Régen sem volt jobb, de most sincs semmi probléma – így gondolkodnak a kormánytisztviselők az összeférhetetlenségről

Csütörtökön konferenciát rendezett a Transparency International Magyarország „Összeférhetetlenség mint csalási kockázat” címmel. A meghívott uniós tisztviselők, civilek és újságírok nagyjából azt hozták, amire számítani lehetett – a legérdekesebb a meghívott állami tisztviselők előadása volt: hogyan látják és láttatják az uniós pénzek körüli visszásságokat az Elios-ügy árnyékában a területen irányító pozícióban lévő állami vezetők. Ketten nagyjából úgy nyilatkoztak, hogy nincs itt semmiféle összeférhetetlenség, pláne korrupció, a harmadik szerint mindig minden ugyanígy ment. Az uniós projekteket auditáló szervezet vezetője a kultúraváltásban látja a megoldást.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Zupkó Gábor, az Európai Bizottság Magyarországra delegált képviselője nem az előre megírt sablonnal kezdte: ott jutott eszébe, hogy az uniós tisztviselők esetében van egy egészen gyakorlati eszköz az összeférhetetlenségi kockázatok kezelésére. A System 2 nevű rendszerben ugyanis minden uniós tisztségviselőnek előre rögzítenie kell, ha valami olyan nem-magán jellegű tevékenységet végez, ami nem a munkakörébe tartozik.

A rendszerbe az összes lényeges paramétert meg kell adni, egészen a meghívó személyéig menően, akkor is, ha a tevékenységért a tisztviselő nem kap semmilyen térítést – például egy konferencián szólal fel. Zupkó finoman utalt rá, hogy ez itthon is követendő jó gyakorlat lehetne. A magyar integritási rendszert lenne hova fejleszteni, nálunk ugyanis hivatalosan még azt sem tartják nyilván, hogy kik léptek be például a fejlesztési minisztérium épületébe.

A képviselő a magyar-német gazdasági kamara felmérését hozta szóba, miszerint az üzleti szféra szereplőinek 56 százaléka szerint a korrupció negatívan befolyásolja a hazai üzleti környezetet – az uniós átlag 37 százalék; az EU-ból érkező vállalkozók 40 százaléka szerint a közbeszerzésben elterjedtek a jogszerűtlen gyakorlatok. Zupkó felemlegette az itthon kényes témának számító európai ügyészség kérdését, erre sem érkezett reakció az asztalnál ülő kormánytisztviselőktől.

A közbeszerzési piac forgóajtó-bajnoka

Csányi István, a miniszterelnökség közbeszerzési felügyeletéért felelős államtitkára rögtön irányt is váltott, szerinte most az alapfogalmakat kell tisztázni, ugyanis mindenki tapasztalhatta hasonló konferenciákon, de különösen „a médiában”, hogy „farkast kiáltanak, miközben csak egy egérkét láttak”.

„Nem akarom túl korán lelőni a poént, de itt a cím és a felvezető kapcsán is úgy érzem, hogy erről van szó” – mondta a helyettes államtitkár. Összeférhetetlenségről mint csalási kockázatról beszélt a felvezető, miközben az első előadásban már eljutottunk a korrupcióhoz, holott ezek külön fogalmak.

„Ha megnézzük a csalás tényállási elemeit, akkor azt látjuk, hogy egyetlen tényállási elemmel sem tudjuk oly módon közvetlen kapcsolatba hozni az összeférhetetlenséget, hogy azt mondhatnánk, hogy az összeférhetetlenség a csalás kockázatát jelentené.” – vezette le az államtitkár, hogy miért hülyeség már maga a cím is.

Mindezt egy olyan kormánytisztviselőtől hallhattuk, aki 2015-ben még az Ész-Ker Kft. szakmai vezetőjeként dolgozott, ma pedig helyettes államtitkárként az immár kötelező elektronikus közbeszerzést monopolszervezetként bonyolító NEKSZT Kft. ügyvezetője.

Az Ész-Ker Kft. a kormányhoz és a miniszterelnök vejéhez legközelebb álló közbeszerzési tanácsadó cégek egyike, 2009-ben már az Elios Zrt. sikerszériáját megalapozó hódmezővásárhelyi projektben is az Ész-Ker volt a város közbeszerzési tanácsadója.

Csányi államtitkár volt munkahelye 2016-17-ben  is milliárdos értékű megbízásokat nyert a Miniszterelnökségtől, ennek összeférhetetlenségi vonatkozásairól, az ún. forgóajtó-jelenségről azonban nem esett szó.

