Izraeli mintára bajos lesz bevezetni a magyar civilellenes szabályokat

Arthur J. Finkelstein amerikai kampánytanácsadó és Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök 1999-ben
Arthur J. Finkelstein amerikai kampánytanácsadó és Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök 1999-ben

 

A civil szervezetekkel szembeni fellépés kapcsán az Átlátszó írt először arról, hogy kormány izraeli mintát követne, ezt azonban Hollik István KDNP-s képviselő egy nappal később be is jelentette. Bár ő egy izraeli törvényjavaslatról és annak még folyamatban lévő vitájáról beszélt, de a törvényt valójában már tavaly júliusban elfogadták. Viszont ezek szerint éppen ideje részletesebben is megismerkednünk vele. 

 

Hirdetés

800x600_Januar2

 

Előzmények

Hogyan számolt le Orbán Viktor izraeli eszmetársa, Benjamin Netanyahu az ottani civil szervezetekkel?

Bepereltük a titkosszolgálatot az eltitkolt Soros-tanulmányért – Orbánék megint Finkelstein kottájából játszanak

Németh Szilárd páros lábbal szállt bele a CÖF-be

2010-ben még állami kitüntetést akart adni a Fidesz a Helsinkinek és a TASZ-nak

Hogyan lettünk jugoszláv békaemberek, és mi köze van ehhez Putyinnak

A készülő magyar kormányzati javaslat eddig ismert, már két éve pedzegetett eleme a civil szervezetek vezetőinek kötelező vagyonnyilatkozat-tétele, amiről azonban azon túl, hogy a jelek szerint – a jelenlegi vagyonnyilatkozati rendszerbe kevéssé illeszthető, így alkotmányosan támadható módon – nyilvános nyilatkozatot szeretne a kormány, még túl keveset tudunk ahhoz, hogy értékelni lehessen.

Az ettől teljesen független, frissen előkerült izraeli minta kellően konkrét, ám, mint majd látni fogjuk, több ok miatt is valószínűtlen, hogy le lehetne itthon másolni. Aligha lehet ugyanakkor véletlen, hogy a javaslat szükségességének alátámasztására az Arthur J. Finlelstein kampánygurut a magyar kormányhoz hasonlóan foglalkoztató Netanjahu-kormány pontosan ugyanazt az érvelést alkalmazta, mint ami most a Fidesznél is megjelent.

„Ezeknek az átláthatatlan célokkal, magukat izraeli érdekeket képviselő szervezetnek álcázva működő szervezeteknek a tevékenységéből az izraeli polgároknak nem származik haszna, azok külföldi érdekeket képviselnek” – érveltek például Németh Szilárd eheti nyilatkozataival teljes összhangban, bár kiszorítást nem említve 2014-ben benyújtott törvényjavaslatuk indokolásában, akkor éppen a szervezetek adómentességének megszüntetése mellett izraeli jobboldali képviselők.

Márpedig itt a lényeg a kommunikáció, hiszen a javaslat célja a „polgári társadalom erejét mutató számos valódi civil szervezettel ellentétben idegen érdekeket demokratikus legitimáció nélkül képviselő” szervezetek megbélyegzése.

Mit fogadtak el Izraelben?

A téma társadalmi és valós nemzetbiztonsági háttere Izraelben erősen eltér a magyarországi helyzettől: a javaslat ott elsősorban a jelenleg az izraeli kormánykoalícióhoz tartozó jobboldali, vallásos, a Kelet-Európából bevándorolt ortodox zsidók szavazataira támaszkodó Bájt Hajehudi (Zsidó Otthon) párthoz köthető, és szoros kapcsolatban áll az arab-izraeli konfliktussal.

Az elsősorban korlátozni kívánt szervezetek ugyanis mindenekelőtt az ENSZ által a 2008-2009-es gázai háborúról készíttetett Goldstone-jelentéshez szolgáltatott, Izrael-ellenesnek minősített állásfoglalásaik miatt kerültek az izraeli jobboldal, illetve az általa támogatott NGO Watch nevű szervezet célkeresztjébe.

Anélkül, hogy az izraeli belpolitikában vagy az arab-izraeli konfliktusban most megpróbálnánk állást foglalni, ez magukat a javaslatokat és a nemzetbiztonságra való hivatkozásokat is egészen más keretbe helyezi, mint amelybe most ugyanazok a javaslatok és érvek a szerencsére semmilyen fegyveres konfliktussal nem érintett, csak pártpolitikai retorikájában háborús Magyarországon kerülnek.

Bár az izraeli „civil átláthatósági” javaslat nyári elfogadásakor az előterjesztők ötéves előkészítésről beszéltek (többek közt ezzel érvelve az ellen, hogy ők meg a 2012-es orosz külföldi ügynökös szabályozást másolták volna), valójában öt alapvetően különböző javaslat került a Kneszet elé, és végül ezek közül a legkevésbé vérmes ment át. A politikai hozadék azonban ott sem feltétlenül a szabályozás tartalma volt, hanem a téma folyamatos napirenden tartása.

