A NER Soros-ügynökei I. – Hankiss Ágnes

A NER legnagyobb túlélői után ismét sorozatot indítunk, a NER Soros-ügynökei címmel. Mert Soros György és az ő hálózata kőkeményen beépült a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe. Hogyan állítjuk ezt? A lehető legkomolyabban. Ugyanannyira komolyan, amennyire komolyan vehetőek a NER-médiagépezet állításai.

Aki valaha kapott egy konferencia-útiköltségként elszámolható vonatjegyre néhány ezer forintot Soros György alapítványától, óraadóként tanított pár hónapig a CEU-n, alkalmilag dolgozott valami projekten bármely Soros-támogatott szervezetnek, így a neve szerepel a támogatottak között, akkor ő mindhalálig (sőt: halála után is) Soros György embere, bármit is jelentsen ez a szóösszetétel.

Legalábbis ezt kell mondanunk, ha komolyan vesszük a NER-média különböző orgánumai leleplezőnek szánt listáit. E logika alapján, ha egy szervezet vagy személy kapott pénzt Sorostól, illetve Soros (vagy akár Soros valamely szervezete) valaha pozitívan nyilatkozott róla, akkor az illető személy, valamint a szervezet tagjai automatikusan Soros emberei. Ez alapján bizonygatják, hogy Soros „körülbelül kétezer embert foglalkoztat hazánkban”, s ebből kiindulva neveznek Soros-bérencnek több száz uniós politikust.

Persze érdekes módon nem lesz mindenki Soros-ügynök attól, hogy részt vett egy Soros támogatta rendezvényen, vagy ő maga kapott pénzt valamilyen kutatásra, publikációra. Csak azok, akik bármilyen okból valamilyen kérdésben a kormánnyal szemben foglalnak állást – vagy egyszerűen csak függetlenek akarnak maradni a hatalomtól. Ebben az esetben Soros-ügynökök, még akkor is, ha több mint negyedszázada kaptak utoljára Soros-pénzeket, valamint észlelhetően számos kérdésben nem értenek egyet a milliárdos filantróppal.

A hatalom kénytelen így eljárni. Ha ugyanis mindenkit ügynöknek minősítenek, akinek valaha akárcsak indirekt módon köze volt Soroshoz, akkor kénytelenek volnának saját embereik közül is sokakat hasonló státuszba besorolni.

Beleértve a miniszterelnököt is. Mi több: eme szempontból kiindulva a NER is Soros György üzlettársa az ügynökök futtatásában, hisz jó néhány Soros-támogatott szervezetet az Orbán vezette NER-állam is komoly pénzekkel segített.  Csakhogy a NER-morál alapján soha nem az számít, hogy valaki mit tett a múltban, kitől kapott pénzt, melyik párthoz tartozott, kinek jelentett, mit követett el. Mindössze annyi a lényeg, hogyan viszonyul a jelenlegi rezsimhez.

Amennyiben lojális hozzá, nem áll az útjába, segíti a céljait, akkor lehet baltás gyilkos, körözött exkormányfő vagy nagyvállalati vezérigazgató, pártállami besúgó, MSZMP-diktatúrában kitüntetett belügyi tudósító, korábbi szoclib oligarcha, politikus vagy értelmiségi, az elmúlt nyolc év embere, akár az SZDSZ-es főpolgármester tanácsadója: nem számít.

Ha pedig ezek nem számítanak, akkor miért számítana, hogy a kormányplakátok által szinte háborús bűnösként démonizált Soros György évekkel, évtizedekkel korábban pénzt utalt neki?

Természetesen azokból a Soros-támogatottakból, akikről most a NER-média bölcsen hallgat, bármikor lehet ugyanolyan ellenség, mint a többiekből. Annyi kell hozzá csupán, hogy az illető akárcsak pár milliméterre letérjen a NER-gőzös masinisztája által kijelölt nyomtávról. S bármiben megpróbáljon szuverén, önálló (vagy egyszerűen a kormány pillanatnyi érdekétől eltérő) módon beszélni vagy cselekedni. Egy pillanat alatt előkerülnének, illetve relevánssá válnának az ügynöki munkáját „bizonyító” dokumentumok.