A valóságtól meglehetősen távoli jogászkodás végig jellemezte az államtitkár előadását, szerinte például a Közbeszerzési Törvény (KT) előírása a pártatlan ás tárgyilagos elbírálásra olyan átfogó, hogy az összeférhetetlenséggel kapcsolatban minden lehetőséget lefed. Bezzeg az uniónak nem probléma, hogy egy alvállalkozó akár 60 százalékos résztvevő, akár több ajánlatban is.

Elvi lehetőségként felmerül, hogy az összeférhetetlenség megjelenhet a Közbeszerzési Hatóságnál (KH), de szerencsére az egy független szervezet: mármint abban az értelemben, hogy a KT 191. szakasza kimondja, hogy a KH nem végezhet piaci tevékenységet, így nem kerülhet senkivel függőségi viszonyba.

Csányi előadásában lényegében azt vezette le, hogy a szabályozás és az ellenőrzés rendszere felől nézve tényleg értelmetlen szócséplés a közbeszerzéses piac kapcsán összeférhetetlenségről és az ezzel kapcsolatos csalási kockázatokról beszélni.

Nem létező jelenségről szól a konferencia

Töretlenül folytatta ezt a vonalat Kovács László, a Közbeszerzési Hatóság főtitkára. Miután kifejezte messzemenő egyetértését az előtte szólóval, azt kezdte fejtegetni, hogy nem minden összeférhetetlenség csalás, és nem minden csalás összeférhetetlenség, továbbá nem is minden közbeszerzési szabálytalanság csalás, sőt, nem minden csalás közbeszerzési szabálytalanság.

Kovács főtitkár a közönség figyelmébe ajánlotta a közérdekű bejelentésekre rendelkezésre álló oldalt, de az is kiderült, hogy a tavalyi összesen 72 bejelentésnek „elenyésző százaléka” szólt összeférhetetlenségről, nem találtak ezzel kapcsolatban problémát. Tavaly egyetlen jogorvoslati eljárás indult a tárgyban a Közbeszerzési Döntőbizottságnál, egy kistelepülés önkormányzata szerencsétlenkedett el valamit a pályázatával.

Kovács főtitkár ezt azzal magyarázta, hogy Magyarországon az Unióban is páratlanul szigorú a közbeszerzések ellenőrzése. De ha egy vállalkozó mégis úgy érzi, meghekkeltek egy tendert, fordulhat a saját kamarájához, és az ingyenesen kezdeményezhet eljárást a hatóságnál.

Kovács főtitkár előadása engem például meggyőzött arról, hogy ő tényleg nem érti, miért nem lépnek fel az érintettek, ha összeférhetetlenséget tapasztalnak – hiszen most már egy ingyenesen letölthető mobil app is a rendelkezésükre áll, amelyben az összes fontos közbeszerzéssel kapcsolatos információt megtalálhatják.

Tartsa el az állam annak a rokonságát, aki nem indulhat közbeszerzéseken

Mi lehet a magyarázata annak, hogy a hatóságok radarján szinte egyáltalán nem jelennek meg a közemberek számára nyilvánvaló, közbeszerzéssel kapcsolatos visszaélések – Ligeti Miklós, a TI jogi igazgatója kezdte feszegetni a kérdést az előadások után.

Kovács László, a KH főtitkára azzal magyarázta a furcsa diszkrepanciát, hogy egészen más dolog egy korrupcióérzékeléssel kapcsolatos kérdőívet kitölteni, mint konkrét bejelentést tenni. Csányi István államtitkár szerint szakmai kérdésben csak szakmai szinten lehet vitatkozni, nem a közbeszéd szintjén.

Vajon visszakérdeztek-e a korrupciót érzékelő magyar vállalkozóknál, hogy tudja-e, mi az a korrupció? Meggyőződésem, hogy sokuknak lövése sincsen – hozott fel egy szakmai jellegű érvet az államtitkár.

Lehet ilyenekről beszélgetni, de az a pletykarovatok szintje, nem egy ilyen fórumra való megbeszélés. Aki az utca emberét kérdezgeti a korrupcióról, az valójában nem is küzd a jelenség ellen – összegezte a véleményét Csányi.

