„Az iskolák szülői segítség nélkül meghalnának” – Sok helyen hiányoznak alapvető dolgok a közoktatásból

A magyar közoktatással kapcsolatban egyre több probléma lát mostanában napvilágot, többségük azonban nem újkeletű. Most azt próbáltuk kideríteni, hogy mik azok a pluszfeladatok, amelyek a pedagógusokra, diákokra, szülőkre hárulnak, mert az iskolának, illetve a fenntartónak nincs rá pénze vagy kapacitása. Online felmérésünkben arra kérdeztünk rá, milyen alapvető, de hiányzó dolgokat kell a közoktatásban résztevőknek beszerezni és bevinni az intézményekbe, illetve hogyan készülnek a fűtési szezonra. A Klebelsberg Központot is megkerestük, akik válaszukban arról számoltak be, hogy tapasztalataik szerint sokszor az iskolák előbb fordulnak a szülőkhöz, mint a fenntartóhoz.

A sorozatos tüntetések egyre inkább rávilágítanak a magyar közoktatás ismert, és eddigi kevéssé ismert problémáira. Az Átlátszó Oktatás is egy ilyennek próbált utánajárni: októberi online felmérésünkben arra kérdeztünk rá, hogy az közoktatás szereplői hogyan készülnek a fűtési szezonra, másrészt azt próbáltuk megtudni, hogy milyen pluszfeladatok hárulnak a pedagógusokra, diákokra és a szülőkre, milyen alapvető dolgokkal kell nekik ellátni az intézményeket. Online felmérésünk több mint 750 érintettet ért el, főként középiskolai diákokat.

83%

Év végéig még

17 866 772 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A probléma nem újkeletű, a helyzetet azonban idén tovább fokozta az október végéig elrendelt kifizetési tilalom.

Szeptember végén a Telex szúrta ki azt a kormányhatározatot, amely alapján a kormány alá tartozó szervek október 31-ig nem fizethetnek ki lényegében semmit, ami nem bérköltség. Ekkor még arról lehetett olvasni, hogy a köznevelési, egészségügyi, gyermekjóléti intézmények a kivételek közé tartoznak majd. Október közepén azonban a Népszava megírta, hogy a tankerületi központokban is kifizetési korlátozást rendeltek el. A Klebelsberg Központ a lapnak megerősítette, hogy csak a legszükségesebb, köznevelési alapfeladatok ellátásához kapcsolódó kifizetések történhetnek meg, az ezen felüli kiadások felülvizsgáltra kerülnek október végéig. Ennek hatására a lap értesülései szerint több intézmény a szülőkhöz fordult segítségért.

Ezzel párhuzamosan az iskolák működését az energiatakarékossági előírások is tovább nehezítik. A hosszabb téli szünet, és az őszi szünet hiánya mellett az iskolák és a szülők számos módon próbálnak spórolni az energiaárakon. Van, ahol összevonnak több iskolát, máshol rövidebb órákkal és alacsonyabb hőmérsékletű termekkel próbálnak spórolni. A diákok és tanárok pulcsival, kabáttal, plusz zoknival és egyéb ruhadarabokkal, pokróccal és párnával, meleg itallal, levessel, vízforraló bevitelével készülnek a hidegebb termekre.

De az, hogy nekik kell bizonyos dolgokat bevinniük az intézménybe, nem kirívó. Felmérésünkből kiderült, hogy az iskolák számos más dologban támaszkodnak pedagógusaikra, diákjaikra és azok családjára.

Habár a köznevelési törvény alapján egy köznevelési intézmény feladatainak ellátásához szükséges eszközöket, felszereléseket a fenntartónak vagy a működtetőnek kell az intézmény rendelkezésére bocsátani.

A válaszadók mindössze 33 százaléka adott olyan választ, hogy semmivel nem kell hozzájárulnia az iskola alapvető felszereléséhez.

