdés a színház oldalán lévő Vasarely-alkotás. A színház oldala mellé kerülne egy épületrész, ami elfedi a Vasarely-t és újra kéne építeni. A másik oldal pedig le lett volna szigetelve, tehát ott is újra kellene építeni a Vasarely-t. Tehát, amiket felvetnek a bírálatokban, azok mind megsérültek vagy eltűntek volna az építkezés során. Nyilvánvalóan a mélygarázs vitte fel az árat. Ha anélkül nézzük az épületet, akkor már közelít az eredeti költségvetéshez. Forgács Péter színházigazgató tette fel nekem a kérdést, hogy vajon nem lenne-e érdemesebb egy teljesen új színházat építeni?

– És Ön szerint érdemes?

– A következő kérdése úgyis az lett volna, hogy miért akarom lebontani a régit? Megelőzöm, elmondom a folyamatot, hogy jutottunk idáig. Arra jutottunk, hogy oké, újat kéne építeni, de hová? És akkor jött a volt Rába-gyár Árkád melletti területe, hogy ott lehetne egy kulturális negyedet csinálni, oda mehetne ki a színház. Egy gyönyörű folyóparti környezetbe, ahol egy olyan színházat tudunk felépíteni, aminek van belső színpada, van kültéri színpada és van vízi színpada. Ilyen Európában sehol nincsen. Építünk egy új városközpontot. Olyat, mint Párizsban, ahol, ha megállunk a Diadalívnél, egyik oldalra eltekintünk, ott van az új Párizs, a hátunk mögött pedig a Condorde tér és a Tuileriák. S persze hasznosítani kéne a régi színházat, mégiscsak egy ikonikus épület. Ha a győriek tudnak valami funkciót adni az épületnek, akkor azt mondom, hogy vizsgáljuk meg.

Ha nem, akkor viszont bontsuk le, és építsünk egy zöld közparkot. Lenne egy tér, ahová a győri művészek  alkothatnak az arra járók szeme előtt, mint a Festők terén Párizsban. Egy barokk szökőkúttal, mint a Concorde téren. A színház emlékére csinálnánk egy kültéri színpadot, ahol reggel tíztől este tízig zenekarok játszhatnának. Lenne itt kávézó, szendvicsező, söröző. A posta felőli oldalra ligetet terveznénk, amiben padokkal, kis szobrocskákkal egy sétáló-pihenő teret lehetne kialakítani. Jelenleg a belváros teljesen kihalt, nincsenek benne emberek, a funkciójában haldoklik. Ha viszont az emberek elmennek az Árkádba vásárolni, akkor miért ne tudnának elmenni száz méterrel odébb, egy kulturális negyedbe szórakozni? Itt helyet kaphatna a színház mellett a Filharmónia és a korábbi Ifjúsági Ház funkciója is, vagyis koncerttermek. Ha a belvárost kitágítjuk, az Győrnek egy óriási fejlődési lehetőség.

– Az ilyenfajta közberuházásokkal kapcsolatban két alapvető kifogás szokott lenni. Az egyik az, hogy soha nem annyiból készül el, amennyiből tervezték, mindig megugranak a költségek, a másik pedig az, hogy nagyon gyakran nincs is igazi verseny, hanem egyetlen egy pályázó van. A vízi élménypark, amit még az Ön elődje írt ki és most döntöttek el, drágábban fog elkészülni, illetve egyetlen egy pályázó volt. Tehát a kérdésem az lenne, hogy amennyiben lesz egy ilyen nagy közberuházás, mint a kulturális negyed, akkor tud-e arra ígéretet tenni, hogy lesz igazi verseny, és nem fognak a költségek megugrani?

Vízi élménypark épül Győrben 19 milliárdért, Mészáros Lőrincék voltak az egyedüli pályázók

A tervezettnél egymilliárd forinttal drágábban épülhet meg Győrben a vízi élménypark, ami így a kezdetben saccolt árnak bőven a duplájába fog kerülni. A kivitelező a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Euro Generál Zrt. és a Fertődi Építő és Szolgáltató Zrt. lesz, amik közösen tettek ajánlatot.

– Arra tudok ígéretet tenni, hogy lesz igazi verseny, egyenlő pályák, egyenlő esélyek lesznek. Az, hogy jelenleg egy pályázó volt ebben az elődömtől örökölt beruházásnál, amiatt én is szomorú voltam. Jobb lett volna, ha több pályázó van, mert akkor lehetett volna választani. De ez egy adottság. Azt én nem tudom garantálni, hogy több pályázó legyen valamire, hiszen itt egy szabad verseny van. Egy polgármester nem tud pályázókat gyártani, tehát örülök, hogy egyáltalán egy pályázó van. Erről nem a polgármester tehet, nem is értem a kérdést. Egy polgármesternek mi köze van ahhoz, hogy hány pályázó van?

