Cikkek

Ordítozva állította a propagandagépezet szolgálatába Schmidt Mária a Figyelőt

 

Előfizetői több mint 17 százalékát elvesztette a Figyelő, amióta Schmidt Mária családi cégének vállalkozása vette át a kiadást, és a hetilap a kormány szolgálatába állt. Tavaly versenyt futottak a kormányközeli nagyágyúk a lapért: mielőtt Schmidték érdekeltségénél landolt a kiadói jog, érdeklődött a Matolcsy-rokon Szemerey Tamás, Garancsi István, az Origót bekebelező Száraz István, valamint a Rogán-közeli HG Média is. A tulajdonosváltás után a kormánybiztos asszony impulzív természete miatt több újságíró otthagyta a kiadót.

Számos háttérbeszélgetést folytattunk az események részeseivel, s arra kellett jutnunk: nem konteó, hanem nagyon is létező jelenség az egységesített kormányzati propagandagépezet, s ennek része lett a korábban jobb napokat látott gazdasági hetilap is.

Ma már nincs politikai ukáz a Figyelőnél: aki maradt, vagy utólag érkezett a csapatba, önként igazodik. A meghatározó tulajdonos, Schmidt Mária kormánybiztos, főideológus, múzeumigazgató is visszavett a kezdeti svungból, miután belátta, hogy úgymond impulzív stílusa a munkabéke akadálya lehet. A habonyista komisszár Lánczi Tamás főszerkesztőként remekül teljesíti az elvárásokat.

Előzmények

Schmidt Mária barátai és üzletfelei fűtik a milliárdokat égető közpénz-kohót Ózdon

Trónok harca a Schmidt-Spéder-féle BIF Nyrt-ben: Ungár Péter ráperelt saját cégére

Habonyista komisszárok a szerkesztőbizottságban, fideszes miniszterek a címlapokon

Impulzív természet

Friss tulajdonosként, még a régi gárdával szemben Schmidt azzal indított, hogy vezető újságírókkal, szerkesztőkkel veszekedett emelt hangon. Meg is kezdődött az elvándorlás, holott eredetileg a távozók közül lélekben többen is bizalmat szavaztak az új tulajdonosnak („mégsem a Lőrinc, hanem egy vezető konzervatív értelmiségi”), sokaknak a példátlannak érzékelt tulajdonosi kirohanások miatt változott meg a véleményük.

Jutott a sajátos tárgyalási stílusból információink szerint delikátabb helyre is. Schmidt sarkosan adott hangot nemtetszésének például a Mol Nyrt.-nél is, amikor kiderült, az újsággal párhuzamosan az Index is dolgozott Világi Oszkár felvidéki üzletember, a Mol topvezetésének tagja portréján, ráadásul a hírportál be is előzte a hetilapot a megjelenéssel.

Márpedig elég szokatlan, ha egy kormánybiztos intéz nyomásgyakorlásként is értelmezhető szavakat egy részben állami tulajdonú stratégiai nagyvállalat emberéhez, a cég közléspolitikájával kapcsolatban.

Vannak ugyanakkor változások, amelyeket az új stábbal nem kifejezetten azonosulók is elismeréssel fogadnak: ilyen például a hetilap új dizájnja. Ezzel együtt az olvasók mintha mégsem díjaznák a változásokat. Bár a Figyelő nem auditáltatja a példányszámát, az Átlátszó pár adatnak a nyomára bukkant.

A birtokunkba került számsor szerint a legfrissebb, 20. heti lapszámból 13 ezer 250 nyomott példányt rendeltek a nyomdától a kiadósok, ami egyébként jelentős remittendára enged következtetni. A Magyar Posta Zrt. levél és hírlapüzletági igazgatóságára ebből 2721 példányt rendelt szállítani a kiadó – ez a szám jelenti az előfizetőket.

Az újság kiadói jogának értékesítéséről szóló szerződés akkor lépett hatályba, amikor megszűnt a korábbi kiadó, a Mediacity Kft. ellen indított felszámolási eljárás – hogy miért pont ekkor, annak lesz még jelentősége. A Fővárosi Bíróság 2016. december 2-i végzésével határozott a felszámolási eljárás megszüntetésének közzétételéről. Ez a 48. hét volt, a Figyelőnek ekkor még 3296 előfizetője volt a korábbi kiadó tájékoztatása szerint.