2011-ben a jobboldali kormánypártok első javaslata megtiltotta volna, hogy a külföldi állam „a nemzetbiztonságot veszélyeztető” civil szervezeteket támogasson, egyben ezeknek a szervezeteknek az egyéb adományaira 45%-os büntetőadót szabott volna ki. Ugyanekkora adó sújtott volna minden más, „politikai tevékenységet végző” civil szervezet külföldi államoktól kapott adományait. E követelmények alól a Kneszet egy bizottsága adhatott volna felmentést, de már akkor is arról szólt a vita, hogy a javaslat finanszírozási hátterük miatt a baloldali (jogvédő, illetve békepárti) és az arab kisebbségi civil szervezeteket érintette, míg a szintén többségében külföldről, de magánforrásból finanszírozott jobboldali, például a telepeseket segítő szervezeteket nem.

Az első javaslat aztán bizottsági szakaszban elhalt, de még ugyanabban a parlamenti ciklusban a Kneszet elé került egy, az Izrael állam egységét tagadó civil szervezetek regisztrációjának tilalmára vonatkozó képviselői javaslat, majd 2014-ben a végül elfogadott törvény közvetlen előképe, amely az idegen ügynökként működő szervezetek kategóriáját teremtette volna meg.

A külföldi államok többségi támogatásával működő szervezeteket eszerint külföldi ügynökként tartották volna nyilván, a donorokkal való kapcsolatokról nyilvános jelentéseket kellett volna készíteniük, illetve elvesztették volna adómentességüket. Már ez, a végül szintén el nem fogadott javaslat is előírta volna a külföldi ügynöki minőség jelzését minden nyilvános kommunikáció során.

2015-ben a Bájt Hajehudi a koalíciós részvétel feltételévé tette a Likud felé a civil szervezetekkel való fellépést, úgyhogy még jobban felpörögtek az események. Az újabb változatot 2015 márciusában a Bájt Hajehudi terjesztette elő, és két miniszter, valamint a Knesszet hozzájárulását kívánta volna meg a civil szervezetek minden külföldi állami forrásból származó adománya esetén.

A végül elfogadott, a közvetlen korlátozás helyett civil átláthatósági szabályozásként eladott változatot Ayelet Shaked, a Bájt Hajehudi igazságügy-minisztere terjesztette elő tavaly februárban. Az elfogadott törvény a „külföldi ügynök” minősítést ugyan mellőzte, de arra körtelezi az 50%-ot meghaladóan külföldi állam és állami vagy államközi szervezetek adományaiból finanszírozott civil szervezeteket, hogy ezt a tényt minden nyilvános közleményükben (honlapjukon, a sajtóban, plakátjaikon) és az izraeli állam és az önkormányzatok hivatalnokaival való kapcsolattartásuk során tüntessék fel.

Volt javaslat arra is, hogy e szervezetek képviselőinek kitűzőt kelljen viselniük a Kneszetben és az önkormányzati testületi üléseken, de ezt a kormány aztán a nyilvánvalóan kínos történelmi áthallások miatt elvetette. Emellett végül a szabályozásnak visszaható hatálya sem lett, viszont a 2017 januárjától alkalmazandó követelményeket figyelmen kívül hagyó szervezeteket bírságolják.

Orosz vagy amerikai modell?

Az izraeli törvény kritikusai természetesen a putyini külföldi ügynökös szabályozás átvételéről beszélnek, az előterjesztők viszont azt állítják, hogy a törvény nemzetbiztonsági szempontból indokolt, más demokráciákban is szokásos megoldás, és az amerikai Foreign Agent Registration Act-ra hivatkoznak.

Az izraeli szabályozás valójában mind a két mintától eltér: az igazság valahol a kettő között, de Moszkvához azért közelebb lehet. Az 1938-ból eredő, a hatvanas években erősen leszűkített tartalmú amerikai szabályozás ugyanis ma kizárólag a valamely külföldi állam lobbistáiként amerikai állami szervek előtt eljáró személyek kötelező regisztrációját és a tevékenységükkel kapcsolatos adatok nyilvánosságra hozását írja elő, az összevethetőséget pedig nagyban nehezíti, hogy civil szervezetek finanszírozására nem vonatkozik.

Az orosz szabályozáshoz képest viszont valóban érdemi eltérés, hogy csak a külföldi államok és államközi szervezetek (például az ENSZ vagy az Európai Unió) támogatását veszi figyelembe, azaz a külföldi magánadományok nem alapozzák meg a törvény alkalmazását. Emellett az is tény, hogy Oroszországban nincs alsó limit a külföldi adomány mértékére, azaz bármilyen külföldi adomány elfogadása megalapozza a korlátozások alkalmazását.

Tényleg az izraeli modellt vezetné-e be Magyarország?

Ezt már most kizárhatjuk, elsősorban éppen a figyelembe vett támogatások köre miatt. Ahhoz, hogy a Soros György alapítványai vagy más külföldi magánadományozók által támogatott szervezetekre kiterjedjen bármilyen korlátozás, valójában nem az izraeli, hanem az orosz modellt kellene átvenni.