– Ilyenkor az a gyanú vagy a látszat, illetve azt a feltételezést szokták felvetni a kritikusok, hogy a pályázatot eleve úgy írják ki, hogy azon igazából csak egy cég tudjon nyerni, tehát ez nyilván a kiírástól is függ.

– Ön hányas volt matematikából?

– Nem abból voltam a legjobb.

– Tehát nem volt ötös. Én ötös voltam matematikából, és az osztályban nem sok ötös volt. De nem azért voltam ötös, mert mások voltak a feltételek nekem, mint a többieknek. Tehát ezzel csak azt akarom mondani, hogy az, ki, hol, milyen szinten méretteti meg magát, és ki milyen tekintetben alkalmas valamire, mondjuk adott esetben egy beruházásnak a megpályázására, az nyilván adottságok kérdése. Van akinek van olyan adottsága, hogy megpályázzon valamit, van, akinek nincs. Tehát a polgármesternek ehhez semmi köze. De ha le akarom vetkőzni magamról a gyanú árnyékát, amit most Ön rám vetítene ezzel, akkor könnyedén le tudom, hisz nem a város, hanem a Beruházási Ügynökség fogja kiírni a pályázatot.

– A színházberuházás kapcsán Ön vetette fel az idézett korábbi nyilatkozatában, hogy ez igazából nem a város és nem a városvezetés, hanem egy lobbicsoport érdeke volt, illetve lett volna, hogy egy ilyenfajta konstrukció megépüljön. Adódik a kérdés, nem kellett volna egy olyan belső vizsgálatot elrendelni, hogy kiderüljön, kik akarták felesleges dolgokra vagy túlzásba vitt módon költeni a város pénzét egy lobbicsoport érdekében?

– De mit vizsgáljunk ki? Elköltötték a város pénzét felesleges dologra?

– Nem valósult meg a beruházás. De mondjuk a tervezésnek vagy az előkészítésnek nyilván voltak költségei.

– Ez egy szubjektív vélemény, amit abban az interjúban elmondtam. Én sokallom ezt a pénzt az ebben a formában történő felújításért, főleg ebben a béna kacsa formában, amit a tervfotón megmutattam Önnek. Tehát ez ebben a formában nem tetszene a győrieknek, és olyat nem akarok építeni. Nem azért nem épül meg, mert Dézsi Csaba Andrásnak nem tetszik. Megmutattam Önnek, és nem hiszem, hogy Önnek ez valójában tetszik. De ha tetszik, akkor mondja meg. Ez a kocka ott sísáncon, ez beleférne Önnek, hogy ha nap mint nap jár a belvárosban, akkor ezt nézegesse?

Én azt mondom, hogy abból a pénzből, ami oda be lett tervezve, egy újat, egy sokkal komolyabbat, egy XXI. századnak megfelelő épületegyüttest lehet építeni. Úgy érzem, hogy fölösleges lett volna megépíteni azt, amit oda terveztek. Ez a véleményem. De ez nem azt jelenti, hogy valami nagy gazdasági ármányság folyik a háttérben, egyszerűen másképp látjuk a dolgokat. Önnek nem a matematika volt fontos, hanem más tárgyból volt jó. Nyilván azért, mert különbözőek vagyunk, másképp látjuk a dolgokat. Ön ebben jó, én abban vagyok jó, nem vagyunk egyformák, de nem is kell egyformának lennünk. Nyilván Borkai Zsolt másképp látta Győr jövőjét, mint én. Nem tudom, hogy ő hogy látta, de én, ha a színházat tekintjük, biztos vagyok benne, hogy másképp látom.

– Ön a kampányban nyitott városházát ígért….

– Ön azért van most itt, például.

– Igen. És kérdezném, hogy ennek nem lehetne-e a része az is, hogy az önkormányzati képviselők és a polgármester vagyonnyilatkozata az interneten bárki által megtekinthető legyen, és ne kelljen érte mondjuk személyesen bejönni a polgármesteri hivatalba, és ilyen huszadik századi vagy tizenkilencedik századi módon, papíralapon megnézni, ha már XXI. századi városról beszélünk. Az Ön kihívója, Pollreisz Balázs online közzétette a vagyonnyilatkozatát. Nem lehetne, hogy ezt minden győri politikus megtegye?

– Ön ezt fontos kérdésnek tartja ebben az interjúban?

– Azt gondolom, igen.

– Tehát Ön úgy gondolja, hogy az én vagyonnyilatkozatom nem hozzáférhető, és nem ismert mindenki számára, aki erre kíváncsi?

– Én nem ezt mondtam.

– Ön be tud menni, ki tudja kérni, közzé tudja tenni. Meg is teszi ezt minden minden évben a Kisalföld megyei napilap. Vagy Önnek ez fárasztó?

– Itt nem rólam van szó.