Zsinórban jönnének az egymásra hivatkozó kormánypárti riportok arról, hogy lám: kibújt a szög a zsákból, az alvó Soros-ügynök végre kimutatta igazi arcát. Természetesen mi nem gondoljuk, hogy az, aki valaha (vagy akár a közelmúltban) Soros-pénzt kapott, az egy életre Soros György „embere” lett. Meg azt sem, hogy aki a múltban támogatáshoz, fizetéshez jutott valakitől, annak egy életre hűségesküt kell tennie neki, s a támogatójával mindig, mindenben egyet kell értenie.

Az emberek nézetei változhatnak, s önmagában nem lehet bűn, hogy az illető pártot, ideológiát, szekértábort, gondolkodásmódot váltott. Alábbiakban pont ama gondolkodásmódnak tartunk görbe tükröt, amely pártpolitikai érdekből ellenségnek minősít bárkit, pusztán azért, mert kapcsolatban állt általa nem kívánatosnak gondolt szervezetekkel.

S talán érdemes a rezsim szolgálatában álló egykori „Soros-embereknek” is elgondolkodni: vajon az ő esetükben mikor lesz a rendszernek elég ok előkotorni azt a kartotékot, mely őket nyilvánítja ellenségnek? Ha NER-birodalomban élet és halál urának gondolt Simicska Lajos kikerülhetett Orbán bizalmi köréből, s pótolhatónak, nélkülözhetőnek bizonyult, akkor helyettük talán nem találnának bármikor olyat, akire lecserélhetőek?

Itt van például Hankiss Ágnes. Aki aztán tényleg a rendszer hű embere. Korábbi önkormányzati, majd uniós Fidesz-képviselő, jelenlegi intézetigazgató, akinek pályafutását bemutattuk már.  S bizony ő is „Soros embere” volt.  A lélek térképe – Scientia profana címmel, a Pátria Könyvek gondozásában 1992-ben megjelent írásainak egy része a Soros Alapítvány támogatásával készült.

Az ott kifejtett gondolatok pedig erőteljesen liberálisak. Pont olyanok, amelyeket hangoztatva manapság bárki kiérdemelheti a Soros-bérenc jelzőt. Hankiss Ágnes éppúgy Soros-ügynök volt 1992-ben az akkor hatalmon lévő MDF Csurka-féle keményvonalas szárnyának, mint ma a NER számára bárki, aki ellenzi az intézkedéseiket. Beszámol például Hankiss egy, a kereszténységről folytatott vitáról.

„Lehet, hogy senki sem gondolta így a jelenlévők közül, mégis valahogy úgy festett a fogalomhasználat, mintha nem volna másféle kereszténység, egyedül a bigott, konzervatív, templomfazék, egyházkonform, a szabadságot, a „szabadosság” rémmeséjével riogató, álszenteskedő, hatalomra kacsintó kurzus-kereszténység.” – írja Hankiss. (I. m 100-101. o.)

Az általa bírált kereszténység mintha pont olyan lenne, mint amilyet Orbán Viktor és Semjén Zsolt próbál most megvalósítani.

Ahogy Hankiss Ágnes írta 1992-ben: „A rendcsináló, gatyábarázó, erőszakoskodó kereszténység, azaz keresztényeskedés: kelet-európai populista álom. Címke és retorika; olykor még annál is silányabb. Úgyszólván semmi köze sincs – nem lehet! – a megújult keresztény gondolkozásnak ahhoz az európai áramához, amelyben alapelv a személy sérthetetlen méltósága és elsőbbsége, minden kollektív berendezkedéssel szemben. Elutasítva minden kísérletet, amely a szeretet és a párbeszéd hitvallását politikai érdekekhez kapcsolná. Na már most, az álmodó és kereszténykedő populistáknak mintha ikertestvérei volnának a zsidó populisták. A zsidó populista álom; azoké, akik egy jóízű disznóperkelt mellett (lásd Merczel Tibor kíváló írásának idevágó passzusát, Magyar Napló 1990. június 21.) etnikai kisebbséggé kívánnák magukat tupírozni; mert a személy az csak személy, a méltóság humbug, a talajgyökér viszont mégiscsak valami, kiváltképp ha – a populista álom leitmotív-ja szerint – a dédelgetett hatalmi ábrándok táplálják.” (Uo. 101-102. o.)