Ez azt jelenti, hogy a kérdőívünket kitöltők kétharmadának (67 százaléknak) gondoskodnia kell ilyen dolgokról az iskolában, például fénymásoló papírt és írólapot, WC papírt és egyéb higiéniai és tantermi felszereléseket kell bevinnie az intézménybe.

A legtöbb iskolának szüksége van külső segítségre

Felmérésünk alapján elmondható, hogy sok iskola szorul valamilyen külső segítségre. A Népszava nemrégiben arról írt, hogy az egyik budapesti tankerülethez tartozó gimnázium igazgatója arra kérte a szülőket, hogy küldjenek be fénymásolópapírt, krétát, táblafilcet, tollat, elemet, szemeteszsákot és ha tudnak, olyan, otthon feleslegessé vált eszközöket, mint például seprű, irodai szék. Habár azt írták, hogy ez a kifizetési tilalom miatt szükséges, nem nehéz bizonyítékot találni arra, hogy a probléma nem újkeletű, és nem is egyedi.

2018-ban a hvg.hu-n jelent meg egy cikk, amelyben összeszedték, egyes iskolák mivel keresték meg a szülőket a nyár folyamán. A törökbálinti Márton Áron Iskola és Középiskola arra invitálta a szülőket, hogy közösen fessék ki azokat a termeket, folyosókat, melyeket fenntartó nem finanszírozott. Az iskola szerint a szülőktől jött az ötlet, valamint sajnálatukat fejezték ki, amiért néhányan nem értették meg, hogy a levél nem kötelez semmire.

Az általunk megkérdezettek 52 százaléka úgy nyilatkozott, hogy nekik kell bevinni fénymásoló papírt, 15 százalékának pedig olyan alapvető dolgokat, mint táblakréta, -filc vagy -törlő, falióra vagy elem. Van, ahol ezek beszerzésére pénzt kérnek év elején a szülőktől.

A témával kapcsolatban személyesen is megkérdeztünk egy Budapesten dolgozó alsós tanítót, aki több évtized után nemrég hagyta ott az állami szférát, részben a tárgyi feltételek hiánya miatt, és most egy magániskolában tanít. Elmondta, mennyire rácsodálkozott, hogy az állami intézményekben uralkodó hiányok és plusz feladatok, amelyeket eddig a szülőkkel közösen kellett megoldania, a magániskolában ismeretlenek.

Korábbi tapasztalatai alapján arról is beszélt, hogy általában az iskolákban fénymásolási kvóta van. Ha ezt – a nagy osztálylétszámnak köszönhetően elég hamar – átlépik, és még szükség van nyomtatott anyagokra, azt gyakran saját zsebből, vagy a szülők segítségével kell megoldaniuk. Hozzátette azt is, hogy sok esetben a szülők már úgy érkeznek első osztályba, hogy tisztában vannak azzal, hogy bizonyos dolgokat nekik kell majd megcsinálni, mert az iskolának nincs rá kerete. Persze ezekből lehet csapatépítő programokat csinálni, de külön kiemelte, hogy szerinte nem lehet csak a szülőkre támaszkodni. Az ő osztályának a szülők segítségével lett okostáblája, saját nyomtatója, számítógépe.

Az iskolák közel 60 százalékában szükség van a szülők segítségére az alapvető felszerelések biztosításához. Forrás: pexels.com

Van, ahol három év után sikerült csak táblát szerezni

Kaptunk olyan választ, hogy szaktanár híján a diákoknak kell bevinniük az összehalászott tananyagot, de az Átlátszó Oktatásnak nyilatkozó pedagógus az ingyenes tankönyvekről sem volt jó véleménnyel:

„Ha belegondolunk, azt mondják, hogy ingyen tankönyv. De ha abból akarunk tanítani… Hát olcsó húsnak híg a leve. Szép lassan mindenki próbálkozik a szülőkre hatni, hogy ez nem jó könyv és más, normális könyvet lehessen megvenni. És általában a szülők beleegyeznek, hogy inkább fizetnek, csak a gyerekük normálisabb könyvből tanuljon. Nálunk, ha valaki nem tudta az ő gyerekének ezt fedezni, akkor a szülők összedobták neki a tankönyv árát. Mi sem akarjuk, hogy túl sok könyvet kelljen megvenniük, de már vannak bizonyos tantárgyak, amire azt mondjuk, hogy ezt képtelenség az ingyenesből megtanítani, mert annak mind a szövegezése, mind az összeállítása ilyen lebutított változat. Taníthatatlan.” – vélekedik.