– De miért kéne nekem ezt nyilvánossá tennem, amikor nekem nincs ilyen igényem, hogy nyilvános legyen? Önnek van ilyen igénye, tegye nyilvánossá az én vagyonnyilatkozatomat. Mi itt a probléma?

– Nem lenne egyszerűbb, ha a vagyonnyilatkozat már eleve fenn van a honlapon?

– Ja, hogy Önnek akkor nem kellene befáradnia a városházára. Hát nézze, én a munka híve vagyok. Önnek az a dolga, hogy tájékoztassa az embereket a vagyonnyilatkozatomról, ha úgy gondolja, hogy ez sok embert érdekel. Be kell jönni, le kell közölni. Meg van rá a lehetősége, ezt hívják úgy, hogy demokrácia. Miért gondolja, hogy ez az online közzététel ilyen fontos?

– Én csak azt gondolom, hogy a közlés módja a huszonegyedik században egy online felület is lehet. Tehát nem kéne ezt papír alapon.

– Akkor tessék ezt valamiféle módon a döntéshozók elé terjeszteni, hogy a képviselők  legyenek kötelesek online is közzétenni. Higgye el, be fogjuk tenni a vagyonnyilatkozatunkat az online rendszerbe, ha ez szükséges. Jelen pillanatban a törvényi kötelezettségnek megfelelően járok el a vagyonnyilatkozatomnál. Ha én a jelenlegi ellenzék provokációinak felülnék, és ezzel foglalkozva tölteném a napomat, akkor az felesleges időtöltés lenne. Tehát az, hogy az Ön által említett úr egy kampányban éppen mit művelt, az engem nem érdekel. Én a kampányban sem az ellenzékkel foglalkoztam, hanem Győr városával. És a jövőben is ezt teszem. Semmi titkolni valóm nincsen. Elérhető a nyilatkozatom Ön számára, ha Ön ezt fontosnak tartja, akkor tudja publikálni. Úgyhogy ezt én egy rendkívül kamu kérdésnek tartom. Nem az Ön részéről, mert Ön újságíró, tehát feltehet egy ilyen kérdést, hanem az ellenzék részéről.

– Sokakat meglepett, hogy a Győr városi rangjának 750. évfordulójára tervezett ünnepség szervezésére Ön azt a Herkely Ákos volt KDNP-s képviselőt kérte fel, aki ellen 2012-ben azért kezdeményezett pártfegyelmi eljárást az Ön egyik mostani helyettese, Pergel Elza alpolgármester, mert ellenezte a Dunakapu téri beruházást. Akkor ez a beruházás Ön szerint is hiba volt, tehát van köze a kettőnek egymáshoz? Hogy akkor ő annyira ellenezte ezt a beruházást, hogy amiatt ki akarták zárni?

– Ezt a kérdést Ön érti, amit feltett?

– Igen.

– Akkor gratulálok, mert én nem értem, lehet, hogy bennem van a hiba. Tehát nekem azért nem kellett volna az Ön logikája szerint felkérni Herkely Ákost, mert a jelenlegi egyik alpolgármesterem annak idején pártfegyelmi eljárást kezdeményezett ellene, valamilyen olyan beruházás miatt, amit ő ellenzett, és mégis megvalósult?

– Nyilván ez egy nagyon komoly változás, hogy azt az embert, akit a korábbi városvezetés idején emiatt ki akartak zárni, ön most közfeladattal bízza meg.

– És tud még valami rosszat esetleg más győri emberekről is, akiket ilyen cicaharc miatt én ne vegyek figyelembe, ne aknázzam ki a szaktudását, a lendületét, a dinamizmusát?

– Nem ezzel van bajom, csak azt kérdezem, hogy ennek a döntésnek mi volt oka, hogy őt korábban eltávolították?

– Azt attól kell megkérdezni, aki eltávolította.

– Ön szerint ez egy helytelen döntés volt?

– Én nem foglalkozom ezzel a döntéssel. Én felkértem Herkely Ákost, hogy fogja össze ezt a csapatot. Győr, mint város 750 éves lesz jövőre. És ennek az évfordulóját méltóképpen szeretnénk megünnepelni. Az, hogy Ön valamilyen perpatvart tud mondani, hogy itt emberek vitatkoztak valami oknál fogva, az engem nem érdekel. Én polgármesterként nem fogok ilyen múltban lévő személyes vagy ideológiai konfliktusok miatt bárkit is kirekeszteni, félreállítani, vagy  figyelmen kívül hagyni. Miért tenném? Hát Önnek akkor téves elképzelése van rólam.

– Nekem nincs elképzelésem.

– Ez nagyon nagy baj, ha nincs elképzelése, mert már fél év eltelt.

– Úgy értem, nincs prekoncepcióm.

– Hát, pedig van, mert a kérdésből ez fakad.

– Én csak azt a kérdést fogalmaztam meg, hogy ez utalhat-e arra, hogy Ön most nyit azok felé, akiket a Borkai-korszakban eltávolított a városvezetés?

