A jogállamiság megcsúfolása a nemzetközi szinten versenyképes civilszervezetek elleni törvényalkotás

A hvg.hu szerint Fidesz legutóbbi frakcióülésén került terítékre az a kérdés, hogy milyen szabályokat vezessenek be a külföldről támogatott civilekkel szemben. A nyilvánosságra került információk a legvilágosabban írják le azt, amit egyébként rég tudunk: a Fidesz törvények álruhájába öltözteti az illiberális politikai akarat kormányzati végrehajtását.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Ősrégi vita az, hogy a törvény vagy jog nemes kategóriájával illethető-e bármilyen szabály, amit a jogalkotó elfogad. Jog lesz-e a zsidótörvény azért, mert törvénynek nevezik és a megfelelő szerv a megfelelő eljárásban elfogadta és kihirdette? Jog volt-e a kommunista rendszerben az államosítás? A válasz egy demokratikus jogállamban egyértelműen nemleges.

Ahhoz, hogy valami szabály legyen, egyrészt fontos a „pedigréje”: az, hogy milyen forrásból származik. A parlament vagy a kormány által alkotott szabály ma lehet jog. De nem minden korrekt pedigréjű szabály lesz jog. Egyszerű példa, hogy alkotmányellenesnek bizonyult szabályt visszamenőleges hatállyal megsemmisít az Alkotmánybíróság. Ilyenkor azt mondja ki a legfőbb bírói testület, hogy a pedigréje alapján jognak látszó szabály a tartalmi hibája miatt soha nem volt kötelező. Vagyis van olyan törvény volt, ami nem kötelezett soha senkit. Így nem is volt soha szabály. Sem a zsidótörvények, sem a kommunista kollektivizálás nem lenne ma jog.

Az ilyen „hibás” szabályoknak rengeteg típusa van. Közismert a visszaható hatályú szabályozás, vagy az alapvető jogokat sértő jogi rendelkezések köre. A visszamenőlegesen kivetett adót nem kell befizetni, illetve az visszajár, és a szólásszabadságot sértő törvények alapján nem lehet büntetést kiszabni.

Az, ahogyan a Fidesz most jognak látszó szöveget próbál alkotni a nemkívánatos civil szervezetekkel szemben, ennek a problémakörnek egy egészen sajátos alesete. A hírek szerint az történik, hogy a Soros Nyílt Társadalom Intézet Alapítványától támogatást kapó szervezeteket célozzák meg a törvényi szigorítás célcsoportjaként, de nevesíteni – annak ellenére, hogy több tucat egyesület, illetve alapítvány tartozhat ide – csak a rezsibiztos által is három nagy szervezetet, a Magyar Helsinki Bizottságot, Társaság a Szabadságjogokért szervezetet és a Transparency Internationalt nevesítették a megbeszéléseken.

De könnyen ebbe a körbe eshet az egyébként magyar állampolgárok által évi több tízmilliós nagyságrendben finanszírozott atlatszo.hu is, amely kis részben szintén kap támogatást a Nyílt Társadalom Alapítványoktól.

Kapcsolódó cikkeink

Ki tud többet a civilekről? – Töltsd ki az Átlátszó kvízét, teszteld magad!

Éljen a megbonthatatlan magyar-szovjet barátság! Így számolt le Putyin elnök a külföldi ügynökszervezetekkel

Kicsoda Vlagyimir Putyin?

Izraeli mintára bajos lesz bevezetni a magyar civilellenes szabályokat

Bepereltük a titkosszolgálatot az eltitkolt Soros-tanulmányért – Orbánék megint Finkelstein kottájából játszanak

Hogyan számolt le Orbán Viktor izraeli eszmetársa, Benjamin Netanyahu az ottani civil szervezetekkel?

Németh Szilárd páros lábbal szállt bele a CÖF-be

2010-ben még állami kitüntetést akart adni a Fidesz a Helsinkinek és a TASZ-nak

Hogyan lettünk jugoszláv békaemberek, és mi köze van ehhez Putyinnak

A kormány problémája viszont az, hogy rengeteg civil szervezet kap külföldi támogatást, így nehéz olyan szabályt alkotni, amellyel csak a Fidesznek nem kedves szervezetek esnének áldozatául.