Utóbbit viszont – amellett, hogy sokkal rosszabbul hangzik – jóval nehezebb megpróbálni beilleszteni akár a magyar alkotmányos rendbe, akár az uniós jogrendbe, hiszen aszerint különböztet meg legálisan működő szervezeteket és korlátozza a szólásszabadságukat, hogy adományozóik hol működnek vagy hol élnek.

Az elvi problémák mellett gyakorlati szempontból is nehéznek látszik az izraeli minta átvétele. Izraelben ugyanis a civil szervezetek bevételeinek forrására vonatkozó adatok már korábban is nyilvános beszámolók részét képezték (az új szabályozás ellenzői azzal is érveltek, hogy ismert információk közzétételére vonatkozik a szabályozás), addig nálunk jelenleg csak az adományok és a támogatások összesített éves mértéke szerepel a nyilvános beszámolókban.

Ezért ahhoz, hogy a kormány célja teljesüljön, egészen biztosan szükséges a kisebb szervezetek számára már ma is élhetetlenül körülményes civilszervezeti adminisztrációs kötelezettségek további kiterjesztése. Erre vonatkozó adatközlési kötelezettség nélkül ugyanis a külföldi finanszírozás tény ellenőrizhetetlen.

Ráadásul a kormányzat által célba vett szervezeteknek a nagyobb nyilvánosság aligha fájna, hiszen támogatóik ma is ismertek, de hiába van a kormánynak nagy rutinja abban, hogy konkrét címzettekre szabjon szabályokat, mindig lehetnek nem várt következmények. Még a szűkebb hatályú izraeli szabályozás alá is bekerült két francia finanszírozású szefárd egyházi oktatási szervezet.

Mindezek miatt az izraeli szabályozásra való hivatkozás jelenleg annyit jelez csak biztosan, hogy nem valami távlatos és végiggondolt reformjavaslatot várhatunk, hanem egy kampányeszközként használható politikai gumicsontot.

Nyílt Társadalom Alapítványok: folytatjuk a munkát Magyarországon!

A Nyílt Társadalom Alapítványok (Open Society Foundations) folytatják munkájukat Magyarországon, annak ellenére, hogy a magyar kormány ellenzi a tisztességesebb, elszámoltathatóbb társadalmakért folytatott missziójukat – közölte szerdán az OSF elnöke. Magyarországon és szerte a világban is minden eddiginél jobban összpontosítunk arra, hogy helyi csoportokkal dolgozva erősítsük a demokratikus gyakorlatot, jogokat és igazságosságot – írta Christopher Stone angol nyelvű közleményében.

A szervezet elnöke emlékeztetett arra, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványok az elmúlt három évtizedben széles körben nyújtottak támogatásokat: a kommunizmus időszaka alatt fénymásolókkal segítették információhoz jutni az embereket, az 1990-es években internet programot valósítottak meg magyar iskolákban, több mint 3 millió dollárral (882 millió forinttal) támogatták az iskolás gyerekek étkeztetését, ultrahangos készülékekkel segítették a magyar kórházakat, és több mint háromezer ösztöndíjat biztosítottak magyar diákoknak, köztük a jelenlegi kormányfőnek. Emellett 2010-ben, a vörösiszap-katasztrófát követően 1 millió dollárt adtak a veszélyes anyag eltávolítására.

Jelenleg a Nyílt Társadalom Alapítványok több mint 60 magyar civil szervezetet támogatnak, amelyek olyan ügyeket segítenek, mint a független újságírás, a civil részvétel, valamint a korrupció és a diszkrimináció elleni küzdelem.

Sepsi Tibor

Januári előfizetési akció!

Januárban minden huszadik régi és új előfizetőnket megajándékozzuk egy Átlátszós pólóval. Részletek itt.

  • gépész

    “1 millió dollárt adtak a veszélyes anyag eltávolítására.”
    Még azokat az adományokat is eltüntették, amit iskolás gyerekek adtak a kiflipénzükből!

  • Monitroll

    Ezeknek a szervezeteknek a tevekenysége káros az orszagra nézve, ez tény. Nem mindegyiké, sőt a nagyrésze biztosan jo nekunk de van egy kis része ami nem… pl, hogy van az, hogy a hataron tuli magyarokon soha egyik sem segit? Jeney Orsolya erre azt mondta mert romaniaban nincs képviseletük… de nigeriaban a bantu négerek közt van? Mert azokat ejjel nappal segitik…
    Aztan ott van, a kormanyszervezeteket bénító tevékenységük, az amnesty kulfoldi szervezetei levelek ezreivel arasztjak el őket, ezzel bénitva, lassitva az adminisztraciot, azt hazudva, hogy azokat kulfoldi polgarok irtak, holott a kulfoldi irodaikban szuletnek meg ezek a levelek…

  • Endrődi László

    Izrael 70 éve hadban áll. Más a követelmény mint egy békében(?) élő ország esetében.