Ez a mindenféle többségi és kisebbségi etnikai populizmust bíráló írás mintha a jövőbe látna, s a NER-t boncolgatná.

Hankiss akkor (úgy is, mint a párt önkormányzati képviselője) a liberalizmus mellett álló Fideszt védelmezte a jobboldali támadásokkal szemben. „…egy magát szociáldemokrata pártnak nevező, síri alakulat közös nagygyűlésen fröcsög és röfög az „igazi rendszerváltásról” a Pofosz-szal meg a Kisgazdákkal…miről, miről nem, hogy majd ők, együtt, megcsinálják, egy hónap alatt, és aztán ők fognak dirigálni, igen, így, nem én mondom, idézem. Hogy nem fognak várni a taknyos orrú fideszesek szavazataira, továbbá azt sem fogják megengedni, hogy svájci sapkának nevezzék Szent István koronáját…és ki fogják őket (? kérdőjel tőlem) a Parlamentből vezetni, és akkor majd valódi magyarok közül választhat a magyar…satöbbi. Ki ne ismerné a dumát, hányingerig.” (152-153. o.) Később arról értekezik: „…folyik a Mindszenty-temetés. Arcok a közönségből. Nocsak! Kulcsár Kálmán és Szűrös Mátyás, üdvözült ábrázattal; mintha mindig erre vártak volna, in incognito. Mintha abszolút ott volna a helyük.” (157-158.o.)

Évekkel később Hankiss annak a Fidesznek lett uniós képviselője, mely időközben kongresszusi díszvendégnek és szónoknak invitálta a fentebbi „síri” szociáldemokrata pártot vezető, egykori KB-titkár Szűrös Mátyást.  Ezt azonban 1992-ben Hankiss még aligha gondolta volt.

Hisz, mint „Soros-ügynök”, ekkoriban a liberális gondolkodás előnyeit taglalja. „Szeretem azt a gondolkodásmódot, amiben egyszerre benne rejlik a krédó szilárdsága és a viselkedés évődő könnyedsége. Nem is tudom már, hol hallottam a kifejezést: „évődő liberális”, és nagyon megtetszett. A szellem szavatolta könnyedség, szigorú normák talaján dúsan virágzó irónia? szkepszis? (főként önmagunkkal szemben); a részvét és a szeretet szégyenlős, de makacs formája; némi konstruktív léhasággal kellemesen fűszerezve…” (153.o.) Hankiss leírta a NER-funkcionáriusok lelkületének antitézisét.

A kötetből azt is megtudhatjuk, mi lelkesítette akkoriban Hankiss Ágnest: a Demokratikus Charta. „A Charta ötletének örültem, sőt, bevallom, ideírom: lelkesedtem érte! A szöveggel egyetértettem, egyetértek, aláírnám most is.” (186. o.)

Ilyenkor egyesek a megbíráltak oldaláról sértődötten szoktak felhorkanni: minek felemlegetni ilyen régi dolgokat? Mit számít az, hogy mit csinált valaki 20-30 évvel ezelőtt? Talán nincs joga megváltozni? Természetesen van. A probléma az, hogy miközben a NER könyékig vájkál ellenfelei múltjában, akár kamaszkori dolgokat is felemlegetve, a sajátjaival szemben parttalanul nagyvonalú. Ha pedig Szél Bernadettnél az is előkerül, hogy „…16 évesen a milliárdos pénzén Connecticutban, egy elit gimnáziumban tanult…”, akkor aligha van bármiféle alapjuk önmagukkal szemben más elbánást követelni.

