A lélegeztetőgép személyzet nélkül semmit sem ér, mondja egy covidos betegeket kezelő orvos

A koronavírus miatt közel ezer ember tartózkodik jelenleg kórházban, akik közül több mint ötvenen vannak lélegeztetőgépen. Lovas András aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvost kérdeztük meg arról, hogy mi vár a legsúlyosabb állapotú koronavírusos betegekre az intenzív osztályon. 

Támogasd az Átlátszót szja 1% felajánlásával! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A betegek 5 százaléka kerül kritikus állapotba

Az eddig külföldről rendelkezésre álló adatok szerint a bizonyítottan SARS-CoV-2 vírussal megfertőződött betegek 80 százaléka lábon hordja ki a fertőzést, 20 százalékuk valamilyen fokú kórházi ellátást igényel, és 5 százalék kerül kritikus állapotba – mondta az Átlátszónak Lovas András aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvos.

Azon a bizonyos 5 százalékon belül közel 90 százalék kerül respirátorra, invazív formában, amikor a légcsőbe vezetett tubuson keresztül lélegeztetik a beteget.

A gépi lélegeztetésnek két fajtája van: a nem-invazív, ahol a lélegeztetés arcmaszk vagy orrkanül segítségével történik, az invazív lélegeztetés során pedig egy lélegeztetőcsövet helyeznek a beteg légútjaiba, és azt csatlakoztatják a lélegeztetőgéphez.

Olaszországban február 20. és március 18. között 1591 COVID-19 beteg útját követték az intenzív osztályon, a tapasztalataikról pedig a Journal of American Medical Association (JAMA) orvosi szaklapban tettek közzé egy tanulmányt.

Az intenzív osztályra került páciensek 88 százalékát kellett invazív módon, intubálva lélegeztető gépre helyezni.

Az adatok alapján ennek az 1591 betegnek a 16 százalékát tudták kiadni élve az intenzívről, 58 százalékuk még mindig kezelés alatt állt, a betegek 26 százaléka pedig meghalt az intenzív osztályon.

Az intenzíven fekvők 68 százalékának volt legalább egy társbetegsége, azon belül 49 százalékuknál volt ismert alapbetegségként a magas vérnyomás.

„A betegség nagyon lassú lefolyású, még mindig biztosan sokan fekszenek intenzíven ezen olasz betegek közül, esetükben még nem tudják megmondani a betegség kimenetelét. Csak majd miután lezajlik a járvány, lesznek végleges arra vonatkozó adatok, hogy a fertőzöttek hány százalékát tudták az intenzív osztályról kiadni, és mennyien haltak meg” – fűzte hozzá Lovas András.

Lovas András aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvos

Nem jut elegendő oxigénhez a tüdő

A többség teljesen tünetmentesen vészeli át a fertőzést, vannak, akiknél enyhébb tünetek lépnek fel (például láz, köhögés, gyengeség és izomfájdalom), és vannak, akik súlyos tüdőgyulladást kapnak.

“Ha a kezdeti tünetek megjelenése után romlani kezd a beteg állapota, akkor körülbelül az ötödik napon szokott kezdődni a tüdőgyulladás, amikor már érezhetnek az emberek légszomjat. Amikor a vírus megtámadja a tüdőt, az már komoly problémákat tud okozni. A tüdőn keresztül, mintegy óriási membránon zajlik az oxigén felvétele a vérbe, amit onnan a keringés juttat el a teljes szervezetbe és a szöveteket alkotó sejtekhez” – mondta Lovas András.

Minél kiterjedtebb a gyulladt terület a tüdőben, annál kevésbé tud ez a folyamat lezajlani, ezért előfordulhat, hogy egy idő után nem jut elég oxigén a szervezetbe.

Ha a koronavírus miatt tüdőgyulladást kapott beteg állapota a kezelés ellenére tovább romlik, akkor a hetedik-tizedik napon szokott annyira súlyossá válni, hogy lélegeztetőgépre kell kapcsolni.

