Harmincöt vádlott és sok-sok évi nyomozás után még ma sem jelenthető ki egyértelműen, kik és hogyan tehetők felelőssé azért, hogy az egykor látogatott és virágzó Herkulesfürdő mára Románia egyik szégyenfoltjává vált. Az épületek jelentős része erősen leromlott állapotban van, a privatizáció pedig inkább ártott, mint használt. A turisták körében még így is népszerű a műemlék – ha nem félnek a kóbor kutyáktól és a borsos áraktól. A RISE Project és az Átlátszó közös cikke a Journalismfund Europe támogatásával készült.
Bukaresttől 400 kilométerre, a Cserna völgyében található az Osztrák Császárság, majd később az Osztrák-Magyar Monarchia fontos építészeti hagyatéka: Herkulesfürdő, vagy román nevén Băile Herculane. A kisközség és fürdő Krassó-Szövény vármegye Orsovai járásához tartozott, vasútállomással, posta- és távíróhivatallal, posta-takarékpénztárral.
A folyó völgyében levő melegforrásokat már a rómaiak is ismerték. Herkulesnek templomot és oltárt emeltek itt, a fürdőjét valószínűleg Traianus császár építtette. A népvándorlások során ugyan a fürdő elpusztult, de 1773 nyarán egy bécsi orvos elemezte Herkulesfürdő vizét és megállapította, hogy csodálatos gyógyító ereje van. Ezután lett népszerű újra a hely, és ekkor épültek elegáns barokk palotái is.
Amikor 1854-ben Tatártzy Károly átvette a fürdő bérleti jogát, a telep még nem különbözött az ország többi provinciálisan elhelyezkedő fürdőjétől. Akkoriban még csak az I. Ferenc idején kiépített fürdőtelep létezett, amit elsősorban katonai fürdőnek használtak, és amelyet a török kort követően minden király valamelyest fejlesztett.
Herkulesfürdő teljes pompájában egy 1898-as képeslapon Forrás: sulinet.hu
A fürdő tulajdonosa a magyar államkincstár volt, az igazgatása egészen 1873-ig katonai parancsnokság alatt állt. Tatártzy Károly első körben terveihez megnyerte elképzeléseinek a kor leghíresebb bécsi építészét, Wilhelm Doderert, a bécsi műegyetem tanárát. A cél az volt, hogy az ország legelegánsabb és legnépszerűbb fürdőhelyét hozzák létre.
Ez részben sikerült is, de főként az ország központjától való viszonylagos nagy távolság és gyakran a pénzhiány is akadályozta a nagyratörő tervek megvalósítását. Ennek ellenére Herkulesfürdő a Monarchia egyik legnépszerűbb fürdője volt, és minden beszámoló szerint impozáns látványt nyújtott.
Régi képeslap. Forrás: sulinet.hu
Az Arcanum archívumában kutatva az 1876 és 1940 között megjelenő magyar lapok cikkei alapján a következőket sikerült megtudnunk a fürdő akkori tulajdonosi és gazdasági hátteréről. A fellendülést főként az hozta el, hogy a fürdőt bekapcsolták a vasúti forgalomba. Ennek következtében jelentősen megnövekedett a látogatók száma: volt olyan év, melyben ez a szám meghaladta a 8000 főt, a századforduló után pedig a 10 000 főt is.
Kósa László: Fürdőélet a Monarchiában
Ekkoriban azonban (1878 körül) főként külföldiek: románok, szerbek, bolgárok, oroszok és török látogatták a helyet. A hiteles adatok szerint a vendégek mindössze tíz százaléka volt magyar.
Néhány vendég panaszkodott arra, hogy a kincstári gondnokság felügyeletére bízott épületrészekkel nem törődtek annyira forráshiány miatt, míg a katonai főhadparancsnokság rendelkezésére fenntartott épületek patinásak voltak. 1881-ben a kincstári és magánépületekben mintegy 600 szoba állt a vendégek rendelkezésére, az árakat hatóságilag állapították meg, hogy a fürdőt a szegény sorsúaknak is hozzáférhetővé tegyék. Így voltak szobák 60 koronától kezdve 5 forintig mindenféle árban.
