„Jól már nem tudtam csinálni, rosszul meg nem akartam” – több ezer tanár hagyhatja el a pályát a státusztörvény miatt

Egy hete írta alá Novák Katalin köztársasági elnök a státusztörvény néven elhíresült közoktatási törvényt, ami a pedagógusok új életpályájának kereteit fekteti le. A kormány kommunikációjában bérrendezésről és csökkentő terhekről beszél, az érintettek ugyanakkor nem így látják. A szakszervezetek tömeges pályaelhagyást jósolnak, miközben már így is több ezer tanár hiányzik a közoktatásból. Az általunk megszólaltatott pedagógusok szavaiból pedig az rajzolódik ki, hogy nem csupán a státusztörvény a probléma: az alacsony fizetés, a rengeteg pluszmunka mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy hivatástudata ellenére egyre több tanár dönt úgy, hogy szeptembertől nem tér vissza a tanításhoz.

A pedagógusok közel két éve demonstrálnak a közoktatás helyzetének javításért. Követeléseik között szerepel a bérrendezés, a jobb munkakörülmények, illetve a sztrájkjogok visszaállítása, újabban pedig a státusztörvény elleni tiltakozással is kiegészültek a tüntetések. A tiltakozások miatt a kormány néhány dolgon finomított az eredeti tervezethez képest, az érintettek ugyanakkor még így sem elégedettek. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy egyre többen a pályaelhagyás mellett döntenek.

Fogynak a tanárok

A tanárhiány régóta komoly problémát jelent a magyar közoktatásban. A Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) becslése szerint tizenhatezer pedagógus hiányzik a rendszerből. Október végi cikkünkben és videóriportunkban részletesen is foglalkoztunk az egyre kritikusabbá váló helyzettel, hogy az iskolákban egyszerűen nincs elég pedagógus, aki tanítsa a gyerekeket.

Tóth Endre, a Momentum országgyűlési képviselője áprilisban közérdekű adatigényléssel derítette ki, hogyan változott a tankerületektől távozó pedagógusok száma az évek során. Az adatok alapján 2021-ben összesen 3738, majd 2022-ben 5316 pedagógus hagyta ott az iskolát – ez egy év alatt több mint 40 százalékos növekedést jelent a távozó tanárok számában. A Közép-Pesti Tankerületi Központ iskoláiból tavaly 402 pedagógus távozott, a jászberényi tankerület iskoláiból mindössze 17-en.

 

Mindezt csak tovább súlyosbíthatja a státusztörvény, amit július 4-én szavazott meg az országgyűlés, majd rekordsebességgel alá is írt Novák Katalin – azt követően, hogy júniusban közel 20 órán keresztül vitáztak a tervezetről.

A kormány március 2-án tette közzé közoktatási törvénytervezetét, az úgynevezett státusztörvényt, amely a pedagógusok új életpálya-kereteivel foglalkozik. A tervezet híre nagy visszhangot váltott ki az érintettekből. A jogszabály kritikusai csak „bosszútörvény” néven emlegetik, utalva arra, hogy így akar a kormány bosszút állni a pedagógusokon és a diákokon a demonstrációk, tüntetések miatt. A változások között van például, hogy megszűnik a pedagógusok közalkalmazotti jogviszonya, szigorúbbá válik a pedagógusok „magatartásának” ellenőrzése, de a sztrájkkal kapcsolatos jogaikat is jelentősen megkurtítja a tervezet.

A törvény elfogadásának hírére több tanár – köztük a Tanítanék Mozgalom egyik alapítója – lengette be felmondását. Az elmúlt hetekben megszaporodtak a szakmát váltó tanárokat segíteni szándékozó bejegyzések, álláshirdetések is. Sőt, voltak olyan iskolák, melyek a ballagó diákokhoz hasonlóan tablót készítettek azoknak a tanároknak, akik a tanév végével nemcsak diákjaikat búcsúztatták, hanem saját maguk is elköszöntek az iskolától. A 444 nemrég távozótanár-számlálót indított (jelenleg több mint 260 pedagógus jelezte a lapnak, hogy otthagyták a közoktatást), az aHang felmérésében pedig 5 ezer pedagógus nyilatkozott úgy, hogy a törvény hatályba lépésével megszüntetné munkaviszonyát.