Az egy figyelmeztető jel például egy orvos számára, ha fokozódik a légszomj, nő a légzési munka, elkékül a beteg bőre, és oxigénmaszk mellett is romlik az állapota. Az oxigénhiánynak objektív jeleit is tudják mérni az orvosok, mint például a vér oxigén-szaturációját (vagyis a vér oxigéntelítettségét). További romlás esetén már nem tud megfelelő mennyiségben a szervezet oxigént felvenni, és kritikus állapotba kerül a beteg. Sorban mondják fel a létfontosságú szervek a működést, például vese-, májelégtelenség, vagy a keringési rendszer, központi idegrendszer működészavara jön létre.

“Ha a gépi lélegeztetéssel, azaz a légzőrendszer támogatásával sikerül elérni, hogy kellő mennyiségű oxigén jusson a szervezetbe, akkor ezeket a folyamatokat meg lehet előzni, vagy vissza lehet fordítani, miközben az ellátást egyéb szervtámogató kezelések bevetésével egészítjük ki” – ismerteti az aneszteziológus.

Rizikócsoportok

Az intubáció során, altatás alatt, a lélegeztető csövet a szájon keresztül vezetik le a légcsőbe, utána rakják rá a beteget a lélegeztetőgépre.

“Amíg koronavírus okozta tüdőgyulladás esetén, ilyen formában gépi lélegeztetésre szorul valaki, addig biztos, hogy altatják, nem is lehetne máshogy kivitelezni, mert ha ébren lenne, reflexből elkezdene köhögni, öklendezni, esetleg kirántaná a csövet.”

Szükség esetén akár százszázalékos oxigénnel is tudják lélegeztetni a beteget, amikor is azon a kevés, nem érintett tüdőfelületen keresztül próbálnak oxigént bejuttatni a szervezetbe, ami még működik. A gépi lélegeztetés abban is segít, hogy a gyulladás következtében összeesett léghólyagokat kinyissák, illetve azokat nyitva is tartsák, hogy a gázcserében részt vegyenek.

Az nem meglepő, hogy az időseket súlyosabban érinti a koronavírus, ez a korosztály eleve több alapbetegséggel küzd, így már részben károsodtak a szerveik.

A koronavírus esetén a legmagasabb rizikót a cukorbetegség és a magas vérnyomás jelenti, mert ezek a betegségek idővel még a megfelelő gondozás mellett is egyszerre több szervet is tönkretesznek. Ezeknek a betegnek pedig kevesebb lehet a tartaléka, mint egy egészséges huszonévesé.

Két-három hét lélegeztetőgépen

“A lélegeztetőgéppel nem tudjuk a betegeket gyógyítani, csak a tüdő kieső funkcióját tudjuk támogatni, addig, amíg a test regenerálódni nem tud. Mivel jelenleg a vírus ellen nincs bizonyítottan hatásos gyógyszer, így csak a szervezet saját maga tudja azt leküzdeni.”

Az egy nagyon hosszú folyamat, mire a szervezet össze tudja magát szedni ennél a fertőzésnél. Tizennégy, de akár huszonegy napot (tehát két-három hetet) is lélegeztetőgépen töltenek a betegek, addig, amíg a tüdejük meg nem gyógyul annyira, hogy külső segítség nélkül tudjon oxigént felvenni.

Az intenzív osztályon kezelt betegeknél számos szövődmény léphet fel. Például, amikor kritikus állapotba kerül az emberi szervezet, az egy hatalmas stresszt él ál, amitől többek közt fekély alakulhat ki a gyomorban, ami így kilyukadhat. Utóbbi folyamat megelőzésére különböző gyomorvédő gyógyszereket tudnak bevetni az orvosok. Aztnekik kell eldönteniük, hogy mennyi ideig van értelme valakit lélegeztetőgépen tartani. Előfordul, hogy valakinek a kezelés ellenére is romlik az állapota, és nem tudják megmenteni.

Nemrég a Magyar Orvosi Kamara kiadott egy etikai eljárásrendet arra az esetre, ha a betegek száma túlnőné az ellátó kapacitást, és az orvosoknak döntenie kellene, hogy kinél kezdjék meg a kezelést. Íme, néhány szempontot, ami alapján a betegek ellátási rangsorolása (vagyis triázsolása) zajlana, ha nagy számú koronavírusos beteg jelenne meg a kórházakban.