Akkori híradások szerint állítólag a kormány ajánlatot kapott egy francia bankár-csoporttól, hogy megvennék Herkulesfürdőt negyedfél millió forintért, de ebből végül semmi sem lett.
1883-ban építési programot hirdettek Herkulesfürdőben: az építkezések összköltségét 200 000 forintra tervezték, és csak magyar honpolgárok pályázhattak. Végül 220 ezer forintért építették meg az új Szapáry-fürdőt.
1887-ben Erzsébet királyné is meglátogatta a fürdőt, majd 1896. szeptember 27-én jelentős diplomáciai találkozónak adott helyet a város: a Vaskapu-csatorna átadásakor itt találkoztak a Monarchia, Románia és Szerbia uralkodói. Addigra Herkulesfürdő már 681 szobával rendelkezett.
A Pesti Napló cikke 1899-ből.
1910-ben Herkulesfürdő folyó évi tényleges bevétele 229 417 korona volt (az épületek bérletéből, üzleti anyagokból, vegyes gazdasági kezelési és üzemi bevételekből, zene- és gyógydíjakból állt.) Bár további fejlesztéseket is bejelentettek, az első világháború elsodorta azokat – és a fürdőről szóló beszámolókat is.
Levélrészlet A Hon című újságból 1881-ből.
Az első világháború után, 1923-ban írta az Aradi közlöny, hogy a román kereskedelmi minisztérium elhatározta, állami kezelésbe veszi Herkulesfürdőt. 1924-ben a vendégeket állítólag már csak oláh nyelven volt szabad kiszolgálni, és magyar nyelvű sajtó sem lehetett a létesítményben.
1937-ben a Krassó-Szörényi Lapok arról számolt be, hogy a karánsebesi vagyonközösség letette Herkulesfürdő új szállodájának alapkövét.
A karánsebesi vagyonközösség úgy tervezte, hogy egy teljesen modern, minden kényelemmel berendezett új szállodát épít mintegy 6-7 millió lej költséggel.
A Brassói Lapok cikke 1983-ból.
Egy évvel később a Brassói Lapok azt írta, hogy a Bánáti Vagyonközösség, amely az egykori határmenti 94 községből álló karánsebesi vagyonközösség jogutódja volt, közgyűlést tartott. Itt hangzott el, hogy a Herkulesfürdőn létesítendő ötemeletes luxus-szállodának száz szobája, vendéglője, olvasóterme és a legmodernebb követelményeknek megfelelően berendezett szórakozóhelyiségei lesznek.
Ezenkívül a vagyonközösség felépíti Herkulesfürdőn az első, parasztok részére létesülő üdülőtelepet, amelynek épülete, a tervek szerint, négy emeletes lesz és naponta százötven vendéget tudnak ott elszállásolni. Mindkét intézményt át akarták adni 1939-ben.
1940-ben a Brassói Lapok szerint az egészségügyi minisztérium javaslatára a minisztertanács szerencsejáték-jogot adott az Sf. Spiridon kórházegyesület kezelésében álló Herkulesfürdő, Slánicul Moldovei és Carmen Sylva fürdők részére.
A játékokból eredő jövedelmet elsősorban a herkulesfürdői telep tatarozására és kibővítésére akarták fordítani.
Kutatásaink szerint 1940-ben volt az utolsó magyar tudósítás Herkulesfürdőről. Eszerint négymillió lej költséggel Herkulesfürdőn építik fel Temes-tartomány tisztviselőinek üdülőotthonát. Az épület földszintjén helyezik el a jegyzőséget, elöljáróságot és a jegyzői lakást, az emeleten pedig tíz szoba áll majd az üdülők rendelkezésére. Az épület földszintjét már arra az évre ígérték.