– Én mindenki felé nyitok, aki hajlandó Győr város érdekében dolgozni. Nem a saját maguk érdekében, mint egy-két ellenzéki képviselő, akik próbálnak valamilyen perpatvart gyártani.

– A Fideszben nem lehetnek olyanok, akik a saját érdekükben dolgoznak?

– Mindenhol lehetnek. Ha megvizsgálja azt, hogy a személyi állományban milyen változások történtek az elmúlt időszakban a városházán, akkor olyan Fidesz-tagokat is fog találni, akik fél éve még itt dolgoztak, de már nem dolgoznak itt.

– Tudna mondani konkrét példákat?

– Nem mondok, keresse meg. De fog ilyet találni. Aki keres, talál. Egyébként én KDNP-tag is vagyok. És éppúgy szóba állok Herkely Ákossal, mint Perger Elzával, mind a kettővel kiválóan megértem magam. Engem nem a párttagság érdekel, hanem a szakmai munka minősége, az együttműködési készség, az, hogy egy irányba megyünk-e, és azon dolgozunk-e, hogy Győr minél élhetőbb, sikeresebb és lehetőleg a városhatárokon túlmutató hatással bíró város legyen. A tempó, amit én diktálok, teljesen más, mint ami eddig volt Győrben. Nem az elmúlt tíz évhez, hanem az elmúlt harminc évhez képest. Én megszoktam, hogy gyors, ugyanakkor megalapozott döntéseket kell hozni,  és amit meg tudunk csinálni, azt csináljuk meg minél hamarabb, lehetőleg azonnal.

A szakmámból fakadóan ilyen vagyok, vagy pedig azért ez a szakmám, mert ilyen vagyok. De ez nem pártfüggő. Én azért vagyok a Fideszben, mert egyetértek a keresztény-konzervatív alapelvekkel. De szerintem én sokkal liberálisabb vagyok, mint a jelenleg magukat liberálisnak nevező pártok, mert én elfogadó vagyok. Azok pedig, akik liberálisnak mondják magukat, kirekesztők, mert nem fogadják el más véleményét, csak megbélyegzik emiatt. Én ezt nem tekintem liberális gondolkodásnak. Én a régi vágású liberalizmust szeretem, amikor az emberek még elfogadták más véleményét. Azt is szoktam mondani, hogy a hülyeség pártsemleges. Ha esetleg így érthető.

– Ha már a véleményekről beszélünk: amikor az ETO FC Győr tulajdonosa, Mányi József  a Kisalföldben nyilatkozott arról, hogy Ön megvonja a focicsapatnak a támogatását, Ön kommentben fejtette ki az álláspontját a klubtulajdonos szavairól. Utána viszont a Kisalföld egy akkori hír szerint törölte az Ön hozzászólását. Mi lehetett ennek az oka? Ön sérelmezte ezt az eljárást, hogy a véleményét ilyen módon törölték?

– Nekem több információm van erről, mint Önnek. Ha tovább nézzük a történetet, akkor valami csodás módon visszakerült ez a hozzászólás. Ezt tudja?

– Megjelent egy cikk arról, hogy lekerült? A visszaállításról nem tudom, hogy tudósítottak-e…

– Általában azokról a dolgokról, amik valósak, nem nagyon szoktak tudósítani azok, akik álhíreket terjesztenek. Én pontosan emlékszem, hogy mi történt. Egyébként nagyon érdekes az egész történet, tehát tanulságos. Ön szokott a Facebookon posztolni?

– Előfordul.

– Akkor csinálja meg azt, hogy egy csomó hangulatjelet tesz a posztjába. El fog tűnni a bejegyzése. Vagy posztoljon valamit, és utána kérje meg egy ismerősét, hogy tegyen hozzá olyan kommentet, ami telerak emojival. El fog tűnni, Ön látni fogja, csak más nem látja, elrejtődik. Számomra is ott derült ki. Nyilván rögtön felhívtam a főszerkesztőt, hogy ez elég érdekes dolog. És az informatikusok kiderítették. És tényleg így van, mert megfigyeltem a saját Facebookomon, hogy néha elrejtődnek kommentek, amiket aztán vissza szoktam állítani. Amibe sok emojit tesznek, azt automatikusan elrejti a Facebook algoritmusa.

– Ezek szerint kiderült, hogy ez nem egy tudatos cenzúra?

– Nem volt tudatos a Kisalföld részéről. Ezt a Facebook csinálta.

– Vannak, akik azt gondolják, hogy Magyarországon aránytalanul sokat költenek a labdarúgásra, és ennek nem racionális piaci vagy sportszakmai okai vannak. Hanem pusztán azért van így, mert a jelenleg hivatalban lévő miniszterelnöknek ez a kedvenc sportja. Ön nem tartotta rizikósnak azt, hogy ennek a trendnek a dacára fideszes politikusként nem többet, hanem kevesebbet fordít helyi szinten a labdarúgásra? Nem volt-e ennek valamilyen politikai kockázata?