A különbség öt hónap alatt mínusz 575 előfizető, a kuncsaftok 17 százaléka. Ráadásul hírlap-kereskedelmi körökben azt beszélik, az utcán eladott példányok száma is erős csökkenést mutat. Miközben az is tudható, hogy a tulajdonos Schmidt Mária által vezetett Terror Háza Múzeumba is kell szállítani 20 példányt, a Liszt Ferenc repülőtérre pedig „várótermi példány” címen 100 darab újságot.

Az új kiadó K4A Kft. az átvételkor jelentős emelkedést, összesen 20 ezer értékesített példányt jósolt 2017 végére, legalábbis így emlékeznek most a stáb egykori tagjai. Ami piaci viszonyok között illuzórikus ugrás lenne, csak hát bármikor úgy dönthet a végtelen számú állami közhivatal, hogy előfizet a Schmidt-Lánczi-féle propagandára, az a meglepő, hogy ez még nem történt meg.

Aggodalomra azonban nincsen ok, ha veszít is árbevételt a kiadó az olvasók menekülésén, minden bizonnyal nyer az állami hirdetések özönén – a közpénzes reklámok gyarapodása legalábbis szembeötlő, még az online kiadásban is. A hirdetési svung érthető: mi mással lehetne honorálni a közelállókat, ha pénzt tolnak egy piaci körülmények között nem kifejezett aranybánya iparágba.

Egymás kezébe adták a kilincset

Márpedig a Figyelőért valóságos versenyfutás zajlott annak idején. Matolcsy György jegybankelnök rokona, Szemerey Tamás annak idején a 444-nek el is ismerte például, hogy ő lesz a vevő.

Most azt tudtuk meg, Orbán Viktor barátja, Garancsi István is felemelte a telefont párszor, hogy a volt tulajdonosokkal egyezkedjen. Ajánlata tudomásunk szerint nem a saját nevén futott: egy budai befektető cég frontolt neki, amelyben Garancsinak papíron nincsen ugyan tulajdona, de két nagyobb részvényes neve is felbukkan Garancsi-érdekeltségű cégekben. Írtunk kérdést az üzletembernek, várjuk a válaszát.

A hivatalos vevő végül mégis a korábban Szemereyvel is üzletelő Ducsai Ákos cége, az Investender volt tavaly június közepén. A vételár pedig üzleti titok, de annyi kiszivárgott, hogy a Mediacity nem bukott, annak idején ugyanis olcsóbban vette meg a lapot a Sanomától.

Ducsai már egészen közel van a tűzhöz. Az ő rokona a korábban Ducsai-Oláh Zsanettként, jelenleg csak Oláh Zsanettként szereplő üzletasszony, a toplistás közpénzégető Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. vezérigazgatója. Az Investender technikai köztes tulajdonosnak bizonyult, promt érkezett utánuk Schmidték érdekeltsége, a K4A.

A korábbi tulajdonos Mediacitynél úgy emlékeznek, a céget az egyik nagy könyvvizsgáló, az államnak is előszeretettel dolgozó auditcég kereste meg még 2015-ben, hogy volnának érdeklődők a Figyelőre. Náluk, mármint a könyvvizsgálónál tudomásunk szerint erős csapat mutatott érdeklődést: a közpénzekkel kitömött pr-cég és magazinkiadó HG-csoport embere, Kriskó Tibor, az Origót bekebelező – és Szemereytől sem távoli – Száraz István, valamint egy szakmai (Centrál-csoport) és egy pénzügyi befektető (Futureal).

Adott be ajánlatot a médiában korábban emlegetett Csorbai Hajnalka és üzlettársa is. Velük azonban, egy formális „megkaptuk, köszönjük” válaszon kívül nem is kezdtek érdemi tárgyalást az általuk megjelölt ajánlati határidő lejártáig, érdeklődésük így okafogyottá vált. Úgy tudjuk, akadt a jelöltek között olyan is, aki számottevően többet ajánlott, mint a végleges vételár volt, csakhogy mindenki gyorsan lekopott, amikor felbukkantak a politikaközeli holdudvarnokok.

Nem volt nyilvános licit

Gondot jelentett azonban, hogy időközben, 2015 szeptemberében egy „filléres”, néhány milliós tétel, és egy elmulasztott határidő miatt elrendelték a Mediacity felszámolását. Bármennyire is úgy tűnik, a procedúra nem jött rosszkor az érdeklődőknek, hiszen kiszolgáltatottabbá vált tulajdonos, a Mediacity ügyeit ismerők szerint ez éppen ellenkezőleg van. A felszámolás alatti vagyont ugyanis nyilvános liciten kéne elvileg meghirdetni.