A Brassói Lapok egy cikke 1940-ből.
A magyar híradások itt megszűntek, innentől már csak a román forrásokra hagyatkozva értesülhetett az olvasóközönség a fürdő további sorsáról.
A fürdő további sorsát román társszerzőnk, IONUȚ STĂNESCU mutatja be. Kutatásai alapján a 19. században Herkulesfürdő mellett több hasonló létesítmény volt a Monarchia egykori területén, de csak az első világháború végén Romániához került Herkulesfürdő volt az, amely száz év után radikálisan visszafejlődött: az Osztrák-Magyar Monarchia által hátrahagyott épületek nagy része itt mára romhalmazzá vált.
Az üdülőhely általános leépülése nagy részben annak a privatizációnak az eredménye, amely Adrian Năstase (PSD) kormánya idején történt 2001-ben.
Vannak ugyanis történelmi jelentőségű épületek, amelyeket nem érintett a privatizáció hengere, mégis ugyanolyan sorsra jutottak.
A Herkulesfürdőn eluralkodó pusztulás mennyiségi érzékeltetése céljából el kell mondani, hogy a Művelődésügyi Minisztérium műemléki listáján szereplő ötven építmény fele kiemelten romos állapotban van. Ez a statisztika, bármilyen sötétnek is tűnik, mégsem képes megragadni a lényeget. Ezek az épületek ugyanis nem rossz állapotban vannak, hanem szó szerint szétesnek.
Ha Herkulesfürdő történelmi központját egy olyan szűrőn keresztül néznénk, amelyen minden egyes épületet – a bomlás mértékétől függően – különböző színekkel jelölnénk, akkor az alábbi képet kapnánk:
Az épületek állapota
A leromlott állapotú és az úgyszólván romba dőlt épületeket piros színnel ábrázoltuk. Sárgával jelöltük azokat, amelyek átlagos állapotban találhatók, a zöld színűek pedig a felújított épületek.
A vörös színnel jelzett épületek között található az Osztrák Császári Fürdő, a Kaszinó, a Rezső-udvar, valamint a Ferenc József Szálloda.
Mindez, kereszt alakban elhelyezve a Cserna folyó mindkét oldalán, együtt alkották a helység egykori legértékesebb építészeti együttesét. A Császári Fürdő például Alpár Ignácnak, a kor egyik legnagyobb magyar építészének tervei alapján épült.
Miután az első világháború után a fürdő a román államhoz került és ott is maradt, 2001-ben a Szociáldemokrata Párt (PSD) által irányított kormány úgy döntött, olyan cégeknek adja el a létesítményt, amelyeknek semmi köze nem volt a fürdőturizmushoz – ellenben kiváló politikai összeköttetésekkel rendelkeztek.
Pontosabban a kormánypárt két parlamenti képviselőjének voltak alárendelve: éspedig a céget teljes egészében kezében tartó Iosif Armaș PSD képiselőnek (2000–2004), és a kisebbségi részvényesként szereplő Doru Ioan Tărăcilă PSD-szenátornak (1990–2008).
A PSD illetékesei egyáltalán nem törekedtek a kezükbe került történelmi műemlékek egész sorának felújítására, hanem hagyták, hogy tönkremenjenek.
2008-tól, amikor cégük már teljes egészében eladósodott, sorra elidegenítették az ingatlanokat: mindenféle magán- és jogi személyek kezébe kerültek – egyik a másik után.
A szállodák, fürdőépületek, sőt egyes melléképületek tömeges elidegenítését is górcső alá vették az utóbbi években a román Szervezett Bűnözés- és Terrorellenes Ügyosztály (DIICOT) ügyészei. A DIICOT arra a következtetésre jutott, hogy ezen vagyontárgyak szétszórására alkalmazott eljárások valójában összehangolt, mindenféle jogügyletbe álcázott sikkasztási műveleteket jelentettek.