A magyar tankönyvpiac helyzetéről, a tankönyvek minőségéről korábban mi is írtunk:

Államosított tankönyvpiac, strasbourgi per, rossz minőségű kiadványok – a hazai tankönyvpolitika elmúlt 40 éve

Magyarországon az elmúlt negyven év politikai változásai a tankönyvkiadásban, a tankönyvellátásban és a tankönyvek tartalmában is megmutatkoznak. Cikkünkben ezt a negyven évnyi utat járjuk be. Bemutatjuk, hogyan került újra állami kézbe a már egyszer liberalizált tankönyvpiac, milyen tartalmak jelennek meg az új tankönyvekben, és hogyan vélekednek minderről a pedagógusok.

Válaszadóink 19 százaléka arról számolt be, hogy ők oldják meg, hogy legyenek használható berendezési tárgyak az iskolában. Ez főként szekrényt jelent, de érkezett olyan válasz, hogy a padokat kell javítani, függönyt és hozzá karnist, projektort, hozzá vetítővásznat, drótot, hangszórót , sőt van ahol táblát kell szerelni. „Felraktak egy projektort ami olyan falra vetít, amiről lejött a festék így csomó helyen szürke. A vetített kép rálóg a fal fa burkolatára.” – írta egy diák felmérésünkben.

„Három évig kellett könyörögni a tábla átfestéséért, ugyanis elsősként megkaptuk a negyedikes vonalazású táblát. És hát azt át kéne festeni, hogy a gyerekek megtanulják. Én azt csináltam, hogy papírral megvonalaztam, hogy lássa, hogy mi is az a vonalköz, meg hova kell írnia. Harmadikra jöttek volna kifesteni elsős vonalazásra és akkor mondtam, hogy most már hagyják, mert jövőre negyedikesek lesznek. Szerencsés volt, aki úgy kezdte az első osztályt, hogy elsős vonalazású táblája volt.” – emlékezett vissza a megkérdezett alsós tanító.

Falfestés, bútorok összeszerelése – ez csak néhány a feladatok közül, amelyek rendszerint a szülőkre hárulnak. Forrás: pixabay.com

Nem ritka, hogy a felújítás is a szülőkre hárul

Sok helyen a termek és az épület állagmegóvása is problémát jelent. Teremfestés, meszelés, a termek felújítása – mind-mind olyan feladatok, amelyek gyakran hárulnak az iskola pedagógusaira, diákjaira és azok szüleire. „Tisztán emlékszem, hogy mentem be az osztályba, nyitottam az ajtót és mögöttem a folyosón leszakadt a vakolat tőlem fél méterre. Ezt másnap kijöttek megjavítani, de volt hogy napokig a vécé kiöntött egészen a folyosóig és duguláselhárítók nem jöttek mert a Kliknél másképp működnek ezek a rendszerek. Ilyen alapvető javításokra nagyon nehéz embert szerezni ugyanúgy nehéz mint amikor valaki építkezik vagy még nehezebb.”