Márpedig ennek megkerülése, a kiszemelt új tulajdonos tuti helyzetbe hozása okozhatott egy kis fejtörést.

Mit hoz a véletlen, a Mediacity felszámolójául Seszták Miklós fejlesztési miniszter jó ismerősét, Börcsök Sándort sorsolták ki, ő pedig kieszelt egy remek megoldást. Mint a cég felkent vezetője kiválasztja a vevőt, letárgyalja vele a részleteket, a szerződés azonban csak akkor lép hatályba, ha a felszámolási eljárást a bíróság megszünteti.

A lépés ellen a hitelezői választmány sem emelt kifogást tudomásunk szerint, sőt, támogatta azt. Ebben közrejátszhatott, hogy a követelések zöme már egy kézben – egy olyan faktorcégnél volt, amely, menedzsmentje révén kötődik a B3 Takarékszövetkezethez. A B3 pedig több szálon is üzletel Mészáros Lőrinccel.

Kérdeztük Börcsököt, hogy helyesen írjuk-e le a történteket, illetve arról is, hogy megfelelnek-e a valóságnak az információk amelyek szerint két kormánytaggal is kénytelen volt egyeztetni a Figyelő eladásáról – egyelőre várjuk a válaszát.

A régi kiadónál a kalandos értékesítési történet részeként értékelik azt is, hogy a Mediacity volt ügyvezetője, Bauer Éva a jelek szerint rugalmasan átzsilipelt a K4A Lapkiadóba. Miközben ez akár a dicséretes folytonosságot is mutathatná az újság életében, szemet szúr, hogy Bauer idén február 17-ig a Mediacity ügyvezetője, 28-ig pedig még az alkalmazottja volt, legkorábban a két időpont között viszont már a Schmidték-féle cég nevében intézkedett értesüléseink szerint.

A Schmidt – Száraz szövetség

Sokat elárul a rezsim médiatulajdonos-elosztójának működéséről az a történet is, amely szerint a többszörös adásvételek idején Schmidt lakásában volt egy találkozó. Amelyen nem csak a Figyelő-eladásban érintettek (Börcsök, Ducsai, Varga Miklós, a Mediacity tulajdonosa, Berecz Kristóf, a K4A ügyvezetője és Schmidt veje) vettek részt, hanem jelen volt Száraz István, a kormányszócső Orgio-Vs.hu páros tulajdonosa is.

Száraz kiadója ugyanis piaci versenytársa a Figyelőnek, legalábbis elméletben. Hogy jól emlékezett-e informátorunk, levélben kérdeztük Schmidtet és Szárazt is. Schmidt válaszolt egyelőre kettejük közül, ám nem csak erre, hanem az állítólagos Mol-os affért illető kérdésre is:

„Az otthonomban sokan megfordulnak, ilyenkor sokakkal, sokszor, sok mindenről szoktam beszélgetni.  Ez azonban nem köz, hanem magánügy. Akire kérdésed valóban irányul, Száraz István, akit jól ismerek. Valóban egy konkurens média tulajdonosa, de nyilván tudod, hogy több média tulajdonosával ápolok személyes, jó viszonyt. A Figyelő megmentése az én döntésem volt, és képzeld: nem kellett hozzá egy férfi asszisztálása sem.

Mint a Figyelő tulajdonosa, kifejezett célom, hogy a lehető legtöbb tartalom nálunk jelenjen meg először, exkluzív és tartalmas keretezésben. Ezt a célomat a lapvezetés tudomására is hoztam. Arról pedig, hogy a MOL Nyrt.-ben ki, milyen telefonokat, odaszólásokat vizionál, azokat kell megkérdezni, akik abból remélnek sajtómegjelenéseket, hogy dezinformálják az újságírókat.”

Egymást is figyelik

Más frontokon mintha törékenyebb lenne a kormányközeli nagyvállalkozók közötti egység. Sőt, mintha kifejezetten szemmel tartanák egymást a nemzet nagytőkései. Az Átlátszónak például megerősítették, hogy nem túlzás azt állítani, Mészáros Lőrincnek lehet köze ahhoz a titokzatos svájci befektetőhöz, amely a nemrégiben 33 százaléknyi papírt vásárolt be a BIF-be, bár a Napi.hu cégkapcsolatos levezetése elég nyakatekertnek tűnik.

A svájci befektetéssel párhuzamosan kiszállt a cégből az egyik alapító, Nobilis Kristóf vállalkozása. Nobilis a hvg.hu-nak erős szavakkal írta le Schmidték részvényesi trükközéseit, illetve azt ezt szerinte lehetővé tevő politikai hátszelet.