Egyik módja annak, hogy becsapják a hitelezőket, akikkel szemben a két honatya tartozást halmozott fel, abban rejlett, hogy megfosztották értéküktől a vagyontárgyakat amelyek biztosítékul szolgálhattak volna a tartozások kifizetésére.
A DIICOT 2022-ben hat évig tartó bűnügyi nyomozás után eljárást indított azokkal szemben, akiket e kifinomult működési sémával kiagyalt rablás elkövetőinek tekint.
De nemcsak őket: másokat is egy rivális csoportból. Az ügynek összesen harmincöt vádlottja van. Ez egyfajta „mikrotársadalom”, amelyet üzletemberek, hozzátartozóik, bérlistás alkalmazottak, ügyvédek, ingatlanértékelők és bírósági végrehajtók népesítenek be – mindegyikük saját kisebb-nagyobb hozzájárulása kellett e vagyon szétherdálásához és pénzzé tételéhez.
Élükön Iosif Armaș áll, akit a bűncselekmény sorozat főkolomposának tartanak. Tărăcilă, a kettejük tulajdonában lévő cég kisebbségi tulajdonosa nem szerepel a vádlottak között.
Herkulesfürdő turisztikai javainak privatizációja egy banánköztársaság kormányzati ügyeinek mintáját követte. A PSD-tag Dan-Matei Agathon (balra) vezette Idegenforgalmi Minisztérium eladta, Iosif Armaș PSD-képviselő (jobbra) cége pedig megvásárolta. Az Idegenforgalmi Minisztérium ma azt állítja, hogy a 2001-es privatizációs szerződés időközben elkallódott. FOTO: Mihai Vasilică / Mediafax.
Harmincöt személy fogtak perbe, ugyanakkor az ügy lezárása határozatlan időre fel van függesztve. Idén márciusban ugyanis a Temesvári Ítélőtábla egyik bírója a vádirat átfogalmazására kérte az ügyészeket. Mielőtt azonban visszaküldte volna a vádiratot az ügyészségnek, a bíró újabb, jelentős hatású döntést hozott.
Elrendelte, hogy jegyezzék be a sikkasztás gyanúját az összes olyan épület telekkönyvébe, amelyekben Armașt és bűntársait lopással vádolják.
Fontos ugyanis annak tisztázása, hogy az ingatlanok olyan tranzakciók során jutottak el jelenlegi tulajdonosaikhoz, amelyek esetében legalább egy tulajdonjog-átruházás bűncselekmény elkövetésével járt.
Az alábbi térképen fekete ponttal jelöljük azokat az épületeket Herkulesfürdőn, amelyek telekkönyvébe ez a bejegyzés bekerült.
Hogy ez miért lehet különösen fontos? Azért, mert ha ma találnánk egy jóhiszemű befektetőt, aki megvásárolná az egyik romos épületet annak érdekében, hogy helyreállítsa és visszavezesse a turisztikai körforgásba, akkor a vételáron és a helyreállítási költség-előirányzaton kívül el kellene fogadnia annak lehetőségét, hogy egy jövőbeli bírósági határozat vagyon nélkül hagyja.
A bírósági döntést – amelyet egyes független jogászok „furcsának“ neveznek – jelenleg a legfelsőbb bíróság vitatja.
Az ügy kimenetele azért is érdekes, mert bármilyen hihetetlenül is hangzik, léteznek olyan befektetők, akik szeretnének vásárolni Herkulesfürdőn műemléki épületeket, és romos állapotukból újból felhasználhatóvá tennék őket.
Ők nincsenek sokan, és nem olyan vállalkozói múlttal rendelkeznek, hogy „jóhiszeműséggel lehetne vádolni” őket. Mindazonáltal elértek már néhány figyelemre méltó eredményt más üdülőhelyekkel kapcsolatban.