Hogy miért van ennyi egyajánlatos tendernyerés? Nem a mutyizás miatt, hanem mert a kapacitásának határain van az építőipari piac – ha tovább szigorítanák az összeférhetetlenségi szabályokat, az gazdasági károkat okozna. A levezetés végén hangzott el a nap legerősebb mondata:

„(…) azért azt, hogy ha valaki valakivel rokoni kapcsolatban van, ezért az ő cége semmilyen közbeszerzésen ne indulhasson, egy olyan elvárás, hogy az illetőnek akkor annyit kellene keresni, hogy az egész rokonságát tartsa el.”

Hat személyen keresztül bárkit bárkivel össze lehet kötni, ilyen mélységig kiterjeszteni a szabályokat, ez értelmetlenség –  lőtte ki az űrbe a diskurzus fonalát a sokat látott helyettes államtitkár.

Régen is rossz volt

Az első panel két államigazgatásból érkezett vezető beosztású felszólalója után Szalóki Flórián, a fejlesztési minisztérium közlekedési operatív programokért felelős helyettes államtitkára következett. Szalóki rutinosan laza szónok, pont annyira kritikus, hogy őszintének hasson: azzal kezdte, hogy

ő közel húsz éve ezen a területen dolgozik, és az összeférhetetlenségi probléma húsz éve megoldatlan.

Nagyjából ez a relativizálás volt felszólalásának a vezérfonala: ő naponta körülbelül ezer papírt ír alá, ha mindet elolvasná, ezzel telne a napja – nyomozati szakban, ugye, ezt nézi a hatóság, hogy ki mit írt alá, bárki sorra kerülhet; egyébként az eddigi előadásokból sem tudta meg, mi az összeférhetetlenség; a pályáztatás nem jó rendszer, mikor az ember kiválasztja a nyertest, nem tudhatja, hogy néhány év múlva nem vonja-e ezért a döntésért felelősségre az ügyészség; amelyik projekt a legjobban van előkészítve, az megy; az értékelésnél is megfoghatatlan az értékelők felelőssége, a pontázás ugyanis nem objektív, hanem szubjektív.

Az összeférhetetlenség is megfoghatatlan, „én láttam egy olyan OLAF-jelentést, ahol az volt a gyanú, hogy egy városban lakott a két ipse” – kapott a hallgatóság újabb tanítást minden dolgok értelmetlenségéről.

Szalóki szerint régen is ugyanígy ment minden: 2000 és 2004 között az összes közbeszerzési dokumentumot az unió itteni delegációja hagyta jóvá, de „elmondanám, a nyertesek koppra ugyanazok voltak, mint manapság”.

Szalóki szerint egyetlen esélye lenne a tehetetlenül vergődő irányító és ellenőrző szervezeteknek, az egységköltség bevezetése, de ezt ő hiába javasolja immár húsz éve az unió különböző szintjein.

Hallottunk még néhány bennfentes sztorit a 4-es metróval kapcsolatos uniós eljárásról, meg hogy lehetett volna a projekt 250 milliárd is, és hogy majd 2021-től talán jobb lesz, de az lesz az utolsó uniós költségvetési ciklus, ha lesz egyáltalán, adott még néhány tanácsot a civileknek, hogy mit is kéne javasolniuk, majd megköszönte a figyelmet.

Az utolsó felszólaló kormánytisztviselő Dencső Balázs volt, az EUTAF, a hazai uniós támogatásokat auditáló kormányzati szervezet főigazgatója. Dencső „sokkal sótlanabb előadást” ígért, mint amilyen Szalóki államtitkár-helyettesé volt, ehhez tartotta is magát.

Az egységköltséggel kapcsolatos javaslattal messzemenően egyetértett. Az összeférhetetlenség mélysége szerinte is nagyon nehezen meghatározható. Az alapvető probléma szerinte nem a szabályozással van, hanem az íratlan szabályok negligálásával.

A főigazgató az életből vett példákkal mutatta be a jelenséget: gyakran tapasztaljuk, hogy például az iskolai jelmezverseny zsűrijét alkotó szülői munkaközösség tagjai teljes természetességgel szavaznak a saját gyerekükre.

Míg tehát a közlekedésfejlesztési államtitkár szerint a jelenlegi feltételrendszerben érdemi változásra nincs esély, addig az auditszervezet vezetője szerint komplett kultúraváltásra van szükség ahhoz, hogy a Tiborcz Istvánok és Mészáros Lőrincek ne kedvükre zsákmányolhassanak a közbeszerzések piacán. Továbbá marad még Csányi államtitkár javaslata: tartsa el az állam bőséges apanázzsal azt a rokonságot, akiket a szabályozás kizárna a közbeszerzések Kánaánjából.

Becker András