Rendszerszintűek a problémák

Év elején elindult a Miután felmondtam nevű oldal is, ami pályaelhagyó pedagógusok történeteit gyűjti. Az oldalt Sikoparija Lujza és Kovács Éva menedzseli. Kovács egy budapesti elitgimnáziumban tanított, jelenleg irodai munkát végez. Pályakezdőként, két év tanítás után, a tavalyi tanév végén döntött úgy, hogy otthagyja a közoktatást, annak ellenére, hogy mint mondja, egész életében tanárnak készült. Több oka is volt a döntésének: az egyik, hogy úgy érezte, nem jó irányba halad a magyar közoktatás, a másik pedig a leterheltség volt. Fél év alatt jutott el oda, hogy a gondolatot tett követte, és beadta felmondását, ennek ellenére lelkileg nem volt könnyű a folyamat.

„Én ezt azért nagyon nehezen éltem meg, mert én tényleg ezt akartam csinálni. Amikor szeptemberben elkezdődött a tanév, és én annak nem voltam része, az nagyon kemény volt.”

Sikoparija Lujza 18 évig dolgozott Kelet-Magyarországon egy szakképző iskolában fejlesztőpedagógusként. 2021-ben, nem sokkal a tanév kezdete után döntött úgy, hogy beadja felmondását személyes kiégés miatt. Ennek csak egyik oka az alacsony bér – amiből, mint mondja, egyedülálló szülőként nem tudott megélni, így másod- és harmadállást is kellett vállalnia. Emellett közrejátszott döntésében az is, hogy úgy érezte, egyre jobban beleszól a politika az oktatás területébe: „azt gondoltam, hogy többet ártok magamnak, és mindenki másnak is, ha ott maradok, mintha eljövök.” Azóta egy tanodában dolgozik tanodapedagógusként és szakmai vezetőként. Hozzátette ugyanakkor, hogy szerinte nincs jó megoldás, patthelyzetben vannak a pedagógusok.

A Miután felmondtam oldallal kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy a felmondása idején még nem nagyon érkeztek hírek a pályaelhagyó pedagógusokról. Tavaly elkezdtek megjelenni hasonló történetek a sajtóban, de ezek nehezen visszakereshetőek, könnyen elsikkadtak. Egy Facebook-csoportban vetette fel a távozó tanárok történeteit gyűjtő blog történetét, ezt látta meg Kovács Éva, és azóta is együtt menedzselik az oldalt.

Azt mindketten kiemelték, hogy nagyon különböző háttérrel és tapasztalatokkal rendelkeznek, a hozzájuk beérkező történetek között is változatos intézmények szerepelnek. Ennek ellenére rendre kiderül, hogy a probléma mindenhol nagyon hasonló, a közoktatás minden szereplőjét érinti. Az oldallal emellett az érzékenyítés is volt a céljuk, szerették volna hangsúlyozni, hogy nem a pályaelhagyó tanárban kell az ellenséget látni. Szerintük ugyanakkor fontos lenne az is, hogy az emberek az apátiából, a passzív kesergésből kilépve megpróbáljanak tenni a számukra fontos ügy (jelen esetben a közoktatás, a pedagógusok) érdekében.

„Pofán köpném magam, ha ottmaradok”

Kíváncsiak voltunk az érintettek tapasztalataira is, így olyan pedagógusokkal beszélgettünk, akik a közelmúltban döntöttek úgy, hogy otthagyják a pályát, és más munkahely után néznek. Van köztük gyógypedagógus, és olyan is, aki egyházi iskolában tanított, van pályakezdő és közel 20 éve a pályán lévő tanár is. Közös bennük, hogy  a következő tanévkezdéskor már egyikőjükkel sem lehet találkozni a közoktatásban. A döntést azonban senkinek nem volt könnyű meghozni.

Kádár Éva 2009-ben kezdett el tanítani angoltanárként, újságírói pályáról váltott a pedagógusira. Legutolsó munkahelye egy dél-budai általános iskola volt, ahonnan hét év után, ahogy fogalmaz fájó szívvel, de épp a napokban jött el. „Jól már nem tudtam csinálni, rosszul meg nem akartam”. – mondta.