A legbeszédesebb példa erre a Stefánia palota. Az 1869-ben épült és történelmi műemlékként nyilvántartott Stefánia manapság egy Gherga nevű család tulajdona. A jelentős felújítási folyamaton átesett, Versay névre keresztelt szálloda ötvenhét fő befogadására alkalmas, és négycsillagos kényelmet kínál.
Habár az épület egyes részei esztétikailag talán kifogásolhatók, maga a felújítás összességében látványos. Az őt körülvevő, kiterjedt pusztulás közepén felemelkedő szálloda megújult megjelenésével egy másik idő reflektorán keresztül a jelenbe vetített hologramnak tűnik.
Feltételezhető, hogy a pénz, amellyel a Gherga-család működteti ezt az intézményt, nemcsak a saját zsebükből származik, hanem az államéból is.
Az elmúlt négy évben például a szállodát üzemeltető cég mintegy 600 ezer eurót gyűjtött össze, elsősorban tűzifát értékesítve a román vasúttársaságnak. A nyertest viszont tárgyalásos eljárással választották ki.
A Stefánia-szálló Herkulesfürdő egyetlen műemlék épülete, amelyet a 21. század igényei szerint restauráltak.
A Căpuşan-család egy másik befektető, amely érdeklődik Herkulesfürdő történelmi központjában található épületek iránt. A kolozsvári származású, a város ingatlanpiacának vadnyugati eszközökkel megsokszorozott pénzéből Căpușan a közelmúltban restauráltatta az üdülőhely emblematikus Kaszinójának egy részét.
A többi, akár az állam, akár más magánszemélyek tulajdonában levő rész továbbra is elhagyatott, leromlott állapotban van.
A Kaszinó ezen része mellett a kolozsvári befektetők megkezdték a város egyik legszebb szállodájának, a Ferenc Józsefnek a rehabilitációját is, amelyet a két világháború közötti időszakban Ferdinándra kereszteltek, majd a kommunizmus idején Decebal volt a neve.
Căpușan azt mondja, kész 7-8 millió eurót költeni arra, hogy életre keltse ezt a szellemépületet, ahol százharminchat évvel ezelőtt Ferenc József császár állítólag vendégül látta I. Károly királyt és feleségét, Erzsébet királynét.
A Herkulesfürdőn található Kaszinó több tulajdonos között oszlik meg. Fotó: Sergiu Brega
A befektetők érdeklődése az üdülőhely iránt persze nem történelmi vagy értékmentő indíttatású. A hely természeti környezete és termálvizei ugyanis továbbra is vonzzák a turistákat, még ezekben az években is, amikor a helység történelmi része valójában egy hatalmas relikviává vált.
Bár az elmúlt húsz évben sok szállodát ellepett a rozsda és a penész, kárpótlásul panziók alakultak ki mindenütt a kisvárosban.
A két évtizeddel ezelőtti állapothoz képest 850-nel nőtt a szálláshelyek száma az ilyen típusú turisztikai egységekben.
A működő szállodák árai pedig jelzik, hogy Herkulesfürdőn a turizmus továbbra is jó üzlet lehet. Így például egy háromcsillagos szálloda, amely ugyan a Booking.com-on 10-ből 6,3 ponttal van megjelölve – ami nagyon alacsony értékelés ezen a webhelyen – 300 lejt (kb. 22-23 ezer forintot) kér egy éjszakai tartózkodásért. Egy másik, négycsillagos szálló (amelyet az odalátogatók 8,2-vel értékeltek) 700 lejért (kb. 53 200 forintért) hirdeti magát.
Az árak nagyon magasak azt figyelembe véve, hogy olyan üdülőhelyen vagyunk, ahol a látogatóknak a sok kóbor kutyától is tartaniuk kell.
S igyekezniük kell, hogy találjanak tíz méternyi, kátyúmentes járdát, és ne kerüljenek az összeomló épületek téglái alá.