Persze vannak olyan esetek is, amikor az iskola felújítását a fenntartó intézi, ám előfordul, hogy ezeket nem sikerül időben befejezni. Nemrég a Gödöllői Török Ignác Gimnázium tanulói vonultak ki az iskolából, ugyanis a tantestület jelentős része, az iskola vezetése és sok szülő szerint nem biztonságos épületben kezdték a tanévet. Az azbeszttartalmú tetőt is úgy bontották, hogy a diákok az iskolában ültek. Közben az Encshez tartozó Fügödön az egy éve leégett iskolát még nem sikerült helyreállítani. A zavartalan oktatáshoz már a szerencsétlenség előtt szükség volt arra, hogy konténereket telepítsenek az udvarra. A térség országgyűlési képviselője a választások előtt azt ígérte, hogy idén a gyerekek már a megújult intézményben kezdhetik a tanévet, ezt nem sikerült teljesíteni, az alsó tagozatos diákok délelőtt, a felső tagozatosok délután járnak be.

Az elmúlt évekből is számos ilyen történetet találtunk: 2017-ben halásztelki diákok kényszerültek külső helyszínen tanulni az augusztusban kezdett, és egyre későbbi befejezést ígérő felújítás miatt. A csepeli Jedlik Ányos Gimnáziumban az egyik ablak rázuhant két diákra. 2018-ban a szombathelyi Bercsényi Általános Iskolába a szülők vittek olajradiátort, hogy a kabátban ücsörgő diákok ne fagyjanak meg a rossz ablakok okozta hidegben. Tanévkezdéskor ki kellett költöztetni a gyerekeket az Egri Hunyadi Mátyás Általános Iskolából. Az igazgató úgy érvelt, hogy az iskola állapota nem közügy, és senkinek nem lett volna joga fényképeket készíteni az engedélye nélkül. Ugyanebben az évben az ostorosi iskola felújítása is csúszott.

A pedagógusoknak is a zsebükbe kell nyúlniuk

Felmérésünk alapján a termek takarítása a válaszadók több, mint húsz százalékát érinti. Az iskolák takarításáról korábban kérdeztük a tankerületeket, de nem mindenhonnan kaptunk választ, a szerződésekért összesen közel másfél millió forintot kértek volna 18 tankerület.

Összesen közel 1,5 millió forintot kér 18 tankerület az iskolák takarítására vonatkozó szerződésekért

Közérdekű adatigénylést küldtünk a tankerületi központoknak, hogy többet tudjunk az iskolák higiéniai állapotáról, de nem mindenhonnan kaptunk választ.

„Úgy emlékszem, hogy amikor ilyen hányásos hasmenéses időszak volt akkor bizony nem nagyon találtam takarítót, hogyha egy gyerek éppen rosszul volt. Gyakran nekünk kellett feltakarítani, hogy a többi gyerek ne fertőződjön meg” – tudtuk meg az egyik érintettől.

Ezen kívül volt, ahol számítástechnikai eszközök javítása hárult rájuk, máshol a világítás karbantartásáért is ők feleltek. De érkezett olyan válasz is, hogy a terem konnektorainak és kapcsolóinak javítását kellett nekik intézni. „Az iskolák szülői segítség nélkül meghalnának, és ezt a szülők érzik is és gondolom ezért segítőkészek. De erre nem lehet, nem szabad építeni. Mert az iskolának nem az a feladata, hogy állandóan a szülő segítsen rajta, hanem az, hogy oktasson” – mondta az általunk megkérdezett pedagógus.

Azonban nem szabad elfelejteni, hogy habár ő főként a szülőket és diákokat emelte ki, a pedagógusok is rengeteg plusz munkát és pénzt ölnek abba, hogy taníthassanak. Kaptunk olyan választ, hogy az óvódapedagógus maga viszi be a gyerekeknek a játékokat és fejlesztőeszközöket, illetve hogy a pedagógusok reggel tanítás előtt még felmossák a folyosót, mert nincs takarító .

„Soha nem számoltam, mennyit költöttem az iskolára a fizetésemből. Attól félek, túl elkeserítő lenne.”