Egy ideje már gondolkozott a felmondáson, de nem az iskolával, hanem a rendszerrel volt baja. Tavaly év elején részt vett a sztrájkban, de mint mondta, a nyári szünet alatt rájött, hogy nem lett jobb semmi, ráadásul a munkabeszüntetés miatti bérlevonások miatt egyre inkább érezte, hogy nehéz fenntartania magát. A váltást fokozatosan építette fel: újra elkezdett nyelvet tanulni, coach és HR-es segítségét kérte az önéletrajza felturbózásához. Jelenleg egy rövid távú projektben vesz részt, de még nem tudja, azután hogyan tovább, folyamatban van a munkakeresése. Az ő iskolájából többen is a távozás mellett döntöttek: az elmúlt fél évben tudomása szerint rajta kívül heten mentek el.

 

Bognár Judit gyógypedagógusként dolgozott egy budapesti szakszolgálatnál, augusztus közepén szűnik meg a munkaviszonya. Elmondása szerint nála nem a státusztörvény volt a váltás oka – azt már nem is várta meg. Inkább az motiválta a döntését, hogy úgy érezte, szakmailag és emberileg sem tudják azt nyújtani, amire jogszabályi kötelezettségük lenne. „A mi területünkön, a gyógypedagógiának, a korai fejlesztésnek és a logopédiának a területén évek óta egy mélyrepülés van, mindig azt gondoljuk, hogy már nincs lejjebb, és mindig van.”

19 év tanítás után, pedagógus II. minősítéssel, szakvizsgával és egy másoddiplomával nettó 265 ezer forintot keresett. De emellett a tárgyi feltételek hiányát is tarthatatlannak nevezte, például a bútorok állapotát, a hőmérsékletet, és a fejlesztést szolgáló eszközök hiányát.

„Idén is kaptunk közbeszerzésből egy csomag színes ceruzát, ami konkrétan használhatatlan, nem fog. Ceruza, ami nem fog, és ragasztó, ami nem ragaszt. Ennyit kaptunk. Ez számomra szépen jelképezi az egészet: olyan, mintha lenne, de nincs. És az egész rendszer ilyen.”

Hozzátette még, hogy a pályát nem akarja elhagyni, a magánszektorban fog elhelyezkedni, illetve a civil szervezetek világa is vonzza.

Mezey Zsuzsanna 8 év tanítási tapasztalattal a háta mögött, bölcsész szakosként, illetve hittanárként idén döntött a pályaelhagyás mellett, mert úgy látta, nincs már benne többé potenciál, se anyagilag, se szakmailag. Legutolsó munkahelye egy katolikus általános iskola volt, ahol a sztrájk lehetőségei is korlátozottak voltak: „gyakorlatilag nem kerülhetett ki az iskola falain kívülre a dolog”. Ő úgy tapasztalta, az egyházi iskolák különösen nehéz helyzetben vannak, mert nagyon ki vannak szolgáltatva az állam pénzének.

Egyelőre még a munkakeresés fázisában van. „Ha minden kötél szakad, vissza tudnék menni tanárnak. De végigsztrájkoltam az évet, aktivista voltam, mindent csináltam, most ezek után, hogy elfogadták a státusztörvényt, pofán köpném magam, mert minek harcoltam, ha aztán ott maradok?”

Szabó Ivett magyar-történelem szakos tanárként 22 évig tanított, vidéki és fővárosi iskolákban egyaránt. 2014 után magánéleti változás miatt kénytelen volt másodállást vállalni, hogy meg tudjon élni. „Állandó volt ez a létbizonytalanság, de nem akartam elengedni a tanítást, mert már jó voltam benne.” Mégis el kellett engednie a tanév elején. Most takarításból él, családoknál dolgozik. Mint mondja, amikor elkezdte, már akkor is dupla annyit keresett egy óra munkával, mint ami a tanári órabére volt 20 év után.

