Vádiratot írtak a kormány oktatáspolitikája ellen

Mégpedig az Oktatói Hálózat, a Hálózat a Tanszabadságért és a Hívatlanul Csoport. A tanítók, tanárok, szülők, oktatók és diákok megállapításai „súlyos vádpontokat tartalmazó vádirattá álltak össze.” De mit is takar ez a feltűnő választékossággal megfogalmazott szöveg?

Az elején belecsapnak a húrok közé, a kormányt rögtön a „magyar oktatási rendszer egészének elsorvasztásáért” fogják vádba. A szervezetek állítása szerint megdöbbentő a megszorítások miatti forráshiány, a (szerintük) fölösleges bürokráciai mamut (KLIK), a tanári terhek növelése és a béremelés késlekedése ill. mértékének kicsisége, valamint az életpályamodell. Tiltakoznak továbbá az EU-s tendenciákkal való szembemenés, a felsőoktatás költségvetési támogatásának csökkentése és a kiszámíthatatlan finanszírozási struktúra ellen.

A második pontban az oktatás területén tapasztalt minőségromlásért és a magyar oktatás versenyképességének csökkenéséért szegezik fegyverük a kormányzatnak. Problémásnak tartják, hogy a közoktatás átszervezése miatt leromlott a diákok teljesítménye (volt valaha jó PISA-eredményünk, egyébként?), hogy jogi és anyagi okokból az intézmények kényszernyugdíjazásra és elbocsátásra kényszerültek, továbbá a kiesett professzorok helyére nem engednek új embereket felvenni. Problémásnak tartja a három civil szervezet, hogy az oktatói létszámhiányt ungyen dolgozó nyugdíjasokkal és fiatalokkal lehet csak pótolni, hogy kurzusok és képzések szűnnek meg kényszerből, hogy nincsenek korszerű munkaeszközök, hogy nincs lehetőség a támogatások felvételére illetve veszélyeztetik a doktori iskolákat.

Azzal is vádolják a kormányt, hogy felszámolták az intézményi autonómiákat, és túlzottan központosítottak, gondolva itt a sokszínűség korlátozására, az alternatív iskolák ellehetetlenítésére és a tanügyi irányítás „fékevesztett” központosítására éppúgy, mint az iskolák elvételére az önkormányzatoktól. Zavarja őket az is, hogy a minisztérium belenyúl a felsőoktatási intézmények irányításába, elutasított személyeket nevez ki rektornak, de még az ő kezüket is megkötik kancellárokkal, ráadásul meg is zsarolják az egyetemek vezetőit. Állításuk szerint a Magyar Akkreditációs Bizottságot kézzel vezérelhetővé tették, ellehetetlenítve a felsőoktatás független minőségelemzését, illetve a kormány „mert önkényesen beavatkozik az értelmiségi képzés kínálati piacába, rövidlátó „tervgazdálkodást” vezetve be.”

Vádjuk szerint a kormányzat oktatási stratégiája szakszerűtlen, a rendszer kaotikus, a reformok korszerűtlenek, sokszor figyelmen kívül hagyja a tényeket, a KLIK pazarló és működésképtelen, a felsőoktatásban káosz és bizonytalanság van. Szerintük nem volt társadalmi egyeztetés sem, kihagyták a szülői és a diákszervezeteket, és csupán önkényesen kiválasztott partnerekkel folytatnak „látszattárgyalást”. Problémásnak tartják az ágazat átideológizálását, ehhez kapcsolódóan az iskolák átpasszolását az egyházaknak. Ahogy ők fogalmaznak, vádolják a kormányt, „mert a Nemzeti Alaptantervbe avítt és mérgezett tartalmakat vezetett be”, talán ez a mondat mutatja meg legjobban, milyen stílusban is íródott a dokumentum. Azt állítják, hogy a kötelező etika- és vallásoktatás ideológiai feszültségeket váltott ki az iskolákban. Ezután esik szó az ideológiai lojalitás kikényszerítéséről.

A további pontokban azzal vádolják a kormányt, hogy jogtalan előnyöket adnak, ill. felszámolják a versenyt, lejáratják a tudást és a szakértelmet (pl. szakértői vélemények önkényes válogatása, nincsenek kivitelezési és hatástanulmányok, stb.), a pedagógusok és a kritikai értelmiség megalázására tesznek kísérleteket, a jogbiztonságot csorbító és jogkorlátozó intézkedéseik vannak (akinek nem lenne egyértelmű, itt a gyermeki jogok korlátozására, az iskolarendőrre vagy az egész napos iskolára gondoltak), a felzárkózás lehetőségeit szűkítik (pl. a HÍD-program csak a szegregációt erősíti, állítják), valamint

12. Vádoljuk a kormányt, hogy aláássa a magyar nemzet jövőjét,

• mert lezülleszti az egész oktatási rendszert,
• mert az oktatás fejlesztése helyett stadionokat épít,
• mert önkényes felsőoktatás-politikája miatt a legtehetségesebb diákok egyre nagyobb számban mennek külföldre, megfosztva ezáltal a magyar felsőoktatást és a tudósutánpótlást a legnagyobb értékeitől,
• mert tevékenysége a tudatlanság fenntartására, a hiszékeny, tanulatlan emberek félrevezetésére irányul,
• mert a társadalmi felemelkedés előmozdítása, a nemzet jövője helyett csak saját hatalmának jövője érdekli.

A teljes szöveget fentebb már linkeltük, nem hosszú, stílusát tekintve, ahogy már említettem, nagyon választékos, irodalmi, már-már „avítt”. Az állítások, bár nincsenek túlzottan indokolva, megállják a helyüket, bár talán egy kicsit túl nagynak tartják a minőségromlást (a valódinál nagyobbnak), illetve fájóak a szakmaiság szempontjából az olyan kis stiklik, mint az erkölcstan és az etika felcserélése (a különbséget az Oktató Hálózat tagjainak tudnia kéne), vagy a kritikus értelmiség és a pedagógusok egy kategóriaként való említése is finoman szólva csúsztatás.