Ki látott kopaszt? Egyelőre nincs bizonyíték a viccmesélő zenekari bohóc megverésére

Hatalomközeli kopaszok verhették meg a rendőrség utcájában, a VII. kerületi rendészet székhelye melletti kapubejáróban a Hétköznapi Csalódások állami koncertfelvételén hatalomgúnyoló vicceket mesélő bohócát, a színészként dolgozó férfi történetében azonban kérdőjelek mutatkoznak.

Támogatási kampány

Elléptem mellettük, beütni a kapukódot, de akkor már rántottak is le. A földre kerültem, ott ütöttek, rúgtak — így meséli a 33 éves Borbiró András annak az őszi kora délutánnak az eseményeit, amely miatt a médiában is foglalkoztak a történetével mostanában. A férfi elmondása szerint a három „tipikus kidobóember, focihuligán” megjelenésű alak a Keleti pályaudvarhoz közeli otthona előtt várta október 26-án, hétfőn délután egy óra körül. Csak annyit kérdeztek: „te vagy az a színész gyerek?”.

Azt már nem ő, hanem mások fejtették meg: a támadásnak politikai természete lehetett.

Kultúrököl-politika

A hétköznapokban színészként, szinkronszínészként dolgozó Borbíró bohócként segítette ki a Hétköznapi Csalódások nevű punkzenekart az állami szervezésű, úgynevezett raktárkoncertes előadásánál, ami lényegében fizetett, közönség nélküli koncertfelvételt jelent. A szélsőbalos zenekar bő harmincéves életművében József Attila-feldolgozás és Orbán Viktort személyeskedve gúnyoló zeneszám is felbukkan, de az elmaradt fesztiválos fellépéseik miatt ők is bekerültek a változatos, állami-pártközeli hátterű szervezetek menedzselte programba.

Forrás: Hétköznapi Csalódások

A punkzenekar a politikai vicceket mondó bohóccal, „SOROS” feliratú pólóval és cenzúrázatlan repertoárral készült a raktárkoncertes program NER-es lebonyolítóinak szívatására, akik rögvest vad cenzúrázásba is kezdtek: a bohóc és a kellemetlenebb számok mindenestül, a „SOROS” feliratú póló a közeli képeken nem szerepel a közreadott, végső felvételen.

A történet idáig ismerős. A NER kultúrpolitikájában az ilyesmi nem számít új jelenségnek, a Kozmosz zenekar A38-as koncertfelvételét 2013-ban a közmédia szintén egy fontos Fidesz-szövetséges politikuson, Schmitt Pálon gúnyolódó dal miatt nem adta le.

A sztoriba azonban itt lép be egy sötétebb, szintén ismerős vonal. A sajtóban csak a „rejtélyes kopaszok” összefoglaló néven ismert politikakörnyéki verőember megjelenésű alakok korábban a Fidesz-székháznál néztek farkasszemet tüntető fiatalokkal, a választási irodánál Nyakó István szocialista politikust hessegették odébb, a Városligetben pedig ligetvédő aktivistákat fenyítettek le.

Utóbbi történetet Borbiró is ismeri („amit a Dzsível [Komáromy Gergővel] csináltak, az talán nem volt bűncselekmény?” — kérdezi), a kirakóst mégis mások oldották meg helyette. Egyből telefonált a zenekarnak, ők rakták össze, hogy a támadásnak a két nappal korábbi raktárkoncertes felvételhez lehet köze.

Ez azt jelentené, hogy a politikailag indukált erőszak Magyarországon szintet lépett, és már kormánykritikus előadóművészeket, viccmesélő bohócokat is fenyeget.

Borbiróval abban az utcában találkozunk, ahol megverték. A nevét vállalja, de megkér arra, hogy fotót ne készítsek róla — félti a munkáját, úgy mondja, a színházi és a szinkronos világban sok a Fidesz-közeli döntéshozó. Állítja, nincsenek haragosai, konfliktusos üzleti vagy szerelmi ügyei. Felhívja azonban a figyelmet, hogy a raktárkoncert beléptetésénél egy formanyomtatványra felvitte a személyes adatait, így a címét is.

„Én ezt nem gondoltam volna, hogy megverik a kibaszott bohócot”

— mondja a telefonban a zenekar szervezési feladait ellátó Horváth László. Borbiró nem régi zenekari cimbora, tavaly szeptemberben jelentkezett be az együttműködés ötletével. De Horváth azt mondja, nem kételkedik a színész szavaiban, aki nem akart nagy felhajtást az eset körül. „Nem kérkedett vele, az egész történetet úgy húztam ki belőle”.

Horváth külön kiemeli, hogy Borbiró szerepeltetése szemmel láthatóan csípte a szemét a felvételnél sürgölődő fontoskodóknak. Az egyik főszervezőt pedig hiába vonta utólag kérdőre, az csak hümmögött.

Feljelentés, látlelet, tanú nincs

A sztori napvilágra kerülése azért váratott mindmostanáig magára, mert Borbiró nem tett feljelentést, sőt, nem is szeretne. Nem esett komolyabb baja. Egyébként is: „minek?” — kérdezi. Azonban ez azt is jelenti, hogy nem sok mindennel tudja alátámasztani az állításait.

Az elmondása szerinti elkövetők, a „rejtélyes kopaszok” nem egy megfogható valami. Egy részletnyi személyleírással sem tud szolgálni: „annyira váratlanul és gyorsan történt, hogy semmi ilyesmit nem tudtam megfigyelni” — mondja.