● Az életkor önmagában nem alkalmazható kritériumként, nem a várhatóan még leélhető életévek képezhetik tehát a priorizálás alapját, hanem hogy ki az, aki az intenzív terápia hatására nagyobb eséllyel élheti túl a betegséget.

● Járványhelyzetben egy-egy páciensnél indokolt lehet az intenzív terápia felfüggesztése, azért, hogy az eszközöket más, jobban rászoruló, a túlélés nagyobb esélyével bíró betegeknek adják.

● Azoknál a pácienseknél, akiknek a felállított etikai elvek és klinikai vizsgálatok alapján hasonlóak a kilátásaik, véletlenszerű kiválasztás útján kell biztosítani az egyenlő esélyeket (például sorshúzással), nem pedig a korábban felvetteket kell ellátni először.

● Nem szabad különbséget tenni az erőforrások elosztásában a COVID-19 páciensek és a más betegségekkel küzdők között.

A hasrafordítást öten szokták végezni

“A betegek ellátáshoz és kezeléséhez számos kanült vezetünk az emberekbe az intenzív osztályon, emellett bennük van a lélegeztetőcső, infúzióra vannak kötve, tehát nagyon nem egyszerű mozgatni őket. Ahhoz, hogy ezt biztonságosan véghezvigyük, és hogy ne csússzon ki a lélegeztetőcső, legalább öten szoktuk ezt csinálni. Ketten állnak a beteg jobb oldalán, ketten a bal oldalán, egy ember a fejénél, sőt, ha van elég fő, akkor még valaki a lábánál is jól jön. Mindez egy nagyon összehangolt csapatmunkát igényel.”

Amikor lélegeztetőgépen is uralhatatlan a kritikus állapotú betegek oxigénhiánya, a legújabb ajánlásoknak megfelelően napi 16 órát fekszik hason a beteg.

“Úgy tűnik, hogy a COVID-19 betegeknél ez a módszer hatásos. Amikor valaki hanyatt fekszik, akkor a gravitáció miatt a keringés nagy része a háti területeken zajlik, azonban ezeknél a betegeknél a tüdő ezen része nem megfelelően átlégzett, így a vér nagy része olyan helyen folyik el, ami nem nagyon végez gázcserét. Az elől lévő területek azonban általában megkíméltek, és jól átlégzettek, így javulni szokott a gázcsere, ha hasra fordítjuk őket és így illesztjük a tüdő keringését az optimális területekre.”

Az intenzív után is szenvednek

Ha a paciensnek két-három hét alatt szépen gyógyul a tüdeje, és egyre kevesebb az oxigénigénye, akkor szép lassan elkezdik felébreszteni, ezzel együtt fokozatosan csökkentik a lélegeztetőgép által leadott támogatást. Ha már úgy látják, hogy saját magától kellő mennyiségű oxigént tud felvenni a tüdeje és a szén-dioxidot is megfelelően el tudja távolítani, akkor teljesen felébresztik őket.

“Nem kiemelkedően nagy csoda, hogy egy covidos beteget levesznek a lélegeztetőgépről, ezért csináljuk. Ha nem lenne értelme, bele sem fognánk.“

Ezután a betegeket nem lehet egyből hazaküldeni, utána indul a rehabilitáció. Ezek az emberek az intenzív osztályon akár két-három hétig is mozdulatlanul feküdtek, így a mesterséges táplálás ellenére is jelentős az izomveszteségük. Gyógytornászra van szükségük, újból be kell állítani a gyógyszereket az alapbetegségükhöz, meg kell erősíteni őket, így hetekbe telik, mire talpra állítják a beteget. Ez a folyamat gyakran belgyógyászati osztályokon zajlik.

“Az altatás alatt az izomtömeg jelentősen lecsökken, hiszen csak passzívan tudja mozgatni őket a gyógytornász. Ez olyan, mint egy törött végtag esetén, három hét után sokkal vékonyabb lesz az ellenoldalinál a láb, amit begipszeltek, mert elsorvad az izomzat, bárhogy próbáljuk ezt megakadályozni, szinte elkerülhetetlen.”