Bogdan Verbiernek hívják azt a férfit, aki a legtöbb épülettel büszkélkedhet a város történelmi központjában. Ingatlangyűjteményében négy szálloda, két fürdőhely és a kaszinókomplexum egy „töredéke“ található. Verbier nem személyesen vásárolta meg ezeket az épületeket, hanem örökölte őket.
A képen látható összes épület a Verbier család tulajdona. Fotó: Sergiu Brega
Bár már elhunyt, Verbier apja azon három tucat személy között szerepelt, akiket a DIICOT 2022 tavaszán sikkasztás miatt beperelt. Az ügyészek szerint, úgy tűnik, élete utolsó éveiben Iosif Armaș segítője volt abban a módszerben, amelyet a volt PSD-s országgyűlési képviselő Herkulesfürdőn alkalmazott.
A Verbier által örökölt, akár kétszáz éves műemlék épületek – két kivétellel – pusztulófélben vannak.
Verbier azt tervezi, hogy helyreállítja ezeket az ingatlanokat, de csak akkor, ha az épületet kivonják a büntetőjogi terhek alól. Jelenleg ugyanis – az apjának felrótt tényállás következtében – 25 millió eurós zárlat terheli őket. Ehhez jön még a Temesvári Ítélőtábla bírája által rávezettetett széljegyzet.
Az alábbi táblázaton kék ponttal azokat a történelmi épületeket jelöltük, amelyeket a temesvári bíró által bejegyzett említés mellett más bűnügyi lefoglalások is érintenek.
A Herkulesfürdő történelmi központját átszövő tulajdonosok mozaikjában egy olyan nagy név is szerepel, amely az elmúlt évek romániai nagypolitikájában is jelen volt. Marcel Veláról, Románia 2020-as belügyminiszteréről van szó, aki jelenleg a Szenátus alelnöke.
Az ő vejének és lányának a tulajdonában van az üdülőhely egyik legrégebbi, 1811-ben emelt, közepes méretű, ma nagyon rossz állapotú épülete.
Az épület nyolc éve került a Vela családhoz, és szintén abból a tételből származik, amely a 2001-es privatizációt követően került Iosif Armaș birtokába.
A volt miniszter azt állítja, hogy családjának szándékában áll helyreállítani az épületet, amely az összeomlás szélén áll, néhány munkálatot már meg is kezdtek. Többet viszont nem mondhat. Azt sem, hogy családja mennyi pénzt tervez befektetni a teljes helyreállításba, sem azt, hogy mikorra tervezik a helyreállítás befejezését.
Az igen magas építészeti értékű épületek közül kiemelkedik a Rezső szálloda (1871), amelyet a két világháború közötti Romániában Carol-nak, később a kommunista Romániában Traian-nak kereszteltek át.
Az országos jelentőségű történelmi műemléknek minősített, csaknem 8000 négyzetméter alapterületű szálloda minden oldalán külső falainak tönkrement díszítményei láthatók.
Az épület egy bizonyos Alexandru Gavrilescu tulajdona –, aki vádlottként szerepel a DIICOT által szerkesztett ügyiratban, a többi harmincöt vádlottal egyetemben.
Gavrilescu azt állítja, hogy anélkül vette birtokba ezt a szállodát, hogy jól mérte volna fel saját gazdasági erejét. Az alapozó munkák után állítólag nem maradt pénze a felújítás folytatására.
Nem világos, hogy pontosan miért szűkültek be Gavrilescu előtt saját pénzügyi lehetőségeinek a határai. Kilenc évvel ezelőtt ugyanis a PRO TV-ben sugárzott egyik riportjában párhuzamot vont fejlesztési tervei és néhány ötcsillagos ausztriai szálloda között. Az újságírókat lenyűgözte a nekik bemutatott stratégia, s megjegyezték, hogy a román férfiú a szállodáján keresztül arra készül, hogy „magáévá tesz egy szeletet az európai luxuspiacból“.