A szóban forgó, erzsébetvárosi utca, a Keleti Pályaudvarhoz közel. Fotó: Sarkadi Nagy Márton

Tanúi nincsenek, azt mondja, senki sem látta, amikor fényes nappal megverték.

„Ez olyan utca, ahol csak az jár, akinek dolga van itt” — teszi hozzá.

Abban a néhány percben, amíg Borbiróra várok, egy autó és egy gyalogos is elhalad mellettem. A férfi otthonával átellenben jókora park fekszik, ez azt jelenti, hogy az inkriminált kapualjra a parkból és azon túl vagy féltucatnyi házból is kitűnő kilátás nyílik. Noha garancia nincs rá, egyáltalán nem volna meglepő, ha valaki látta volna a balhét.

De Borbiró megkér, hogy ne írjam le az utca nevét. Megígérem neki.

A vállán keletkezett véraláfutásról egy képet mutat: akárhogy kérem, ezt nem küldi el emailben.

A történetet tovább bonyolítja, hogy — amint a Telexen már megjelent — Borbiró utcája egyik végében a VII. kerületi rendőrség épülete található. A kapualjból a másik irányban a legelső ház az Erzsébetvárosi Rendészeti Igazgatóság székhelye. Vannak-e egyáltalán ilyen vakmerő, sőt: ilyen hülye kopaszok, akik direkt rendőrség mellé mennek bohócot verni? A mélykék utca helyett a színészként dolgozó Borbiró munkahelyét megtalálni, egy esti előadás után megvárni nem igényelne sakknagymesteri képességeket.

Biztonságos kapocs A bohóc megveréséről szóló történet sajátsága, hogy a Borbiró sztorijában felmerülő kérdőjelek mellett is teljesen hihetően hangzik. Sőt, van olyan közös momentum, amire fel lehet fűzni a színész esetét, és a korábbi történetekből ismert kopaszokat egyaránt. A kormány kedvenc őrző-védő cégeként ismert Valton-Sec több, a rejtélyes verőemberekkel foglalkozó cikkben előkerült, sőt, legalább egy alkalommal „hivatalos” valtonosok is a „kopaszokhoz” illő durvasággal mentek rá ligetvédő aktivistákra. Ugyanők végzik a raktárkoncert-felvételek biztosítását, és nyilván jók a kapcsolataik a VII. kerületi rendvédelmi szervekkel, mivel korábban belső-erzsébetvárosi civil járőrszolgálatra szerződtek az akkor még fideszes, ma ellenzéki vezetésű VII. kerületi önkormányzattal. A Valtont emailben megkérdeztük arról, hogy megfelelően vigyáztak-e Borbiró leadott lakcímére, a válaszukat még várjuk.

A kérdéseket már csak az erzsébetvárosi lakosok nyugalma érdekében is jó volna tisztázni. Számukra nem mindegy, hogy a kerületi rendőrség és a rendészet észreveszi-e, ha a szomszédságukban bűnöző megjelenésű figurák csoportosan vernek fényes nappal egy kerületi polgárt.

A választókerület önkormányzati képviselőjével, a közgazdász végzettségű Bónus Évával a szóban forgó utca elején találkozom, a Borbiróval folytatott beszélgetésemet  végighallgatja.

A momentumos Bónus szerint

„rendkívül aggasztó, ha fényes nappal ilyen történik a választókerületemben. Erre reagálni kell mind a rendőrség, mind a rendészet oldaláról”.

Az erzsébetvárosi önkormányzati képviselő hozzáteszi, hogy „a hírek afelé mutatnak, hogy ezt azt embert a véleménye miatt érte támadás, ami ez szerintem felháborító. Véleményszabadságnak kell lenne, hogy bármilyen oldalon is van az ember, elmondhassa a véleményét”.

Kérdés, hogy feljelentés híján történhet-e olyan hatósági vizsgálat, ami megnyugtatóan tisztázza az esetet. Ahogy Bónus is mondja, a „viszonylag ritkán sétált utcában nincsenek térfigyelő kamerák”. A szomszédos utcákban viszont igen, sőt, a rendészet utcafrontjánál ugyanakkor van egy, a járdára is rálátó kamera. A rejtély kulcsa tehát a rendészeti igazgatóságnál lehet. Ők a nekik írt emailre mindeddig nem válaszoltak.

Forrás: Hétköznapi Csalódások

A raktárkoncertes pénzből mindenesetre a Hétköznapi Csalódások felvette az előadás cenzúrázatlan, immár bohócos változatát, amit a héten hoznak nyilvánosságra. A Picsa becenéven közismert pécsi együttesnek a koronavírus-járvány miatt félbe kellett szakítania a harmincéves jubileumi koncertsorozatát. A tervek szerint Borbiró később ezen a fellépés-sorozaton is kísérné a zenekart szerte az országban.

Összművészeti falsetto Különös politikai ügyben főszerepet kapó zenei-összművészeti produkcióként a punkzenekari bohóc nem minden előkép nélküli Magyarországon. Noha a kétségkívül dicséretes antifasiszta elköteleződés mellett népköztársasági nosztalgiával, kommunista vonzalmakkal is büszkélkedő Hétköznapi Csalódások jókora rajongótáborának volumenét távolról nem közelítette, hasonlóan kombinált zenei-színielőadási-politikai produkcióval kísérletezett Rikter Ákos, a tavaly járványellenes tüntetést szervező gitáros is.

Sarkadi Nagy Márton

Címlapkép: Borbiró András és a zenekar tagjai a felvételkor, forrás: Hétköznapi Csalódások / Facebook