– Köszönöm, hogy feltette ezt a kérdést, mert remek kérdés. Kapcsolódik ahhoz a kérdéséhez, hogy én azt mondtam, hogy most van fideszes városvezetése Győrnek. Pontosan azért, mert én fideszes vagyok, pontosan tudom, hogy bármikor megmondhatom a véleményem a fociról, semmiféle következménye nem lesz. ’93 óta fideszes vagyok, és tudom, hogy ezek az álfélelmek, mendemondák, legendák nem igazak. Látja, itt vagyok én példának: elmondtam a véleményem a futballról, pontosan ismerik a véleményemet, miniszterelnök úr is pontosan tudja, hogy mi a véleményem a futballról. Mégis itt volt három héttel ezelőtt, meglátogatott, beszélgettünk vele hosszú órákon keresztül.

Semmiféle következménye nincsen, mert a Fidesz ilyen. Lehet, ha az MSZP-ben például ez lenne, akkor másképp történne. A saját komplexusaikat más pártok rá szokták vetíteni a Fideszre. Mondhatnám azt is, hogy mindenki magából indul ki. Miniszterelnök úrnak ez természetes dolog, hogy ha nekem ez a Rába ETO-val kapcsolatos véleményem, akkor az teljesen elfogadható számára. Miért ne lehetne ez az én véleményem? Ez a Fideszben természetes, csak kívülről látszik úgy, hogy nem az. Ön rosszul látja a Fidesz működését, mert nem ismeri. Amit nem ismerünk, attól általában félünk, vagy pedig valamit belemagyarázunk.

– Ha már a támogatások, hogy kik kapnak többet vagy kik kapnak kevesebbet, felvetődött….

– Elnézést, a Mányi úrra visszatérve. Ő bejött hozzánk egy nyolcszemközti megbeszélésre, utána elment és nyilatkozott a Kisalföldnek. Arról, hogy mi mit mondtunk. Arról, hogy ő mit mondott, arról egy hangot nem szólt. Utána én csak kiposztoltam, hogy ő miket mondott, és elmondtam a Kisalföldnek is. Itt nem arról van szó, hogy nem adunk a futballra pénzt, vagy a foci az egy olyan sport lenne, amit én ne fogadnék el. De én egy teljesítménycentrikus ember vagyok. A lélektelen, küzdelem nélküli sportot nem tudom elfogadni, ha az ember profi sportolóként űzi. Nyilván, ha ő hobbisportoló, akkor úgy sportol, ahogy szeretne. De ha ő ezért fizetést kap, akkor azért meg kell dolgozni. Mányi úr pontosan tudta azt, amit én is tudtam, csak ő nem tudta, hogy én tudom. Hogy idéntől jelentősen, több százmillióval felemelték az Akadémiának a finanszírozását. És én azt mondtam, hogy ehhez nem adjuk oda azt azt kétszázmilliót, mert az államtól sokkal többet kapnak.

– Mármint a Futballakadémiáról van szó?

– Igen. Nem adjuk oda a kétszázmilliót, amit ő remélt, sőt egy kanyi vasat sem adunk, mert állami szinten ezt rendezték. És az állami szintű adóforintokban a Győrben élő emberek munkája is benne van. Tehát Győr támogatta már ezt, és nem fogunk kettős finanszírozást csinálni. Ez a lényege az egésznek. Azért mondom ezt, hogy lássa: egy döntés mögött milyen mélységek vannak. Nem az van, hogy felkelek reggel, és azt mondom, nem adok pénzt. Nem így van. Át kell gondolni, hogy mit, miért, kinek adunk. És nyilván szurkolok azért, hogy jó foci legyen Magyarországon. Hiszen az világosan látszik, hogy ha kijut a csapat az EB-re, akkor az egész ország megmozdul és nézi a focit. Csak legyen jó foci.

– Ha már felvetődtek a támogatások, akkor a legutóbbi közgyűlésen is téma volt, hogy a Harley Tulajdonosok Klubja 600 ezer forint támogatást igényelt az önkormányzattól, és az eredeti javaslat szerint az egészet meg is kapta volna. Miközben a helyi Vöröskereszt 430 ezer forintos kéréséből csak 200 ezret akartak teljesíteni, a cukorbetegek megyei egyesülete is a 593 ezres kérésből csak 200 ezret kaphatott volna. Egy motorkerékpár mobilgarázsának a kialakítása vagy a magasnyomású tisztító beszerzése valóban olyan közérdek, amit jobban kell támogatni, mint a beteg emberek céljait szolgáló egyesületeket?