A BFIN Asset Management AG nem sokkal a tranzakció előtt alakult. Éppen Schmidték nyilvános vételi ajánlatát előzték be, 4 milliárd forintot köhögve ki a magyar ingatlancég papírjaiért. A BFIN egyébként remekül járhat, a Schmidt-féle vételi ajánlat ugyanis magasabb árfolyamról szól, mint amennyiért ők vettek.

Ha igaz, hogy a svájciak hátterében Mészáros felé mutatnak a jelek, úgy fest, ismét csúcsoligarchák feszülnek egymásnak a milliárdos tőzsdei értékű BIF-ben. Ez történt akkor is, amikor megromlott a viszony a szintén BIF-tulajdonos Spéder Zoltán és Schmidték között. Spéder tulajdona mára az eredeti töredékére apadt, érkezett azonban másik nemzeti nagytőkés a BIF-be Horváth László kazah tiszteletbeli konzul személyében.

A tőzsdeparketten otthonosan forgolódók annak ellenére jó cégnek tartják a BIF-et, hogy évek óta nem fizet osztalékot a részvényeseknek. Frekventált helyen található építési telkei, irodaházai és parkolói alapozzák meg a Schmidt-Ungár család vagyonát, amit szakértők 3-4 milliárd forint értékűre taksálnak.

A cégtörténet folytatása dönti majd el, hogy a konkurens oligarchák megjelenése a páriává lett részvényes, Spéder és körei NER-ben szokásos hiénázása, vagy esetleg maga Schmidt, illetve a kormánybiztos politikai függetlenségét biztosító tetemes családi vagyon is orbánista szupervízió alá kerülhet-e.

Fantommúzeum közpénz-milliárdokból

Schmidt ellentmondásos kormánybeli megítélését – továbbá Orbán Viktor hatalomgyakorlási eszközeit – mutatja például a józsefvárosi holokauszt-emlékhelynek indult Sorsok Háza körüli huzavona is. A milliárdos beruházásból felépült szellemház fenntartója az utolsó kormányhatározat értelmében jelenleg is a Schmidt által vezetett Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítvány (KKTTK), a hivatalos értesítők legalábbis nem mutatnak változást.

Csakhogy egy évvel ezelőtt úgy tűnt, Schmidt kiszorulhat a projektből. Az akkori helyzet aligha volt független a Schmidt és Lázár János kancelláriaminiszter közötti villongásoktól, valamint attól, hogy a történész-főigazgató-üzletasszony képtelennek mutatkozott békés megállapodás menedzselésére a kiélesedett emlékezetpolitikai vitákban.

Tudomásunk szerint a közeljövőben ismét változhat a helyzet. Úgy értesültünk, van rá esély, hogy a Sorsok Háza projekt a Lázár-féle Miniszterelnökség égisze alól a Balog Zoltán vezette emberminisztériumhoz kerüljön, s Schmidt visszanyerje tényleges befolyását az ügymenetre. Erre rákérdeztünk a kancellárián, ahol azt a kitérő választ kaptuk, hogy

„A Kormány továbbra is elkötelezett az emlékhely megnyitását illetően, és álláspontja sem változott, vagyis a Sorsok Háza csak akkor valósulhat meg és töltheti be eredményesen feladatát, ha annak koncepciójáról konszenzus jön létre a magyarországi zsidó közösség, a holokauszt-túlélők, továbbá az oktatási-kutatási szakértők között.”

A legpofátlanabb adatgazda

Eddigi tapasztalataink alapján Schmidt Mária nem nagy barátja a közpénzköltésekre vonatkozó közérdekű adatok nyilvánosságának. A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány (KKTTK) igazgatóasszonya 2014 őszén még nagy nehezen kiadta a tanácsadói és alvállalkozói listáját, de ehhez is három hónapig kellett vele leveleznünk a Kimittudon.

2016-ban viszont már nem volt ilyen együttműködő: munkatársunk közadatigénylésére azt ugyan megmondta, hogy mekkora értékben szerződtek az Appsters Kft.-vel, de ennél jóval nagyobb kiadásokat firtató megkereséseinkre nem volt hajlandó érdemben válaszolni.