Egy pillanatra menjünk bele a konteós NER-társasjátékba. Hipotetikusan feltételezve, hogy tényleg létezik egy, Soros György irányította világméretű, sok ezer ügynököt foglalkoztató összeesküvés. Az ilyenfajta konspirációk lényege a titkosság. Egyetlen összeesküvő sem veszi sok hasznát olyan ügynöknek, akiről mindenki tudja, hogy neki dolgozik. Ha Soros tényleg összeesküszik, akkor nem a jelenleg is nyíltan, köztudottan mellette álló „emberei” a legértékesebbek számára. Hanem azok a beépített emberek, akikről már senki nem gondolná, hogy neki dolgoznak.

Amennyiben Soros tényleg egy összeesküvés élén álló liberális Blofeld, akkor neki az a legfontosabb, hogy a vele szemben álló kormányokba, és azok holdudvarába beépüljön. Mondjuk úgy, hogy arra utasítja a Fideszben, és annak környékén lévő, a rendszerváltás idején „beszervezett” embereit: színleg tagadjatok meg, csináljatok úgy, mintha szakítanátok velem, de a háttérben továbbra is működjetek együtt velem. S egyszer majd ezek a hibernált, alvó Soros-emberek mind a pártjuk ellen fordulnak, darabokra zúzva azt.  Kérdés, miként reagálnak erre a feltételezésre a NER vezetői? Röhögve legyintenek: ugyan már, ki hiszi ezt el? Vagy elsápadva belegondolnak: mi van, ha tényleg ez a helyzet?

Mi a rosszabb? Ha a NER is tudja, hogy az egész Soros-összeesküvés propagandahazugság? Vagy ha már ők is annyira a Soros-pszichózis hatása alá kerültek, hogy akár már azt is elhiszik: Hankiss Ágnes és a többi egykori „Soros-ember” a NER-en belül jelenleg is a korábbi „gazdájának” dolgozik?

Mi folytatjuk a sorozatot, s nem leszünk meglepve, ha annak egyik-másik szereplője hirtelen Soros-ügynökké válik a kormánypárti médiában. A rezsimen belül is permanens küzdelem folyik a pozíciók megszerzéséért, illetve megtartásáért. S ebben ugyanúgy nem válogatnak az eszközökben, mint a kifelé irányuló „szabadságharcnál.”

Amit a NER kegyosztó feje ad, azt bármikor el is veheti. Egy, a Fidesz által támogatott emberből vagy szervezetből (akivel hajdanán együtt harcoltak közös ügyekért) bármikor lehet ellenség, ha változik a széljárás.

„A liberális Védegylet mögött már bizonyítottan Soros György áll, aki 2006-ban a magyarországi választási kampány kezdete előtt 43,5 milliárd forintos extra adományt nyújtott az általa alapított szellemi kiképzőközpontnak, a budapesti Közép-európai Egyetemnek (CEU).” – írta 2018 februárjában a Magyar Idők.

Ez ugyanaz a Védegylet, amellyel a Fidesz 2005-ben közösen támogatta Sólyom László köztársasági elnökké választását. Akkor ezek szerint a Fidesz 2005-ben Soros tervét hajtotta végre? Mert ha a Védegylet Soros szervezete, akkor a jelöltje logikusan Soros embere.  Szóval nem lennénk a NER-funkcionárius Soros-emberek helyében, amikor  az éppen aktuális rendszerérdek jegyében ellenük fordítják a múltjukat.

Papp László Tamás

Címlapkép: Hankiss Ágnes Fidesz-KDNP-s EP-képviselő az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának (LIBE) ülésén, amelyen az alapjogok magyarországi helyzetét vitatják meg Brüsszelben 2013. április 8-án. Fotó: MTI/Európai Parlament/Benoit Bourgeois