– Nem akarom megkerülni a kérdést, de itt egy grémium dönt arról, hogy milyen támogatások legyenek egy-egy ilyen pályázatnál. Most nem emlékszem, hogy a Vöröskereszt és a cukorbetegek egyesülete végül konkrétan mennyit kapott. De az biztos, hogy az elv az volt: olyan támogatásokat adjunk, amiből azok a célok, amit a pályázatban beadnak, megvalósíthatóak. Ugyanis egy pályázat nem arról szól, hogy azt mondják, kéne nekem félmillió forint. Arról szól, hogy megjelölnek egy célt, hogy ezt én szeretném megcsinálni és ehhez kérnek támogatást. Sajnos nem tudtuk támogatni azt a célt például, amikor az egyik nyugdíjas egyesület arra kért pénzt, hogy elmenjenek busszal kirándulni.

Mert a COVID-járvány nem tette volna ezt lehetővé. Csak olyan tevékenységet vagy tárgyi eszközbeszerzést támogattunk, ami megvalósítható. Az is lehetne, hogy fűnyíróelv alapján mindenkinek adunk ugyanannyit, és akkor az igazságosnak tűnik. De akkor senki nem tudja megtenni azt, amit szeretne, mert senki nem kapná meg azt a pénzt, amiből meg lehetne oldani. Ha a célok megvalósíthatóak, akkor tegyük mellé a teljes eszközrendszert. Ha nem tudjuk mellétenni, akkor meg inkább ne adjunk semmit, mert akkor mástól is megvonjuk a lehetőségét, annak, hogy megcsinálja. Érti amit mondok, ugye? A másik dolog: tudja, hogy a Harley Tulajdonosok Klubja milyen pártállású társaság?

– Nincs erről konkrét információm.

– Én elmondom: teljesen vegyes. Ez egy abszolút karitatív társaság. Amely rendszeresen, a COVID-járványban is karitatív tevékenységet végzett, rengeteg egészségügyi civil szervezetet támogatott, amit nagyon kevesen tesznek meg egyébként a városban. Tehát a támogatások odaítélésénél azt is figyelembe vettük. Hogy ki milyen karitatív tevékenységet végez Győrben. Ők támogatták a Győri Segélyalapot is. Tudja, hány cég támogatta a Győri Segélyalapot?

– Pontos számot nem tudok.

– Elkeseredne, ha megtudná, annyira kevés. Viszont akik támogatták, azok becsülettel támogatták. És köztük voltak a Harley-tulajdonosok is. És a város ezt gesztusként viszonozza. Ez egy gesztus volt feléjük.

– A támogatásoknál, ami konkrétan nagy vihart kavart, az az volt….

– Nagy vihar nem volt. Pollreisz Balázs felállt és beszélt három percet. Ez nem egy nagy vihar, ez a vihar a biliben.

– Én arra gondolok, hogy mondjuk a Nicsi Judo Klub Egyesület volt szinte az egyetlen a támogatott sportszervezetek közül, amely a teljes egészében megkapta az általa igényelt 2,995 millió forintos összeget, miközben mindenki tudja, hogy Ön is aktív judós. Ennek nincs rossz üzenete, nem keletkezhet olyan látszat, ahogy az országban a focival kapcsolatban is keletkezett ilyen látszat, hogy hogy a polgármester a saját szívügyeit és hobbiját támogatja?

– Én nemcsak aktív judós vagyok, hanem a Magyar Judo Szövetség általános alelnöke. Tehát Magyarországon én vagyok a második ember a judo sportban, a szövetségben. Tudja milyen övem van nekem a judoban?

– Fekete?

– Piros-fehér. Az hét dan. Na mindegy, a lényeg az, hogy öreg judós vagyok, így van. Melyik sportegyesület nem kapott támogatást?

– Nem arról van szó, hogy nem kaptak, hanem hogy ők kaptak csak szinte egyedül annyit, amennyit kértek.

– Konkrétan melyik szervezet nem kapta meg azt, amivel meg akarta valósítani a célját? Melyik? Mondja a példákat!

– Én nem ezt kérdeztem.

– Tehát nem tudja a példákat, csak vádaskodik.

– Én csak annyit kérdeztem, hogy azt hiszem, ez szinte az egyetlen sportszervet, ami megkapta a teljes igényét.

– Azt hiszi, vagy tudja?

– Itt vannak a konkrét számadatok.

– Nézzük meg, egyenként. Ugyanis elmondtam az elvet, ami alapján adtuk.

– A legtöbb szervezet, ami itt fel van sorolva, szinte mind kevesebbet kapott, mint amennyit szeretett volna. Szinte mindegyik kevesebbet kapott a végén, vagy legalábbis nagyon kevés olyan van, amelyik megkapta volna az általa igényelt egész támogatási összeget. Nem arról van szó, hogy nem kaptak volna, bár volt olyan is, aki nem kapott.