Amikor rájött, hogy az állami oktatásban nem fogja megtalálni, amit keres, alternatív és magániskolákba is jelentkezett. Ott átlagosan 30 százalékkal magasabb fizetést kínáltak, mint az uniós összehasonlításban is borzasztóan alacsony magyar állami oktatásban, így nem tudta vállalni az egyébként vonzó lehetőséget.

„Az én helyzetem speciális amiatt, hogy a 2014 óta befagyasztott tanári bérek miatt nekem nem lesz már saját lakásom. Valóban csúnya dolog, hogy ezért kell a hivatást feladni, de ha az a kérdés, hogy híd alatt vagyunk, vagy valamilyen tisztességet életet élünk-e, akkor ha ezért kell feladni a tanítást, akkor ezért.”

A szakszervezetek kilátástalanságról számolnak be

A témával kapcsolatban a két nagy pedagógus szakszervezet, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ), valamint a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) álláspontját is megkérdeztük. Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányi tagja érdeklődésünkre elmondta: „Van információnk a kollégák hangulatáról. Nagyon rossz. Én eddig nem találkoztam olyanokkal, akik egyetértenének a státusztörvénnyel, olyanokkal viszont igen sokkal, akik aggódnak a fokozott kiszolgáltatottság miatt.”

Egyelőre még nincsenek konkrét számok a birtokukban azzal kapcsolatban, hogy hány tanár hagyhatja el a pályát a státusztörvény hatására. Hozzátette, ha valaki úgy akar távozni, hogy pénzt is kapjon, akkor szeptember második felében érdemes jognyilatkozatot tennie, mert akkor egy-három havi végkielégítés is jár. Mindez azt jelenti, hogy a tanévkezdés után is várható még tanárok távozása. A Közszolgálati Állásportálon egyébként már most megszaporodtak a pedagógus álláshirdetések, jelenleg közel 1500 betöltetlen állásra lehet jelentkezni.

A PDSZ álláspontja szerint azonnali, látható béremelésre, valamint a munkaterhek jelentős csökkentésére lenne szükség, és nem úgynevezett jogállási törvényre, amely „semmiféle életpályát, perspektívát nem tartalmaz, kiszolgáltatottságot, bizonytalanságot, a munkaterhek növelését viszont annál inkább.”

Tóth Tünde, a PSZ alelnöke az Átlátszónak küldött válaszában kiemelte, hogy a hozzájuk érkezett információk szerint eddig

nagyjából kétezer pedagógus mondott már fel vagy kezdeményezte nyugdíjba vonulását, de egyes becslések szerint akár ötezren is elhagyhatják a pályát.

A PSZ szerint a pedagógusok többsége eddig is kilátástalannak tartotta az oktatás helyzetét, a státusztörvény sokaknál már csak az utolsó csepp a pohárban. „Valódi oktatási reformot nem hoz az új törvény, sőt, a pályát egyre kevésbé teszi vonzóvá a fiatalok számára.”

A kormány nem számít tömeges távozásra

A július 6-i Kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter arról beszélt, hogy nem számítanak tömeges távozásra, jósolgatás helyett ugyanakkor inkább megvárja a tényeket. Hozzátette azt is, hogy álláspontja szerint a nagy részét teljesítették annak, amit a szakszervezetek kértek, továbbá a rendszerváltás óta nem egyeztettek ennyit oktatási törvényről.

Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár is hasonló érveket hangoztatott pár nappal később az Origónak adott interjújában, ahol jelentős béremelésről, a terhek csökkentéséről beszélt, és Gulyás Gergelyhez hasonlóan azt is megemlítette, hogy átfogó szakmai egyeztetésre került sor. Kiderült az is a szavaiból, hogy a munkavállalók szeptember végéig dönthetnek arról, elfogadják-e az új szerződésben foglaltakat. Aki úgy dönt, hogy nem, annak november elején szűnik meg a jogviszonya.

„A baloldal azt állítja, hogy itt több ezer fő távozására kell számítani. Az egészségügyi jogviszonynál is ezt mondták, de nem így lett, hazugságnak bizonyult. Mi jóval optimistábbak vagyunk.” – emelte ki az államtitkár.

Szopkó Zita

Címlapkép: Diáktüntetés 2022. október 4-én. (fotó: Átlátszó/Balogh Dénes)