A pedagógusok is rengeteg plusz munkát és pénzt ölnek abba, hogy taníthassanak. Forrás: unsplash.com

A segítség nem ördögtől való, de tovább növeli az egyenlőtlenséget

Szeptember közepén a Szülői Összefogás Közösség is feltette a Facebook oldalán azt a kérdést, hogy szülőként milyen beszerzéseket, eszközöket kell finanszírozni az iskolában. Több tucat válasz érkezett, amelyek között voltak akik a felmérésünk eredményeiben is említett tárgyakat sorolták fel, de akadtak olyanok is, akik parkettáztak vagy épp tetőt javítottak. Több válaszadó számolt be arról, hogy bútorokat, klímaberendezést, vagy számítástechnikai eszközöket is a szülőknek kellett beszereznie.

Burai Vera, a Szülői Összefogás Közösség képviselője az Átlátszó Oktatásnak elmondta: ő úgy látja, hogy egyre több mindent a szülőknek kell bevinnie. Sokféle terület van, ahol az iskola segítséget kér, vagy a szülők maguk érzékelik (mert nem mer kérni az intézmény),  hogy nekik kell bizonyos feladatokat átvállalni, ami pedig nem az ő kötelezettségük, legyen szó felújításról, vagy olyan iskolai felszerelésekről, mint a fénymásoló papír vagy írószerek, például az óvodában színes ceruza, kréta. Sok helyen pedig az is a szülőkön múlik, hogy megfelelő mennyiségű gyümölcshöz jussanak a gyerekek.

Szerinte nem minden segítség „ördögtől való”, érdemes például különbséget tenni aközött, amikor a szülők a felújítás utolsó lépéseként otthonosabbá varázsolják a termet szőnyegekkel, díszítéssel, vagy pedig ha gyakorlatilag az állagmegóvás az ő feladatuk. Szerinte azért is nehéz ez helyzet, mert hiába tudják a szülők, hogy mindez állami feladat lenne, mivel a saját gyerekükről van szó, természetes, hogy megpróbálják a lehető legtöbbet megtenni, hiszen ha ők nem csinálják meg, akkor nem csinálja meg senki.

„Az oktatás meglátásom szerint már összeomlott. Vannak olyan intézmények, ahol jelenleg is csak gyerekfelügyelet zajlik és nincs érdemi munka. Hiszen nincs elegendő pedagógus.”

„Ha az összeomlást egy házként képzeljük el, akkor egy-egy helyen mindig aládúcoljuk, hogy ne omoljon össze teljesen, de így valójában mi magunk tartjuk fenn ezt a működésképtelen rendszert. Nehéz másképp cselekedni, amikor a legféltettebb kincsünkről, a gyerekünkről van szó.”

Elmondta azt is, hogy azért is fontos még erről beszélni, mert ez a jelenség nagymértékben növeli a szegregációt. Azokban az intézményekben, ahol a szülők anyagi helyzete lehetővé teszi az ilyen segítségnyújtást, a gyerekek jobb feltételek között tanulhatnak, járhatnak óvodába, de számos olyan hely van az országban, ahol ezt a fajta támogatást nem tudják megengedni maguknak a családok.

A Klebelsberg Központ szerint van, hogy a fenntartó csak utólag értesül az igényekről

A témával kapcsolatban kerestük a Klebelsberg Központot is, ahonnan azt a választ kaptuk, hogy a tankerületi központoknak biztosítaniuk kell a fenntartásukban lévő intézmények zavartalan működését, ezért mindent, ami ehhez szükséges, beszereznek. A beszerzések lebonyolítása során azonban be kell tartani a hatályos jogszabályokat, mivel közpénzről van szó.

„Előfordult, hogy intézményvezetők vagy pedagógusok előbb fordultak kéréseikkel a szülői közösséghez, mint a tankerületekhez, így az adott tankerületi központ csak utólag értesült az igényekről.

Sok iskolában, régi, az önkormányzati időkből megmaradt hagyomány, hogy kérnek különféle eszközöket a szülőktől, azonban ezt a gyakorlatot nagyon nem tartjuk helyénvalónak.

A fenntartó feladata, hogy biztosítsa a szükséges eszközöket, az iskola működéséhez.” – írták.

Radinszky Zsófia – Szopkó Zita

Címlapkép: pixabay.com