– A Győri Vizisport Egyesület kajak-kenura kapott 44 millió forintot. Hol van ehhez képest a judo? Tehát 44 millió forintot kapott kajak-kenu egyesület, és Ön azt állítja, hogy ez kevesebbnek számít, mint a judonak a hárommilliója?

– De én nem azt állítom, hogy kevesebbnek számít.

– Ön azt állítja, hogy kevesebbet kapott.

– Nem összegszerűen, hanem az igényelt összeghez képest kapott kevesebbet. Ez nem az összegszerűségre vonatkozik.

– Ön szerint akkor a vizisport egyesületnek kellett volna kapni 70 millió forintot ahhoz, hogy a judo megkapja a hárommilliót? Ezzel szemben 44 milliót kapott a kajak-kenu és maga a hárommillióját emeli ki a judonak. Furcsa.

– Én arra céloztam, hogy ők az általuk igényelt teljes összeget megkapták, mások pedig nem.

– Na de, uram, akkor nézzük már meg a konkrét számokat. Tehát a Győri Lövész Klub kapott hárommillió forintot, pontosan annyit kapott mint Nicsi. Ja hogy a Nicsinek lehet, hogy be kellett volna írni 33 milliót, és akkor rendben lenne a történet?

– Én nem ezt mondtam.

– Ezt egy bizottság döntötte el. Azt kértem, úgy bírálják el ezeket a megítélt támogatásokat, hogy azokat a célokat nézzék, amiket kitűztek ezek az egyesületek. Ez egy pályázat, nem kívánságlista. A pályázathoz be kell adni a célokat. Ahhoz, hogy megvalósítsák a célokat, ahhoz pénz kell És azt mi támogatjuk. Azt kértem, hogy olyan összeggel támogassuk, ami erre megfelelő. És Ön azt mondja, hogy a Nicsi 2.995.000 forintot kapott, ezt emeli ki. Miért nem emeli ki a Győri Vizisport Egyesületet, ami kajak-kenura 44 millió forintot kapott? Megkérdezhetem, hogy Önnek van a Győri Vízisport Egyesületben ismerőse, rokona, barátja?

– Nem tudok róla.

– Mert ez ugyanolyan hülye kérdés lenne, mint amit Ön feltett nekem az előbb. Már elnézést, de én is tudok ilyeneket kérdezni.

– Ön több ellenzéki javaslatot is elfogadott a közgyűlésen….

– Nem többet, mindet: mind a négyet, amit tettek fél év alatt. Elfogadtam az ellenzéknek az összes, mind a négy javaslatát, és azóta egy sem volt. Illetőleg elnézést, volt még egy, mert felállt a DK-s Glázer Tímea és kérte, hogy vegyük el a Harleysoktól az összeg egy részét, és adjuk oda másnak. Elvettük és odaadtuk másnak. Ennyi.

– Ugyakkor az ellenzéki politikusok Győrben azt kifogásolják, hogy ők, tehát azok az ellenzékiek, akik ma is ellenzékiek, ők egyetlen felügyelő-bizottsági tagságot, külsős bizottsági helyet nem kaptak. Illetve csak olyanok kaptak ilyet a korábbi ellenzékből, akik már kiváltak ebből az ellenzéki összefogásból és valamilyen módon Önt támogatták.

– Nézze, én azt hogy az ellenzék soraiban milyen mozgások vannak, nem tudom. Mert én nem látok bele sem az MSZP, sem a Jobbik, sem az LMP, sem a DK, sem a Momentum belső ügyeibe. Nem is az én feladatom, hogy belelássak ebbe, hiszen én polgármester vagyok, nem pártpolitikusként működöm ezen a téren. Az nem igaz, hogy nem kaptak helyeket. Kaptak. Az igaz, hogy nem tudtak megegyezni az elosztásban. Abból az ellenzéki szövetségből lehet kiindulni, ami elindult a választáson, mert ugye abból lehet kiindulni, hogy ki indult el, s milyen színekben jutott be. Tehát amikor ezeket a helyeket elosztottuk arányosan, akkor ezt mi odaadtuk az ellenzéknek. De ezt ők nem tudták egységesen elosztani, mert ebben a koalícióban mindenki többet szeretne magának, de ez nem az én dolgom.

Én azt kértem, hogy egységesen állapodjanak meg, hozzák nekem ide, hogy ki, melyik párt delegáltjaként kapna helyet. És ha ők megállapodtak, azt én el fogom fogadni. Ez egy demokratikus dolog. Bejött hozzám az MSZP meg a DK, és mondta, hogy ők szeretnék elvinni azokat helyeket kizárólag, mert nem hajlandóak adni másoknak. Engem nem érdekelnek ezek a belső harcok. Egy olyan szövetséggel, ami csak valami ellen irányul, nem tudok mit kezdeni.