Az egykori Rezső-udvar, majd Carol, manapság pedig Traian szálló. Fotó: Sergiu Brega
Ma a Traian szálló csupán egyike a kizsigerelt épületeknek. A tulajdonos cég felhalmozott tartozásai miatt az elmúlt években többször is meghirdették, de nem jelentkezett rá vevő.
Ha eltekintünk a Gherga, Căpușan, Verbier, Vela vagy Gavrilescu tulajdonában lévő épületek sorsától, a „kiszámíthatatlan ingatlan-magatartás“ magát a román államot is sújtja. Egyes intézményi ágazataival az állam segíthetne megmenteni az üdülőhely egyes műemlék jellegű épületeit a Cserna folyó völgyében: például a Honvédelmi Minisztérium (MApN) közreműködésével.
A Honvédelmi Minisztérium tulajdonában van egy történelmi műemlék szálloda ezen a helyen, amely évek óta elhagyatott állapotban van. A szomszédos szállodákkal ellentétben ez a szálloda soha nem került magánkézbe, az elmúlt húsz évben folyamatosan a román hadseregé volt.
A román Honvédelmi Minisztérium szállodája 1906-ban épült Guido Hoepfner és György Géza magyar műépítészek tervei alapján. Számos, ma Szlovákia területén található üdülőhelyen is építettek emblematikus szállodákat.
A Honvédelmi Minisztérium még a bíróságon is kiharcolta magának a tulajdonjogot a szállodára, hogy ezzel saját anyagi bázisát gazdagítsa. Ám miután kiharcolta ezt a jogát, a szállodát Isten gondjaira bízta. A minisztérium csak nemrég kezdte el helyreállítani: eddig csupán a kétharmadáig jutott.
Az állam mellett a helyi hatóságok is érdekeltek Herkulesfürdőben.
A városháza és a város tanácsa kezeli például az Erzsébet villát. Ez az az 1875-ben emelt műemlék épület, ahol a melankolikus szépségéről híres, népszerű Sissi császárné a Cserna folyó völgyében töltött vakációi alatt lakott.
Az egykor a helyi kultúrház székhelyeként működő villát időközben magára hagyták. A város polgármestere, Cristian Miclău elmondása szerint a helyreállítása 4 millió euróba kerülne. Ennyi pénze azonban nincs a településnek.
Az Erzsébet villa. Fotó: Sergiu Brega
A kaszinó oszlopcsarnokának egy része szintén a város tulajdonában van. Egy galéria, amelynek festett díszeit nap mint nap felemészti a nedvesség.
Bár a kaszinót 2001-ben eladták Armașnak, ez az építészeti együtteséhez tartozó elengedhetetlen oszlopsor részben a város örökségében maradt.
A Herkulesfürdő Kaszinójának elegáns oszlopcsarnoka és az elszenvedett károk.
A legdrámaibb azonban az Osztrák Császári Fürdő esete – ez az egész üdülőhely messze legértékesebb épülete. És ugyanakkor a leginkább veszélyeztetett.
A homlokzat és a falak egyre jobban megrepednek a szivárgások nyomán. Négy éve be is omlott egy szerkezeti fal és a tető egy része is. Fontos tudni, hogy ha lenne is pénz, ennek az épületnek a megerősítése lehetetlen lenne.
A helyzete ugyanis szó szerint zsákutca, amolyan jogi korlátokból álló kényszerzubbony.
Míg ugyanis az alatta lévő telek magántulajdonban van és két bírói zárlat alatt áll, maga az épület a városé. A város viszont addig nem fektethet be az épületbe, amíg nem birtokolja az alatta lévő földterületet is, az alatta lévő telek pedig nem mehet át a város tulajdonába, amíg lefoglalási eljárás alatt áll.
Budapest főparkjában elhelyezett szobrával hódol Magyarország Alpár Ignác, a Herkulesfürdő ikonikus épületének műépítésze emlékének.