A lélegeztetőgép személyzet nélkül semmit sem ér

“Önmagában a lélegeztetőgéppel nem sokat érünk, ha nincs mellette elég és jól képzett személyzet, akkor mindegy, hogy hány ezer van belőle, ha valaki respirátorra kerül, akkor mindenre, azaz az intenzív terápia teljes spektrumára szüksége van, egyébként el sem kezdjük. A beteget emellett altatni, táplálni, gyógyszerezni, mozgatni, fürdetni kell, naponta igényelnek diagnosztikai vizsgálatokat.”

Optimális esetben egy 12 órás műszakban két kritikus állapotú betegre egy nővér vigyáz, de ez Olaszországban és Angliában odáig fajult a kialakult helyzet miatt, hogy hat beteget látott el egy intenzíves ápoló. Tíz ágyra pedig legalább egy tapasztalt orvos kell.

“Nagy-Britanniában sem tudtak megküzdeni a tömeges megbetegedésekkel, ahol pedig nem olyan nagy mértékű a szakemberhiány, mint itthon, mi meg remélem, hogy nem kerülünk ilyen helyzetbe. Jelen pillanatban olyan mennyiségű COVID-19 beteg van itthon, amit el tud látni az intenzív ellátórendszer. De ne feledjük, mindezek mellett még ott vannak az egyébként is intenzív osztályra kerülő páciensek, például a súlyos közlekedési balesetet szenvedettek, szívinfarktusban szenvedők, súlyos égettek vagy mérgezettek. Ők alapból lefoglalják a hagyományos ágyszám 70-80 %-át.”

„Bemegyek, és csinálom a dolgom”

“Bizonyítottan COVID-19 pozitív páciensekkel dolgozom, de fertőző betegekkel eddig is volt dolgom, találkoztam már tbc-s, HIV pozitív, H1N1 influenzás, hepatitisz vírusos vagy kanyarós beteggel. Egyébként is így telnek a munkanapjaink, de most ránk került a fókusz. Annyi a különbség, hogy nem ilyen nagy számban, hirtelen szoktak fertőző betegek megjelenni. Mivel nincs védőoltás a vírus ellen, csak úgy tudok védekezni, ha szigorúan betartom a nemzetközi ajánlásokat, amik a személyi védelemre vonatkoznak” – mondja Lovas András.

A teljes védőfelszereléshez tartozik egy zárt lábbeli, egy vízlepergetős, kapucnis védőruha, egy FFP2-es vagy egy FFP3-as maszk, két pár kesztyű egymásra felhúzva, illetve egy védőszemüveg vagy egy átlátszó sisak, ami megvéd a cseppektől, amiket a betegek kiköhögnek. “Ezeket a védőeszközöket használom, bemegyek, és teszem a dolgom”. – meséli az orvos.

Megvannak a pontos szabályok a kiöltözésre is, miután elhagyta az úgynevezett vörös zónát, ami a fertőzött területet jelenti.

“Egy zsilipen keresztül kijövök, lezuhanyzok, hajat mosok, felveszem az új munkaruhámat, ha pedig vége a munkának, megyek haza a családomhoz. Az ajánlások szerint elmegyünk WC-re és megfelelően hidratált állapotban kell lenni, mielőtt felvesszük a védőruhát. Éppenséggel ki lehet öltözni, de minek használjak el több védőeszközt, csak azért, mert szomjas vagyok. Jelenleg három-négy órát kell beöltözve dolgozni, ez még elviselhető, probléma esetén pedig biztosított az azonnali váltás mind az orvosoknak, mind az ápolóknak.” – véli Lovas.

Zsilák Szilvia

Címlapkép: Ápolónő egy lélegeztetőgépen lévő beteg mellett a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház járványkórházként működő Semmelweis Tagkórházának intenzív osztályán, az egyik elkülönítőben Miskolcon 2020. április 7-én. (fotó: MTI/Vajda János)

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám:18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!