A hvg.hu beszámolója szerint „az értékhatárt érintő kifogások miatt végül azzal zárták le a tervezet vitáját, hogy az igazságügyi tárca és az Emmi civilügyekért felelős államtitkársága áttekinti a szervezetek működését, és csak azután szabják meg az új értékhatárt, hogy kiderült: összesen mennyi pénzből gazdálkodnak, és annak általában hányad része a külföldi adomány, támogatás.”

Hogy jön ide a jogállam, a jog, meg a jognak látszó szöveg problémája? Hát úgy, hogy egy olyan társadalomban, amely jogállamként akar magára működni, és amelynek alapja az egyenlő szabadság és a hátrányos megkülönböztetés tilalma, nem lehet úgy jogot alkotni, hogy célzottan egyes személyekre vagy szervezetekre alkotjuk meg. A jog ugyanis természetnél fogva általános cselekvési kategóriákat ír le, és a jogalkotás célja, hogy egy elképzelt ideális állapotot próbáljunk szabályok segítségével elérni.

Például jó lenne, ha nem ölnének embert, ezért megtiltjuk az emberölést. Mindenkinek. Jó lenne, ha tudnánk fizetni a közkiadásokat, ezért előírunk adófizetést. Mindenkinek. És nem úgy gondolkodunk, hogy jó lenne, ha börtönbe kerülnének az ellenzéki politikusok, ezért megnézzük, mit szoktak ők csinálni, és börtönnel sújtjuk azokat, akik az ellenzékre jellemző magatartást tanúsítják.

Vagyis nem alkotunk olyan szabályt, hogy aki a Momentumnak ír alá, az hazaáruló és két év börtönnel sújtható. Mert csak olyan szabályt lehet jogállamban alkotni, ami egyenlő mércével mér: a népszavazást pedig egy demokráciában nehezen lehet megtiltatni.

Mégis, mi történik most a civil szervezetek kapcsán? A kormány nem külföldi finanszírozásra alkot szabályt általában. Elvi alapon nem is tud, a kormányt is külföldről finanszírozza az EU, és rengeteg civil szervezet kap külföldi alapítványoktól vagy éppen az Európai Bizottságtól pályázati alapon pénzt. Az Unióban alapelv a tőke szabad áramlása, az egyesülési jognak pedig része, hogy minden egyesület onnan finanszírozza magát, ahonnan tudja, ha a pénz egyébként nem bűncselekményből származik.

Így a külföldi finanszírozás önmagában nem lehet a jogi támadás eszköze. Mit tesz tehát a kormány? Megnézi a számára hatalmilag-politikailag nemkívánatos szervezetek működését, és megpróbál kizárólag rájuk törvényt alkotni. Vagyis a tilalmazás mögött nincs olyan megfontolás, ami egy szabad és egyenlő társadalom jogilag szabályozott és kívánatos állapotával függne össze. A szabályozással egyetlen cél függ össze: törvényt alkotni az új ellenségről.

Márpedig az olyan szabály, amely normatív köntösbe bújtatott egyedi rendelkezés, nem jog. Az Alkotmánybíróság 2007-ben erről így foglalt állást: „ […] …a jogalkotás diszfunkcionális, ha a jogalkotó normatív szabályozási tárgykörben […] egyedi döntést hoz. A normatív aktus szükségképpeni eleme ugyanis az, hogy a címzettek köre szélesebb, s nem közvetlenül és konkrétan meghatározott egy vagy több személy, vagyis a rendelkezés nem valamely konkrét egyedi ügyre vonatkozik. Ha a jogalkotó a hatályos jogszabály alkalmazását, vagy a jogszabály normatív módon történő módosítását kerüli meg az egyedi döntés jogszabályi formába öntésével, a megoldás visszaélésszerűvé válik”.

És az az állam, amely az akaratát nem jogi eszközökkel érvényesíti, nem jogállam.

Spongyát rá, ugye? Végülis nem most derült ki, hogy Magyarország nem jogállam. A szabályozási eszköze sokszor nem jog, s ha mégis az, azt nem alkalmazzák azokra, akik az állampárt szeretetét élvezik. Íme pár név: Rogán Antal, Farkas Flórián és Mondok József. Egyikük sem volt még gyanúsított. Pedig a büntető törvénykönyv minden alkotmányjogi ínyenc számára kielégíti a jog fogalmi feltételeit.

M. Tóth Balázs