A KKTTK munkaszerződéseire irányuló adatigénylésünkre egyszerűen nem reagált, az alapítvány által kötött polgár jogi szerződések listájának kiadását pedig egy piti trükkel tagadta meg. Először visszakérdezett, hogy pontosan mire is vagyunk kíváncsiak: pl. miként értjük a dátumot és a megbízási szerződést, és nettó vagy bruttó összegeket írjanak a megbízásokhoz.

Kicsit gyanús volt a dolog, mert eddig egy adatgazdának sem okozott gondot értelmezni a hasonló adatigényléseket (ettől-eddig kivel mekkora értékben mire szerződtek), de megírtuk a kért pontosítást.

Erre Schmidt Mária közölte, hogy az Infotörvény egy friss módosítása szerint az adatgazda nem köteles eleget tenni az azonos igénylő által egy éven belül benyújtott, azonos adatkörre irányuló adatigénylésének. És mivel mi másodszor kérdeztünk ugyanarról, nem válaszolnak. Ez nyilván jogellenes volt, ezért a NAIH-hoz fordultunk.

A Hatóság úgy foglalt állást, hogy „a közfeladatot ellátó szerv hallgatása elfogadhatatlan”, és mivel a KKTTK nem vitatta, hogy a kért adatok nyilvánosak lennének, 2016. július 22-én kelt levelében arról tájékoztatta az atlatszo.hu-t, hogy 30 napos határidő tűzésével felszólította az adatgazdát a kért adatok közlésére. Amelyeket azóta sem kaptunk meg.

Kapcsolódó cikkeink:

Schmidt Mária a legpofátlanabb adatgazda díj első helyezettje

2010 óta nyeli a közpénzt az Index-alapító Nyírő András mobiltartalom-fejlesztő cége

Schmidt Mária 2015-ben lett az 1956-os emlékév lebonyolításáért felelős kormánybiztos, és a programsorozatra 14,5 milliárd forintot kapott a KKETTK. A Közbeszerzési Értesítőben ugyan nyomon követhettük, hogy ebből az összegből mennyi ment reklámra, de ennél több nem derült ki, ugyanis Schmidt nem volt hajlandó kiadni, hogy mire költötték a pénzt.

Tavaly ősszel kikértük a GerillaPress Kft.-vel kötött, a Pesti Srácok Emlékparkra vonatkozó szerződést, mert kíváncsiak voltunk, hogy mennyit kaptak erre a célra Huth Gergelyék. Schmidt Mária azonban azt válaszolta az adatigénylésünkre, hogy

“A Kormányhatározatban meghatározott Emlékbizottság állásfoglalása alapján az Emlékév lezárásáig nem adunk lehetőséget a részszerződésekbe, elszámolásokba való betekintésre, mert az zavarná az Emlékév lebonyolítást.”

Nagyjából ugyanezt a választ kapta az Index, a Magyar Nemzet, és mindenki, aki az ‘56-os emlékévvel kapcsolatos kiadások után érdeklődött. Balog Zoltán EMMI-miniszter, egyben az ‘56-os emlékbizottság elnöke szerint

“Ha menet közben is bele lehetne látni a részszerződésekbe és az elszámolásokba, az csak megzavarná a lebonyolítást, és nem is lenne tisztességes azokkal szemben, akik megvalósítják a programokat.”

Schmidt azt ígérte, hogy az emlékév végén, 2017 nyarán hozza majd nyilvánosságra a közérdekű adatokat. Április végén megelégeltük a titkolózást, és bepereltük a KKTTK-t az ‘56-os emlékév költéseinek kiadásáért. Néhány nappal később Schmidt Máriáék váratlanul közzétették a szerződések listáját az emlékév honlapján.

A 23 oldalas, nem kereshető (beszkennelt) pdf-ben szerepelnek a kormányzati kommunikációs kampányokat bonyolító cégek, a kormánypárti Magyar Idők, az Origo tulajdonosának, Száraz Istvánnak a vállalkozása, a KDNP pártalapítványa, és egyéb fideszes szálak is, melyekről a HVG írt részletesen. Tekintettel arra, hogy a szerződéseket határidőben nem adták ki, a benyújtott keresetünket nem vontuk vissza, az első tárgyalás éppen ezen a héten pénteken lesz a Fővárosi Törvényszéken.

Az biztos, hogy a Halszagú Magyarország induló, a Dózsa László-botrány, és a közérdekű adatok megátalkodott eltitkolása miatt sokáig fogunk emlékezni az 1956-os emlékévre, de az kétséges, hogy megérte-e erre költeni az adófizetők 14,5 milliárd forintját.

Rádi Antónia – Erdélyi Katalin

Megosztás