És ezeket a helyeket természetesen, ha kellett, betöltöttük, hogy működjenek azok a bizottságok. De ezek az emberek, akik bent vannak, azok pontosan tudják, hogy amint megegyezik a helyekben az ellenzék, abban a pillanatban kiszállnak és átadják a helyüket. Úgyhogy megint csak lehet ezzel vádaskodni, de ők nem tudnak megállapodni a helyekben. Én nem fogok helyettük dönteni. Nem lenne demokratikus ha én döntenék a DK-s, MSZP-s, jobbikos, momentumos, LMP-s helyekről. Döntsék el, mit szeretnének, állapodjanak meg. Ha a választások előtt meg tudtak állapodni, akkor most miért nem tudnak? Mi történt azóta?

– Csak így mégis egy olyan helyzet keletkezett, hogy azok kapnak helyet, akik Önt támogatják.

– Na de hát, ha nem tudnak megállapodni, akkor én teremtsek rendet ebben a nem is tudom milyen koalícióban? Azt akartam mondani, hogy nem létező koalíció. Ezek szerint nem létező koalíció. És ez a probléma, tudja, amit most Budapesten látunk, hogy öt főpolgármester-helyettest kellett kijelölni, hogy Karácsony Gergely tudjon kormányozni. De én nem vagyok hajlandó arányukon felül adni nekik helyeket, hogy ők meg tudjanak állapodni egymással azért, mert összeálltak valami ellen, de most pozícióharcokat folytatnak.

Nem vagyok hajlandó az ellenzék belső harcaiban semmilyen tekintetben döntőbíró szerepet játszani. Ez az ő dolguk. Állapodjanak meg, és én azt el fogom fogadni, mert demokratikus ember vagyok. Most én mondjam meg, hogy az Ön házában milyen csempe legyen a konyhában? Vagy milyen kutyát vásároljon? Hadd ne mondjam már meg. Ez az Ön dolga, és ezt elfogadom.

– Ön úgy nyilatkozott nemrég, a győri vasúti pályaudvarra, hogy az egy – idézem – hányadék.

– Hát, konkrétan az.

– Tizennégy éve az Ön pártja van többségben Győrben, az országban pedig tíz éve Fidesz-kétharmad van. Eddig miért nem vetették ezt fel a Fidesz-politikusok? Több mint húsz éve lakom Győrben és az állomás az nagyjából mindig így nézett ki. Miért nem vetődött fel az elmúlt években, évtizedekben a vasútállomásnak a helyzete?

– Én ezt a problémát húsz éve már felvetettem. Akkor még az MSZP-s polgármestere volt Győrnek, s az állomás már akkor is hányadék volt. Az volt a válasz, hogy a MÁV-ban olyan gyakran változnak a vezető pozíciókban az emberek, hogy nem lehet velük tárgyalni. Én Nádorváros képviselőjeként dolgoztam az elmúlt húsz évben. A jelenlegi állomás a belvároshoz tartozik, a belvárosi képviselőtől kell megkérdezni ezt. De mint polgármesternek, már az én feladatkörömbe tartozik, hogy Győr város egésze rendben legyen. Úgy gondolom, hogy a győri vasúti pályaudvar méltatlan állapotban van, nemcsak Győr városához, hanem akármihez viszonyítva.

A MÁV vezérigazgatójának szóvá tettem, hogy nem találtam meg a pályaudvart az 50 legrosszabb állapotban lévő pályaudvar között a MÁV listáján. Ez megengedhetetlen, és kértem, hogy egy rekonstrukciót hajtsanak rajta végre. A Modern Városok programban szerepel az intermodális csomópont: olyan komplex felújítás, amely egységben kezeli a helyi és vidéki buszjáratokat, a MÁV-pályaudvart, a különböző átszállási, jegyvásárlási, utasforgalmi, parkolási lehetőségeket, a későbbiekben az elővárosi vasútvonalakat, hogy a peremkerületekből, Ménfőcsanakról, Gyárvárosból, Győrszentivánról be lehessen jönni a belvárosba vasúttal. Úgy gondolom, hogy ellentétben az eddigi gondolkodással, nem egy-egy épületet kell megújítani, nem egy-egy problémát önmagában szemlélni, hanem komplexen Erről szól az egész kulturális negyed, és erről szól a MÁV pályaudvar felújítása is.

– Ön harcot hirdetett az illegális szemétlerakás ellen. Viszont a Tűz utcánál, az Iszkápa köz mellett tetemes mennyiségű, úgy 1000 köbméter illegálisan lerakott szemét van egy telken. Mit akar, illetve tud tenni ez ügyben, valamint a hasonló esetek megelőzése érdekében az önkormányzat?

Miután a hulladék elszállítása meghaladja a telek értéket, sikerült meggyőzni a telek tulajdonosát, hogy adja át a városnak. Mi nem csinálhatunk semmit sem más telkén. Ha a városé lesz, akkor rendben fogjuk tartani.

Kérdezett: Papp László Tamás