Miközben Herkulesfürdő sorsa drámai fordulatot vett, érdekes látni, hogy az ugyanebben az időszakban épült fürdők mennyivel jobb állapotban vannak a mai Magyarország területén.
Virágzik a fővárosi Széchenyi fürdő és a Gellért Fürdő, vagy akár a székesfehérvári Árpád fürdő, és az 1896-ban épült szegedi Anna fürdő is. Működőképes a Szent Lukács fürdő (1893) épülete is Budapesten, bár fizikai szempontból nem teljesen ép. A hévízfürdő egyik tulajdonostársa – a másik az állam – érdeklődésünkre elmondta, folyamatosan végzik az épület javítását, és a közeljövőben tető- és faszerkezetcserére is sort kerítenek.
Széchenyi Fürdő, Budapest egyik híres építészeti műemléke.
Ugyanakkor az egyik híres budapesti fürdő – a Rácz – évek óta zárva van a tulajdonosi és jogi viták miatt. Az egykor pompás épületet egyszer már felújították, de most újabb, alapos renoválásra lenne szüksége. Úgy tűnik azonban, hogy végre lesz előrelépés az ügyben.
A Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. ugyanis az uniós közbeszerzési értesítőben tette közzé március végén, hogy a fürdő rekonstrukciójának tervezését a Budapesti Építőművészeti Műhely Kft. végezheti el 119 millió forint értékben.
A cikk írása során megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot Iosif Armaș-sal. Érdeklődésünkre az őt védő ügyvéd elmondta, hogy az általa képviselt ügyfél a DIICOT által eszközölt pert a „titkosszolgálatok művének“ tartja, amely a román nemzetiségű kapitalisták elbizonytalanítását célozza meg.
Az ügyvéd megígérte, hogy megadja az üzletembernek a telefonszámunkat, hogy felvehesse velünk a kapcsolatot – ha akarja. Armaș nem hívott vissza minket.
A volt és a további harmincnégy vádlott fölött ítélkező bíróságok döntésétől függetlenül – ha majd ebben a mamutperben végső ítélet születik – Armaș immár a „bűnöző“ címkét viseli. 2016-ban ugyanis felfüggesztett börtönbüntetést kapott a Bukaresti Bíróság egyik bírójának a megvesztegetéséért.
Éppen arról a bíróról van szó, aki azon cég fizetésképtelenségi perével foglalkozott, amelyen keresztül Armaș 2001-ben megvette Herkulesfürdő szállodáit. Fontos tudni, hogy Armaș nem tiltakozott az ellen, hogy bűnözőnek titulálják. Az ügy vádemelési szakaszában ugyanis a bűnösségét beismerő megállapodást, azaz vádalkut kötött az ellene eljárást folytató ügyészekkel.
Szöveg: Katus Eszter (Átlátszó), Ionut Stanescu (Riseproject). Fotók: Sergiu Brega. Cikkünk román nyelvű változata a Riseproject oldalán olvasható. A cikk a Journalismfund Europe támogatásával készült. A cikk elkészítéséhez az archív magyar anyagokat az Arcanum adatbázisa szolgáltatta. Nyitókép: Az osztrák-magyar császári fürdő, a Herkulesfürdő ikonikus épülete.
2023 májusában fogadta el az Országgyűlés az ún. Panasztörvényt, amely jelentős változásokat hoz azok számára, akik akár a magán-, akár a közszféra szervezeteinél észlelt visszaéléseket kívánják bejelenteni.
A kormány tavaly óta korlátozhatja a faanyagok és a szén kivitelét, de ez az Európai Bizottság szerint az uniós jogrendbe ütközik.
Debrecenben csak a költségek felét, itt a teljes büdzsét állja az állam. A 16 tantermes iskola nettó 2,2 milliárd forintba kerül.
„Kérem, kérdéseivel keresse a Nemzeti Népegészségügyi Központot az 1812-es telefonszámon.” – mondogatja a 392 millióért fejlesztett MIA nevű robot.
