Figyelős kiadói munkatársak levelezésének kifürkészését tervezte az egyik középvezető a cég külsős informatikusai segítségével. A birtokunkba került levélváltás szerint úgy fest, legalábbis belefogtak a munkába. Úgy tudjuk, a vállalati belső kémkedés oka az Átlátszó múlt heti cikke a csökkenő előfizetőszámról: Schmidt Mária cégénél informátorunk után kutakodtak.
„Mit mondunk a két lánynak, hogy miért léptek be a levelezésükbe?” – ezt tudakolta múlt péntek korán reggel írt emailjében a Figyelő című hetilap egyik középvezető munkatársa a kiadó informatikai támogatásával megbízott külsős cég emberétől.
Két vállalkozás embereivel levelezett tudomásunk szerint, a cégek tulajdonosi és a menedzsmenti köre azonban átfedéseket mutat. A három ember – a figyelős kiadói káder, illetve a két informatikus – több napon keresztül, e hét elejéig legalábbis mindenképpen leveleket váltott arról, kiknek az elektronikus levelezésébe kellene betekinteni. Legkevesebb három név merült fel, valamennyien a kiadónak dolgoznak terjesztési vagy adminisztrációs munkakörben.
A lebukás veszélyét persze el akarták kerülni: az egyik levélváltáskor ugyanis az informatikai szaki azt magyarázta a kiadós embernek, hogy
„Google küld levelet, hogy beléptünk a felhasználó nevében, és ezt gyorsan kell törölni”, éppen ezért ezt „este csinálja X, akkor nem feltűnő”.
Minderre tudomásunk szerint éppen az Átlátszó múlt csütörtökön megjelent cikke miatt érezhették, hogy szükség van a munkavállalók lojalitásának ellenőrzésére.
A pánikot kiváltó cikkünk Schmidt Mária kormánybiztos, múzeumigazgató és üzletasszony céges ügyeinek hátterét mutatja be, egy hosszabb rész a Figyelő tavalyi tulajdonosváltozásának hátterével foglalkozik. Írtunk arról is, hogy a Schmidték családi cége érdekeltségébe került Figyelő jelentős számú olvasót vesztett a tulajdonosváltás óta:
Az Átlátszó által közölt terjesztési adatok miatt kereshetik a „vakondot”: miközben ezek az adatok a legtöbbször nyilvánosak, legalábbis azoknál a kiadóknál, amelyek auditáltatják a példányszámukat. Az auditnak hirdetési szempontból van jelentősége: a reklámozó, illetve az ügynökség innen tudhatja, megéri-e az adott sajtótermékben hirdetni, a hirdetés árához képest olvassák-e elegen a lapot.
Föltéve, hogy piaci reklámokról van szó és nem az állam tartja el az adott kiadót számolatlan mennyiségű közpénzes hirdetéssel.
A kiadós vezető és az informatikusok arra voltak kíváncsiak, hogy az általuk gyanúsnak tartott dolgozók küldtek-e levelet a Figyelő korábbi kiadójához kötődő email-címekre.
Az Átlátszó munkatársa egy feltehetően álnévről küldött emailből értesült a történtekről. Az érintett kiadós dolgozó közül az Átlátszó megkereste azokat, akikhez sikerült elérhetőséget találni, azt tudakolva, van-e tudomásuk az esetről, és ha igen, terveznek-e jogi lépéseket a lehallgatás miatt.
Szintén fontos lenne tudni, hogy a kiadó – a Schmidt-érdekeltségű K4A Kft. – kötött-e bármiféle megállapodást a dolgozókkal, amely szerint bizonyos esetekben megkutathatják az elektronikus postafiókjukat, áthághatják a levéltitkaikat, ha ugyanis igen, az nagyban csökkenti a felelősségüket az eset megítélésében.
Ezt nem csak az érintett dolgozóktól kérdeztük meg, hanem Berecz Kristóftól, a K4A Kft. ügyvezetőjétől (a kormánybiztos vejétől) is. Tőle azt is tudakoltuk, van-e tudomása a vállalati kutakodásról, adott-e ilyesmire utasítást. Válasz egyelőre nem érkezett sem Berecztől, sem az érintett dolgozóktól.
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
